A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Majácska eltévedt, és erre úgy ébredt rá, mint mikor Piroska meglátta a hét törpe házát. Nem igazán ez volt a célállomás, meg még a mese se stimmel. Szomorúan battyogott át a másik szárny irányába, miközben kifelé bámészkodott az ablakon. Buta kastély, buta folyosók és buta festmények. Akkora ez a hely, hogy egy térképpel, vagy ha működne GPS-szel is eltévedne az ember. A lépcsőházaknak a fele tévútra visz, ráadásul vannak random átalakuló lépcsők, ijesztő. Ezek után pedig az ember fordulhatna pár rendes, jó szándékú festményhez, de nem, ilyet sem találni. Maja kezdi megérteni miért van annyi kép és falrongáló, tökre megérdemlik. Volt valami debil, zöld ruhás néni az egyik képen, aki mindenre azt válaszolgatta, hogy "a virágok a barátaid". Bizarr. Mindenesetre sikerült végül jó útra térnie, a hátizsákjában mindenféle egészségtelen, de energiagazdag nasival. Bevetődött a kihalt társalgó közepén heverő szőnyegre két kanapéról csórt párnával, majd lassan kezdte meg a táskája bontogatását. Megigazította kicsit a felsőjét, ami a hossza miatt olyan hatást keltett, mintha nem is lenne alatta semmi, pedig volt egy csini fekete rövidnaci rajta, csak hopp, eltüntette a pulcsi.
Előbb lett vége a vizsgájának, mint Alízénak így bőven volt ideje a szöszkét bevárni, addig is agyalhatott rajta, hogy holnap reggel hogy oson be a koliba a kis meglepi cetlijeivel és képeivel, na meg este mit vesz fel. Ú, borzalmas gondjai voltak, tényleg. Bár igazából az éppen előtte heverő lapra már felfirkált egy piros-fehér ötlethalmazt amin jót vigyorgott. Elhasalva emelte meg hátul a lábait és kezdte a levegőben járatni, miközben dúdolgatott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=662900#post662900][b]Czettner L. Maja - 2017.02.26. 16:48[/b][/url]

Majácska eltévedt, és erre úgy ébredt rá, mint mikor Piroska meglátta a hét törpe házát. Nem igazán ez volt a célállomás, meg még a mese se stimmel. Szomorúan battyogott át a másik szárny irányába, miközben kifelé bámészkodott az ablakon. Buta kastély, buta folyosók és buta festmények. Akkora ez a hely, hogy egy térképpel, vagy ha működne GPS-szel is eltévedne az ember. A lépcsőházaknak a fele tévútra visz, ráadásul vannak random átalakuló lépcsők, ijesztő. Ezek után pedig az ember fordulhatna pár rendes, jó szándékú festményhez, de nem, ilyet sem találni. Maja kezdi megérteni miért van annyi kép és falrongáló, tökre megérdemlik. Volt valami debil, zöld ruhás néni az egyik képen, aki mindenre azt válaszolgatta, hogy "a virágok a barátaid". Bizarr. Mindenesetre sikerült végül jó útra térnie, a hátizsákjában mindenféle egészségtelen, de energiagazdag nasival. Bevetődött a kihalt társalgó közepén heverő szőnyegre két kanapéról csórt párnával, majd lassan kezdte meg a táskája bontogatását. Megigazította kicsit a felsőjét, ami a hossza miatt olyan hatást keltett, mintha nem is lenne alatta semmi, pedig volt egy csini fekete rövidnaci rajta, csak hopp, eltüntette a pulcsi.
Előbb lett vége a vizsgájának, mint Alízénak így bőven volt ideje a szöszkét bevárni, addig is agyalhatott rajta, hogy holnap reggel hogy oson be a koliba a kis meglepi cetlijeivel és képeivel, na meg este mit vesz fel. Ú, borzalmas gondjai voltak, tényleg. Bár igazából az éppen előtte heverő lapra már felfirkált egy piros-fehér ötlethalmazt amin jót vigyorgott. Elhasalva emelte meg hátul a lábait és kezdte a levegőben járatni, miközben dúdolgatott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=662949#post662949][b]Széplaki Alíz - 2017.02.26. 19:02[/b][/url]

Nagyon rendes volt az egyik Navis társam, mert tett nekem egy nagyobb szívességet, cserébe pedig reggel még a vizsgám előtt bekopogtatott az ajtómon, hogy vigyáznék-e a blökijére pár napig, mert egy olyan dolog történt az életében, ami miatt képtelen most az ebbel foglalkozni. Mindig is szerettem az állatokat, az ember négy lábú barátját pedig különösképp, így szívesen elvállaltam a kutya felügyeletét. Persze csak utána gondoltam bele, hogy van ám egy macskám is, úgyhogy aggódhattam, hogy hogyan fog egymással kijönni a két állat. Nem akartam visszamondani a dolgot, mert egyrészt hülyén vette volna ki magát, másrészt pedig most én voltam a soros a szívességek terén. Megbeszéltem vele, hogy amint visszaérek a vizsgáról, rögtön elhozom magammal tőle a kutyát. Nem igazán akartam vizsgák előtt elhozni, mert úgy voltam vele, hogy biztosan nem tudnék odakoncentrálni a vizsgára, ha folyton azon járna az eszem, hogy mikor tépik meg egymást a macskámmal vagy rosszabb... A vizsga szerencsére jól sikerült, a sok tanulás meghozta gyümölcsét, így vidám hangulatban mentem a kutyusért. Szerencsére barátságos eb volt rögtön megörült nekem, amikor meglátott, de nem is vállaltam volna el úgy az őrzését, ha azt mondta volna róla a gazdája, hogy egy igazi fenevad. A blökivel az oldalamon eszembe jutott, hogy megbeszéltem Majával egy találkát a társalgóban, ezért sebes léptekkel arra vettem az irányt. A kutyus szerencsére elég jámbor volt, egyelőre nem akartam kettesben hagyni a macskámmal a szobában, ezért vittem magammal a társalgóba. Amint beléptem láttam, hogy a barátnőm már ott vár, ami nem volt meglepő, hiszen neki hamarabb befejeződött a vizsgája.
- Szió Maja! Siettem, ahogy a tudtam, nézd kit hoztam! - hadartam neki gyorsan egymás után a szavakat, majd megmutattam neki a blökit, aki történetesen egy   shar pei volt.
- Nem harap, nagyon barátságos - mondtam neki miközben szorosan fogtam a pórázát, nehogy kedve támadjon elvándorolni valahova. Miután leültem a lány mellé, a kutyus rögtön a táskája felé próbált masírozni, ám a póráz miatt nem jutott el odáig.
- Mi van a táskádban? Valamire nagyon begerjedt az eb! - mondtam neki mókásan, bár sejtettem, hogy valami finomság lapul benne.
- Nincs nálad víz? - kérdeztem tőle, mert iszonyatosan szomjas voltam a sok loholástól, úgyhogy mondhatni kiszáradtam egy cseppet. Örültem, hogy letudtam a vizsgát, de azért izgultam, hogy hogyan fog kijönni a kutyus a cicámmal.
- A macska bizonyára nem lesz oda érte - mutogattam kissé kétségbeesetten az ebre, bár igazából még sose eresztettem össze Kloét egy nagyobb négylábúval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=663115#post663115][b]Czettner L. Maja - 2017.02.27. 01:37[/b][/url]

Nem is igazán tudja, mikor járt itt utoljára, talán amikor abba a... fiúba futott, akinek a nevére már nem emlékszik. A Csingbe. Az egy nagyon bonyolult és nehéz nap volt Maja számára és örül neki, hogy utólag csak egy rossz emlék. El is húzza a száját, ahogy kezdenek benne felderengeni az események. Akkor azért nem sokon múlt, hogy eltörjön az a bizonyos mécses és telesírja a tenyereit. Azóta kicsit edződött lelkileg talán, vagy csak sikerült megnyugodnia, nem igazán tudja eldönteni. Mindenesetre ismerős helyre jön, így bátran terül el a földön és lassan kezdi a táskáját kiüríteni. Chips, kekszek, gumicukor, nápolyi és az üccsik, amiket már nem volt ideje kihúzni, ugyanis ajtónyitódásra lett figyelmes.
- Lizus! Jaj, végre ideértél. Milyen volt a vizsga? Sikerült?
Rendes lány lévén egyből érdeklődik és kíváncsi is rá természetesen, egészen feldobott, hiszen ő maga a repüléstanról jött ki é egészen jónak érezte, Marki bácsi pedig azt mondta pár napon belül a végeredményt is meg fogják tudni. Egészen pozitív volt az utolsó vizsgája kapcsán, magát is meglepte. De lehet hogy csak ahogy kijött, úgy lehullt a stressz utolsó fátyla is. Aztán nagyjából ekkor eszmélt az arcába mászó kutyára. Felnevetett, ahogy megnyalta az arcát a jószág, majd a táskához fordult. A bontott kekszes zacsiból húzot elő párat, és a tenyerét a kutyuska felé tartva hagyta, hogy megszabadítsa őt tőle. Milyen édes teremtés.
- Olyan cuki! Mi a neve? Meddig van nálad? A táskám tele van kincsekkel, gondoltam kicsit ünneplünk, hogy vége a nehezének a vizsgáknak.
Mosolyogva pillogott barátnőjére, aztán a kérdésre egyelőre egykézzel nyúlt a táskájába hogy előhúzza a beszerzett fantát, aztán a coca colát, meg még egy spriteot is. Közben a kutyus elégedetten feküdt le előtte, úgy tűnt elérte édike a nirvanat. A keksz varázsa.
- Melyikből kérsz? Úúúú, hoztam az egyik kedvenc gumicukromból is! Különben meg... Kloé szerintem se fogja örömmel fogadni, de még bármi lehet. Nem tűnik a kutyus olyan macskakergetősnek, az jó, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=663524#post663524][b]Széplaki Alíz - 2017.02.28. 14:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=663633#post663633][b]Czettner L. Maja - 2017.02.28. 20:50[/b][/url]

Vigyorgósan pillogott fel Alízra, kissé oldalra dőlve a hasonfekvésben, hogy ne a nyaka bánja. Nagyon lehetetlen dolgokat tudott produkálni néha, de most még csak az átlagos nyűglődés volt terepen. Semmi kitekert forma, hajlékonyságot bizonyító csavar vagy polgárpukkasztó hajlongás. Legalább azzal nem vádolhatják, hogy túlságosan is produkálja magát: észre se veszi általában ha sikerül mondjuk. Ahogy meghallgatta a választ együtt örült a lánnyal, neki is hasonlóan pozitív napja volt, legalább sok ok van ünnepelni.
- Akkor gratulálok neked is, alig hiszem el, hogy mindjárt negyedikesek leszünk. Mármint, főleg magamról. Egy kínszenvedés volt ez a tanulás...
Barátnője pontosan tudja milyen... szabadosan jár órára Maja és tanul, így érthető hogy az utolsó pillanatban való magolások teljesen leterhelik, és azt is tudja, hogy náluk a belső felcserélt, Alíz kívül szőke, Maja belül. De azért egy krumpli is tud néha okos lenni. A navis méhecske is igyekszik.
- Ha gondolod, úgy is a szomszédban vagy, alhat nálunk is a kutyus, meg akár te is, Kloé meg marad a ti szobátokban. Már ha gond lenne. Én mooost pááár napra tuti elutazok majd.
Egyből kivirult az arca, ahogy a menekülés kúszott terítékre. Bár ez most nem az, tényleg vége van a nagy strapának és szabadon "távozhat". Az örömet részben ez okozza, másfelől pedig Lewy. Azt pedig nem nagyon tudja behatárolni mikor fog visszakeveredni ide egyelőre, de majd kiderül. Közben az egyik kólát közelebb húzta, majd felvéve a lány kezébe nyomta. Nem akarná megkockáztatni hogy kiszáradjon itt szerencsétlen barátnője!
- Helyes, én is erre a sorrendre gondoltam, aztán lefojthatjuk nápolyival, hoztam vaníliásat meg csokisat. - Elkezdi kipakolni a táskáját még beszél, a zacsizörgés felkelti az eb figyelmét, de egész türelmesen forgatja csak a fejét, nagyon rendes. Ezért még két falattal megjutalmazza őt Maja, aztán karjaira támaszkodva feltápászkodik és törökülésbe ülve fogdossa a pociját. - Ouh. Tuti ki fognak nyírni edzéseken. Már látom előre, hogy megint mérlegre küldenek minket és jönnek a plusz körök. Tuti híztam, mióta tanulni kell tényleg folyton eszem!
Nevetve osztotta meg ezt a szörnyű tragédiát, miközben az érdeklődére elgondolkodott. Alíz nagyon jó lány, bízik benne és nagyon-nagyon imádja őt, meg olyan okos is. Eddig sem féltette tőle a kis titkait, most sem szándékozik. Talán még Ririvel hasonlóan nyílt a méhecskénk, illetve ugye Lotti, bár ott néha megijed egy-egy kérdéstől.
- Úúú, voltam teázni. Lewyvel, holnap lesz válogatott kviddicsmeccs és megyek vele, remélem hogy nyernek, majd jól kiszurkolom, mint nektek az Eridon ellen. Aztán meg tánciverseny van szombaton, az olyan eh, kicsit fura lesz, új lányokkal táncolunk, félek mit alkotnak. Nálad? Mik a terveid a következő napokra? - Mondta végig a kis mondókáját, aztán meg elvigyorodott és nevetni kezdett, de nagyon, próbálta mutogatni, hogy nem a beszélgetésen, csak eszébe jutott valami. Teljesen elkattant agyilag szerencsétlen lány. - Jajj, képzeld, múltkor láttam hogy vannak ilyen társkeresős izék, és képzeld találtam meg rajta háztársunkat is! Ki kéne neked is próbálni, tök vicces lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=663736#post663736][b]Széplaki Alíz - 2017.03.01. 01:04[/b][/url]

Majácska kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen a kispárnák társaságában, én pedig a fotelból élveztem a kényelmes semmittevést.
- Köszi! Én is nehezen tudom elhinni, hogy már negyedikesek leszünk. Hogy repül az idő, el se hiszem... mondjuk nem bánom, csak furcsa - válaszoltam Majának miközben épp egy fincsi gumicukrot rágcsáltam. Eper ízű volt, ráadásul a jobbik fajtából, így tudtam, hogy egy ideig biztosan nem fogok tudni betelni vele, és ha a lány nem figyel, akkor addig fogok enni belőle, amíg épphogy marad  néhány darab a zacskó legalján.
- Ó, ez remek! Mármint nem az, hogy elutazol, hanem, hogy ott alhatunk. Szerintem élni fogok a lehetőséggel, ha nem jönnek ki egymással. Mármint neked biztos jó lesz, hogy elutazol, látom teljesen ki vagy virulva. Ennek igazán örülök - mondtam Majának mosolyogva, miközben már egy maréknyi cukrot betoltam.
- Ó, vaníliás nápolyi! Azt nagyon szeretem! A súlyod miatt meg ne aggódj, nem látszik, hogy mennyit eszel, csak most megtömted a hasad, majd később lemegy az - válaszoltam neki megnyugtatásként, hiszen ő is olyasmi alkat volt mint én. Időnként én is rengeteget tudtam enni egyszerre, de szerencsére nem látszott meg rajtam, bár mostanság ritkábban kívántam a nassolást, ez pedig egy kivételes alkalom volt.
- Klassz, hogy így egymásra találtatok Lewyvel, ha te szurkolsz neki, akkor biztos, hogy nyerni fognak! A táncverseny is biztos jó lesz - fűztem hozzá, közben végiggondoltam, hogy egyáltalán nem volt tervem az elkövetkező napokra azon kívül, hogy végre megpróbáljam teljesen kialudni magam. Örültem Maja boldogságának és reméltem, hogy a fiú tényleg komolyan gondolja vele a dolgot és nem fogja átejteni. Mindenesetre összeillettek, már nagyon rászolgált Maja arra, hogy rátaláljon a nagy és igaz szerelem.
- Alvás. Egyelőre mást nem terveztem, szerintem pihenni fogok végre, már nagyon rám fér.
Szórakoztatott, hogy Maja ilyen derűs és én is elkezdtem nevetni vele a nagy semmin. Időnként rám is rámtört a nevetőgörcs, úgyhogy most kivihoghattuk magunkat, másrészt stresszoldásnak is remek módszer volt ez. Miután kinevettük magunkat Maja a társkeresésre terelte a témát.
- Ó, melyik háztársunk van fenn rajta? És mit kerestél te egy társkeresőn? - kérdeztem vissza meglepetten, majd kissé komolyabbra vettem a figurát és egy újabb röpke kérdéssel bombáztam a lányt.
- Miért kéne kipróbálnom? - húztam fel a szemöldökömet, miközben hitetlenkedve néztem a lányra.
Nem igazán értettem, hogy miért szeretné ennyire, hogy kipróbáljam, azt pedig pláne nem értettem, hogy mi vicces lehet egy ilyen platformon. Abbahagytam a gumicukor rágcsálását és ittam a kólámból, nagyon jól esett, mert már iszonyatosan szomjas voltam és a koffeintartalma már csak hab volt a tortán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=664450#post664450][b]Czettner L. Maja - 2017.03.04. 23:38[/b][/url]

Csak egyetértően tudott a megállapításra Maja bólogatni, ő sem nagyon tudta elhinni. Azt meg még kevésbé, amit itt emberfeletti erővel produkált. Néha már olyan erősen érezte a vég közeledtét, hogy rendesen maga elé hallucinált embereket, és nem éppen a számára kedveseket. Egy pillanatra el is komorodott, de szerencsére a táskájába volt bújva, így mire kikeveredett, már mosolyogva pillogott a szőkére és a kutyára. Nehéz vizsgák is akadtak, amikre kevésbé emlékszik pozitívan, az Önismeret egyenesen fizikai és lelki sokkot okozott szerencsétlennek. Persze erről se a néni, se más nem tehet. Az általános iskolában már megtanulta, hogy ezt jól el kell hallgassa – ha ez nem is normális – különben csak felhasználják ellene, legyen szó társakról, vagy éppen tanárokról. Nem volt sosem az a diák, akinek könnyítették volna a dolgát.
- Tényleg, Riri is imádja a kutyusokat, ha feljön, ő is tökre fog örülni neki. Felüdülés neki is, a nővére, tudod a Sárkánytan tanárnő, kicsit fura.  - Maja kicsit fenntartásokkal kezeli Vivit, így a mondandójába is nehezen kezdett bele. Nagyon szereti a nőt, és egy plusz anyu simán neki, mégis néha rémületbe kerül attól, amit előhoz. - Mindenféle macskát gyűjt, tele van velük a fél ház. Egy-kettő még aranyos, de nála van vagy négy, öt. Múltkor kettőt majdnem nekem is adott, úgy meglepődtem, hogy annyit tudtam csak kérdezni, hogy garanciásak-e?
Nevetve fejezte be a sztorit, miközben a pocija simogatásával felhagyva legyintett. Tökre igaza van a barátnőjének. Két plusz körbe az edzésen eddig sem halt bele, szóval megoldja majd. De azért nyilván ad magára, hát mégis csak csinos lány akar lenni! Ahhoz meg lehet nem kéne féktelenül eszizni, főleg a mekis cuccokat, ha hazatéved. Bár zsírszegény tejszínnel eszi az édességeket legalább!
- Az, örülök. Tudod, nagyon szeretem, azt hiszem tééényleg nagyon. Tökre szoktam aggódni, mint nálatok is, nehogy valami nagyobb baja legyen. Nem egy sakkbajnokkal kerültem össze…
Pillanatra elhúzta a száját. Nem mert bánta, csak érzékeltetve a kviddics extremitását, amit már mindketten jól tudnak Alízzal. Volt a lány felett kapitány, bár csak rövid ideig, mindketten otthon vannak ebben a remek témában. - Különben, ha már kviddics, hatalmas gratuláció! Az ezüst megint megvolt, és nem sokon múlt. És azt hallottam a folyosón, te vagy az év felfedezettje is!
Böki meg játékosan a leányzó lábát még rávigyorog, nagy dolog ez, büszke, hogy ilyen ügyes Lizus. Közben megérdeklődte a terveket, amire a válaszok totálisan érthetőek voltak meggyőződve erről bólogatott hát. Aztán viszont jött a totális agybaj és vihogva érzékelte az igen érdekes kérdést.
- Hogy mit kerestem? Hát nem társat… ha azt mondanám, mostohaapát, az meg nagyon furi lenne. Anyunak az ilyen profilja ez, csak szeretem tudni mi a helyzet, mert magától nem mondja. Aztán nézelődtem és van az a mestertanonc, valami Balázs. Egyszer láttam a klubhelyiségben. Na, őt.
Mondja nagy vidáman, mintha legalábbis valami totálisan mókás dolog lenne, holott a történet eleje miatt inkább szégyellhetné magát. Turkálni a Veszna magánéletében? Ejnye Maja. De ki ne értené meg? Itt van ennyi idősen, egyszerre szeretné, ha az anyukája mellett lenne valaki, hogy ne érezze magát rosszul, mikor helyette Lewyt választja; és önző módon ott a másik oldal, hogy ne lépjen senki az életükbe, aki nem jó nekik.
- Csak eszembe jutott, jó buli lehet, hátha kifogsz egy szőke herceget! Igazán megérdemelnéd. Bár szerintem egy barna se lenne rossz melletted. Olyasmi, mint a volt prefitársad.
Ezerwattos vigyorral emelgette meg kicsit a szemöldökét Maja, majd egy haribo béka után nyúlt, és nyammogni kezdett rajta. Annyit beszélt, majdnem kihűlt a gyomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=674225#post674225][b]Széplaki Alíz - 2017.04.14. 16:27[/b][/url]

- Én kedvelem a nővérét, aranyos. A sárkányok is azok - tettem hozzá nevetve, majd összenéztem Majával.
- Igaz, hogy ennyi macska azért tényleg sok, nekem például bőven elég egy is belőle - mondtam a lánynak, miközben a pihenő kutyusra néztem.
- Köszönöm! - feleltem a kviddicses gratulációra, bár úgy éreztem, hogy még nagyon sokat kell fejlődnöm ezen a téren.
- Ó értem. Én nem igazán vagyok híve ezeknek az oldalaknak, mert mindenki azt ír magáról, amit akar így látatlanba. De remélem, hogy anyudnak szerencséje lesz - fűztem hozzá komoly hangsúllyal, majd tekintetemet újra a lányra emeltem.
- Aranyos vagy, de én úgy gondolom, hogy idővel majd adja magát a helyzet, nem szeretnék elébe menni a dolgoknak, majd alakul, ahogy alakul. Nem szeretnék semmit sem erőltetni - magyarázkodtam Majának, bár tudtam, hogy ő sem egyszerű eset és amit a fejébe vesz, azt általában véghez hajtja, de próbáltam megértetni vele, hogy ez pont egy olyan dolog, amit jobb, ha nem hajhász az ember. Elvoltam egyedül is, tudtam, hogy én sem vagyok egy könnyű eset, de reméltem, hogy idővel majd összetalálkozom egy olyasvalakivel, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok.
- Na és mit fogsz csinálni később, kitaláltad már, hogy mivel akarsz foglalkozni majd? - kérdeztem tőle kíváncsian. A kutyus a beszélgetésünk alatt már az igazak álmát aludta, békésen feküdt a padlón, kijátszotta magát előtte és tele volt a pocakja, szóval nem is volt kérdés, hogy mikor alszik el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=676218#post676218][b]Czettner L. Maja - 2017.04.20. 22:56[/b][/url]

- Én is. Néha olyan Tündérkeresztanya Vivi. Sokat segített az elmúlt hónapokban, csak furi. Bár én aztán nem szólhatok semmit…
Maja felnevetett szintén ahogy a szőke szemébe nézett, hiszen elég bizarr lett volna azt mondani, hogy ő bezzeg normális. Nem az, megvannak a maga kisebb vagy nagyobb hátrányai, de jól együtt tud élni ám velük. Legalábbis úgy néz ki. Hevesen bólogatott a tényre, hogyha már macska, az egy is elég. Eleve elgondolkodtató, hogy aki olyan sokat vesz magához egyszerre, nem pedig nagy szünetekkel, hogy tud megfelelően szeretni és gondoskodni annyi kis drága állatról. Közben pedig csak játékosan megbökte a lábát huncut mosollyal, ne szerénykedjen, volt kint Maja is drukkolni és figyelni, pontosan tudja, mennyit dolgozott ezért már most is.
- Amúgy igen, az emberek tök zizik. Nem nagyon mesélnek valódi dolgokat, akik igen, azok ritkák, ijesztő dolog. Én is remélem, talán úgy könnyebben venné azt is, hogy én sem csak vele vagyok már.
Harapdálta kicsit az ajkait egy sóhajjal, mert ugye azt Alíz is tudja, hogy ott van a barátja, meg azt is, hogy a sztárkviddicses nem éppen a korosztályuk. Nyilván sejthető, hogy ettől egy szülő se lenne elájulva, ahogy pedig halad ez az egész, nos, nehéz.
- Tök igazad van, én hiszek benne, hogy mindenki egyszer csak belesétál a nagy szerelembe és onnantól tudni fogja, hogy minden így kerek… - Meg abban is hisz, hogy ő ezt már kipipálta, bár voltak pillanatok, mikor úgy fájt a szívecskéje, de hosszú ideje nincs már ilyenen fejfájása. Sőt, ami az elmúlt napokat illeti, pláne. Viszont ennek ellenére se akarta erőltetni, csak egy kicsit kontárkodott bele az ötlettel. Közben a gumicukorért nyúlt és két békucit a pofijába tömve figyelt.
- Hááát… ez nehéz, annyira semmi elképzelésem nincs, amitől mindig kiakadnak az emberek. Azt tudom, hogy szeretnék táncolni… talán, ha elég ügyes leszek, a záróvizsgákra felkészülök a felvételire egy komolyabb művészetis suliba, ahol lehet. De őszintén nem tudom. Te gondolkodtál már merre? Vagy mivel?
Szívesebben hallgatta volna Alízt, olyan sejtése volt, hogy a szöszinek sokkal jobb vagy egészebb elképzelései vannak, amik rá is motiválóan szoktak hatni. Különben a lengyel kviddicses előtt ki rugdosta volna át olyan serényen Maját a vizsgán? Hát persze hogy Lizus! Közben még simizett egyet a lehunyt szemű kutyus buksiján, akinek láthatóan végkimerülésbe fulladt a délutánja, meg tudja érteni. Éppen javasolni akarta, ha kitárgyalják a fontos dolgokat, elindulhatnak vele, hogy kényelmesebb ágyikóba kerüljön, de eszébe jutott még valami. Mosolyogva aztán felnézett a barátnőjére, volt itt még, amit el akart mesélni.
- Úúú, valamit még szerettem volna, de ígérd meg hogy még köztünk marad - lelkesen pislogott, miközben ránézett a másik navinésre, majd, ha beleegyezést kapott folytatta. - Képzeld, Lewy megkérdezte, hogy lennék-e a felesége…