37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Csonka-Ramholcz Zsombor hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 21. 20:12 | Link

Folytatódjék a lábatlankodás


Miután megtalálta barátját, egész gyorsá váltak a történések. Egyik tanár kezéből kerültek át a másikéba. Mindenki faggatta őket, Zsombi meg egyszerűen egyikre sem tudott felelni. Azt sem tudta, hogy éppenséggel mit keresett a levitatoronynál, és mi volt ez az egész. Azt sem sejtette, hogy a fejéből miért fojt vér. Valószínűleg ebből arra következtettek, hogy valami komolyabb sérülést szenvedett. De nem. Ez szokott így lenni vele. Az emlékezés sosem volt az erőssége, és sokszor kimaradtak fontos órák, néha teljes napok.
Mégis a legrosszabb az volt, hogy ennyien tartózkodtak a teremben. Az egyetlen ember, akit ismert és akiben megbízott, az Thomas volt. De ennyi ember előtt képtelen lett volna megkérdezni tőle, hogy pontosan mi is történt. Helyette a körülötte sürgő-forgó embereket nézte, és a karját fogta. Vörös volt, és égetően fájt, mintha valami forró dolog nyomot hagyott volna rajta.
Thomas mondatára komolyan biccentett, ezzel kifejezve, hogy nagyon is egyetért vele. Nem lett volna rossz megszabadulni ettől a sok embertől.
Már épp felkészítette magát lelkileg, hogy megszólaljon, és - ha tömören is -, de válaszoljon a feltett kérdésre, amikor az egyik segéd odalépett hozzá, és valamit a halántékához nyomott. Zsombi felszisszent, mire a lányka pökhendin ránézett. Zsombi azonnal lehajtotta a fejét. Érti ő, hogy fertőtlenítés meg minden, de azért igazán szólhatott volna neki. Aztán a karját kezdte el vizsgálni. Nem tetszett ez neki. Folyton csak vele foglalkoztak, miközben a többiek sokkal jobban rászorultak a kezelésre.
Közben odasandított Thomasra. Nem akarta szemelől téveszteni barátját. Csak ő tudott neki választ adni erre az egészre.
Szál megtekintése

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 24. 22:39 | Link

Folytatódjék a lábatlankodás


Miközben a fején lévő sebet tisztították, addig ő ámuldozva hallgatta barátja meséjét. Komolyan ez történt? Komolyan Zsombi képes volt, és odament az őrhöz? Egyszerűen nem tudta elképzelni saját magáról. Hiszen lássuk be, az ápolók szűk körében sem tudott beszélni, nem hogy a legnagyobb káoszban egy hivatásos emberrel...
Miután megnézték mind a karját és a fejét, megkérdezték tőle, hogy minden rendben van-e, mire ő csak ő összetette három ujját, és fel-le mozgatta. Ez jelnyelven az "igen"-t jelenti, és remélte, hogy kezelője ennyire ismeri ezt a kommunikációs formát.
Úgy tűnt, hogy igen, hiszen adott egy ragtapaszt a fejére, és elküldte azzal, hogy az "enyhe agyrázkódás meg majd elmúlik". Be kell vallani, hogy ez nem hangzott épp biztatóan, de biztosan voltak súlyosabb esetek. Így csak lecsússzant az ágyról, és a soron következő lánykát felsegítette rá. A kékbe öltözött helyettesének ruhája koszos volt és néhol véres is, ami nem kecsegtetett sok jóval. Bár ránézésre az nem a sajátja volt, de Zsombi nem akarta megvárni, amíg kiderül. Barátja felé nézett, és ha ő is kész volt, együtt indult ki vele.
- Mond csak, igaz amiket mondtál? Rólam meg az őrről?
- kérdezte meg az első dolgot, ami hirtelen a sok közül kivált. Pedig nem ez volt a legsürgetőbb, de mégis ez bukott ki a száján.
Szál megtekintése

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 28. 22:15 | Link

Folytatódjék a lábatlankodás


Egy pillanatra minden levegő kiszalad a tüdejéből, mintha gyomorszájon vágták volna. Az arca teljesen elsápadt, és üveges tekintete Thomas arcizmait fürkészte, hogy várja a csattanót, ami majd bizonyítja, hogy az egész csak egy vicc volt.
Megfogódzkodott a falban, kezdte rosszul érezni magát. Persze nem olyan fizikai értelemben. Inkább szellemileg. - Én biztos nem... képtelen lettem volna.... - motyogta maga elé, aztán ránézett barátjára. - Hogy érted pontosan, hogy szembe szálltam vele? - kérdezte teljes sokkban. Minden annyira instabil lett hirtelen, azt sem tudta miben higgyen, és miben ne. Hogy csinálhat olyat, amire igazából nem is lenne képes? Talán hipnotizálták? Mert ez az ébredés nagyon is arra hasonlított.
- Megkérhetnélek, hogy meséld el az egészet nagyon részletesen? Ne hagyj ki semmit a meséből - kérte Zsombor komolyan, ahogy kezdett visszatérni belé az élet. Úgy érezte kezd elmenni a józan esze. Eddig is voltak pillanatok, amiket elveszített, néha napok is. A szülei halála óta. De megtanult velük együtt élni. Viszont az, hogy most nekiment valakinek, és nem is emlékszik? Ilyen nem lehet. Mert ez olyan, mintha nem is ő lett volna, hanem valaki egészen más.
Szál megtekintése

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 30. 22:57 | Link

Folytatódjék a lábatlankodás


A falba kapaszkodott, gyengének érezte magát. A világ körbe-körbe forgott körülötte, és egy maró érzés a tüdejében nem akarta elengedni.
- Nem, csak kérlek mesélj - csukta be szemét, hogy lélekben felkészítse magát arra ami jön, bármi is legyen az. Szorított rajtuk egyet, arca grimaszba fordult, majd kisimult és Thomasra nézett, jelezve, hogy kezdheti, ő már kész van.
És mégis mikor ténylegesen hallgatta hogy miket csinál, azt érezte ez neki sok. Soha az életben nem érezte magát annyira bátornak, hogy még csak felemelje a hangját. Vagyis ez azért hazugság volt. Csak a szülei halála óta nem. A szülei halála. Már megint. Valahogy mindig ide vezetik vissza őt a szálak. Valami akkor megváltozott benne. Azóta vannak a kiesések, hogy nem tud megszólalni ismeretlenek előtt... Vagy valami nagyon eltörött benne, vagy egyenesen megőrült azon az estén, csak elfelejtettek szólni neki.
- Én erre képtelen lettem volna - jelentette ki magabiztosan. - Biztos nem kevertél össze valakivel? Szerintem ha meglátom azt a nagy káoszt, az első dolog, hogy azonnal lelépek onnan! - Szavai hangsúlyosak voltak, mögöttük nagy hit terpeszkedett. Hisz máshogy nem lehet. Vagy mégis?
Egy sürgő forgó lányka lépkedett el nem messze tőlük, és ez azonnal eszébe juttatta a fiúnak, hogy mennyi ember is veszi őket körbe.
- Menjünk valami csendesebb helyre, valamit el kell mondanom! - Nem volt benne biztos, hogy készen állt rá, de a másik olyan kétségbeesetten hallgatta és nézte, hogy nem hagyhatta csak úgy lógva. És amúgy is, már eltelt azóta kicsivel több, mint három év. Thomas volt a legnagyobb bizalmasa, és ez olyan dolog volt, amit az ilyen embereknek jó elmondani, mert megértik.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. július 30. 22:58 Szál megtekintése

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Gyengélkedő - Csonka-Ramholcz Zsombor hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet