A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Azt szeretem az éjszakai ügyeletben, hogy behozhatom magammal Lexet és amikor épp nincs betegünk őt dajkálhatom. Ma azonban kölcsönadtam. Az egyik diákunk nagyon szomorú volt, mert míg ő itt volt, sajnos meghalt a nagypapája. Nehezen dolgozza fel az elvesztését, mert közel álltak egymáshoz. Teljesen meg tudom érteni mit érez. Ezért gondoltam egyet és megkértem, vigyázzon Alexejre egy kiscsit. Eltereli a figyelmét és macskám kedvessége még a lelkének is jót fog tenni. Így történt tehát, hogy egymagam ülök a gyógyítóiban és kórlapok szortírozásával, rendezésével és archiválásával töltöm az amúgy, hála at égnek csendes estét. Szőke fürtjeim franciás fonatba fogtam össze, púder színű pulóverem és bézs nadrágom felett fehér talárt viselek. Az asztal felett görnyedve olvasok egy diagnózis sort immár negyedjére, de a betűk kicsit összefolynak. Ujjaim közé veszem orrnyergemet és kis nyomást gyakorlok az ott lévő akupresszúrás pontra. Ezután megmozgatom elgémberedett nyakamat, majd a vállam következik. Ébernek kell maradnom még pár órát. Éjféltől hajnal ötig elvben aludhatok úgyis majd. Úgy döntök készítek egy teát. Megindulok tehát a szamovárom felé, amit még tavaly rendszeresítettem ide a gyengélkedőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854077#post854077][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.10. 14:36[/b][/url]

Azt szeretem az éjszakai ügyeletben, hogy behozhatom magammal Lexet és amikor épp nincs betegünk őt dajkálhatom. Ma azonban kölcsönadtam. Az egyik diákunk nagyon szomorú volt, mert míg ő itt volt, sajnos meghalt a nagypapája. Nehezen dolgozza fel az elvesztését, mert közel álltak egymáshoz. Teljesen meg tudom érteni mit érez. Ezért gondoltam egyet és megkértem, vigyázzon Alexejre egy kiscsit. Eltereli a figyelmét és macskám kedvessége még a lelkének is jót fog tenni. Így történt tehát, hogy egymagam ülök a gyógyítóiban és kórlapok szortírozásával, rendezésével és archiválásával töltöm az amúgy, hála at égnek csendes estét. Szőke fürtjeim franciás fonatba fogtam össze, púder színű pulóverem és bézs nadrágom felett fehér talárt viselek. Az asztal felett görnyedve olvasok egy diagnózis sort immár negyedjére, de a betűk kicsit összefolynak. Ujjaim közé veszem orrnyergemet és kis nyomást gyakorlok az ott lévő akupresszúrás pontra. Ezután megmozgatom elgémberedett nyakamat, majd a vállam következik. Ébernek kell maradnom még pár órát. Éjféltől hajnal ötig elvben aludhatok úgyis majd. Úgy döntök készítek egy teát. Megindulok tehát a szamovárom felé, amit még tavaly rendszeresítettem ide a gyengélkedőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854081#post854081][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.10. 17:26[/b][/url]

Kicsit átrendezte az Eridon klubhelyiségét az ősz jegyében, mielőtt még beköszönt a Halloween. Olyan sok mesét néz meg olvas a lányával, hogy csak úgy tobzódik az ötletekben, mivel lehet lekötni az eridonosok figyelmét, és most ki is élt néhányat. A világító almákra például egészen büszke. Reméli, örülni fognak a főnixek majd, hogy milyen nagy átalakításokat végzett egy-két átváltoztató varázslattal. Amint az utolsó átváltoztatást is elvégezte, eszébe jutott az is, hogy ha már ilyen későn itt van még, Ella pedig ma a nagyszüleit boldogítja egyébként is, megnézhetné itt van-e Násztya a betegszobán. Már nem találkozott a nővel egy ideje, és nem beszéltek meg semmi konkrétumot, úgyhogy a biztonság kedvéért átalakul. Macskaként legfeljebb azt hiszik róla, ha éppen valaki más lenne bent, hogy csak valaki kedvence és elkóborolt. Már ruganyos léptekkel, magát kihúzva lépdel végig a megfelelő folyosón a betegszobáig, igazi büszke, nagyra nőtt maine coon, pont akkora egóval, mint ő maga.
- Miaúú - nyávogja el magát az ajtó előtt, majd két lábra állva kicsit meg is kaparássza, míg eléri a kilincset, abban a reményben, hogy ki is nyílik az ajtó, nem tartja varázslat zárva. Ki tudja, mi változott ugye, amíg nem volt itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854095#post854095][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.11. 13:20[/b][/url]

Orrnyergemet masszírozva, kezemben egy bögre teával ülök vissza az íróasztalhoz. Nagyot sóhajtok, látva a rengeteg átnézendő kórlapot, ami rám vár még ma éjjel. Folytatom is azonnal, hogy haladjak, de csak nem sikerül koncentrálnom. Nincs idebenn oxigén. Felkelek ablakot nyitni és kiszellőztetni a régi papíroktól poros helyiséget. Ekkor hallom meg a nyávogást és a kaparászást. Felelősségteljes macska gazdiként automatikusan veszem az irányt a hangok forrásához. Arra gyanakszom, Lex lopakodott vissza hozzám suttyomban, de nem. - Helló Cicus! A gazdádat hol hagytad? - kérdezem, miközben kipillantok a folyosóra, hátha meglátok valakit. Odakinn csend és béke honol. Csak a fáklyák adnak némi fényt ilyen, hiszen későn igazából már senkinek sem illenék kinn kóricálni. - Gyere szépen, kérsz egy kis tejet? - nyúlok óvatosan a szép állat felé, hogy előbb hagyjam magam megszagolni, majd elkezdjem simogatni, ha hagyja magát. A fejénél kezdem, a füle tövénél folytatom és ujjaim végigszántanak a hátán. Ártatlan kék szemeim közben keresnek egy nyakörvet vagy bilétát, ami elárulhatja a macska nevét és a tulajdonosa kilétét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854117#post854117][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.11. 22:04[/b][/url]

Már éppen rácsimpaszkodik a kilincsre, amikor bent is lenyomják azt, és majdnem esik egy nagyot. Szerencsére egy macska mindig a talpára érkezik, és ez alól ő sem kivétel, így máris négy tappancsán ácsorogva pillant fel a nőre. Nahát. Jól sikerült megválasztani az estét. Nem járt még utána, hogy hány gyógyító van, de ha Násztya még a kutatáson is dolgozik, biztos benne, hogy nem ő az egyetlen.
- Miaú - nyávog hangosan köszönés gyanánt, barátságosan dörgölve fejét a nő lábához. Végtére is most állati alakjában ez így természetes neki. Igaz, vissza kellene alakulnia, eredetileg úgy tervezte, de egy kis simogatásnak sosem tud ellenállni. Emlékei szerint egyébként is mesélte a legutóbbi találkozásukkor, hogy animágusként nagyranőtt szürke maine coon kandúr, és az ismertető jegye szerencsére nem túl feltűnő módon egy forradás az egyik elülső mancsán. Lehet, hogy elfelejtette volna? Azért reméli, hogy ha visszaalakul, nem kap frászt tőle. Azért remélhetőleg mégsem akkora meglepetés a jelenléte, miután már hivatalosan is visszatért az Eridon házvezető helyettesi pozíciójába a kutatási szabadságot követően, na meg animágiát oktatni. A nyakában a nyakörvön ezúttal az áll szerencsére, hogy az irodájába tessék visszajuttatni, ha elveszne, mégse lenne jó, ha valaki Bertánál vagy éppen a menhelyen adná le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854233#post854233][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.15. 10:09[/b][/url]

Puhán kutató ujjaim ugyan meglelik a bilétát, de olyan fáradt vagyok, hogy csak mosolyogva megrázom a fejemet arra, amit olvasni vélek rajta. Nem csoda mindez, hiszen azon túl, hogy itt dolgozom még kutatok is és néha besegítek a diákoknak, akiknek nem megy a gemmológia. Szinte csak aludni járok fel a lakrészembe és azt sem sokat. Túlterhelt munkamániás vagyok mióta magamra maradtam, aki saját lelkiismeretessége miatt bukik fel egyszer a kimerültségtől. - Gyere szépen, bemegyünk aztán meglátjuk találok-e neked valami finomságot - nyalábolom fel óvatosan a méretes macsekot, és amennyiben az hagyja magát, simogatások duruzsolás és cirógatás közepette cipelem be a gyógyítóiba szőrös vendégemet. Lehuppanok vele a székre és ölemben tatva kezdek kutatni holmim között. - Hmm...nézd csak, akad itt egy tonhal konzerv. Na, mit szólsz Szépségem? - húzom ki az íróasztal nekem felcímkézett fiókját, miközben szakadatlanul vakargatom a kandúr füle tövét, ha pedig az még bizalma jeléül a hasát is megmutatná, akkor azt is megsimogatnám. Lex például teljesen odavan érte, így nekem is természetes cselekvés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854242#post854242][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.15. 13:07[/b][/url]

- Miaú - helyesel. Megy ő boldogan, dorombolva a simogatásra válaszul. Egyelőre ebbe még bele is feledkezik. Annyira sikerül néha átengedni magát az állati ösztönöknek - ha beleszámol, mégiscsak pár év híján közel negyven éve tölti ideje egy részét macskaként -, hogy bele is feledkezik az egészbe kellemesen, és nem alakul vissza emberi alakjába. Pedig úgy beszélgetni könnyebb lenne nem mellékesen. A tonhal konzerv említésére kap csak észbe igazán, kár lenne miatta veszni hagyni egy macska úri vacsoráját. Megrázza a fejét, oda-vissza ingatva, olyan vehemensen, hogy ha most vizes lenne esetleg a bundája, biztos, hogy eláztatna maga körül mindent, aztán pillanatok alatt vissza is alakul.
- Khm... - köszörüli meg a torkát, részben a figyelmet magára felhívandó, hiszen a nő már keresi is az emlegetett konzervet, részben pedig azért, mert a nyávogással történő kommunikációt követően már amolyan megszokásává vált. Kell valami pontos határ, mielőtt esetleg így is nyávogva igyekezne közölni, mit szeretne.
- Egy teának jobban örülnék, ha választhatok - szólal meg. - Ne haragudj, remélem, nem ijesztettelek meg nagyon. Kicsit bele tudok feledkezni a... hát szóval, a macska bennem szereti a simogatást - magyarázza hirtelen némileg zavartan. Általában vagy végig macska marad, vagy még azelőtt megmutatja, kicsoda, hogy bárki elkezdhetné megvakargatni a füle tövét. Na meg a lánya a kivétel, neki bármikor átváltozik, félig apa, félig házi kedvenc. Mindenki jól jár vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854260#post854260][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.15. 15:18[/b][/url]

Kezem alól leszökken a padlóra a macska. Nem tartóztatom, pedig már nálam van a konzerv, amit kivettem a fiókom aljából. Nagyon rázza a fejét, amit a nemleges válasz jelének kellene tekintenem, arra a kérdésre, hogy mit szól hozzá. Ehelyett valamiért arra jutok, hogy elege lett a simogatásból. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Tágra nyílt szemmel és elnyíló szájjal nézem végig, ahogy emberré válik előttem. Ajkaim elé kapom a kezem, ahogy aprót sikkantok és érzem, hogy rákvörösre vált az amúgy halvány színű arcom. - Teee, te macska voltál...és én..én meg simogattalak és becézgettelek...Jaj nekem...Ne haragudj rám... - mondom zavaromban kicsit dadogva és ártatlan kék szemeimből süt a kétségbeesett naivitás. Nem akartam én rosszat. Esküszöm. Hiszen ez a férfi az előbb még csak egy macska volt, akit meg akartam etetni. Egy nagy macska. Egy main coon, igen. Mondom magban, hogy aztán végre leessen a papírtantusz. - Egy teát? Máris, máris hozok neked - téblábolok el a szamovárig, aztán vállam felett hára pillantva kérdezzem meg, hogy mivel is inná a teáját. Az arcom még mindig rózsás, a füleim égnek, de a szívem már nem azért kalapál, mert megilletődtem. Atyaég! Én simogattam Őt! A hasát a mellkasát és a hátát! Ez már intim kapcsolatnak számít akkor vajon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854269#post854269][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.15. 18:52[/b][/url]

Roppant aranyos a nő, ahogy megszeppen, bár azért kissé ő is zavarba jön. Tényleg nem akarta megijeszteni. Ennek eredményeként némileg elvörösödve, kurta nevetéssel igyekszik oldani a feszültséget, miközben kicsit színpadiasan meghajol, mintha műsor végén köszönne el a közönségétől.
- Hát öhm... tádámm. Úgy emlékszem, mintha már mondtam volna, és én tényleg egy macska vagyok, nem csak lélekben - magyarázza még mindig vigyorogva, mert hát azért valljuk be, büszke kandúr a javából. Tényleg rémlik neki, hogy beszéltek már erről, de végül is régen került már sor arra a beszélgetésre, azóta egész könnyen elfeledhette.
- Köszönöm szépen - mondja a teára, közben meg tekintetével követi a nőt. - Ó, de csinos kis szamovár - állapítja meg aztán még. - Egyébként hadd kérdezzem már meg, milyen gyakran vagy ügyeletben? Én most két napot az egyetemen töltök, a hétfőt meg a keddet, a többit pedig itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854730#post854730][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.19. 22:20[/b][/url]

A tea készítése nagyszerű dolog arra, hogy ne lássa rajtam mennyire zavarban vagyok. Főleg attól amikre az előbb gondoltam. Teljesen összezilált a tudat, hogy olyan helyeken értem hozzá, még ha macska is volt, amikhez még jó sok randevú után sem biztos, hogy mernék a megkérdezése nélkül. - Igen, igen. Mondtad, de mostanában azt sem tudom hol áll a fejem - magyarázkodom úgy ötvenedjére megkeverve a teát, az üres teát! Jaj nekem! - Köszönöm, még a nagymamámé volt - mondom a szamovárra, aztán bíbelődöm és tipródom tovább - Tudod ott a kutatásom, aztán nyakamon egy konferencia, meg még az itteni műszakok - hadarom miközben odaadom neki a csészét, ami hogy-hogy nem macskás. Egy rőt macsek néz rá róla a nagy zöld szemeivel. Aztán végre leesik mit kérdezett - A hónapban ez az utolsó éjszakám, azután még lesz két nappal és ennyi - válaszolok és magamhoz veszem saját innivalómat, ami teljesen kihűlt. Annyi baj legyen, iszom ahogy sikerül. - Ez most bután hangzik, tudom, de te olyankor mit érzel, amikor macskaként dögönyöznek? - teszem fel ártatlan, őszinte tekintettel a kérdést pár pillanatnyi hallgatás után, mert nem hagy nyugodni a dolog. Igazából az nem, hogy most akkor már emberként is közelebb vagyunk egymáshoz és mondjuk nem csak az arcára adhatok mondjuk puszit, hanem...Áh...badarság! Még ilyesmiről szó sem esett közöttünk. Mondjuk eshetne, de az olyan furcsa lenne. Vagyis nem furcsa, csak más. Ő teljesen más mint Bálint. Belőle egészen más energiák sugároznak. Kedves energiák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854911#post854911][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.21. 22:31[/b][/url]

- Legalább emlékezetesre sikerült a belépőm - nevetgél kissé zavartan, megvakargatva a tarkóját is. Na igen, ilyenkor derül ki, mi mindenről hiheti az ember, hogy a másik emlékszik rá, miközben már régen kiment a fejéből. Lehet, hogy a kínos pillanataira sem emlékszik már senki? Legalábbis Doriánt kivéve, mert az az ember olyan, mint egy elefánt, random tud régi fiaskókat felhánytorgatni, hogy ő biztos el ne felejthesse. A sógora azonban külön kategóriaként kezelendő már a kezdetektől fogva, ezt sem szabad elfelejtenie, emlékezteti magát. Jelen pillanatban pedig határozottan kellemesebb társasága van Doriánnál, akit azért még mindig csak az egyetlen és imádott húga kedvéért visel el többnyire.
- Sok a munka? Hogy haladnak a kutatásaid? - érdeklődik inkább, de már választ is kap. - Ó, milyen konferencia készül? Sűrűnek hangzik, de ugyanakkor izgalmasnak is - állapítja meg, és letelepszik közben az egyik székre, lábát kinyújtóztatja, majd bal bokáját a jobb térdére helyezi. Az úgy kényelmes.
- Értem - veszi tudomásul bólogatva, hogy mikor is lesz még itt a nő, majd megrázza a fejét a kérdés hallatán.
- Dehogyis. Gyakran megkérdezik egyébként a diákjaim is, hogy milyen, ha simogatnak, meg persze azt is, hogy kívánom-e az egeret macska alakomban, amire a válasz nem. Ez meg... hát... nem is tudom, jó. Eeeez... olyan, hát na... mintha az ember haját simogatnák, amit annyira nem szoktam szeretni, de ezt... élvezem. Meg amúgy dorombolni is tudok, ez is gyakori kérdés ám - magyarázza. Ha nem lenne amúgy a szavak kereséséből egyértelmű, hogy zavarba jött a témától - pedig nem szokott -, akkor abból is látni, ahogy lassan a vörös folt terjedni kezd arcán füle tövétől indulva. Ezt így talán nem gondolta végig, amikor macska alakban tette tiszteletét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855558#post855558][b]Anastasia Strakhova - 2022.11.01. 13:07[/b][/url]

Erre most mit lehet mondani? Zavaromban még picit túl is cukrozom a teáját. Legalább nem sót kap bele, az is valami. Tanakodom egy kört magamban, míg a szamovárnál szöszmötölök aztán rá emelem ártatlan tekintetemet. - Az biztos, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni - fut azonnal leheletnyi az arcomra és bizseregnek az ujjaim, amik nem sokkal ezelőtt még a bundájában voltak elmerülve. Teljesen átjár ez a furcsa valami és szinte érzem, ahogy feromonokat bocsátok ki, miközben a véredényeim kitágulnak és még jobban elpirulok. Attól félek ezt ő is észre fogja venni. Gyorsan témát váltok, de túl hamar kanyarodom vissza a macska lét részleteihez. Alig tudok odafigyelni a saját mozdulataimra. Esetlenül közlekedem a szűkké és meleggé vált szobában. Aztán kimondja amit reméltem nem fog, de mégis megteszi. Nekem meg azonnal nyilik is kifelé a szám, amit pont most kellene lelakatolnom, aztán jó messzire dobnom a kulcsot. - Megmutatod? Dorombolnál nekem? - ahogy kimondom rájövök, hogy ez mekkora butaság volt, amit már nem csinálhatok vissza. Túlságosan imádom a macskákat és vonzódom hozzá. Mint valami szédült bakfis úgy nézek rá, várakozva vágyakozva vagy nem is tudom hogyan. Nagyon meleg van, ezért kigombolok két gombot a blúzomon. Orromba tolakszik parfümöm és saját vágyaim illata. Ez teljesen összezavar. Ilyen még nem történt velem. Lehet beteg vagyok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855859#post855859][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.04. 22:26[/b][/url]

- Bocsánat - dünnyögi kicsit zavartan, kicsit el is vörösödve. Azért mégsem az volt a célja, hogy életre szóló kellemetlen élménnyel ajándékozza meg. Sőt. Az igazat megvallva, az a helyzet, hogy bár nehezen vallaná be, kedveli a nőt. Nagyon is. Már egy ideje tépelődik rajta, hogy miért is ne hívhatná újra randira, a múltkor is milyen jót beszélgettek. Van ugye az az aprócska tény, hogy sose volt nagy szerencséje a nőkkel, de a fenébe is, a válás már tíz éve történt, Réka meg teljesen másfajta nő, mint Násztya. Tekintetével követi a nő mozdulatait, majd a kérdésen elmosolyodik. Nem ő az első, aki ezt kéri, de nem szokott ebbe belemenni máskor, legfeljebb morcos fejrázással szokta jelezni, hogy nem. Esélytelen.
- Ha szeretnéd, persze - válaszolja, miközben alig tudja visszafogni magát, hogy ne vigyorogjon, elvégre elég egy szolid mosoly is. Ehh, tényleg meg kellene kérdeznie, mielőtt még elkezdi túlgondolni a dolgokat és inába szállna a bátorsága. A fenébe is, még a mumusa is az, hogy elutasítják, de erre most nem tud varázsigét küldeni, amitől a félelmén nevetni tudna. Vesz inkább egy nagy levegőt.
- De mielőtt átváltozom... szóval... én azt szeretném kérdezni, hogy volna... lenne-e kedved egy... izé, hát gondoltam, meghívnálak vacsorára. A lányaim szerint egészen jól főzök - kérdezi meg, zavara nyilvánvalóan átjön, ahogy a szavakat keresi, az utolsó mondatot pedig már csak dünnyögi, és inkább át is alakul macskává, úgy nem látni, hogy amúgy fő a feje. Kicsit már bánja is, a kérdést, úgyis biztos mindjárt nem lesz a válasz, esetleg egy talán, valami jó kifogás. Ki tudja. Felugrik a székre, és ha már az volt a kérés, hogy dorombolna-e, meg is mutatja, milyen szépen megy ez és hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855876#post855876][b]Anastasia Strakhova - 2022.11.05. 07:24[/b][/url]

Egyáltalán nem vártam bocsánatkérést. Kicsit zavarba ejtő volt az élmény, de mindenképp kellemes. Bizarr és izgalmas egyszerre. Nem sok ilyenben van részem. Igazából sosem volt még ennyire közeli kapcsolatom egy animágussal. Elmosolyodom és megrázom a fejem. - Semmi baj, jó értelemben volt felejthetetlen - mondom halkan, ezzel le is zárva ezt a részét a beszélgetésnek. Kezemben teámmal kérem meg ezután a legbotorabb dolgra, amire csak lehet. Félek teljesen bolondnak, vagy ami még rosszabb, tolakodónak néz azon túl, hogy megtagadja a kérésemet. Látványosan elpirulok saját butaságom zavarától és szóhoz sem jutok az elkövetkező pár pillanatban. Egyszerre ér el hozzám vacsora meghívásával együtt a tény, hogy már fel is ölti macska alakját és hangos, szívmelengető dorombolásba kezd. Teljesen elgyengül a térdem. Leteszem a teámat és bátorságot merítve vágyamból odalépek elé. Kezeimet kinyújtom, ha hagyja elkezdem simogatni, majd a füléhez hajolok.- Nagyon szeretnék veled vacsorázni - suttogom neki, mert úgy tudom, ilyenkor valamivel jobban hallanak. Aztán egy lágy puszit adok szőrös fejére és eltávolodom egy kicsit, hogy ha akar visszaváltozhasson. A szívem most elég szabálytalanul ver és aggódom, mit fog szólni a merészségemhez. Nem tudom milyennek lát engem, de az biztos, hogy fülem hegyéig vörös vagyok és kék szemeim úgy csillognak, mintha valami tűz lenne bennük. Furcsa, mégis otthonos érzés, mintha hazaértem volna valahová, ahol még nem is jártam. Lehet ez a szerelem? Annyit olvastam és hallottam róla, de Bálinttal egészen más volt. Olyan tudományos. Nagyon kellemes, és biztonságos. De ez valami egészen más és új és ismeretlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=856039#post856039][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.07. 18:49[/b][/url]

Nem is tudja, mikor érezte magát ilyen furán. Az biztos, hogy Anna eddigi próbálkozásai egyszer sem végződtek még így. Az esetek 99 százalékában az első randiból sosem lett második, de még azt sem ülte végig, inkább talált valami kifogást és lelépett. Utána meg napokig tapintható volt a feszültség közte és a húga között, pedig egyébként imádja Annát, mindig is ő volt és lesz az ő egyetlen kishúga. Merlinre, még a hülye sógorát is elviseli a kedvéért. Csak ezt az állandó szervezkedést nem tudta elviselni, hogy ő meg az anyja folyton találtak valakit, akivel ismerkedhetne. Pedig a jó ég áldja meg, ő igazán képes egyedül is nevelni Ellát. Ez a legutolsó alkalom azonban a ritka kivétel lett, a fennmaradó egy százalék, most pedig mintha újra tapasztalatlan fiatal lenne, mint amikor még Maja anyjával ismerkedett. Mondjuk ha belegondol, nem is egy tapasztalt nőcsábász, valahogy ebben soha nem volt igazán szerencséje. Maja anyjával elváltak az útjaik hamar, tizenhat évvel később tudta meg, hogy van egy lánya, amikor Maja bekopogott az irodájába. Réka meg olyan volt, amilyen, Ella az egyetlen jó, ami abból a kapcsolatból származott. Anna szerint elmehetett volna régen pszichológushoz, mert nyilván megviselte a válás, de ő már csak azért se akarta. Azt meg végképp nem tudja, mi volt ezúttal más, hogy azóta se szült veszekedést a dolog. Talán az, hogy Násztyát már régóta ismeri tulajdonképpen, nem valaki új volt, most pedig itt ücsörög és éppen randira hívja. A választ meg sem várva alakul át állati alakjába, remek lehetőség, hogy elrejtse, mennyire zavarná egy esetleges nemleges válasz. A tényleges válasz viszont kedvező, amire egy nyávogással reagál, a nő kezéhez dörgölve a fejét, és ha már azt kérdezte úgyis, hogy megmutatná-e, hogy tud dorombolni, de meg ám. Még hangos is. Nincs is nagyon kedve visszaalakulni, azért szeret ő macskaként létezni, ami kellemes is, ha az ember társasága kedveli is a macskákat. Az egyetlen gond csak az, hogy így nem tud beszélni. Kénytelen mégis újra emberi alakot ölteni.
- Az remek... akkor ööö... szombat este? Hat óra? Budanekeresden lakom az Árnyas úton. 21-es szám. Mondtam már, hogy Budanekeresd? - kérdezi. Á, kicsit sincs zavarban. Ugyan, dehogy. Ő? Soha, semmikor. Nem is vörös a feje, mindenki rosszul lát. - Azt hiszem, mennem is kellene, mielőtt a lányom aggódni kezdene. Örültem és... kellemes estét! - dünnyögi, miközben mintha nem tudná, most mosolyogjon-e vagy ne, vagy mi legyen, inkább illedelmesen, kicsit ódivatúan kezet csókol a nőnek, és megy is a dolgára. Mintha lenne bármi is. Ki kellene találni, mi legyen a vacsora szombaton.