A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely. Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát. A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább. Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban. Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt. A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve. A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet. A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak. Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember. Gyógyítók:
- Anastasia Strakhova
- Szentmihályi L. Izabella
- Thorsten Löwenherz
Gyógyítósegédek:
- Catherine Hope Brightmore
Kedves Diákság!1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen. 2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.
|
|
|
Kasza Fanni Stefánia - a Rellon-Eridon meccs után -Annyi maradt meg, hogy a cikesz közelebb került az arcomhoz, én meg utána kaptam, aztán éreztem, hogy a markomban van valami (mert annyira hideg volt, hogy ennél többet nem tudtam megállapítani). Előrenyújtottam a kezem, és láttam, hogy a labda egyik szárnya az ujjaim közül mered ki, így hát felrántottam a seprűm, egy íves kanyart írtam le felfelé, és a magasba emeltem a labdát. Oké, egy teljesítve, egy még hátra van, a Navine ellen. A csapattársaimmal való ünneplés a pályán persze nem marad el, üvöltözünk meg minden, ahogy rellonosokhoz illik, és amúgy imádom hallani a tömeg reakcióját, amikor felemelem a cikeszt ismét a földön. Egy emberként hördül fel a páholy, én meg csak élvezem hallgatni. Ez amúgy a legkirályabb asszem' a fogóságban. Jó, oké, az, hogy a lábam fáj, meg a csuklóm, meg a tüdőm, meg a vállam, meg nem érzem a testem a hidegtől és járni alig tudok, az... elhanyagolható lenne, asszem', de mindegy is, mert rögtön közlik velem, hogy a-a, there is no KH-ban ivás (ja, szigorúan sütőtöklé), hanem szépen indulás a gyenguszra, ahol legalább felmelegítenek (még ennél is jobban, lol), meg kapok valami ellátást. Szóval nem nagyon van mit tenni, a többi sérülttel együtt, nagyjából a saját lábamon indulok el arra, aztán levetem magam az egyik ágyra, és fáradtan hátradőlök, miután már megvolt az átöltözés polgáriba. Öcsém, milyen jó, hogy van valami meleg és puha a hátam alatt. Jézusom, mennyire elfáradtam. Kapok egy teát a kezembe, amiből kortyolni is kezdek, és iszonyat mód jól tud esni, hogy valami forró perzseli a torkom, és nem az a fagyos levegő, ami odakint volt. A gyógyító halk mormogása és vizsgálata amúgy nem zavar, mármint becsukom a szemem, néha esetleg felnyögök, ha nagyon fájó pontot érint, de ennél többet nem csinálok, csak elernyesztem a tagjaim, és élvezem a melegítőbűbájokat. Soha többé ki nem megyek a fűtött terekből. Egy kis idő múltán jövök csak rá, hogy amúgy baromira nem vagyok egyedül, szóval körbepillantok, s magam mellett a másik fogót, Fannit pillantom meg. Megmozgatom kissé a tagjaim, és tudatosítom, hogy a cikeszt mellesleg még mindig nem engedtem el, szóval zsebre vágom. Pár pillanat csend. - Te tényleg leugrottál arról a nyomorult seprűről? - kérdem vigyorogva, a végére már el is röhögöm magam. Nincs itt feszkó, a pályán kívül nekem aztán nem ellenségem senki, általában. Igaz, a levegőben gyilkolni tudnék, de ez igazán részletkérdés. - Szép volt amúgy. Kezet nyújtanék, de kiment miattad a csuklóm. - A hangomban semmi vádló nincs mellesleg; csupán még mindig benne van az a furcsa euforikus érzés, amit egy ilyen meccs után tapasztalhat az ember.
|
|
|
Allan Colton Fisher INAKTÍV
pultosfiú | ColeciCa offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 621
|
Írta: 2016. december 12. 18:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=647391#post647391][b]Allan Colton Fisher - 2016.12.12. 18:58[/b][/url] Kasza Fanni Stefánia - a Rellon-Eridon meccs után -Annyi maradt meg, hogy a cikesz közelebb került az arcomhoz, én meg utána kaptam, aztán éreztem, hogy a markomban van valami (mert annyira hideg volt, hogy ennél többet nem tudtam megállapítani). Előrenyújtottam a kezem, és láttam, hogy a labda egyik szárnya az ujjaim közül mered ki, így hát felrántottam a seprűm, egy íves kanyart írtam le felfelé, és a magasba emeltem a labdát. Oké, egy teljesítve, egy még hátra van, a Navine ellen. A csapattársaimmal való ünneplés a pályán persze nem marad el, üvöltözünk meg minden, ahogy rellonosokhoz illik, és amúgy imádom hallani a tömeg reakcióját, amikor felemelem a cikeszt ismét a földön. Egy emberként hördül fel a páholy, én meg csak élvezem hallgatni. Ez amúgy a legkirályabb asszem' a fogóságban. Jó, oké, az, hogy a lábam fáj, meg a csuklóm, meg a tüdőm, meg a vállam, meg nem érzem a testem a hidegtől és járni alig tudok, az... elhanyagolható lenne, asszem', de mindegy is, mert rögtön közlik velem, hogy a-a, there is no KH-ban ivás (ja, szigorúan sütőtöklé), hanem szépen indulás a gyenguszra, ahol legalább felmelegítenek (még ennél is jobban, lol), meg kapok valami ellátást. Szóval nem nagyon van mit tenni, a többi sérülttel együtt, nagyjából a saját lábamon indulok el arra, aztán levetem magam az egyik ágyra, és fáradtan hátradőlök, miután már megvolt az átöltözés polgáriba. Öcsém, milyen jó, hogy van valami meleg és puha a hátam alatt. Jézusom, mennyire elfáradtam. Kapok egy teát a kezembe, amiből kortyolni is kezdek, és iszonyat mód jól tud esni, hogy valami forró perzseli a torkom, és nem az a fagyos levegő, ami odakint volt. A gyógyító halk mormogása és vizsgálata amúgy nem zavar, mármint becsukom a szemem, néha esetleg felnyögök, ha nagyon fájó pontot érint, de ennél többet nem csinálok, csak elernyesztem a tagjaim, és élvezem a melegítőbűbájokat. Soha többé ki nem megyek a fűtött terekből. Egy kis idő múltán jövök csak rá, hogy amúgy baromira nem vagyok egyedül, szóval körbepillantok, s magam mellett a másik fogót, Fannit pillantom meg. Megmozgatom kissé a tagjaim, és tudatosítom, hogy a cikeszt mellesleg még mindig nem engedtem el, szóval zsebre vágom. Pár pillanat csend. - Te tényleg leugrottál arról a nyomorult seprűről? - kérdem vigyorogva, a végére már el is röhögöm magam. Nincs itt feszkó, a pályán kívül nekem aztán nem ellenségem senki, általában. Igaz, a levegőben gyilkolni tudnék, de ez igazán részletkérdés. - Szép volt amúgy. Kezet nyújtanék, de kiment miattad a csuklóm. - A hangomban semmi vádló nincs mellesleg; csupán még mindig benne van az a furcsa euforikus érzés, amit egy ilyen meccs után tapasztalhat az ember.
|
|
|
|
Kasza Fanni Stefánia Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi offline RPG hsz: 482 Összes hsz: 3441
|
Írta: 2016. december 12. 19:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=647399#post647399][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.12.12. 19:44[/b][/url] Allan Colton Fisher ~Eridon vs. Rellon meccs után~Ugrásra készen egyensúlyoztam azon a vékony kis seprűnyélen. Esküszöm, hogy semmiféle ninjutsut nem használtam a fennmaradás érdekében. Végül, amikor éreztem, hogy itt az idő, ugrottam. Egy valamire nem számítottam, hogy az a fadarab csúszott, én meg megbillentem. Utolsó esélyként próbáltam a labdáért nyúlni, de elég szépen mellément a kezem s már zuhantam is lefelé, seprűről. Reflexszerűen felsikoltottam, elkapott a halálfélelem, ahogy éreztem a gravitáció vonzáshullámát. Elkönyveltem máris a fejemben, hogy én ezt nem élem túl, szóval a szemeim behunytam, úgy vártam a végzetemre. Viszont a zuhanás nem tartott addig, mint gondoltam. Éltem, két kar között „ébredtem” az első ember, akit láttam: Kevin. Amennyire fáztam, csoda, hogy el tudtam még valamennyire pirulni. Jó, oké. Ott volt nekem Mattrac és szerettem, imádtam..... de azért egy izmos csapatkapitány karjai közt elég zavarba ejtő tud lenni az ottlét. Amikor elkapott, a fejem hátra bakkant, meghúztam a nyakam is. Igazából már oly’ mindegy volt nekem, így is totál le voltam amortizálva, egy húzódás már nem osztott-szorzott rajta. Kevin lehozott a pályáról és nem engedte, hogy a saját lábaimon menjek a gyenguszra, elvitt. Teljesen feleslegesnek tartottam, ennyire nem voltam tropa, tejesen túldramatizálta dolgot, foglalkozott volna Lanettával, őt oldalba csókolta a gurkó, én meg csak megijedtem, ha a többit nem nézzük... Egyszer a szíve viszi a sírba ezt a gyereket, komolyan. A gyengélkedőről elzavartam a szöszihez is, hogy őt is nézze meg, addig én leszereltem magamról taláromat meg minden olyan felszerelést, amire már nem volt szükségem. Már csak a saját ruháim voltak rajtam, ami gyakorlatilag rám fagytak, a takaró alá olyan gyorsan befészkeltem magamat, ahogy csak bírtam. Jobb kezemmel húztam magamhoz a teámat, szürcsölni kezdtem. Éreztem, ahogy a meleg átjárta a didergő testem egészét. Égetett, mart; szóval fújtam a bögrémben lévő italt. Nem én kaptam el az aranyost, nem is bántam, mert ez a meccs száz cikeszt is megért. Jól éreztem magamat bár mindenem fájt a végére. Egy ismerős hang ütötte meg a füleimet, akkor szürcsöltem bele a teámba ismét, de félre is nyeltem. Ügyetlenül, köhögve tettem le a teámat az éjjeliszekrényemre s a hang irányába néztem. - A cél érdekében bármit! - elvigyorodtam a megszóláson, láttam, hogy nem haragudott már rám annyira, mint néhány perccel ezelőtt. Ez tök jó! Így sokkal szimpibbnek tűnt, mint a pályán, ott ijesztőbb volt... - Mondja ezt az, akinek a válla olyan kemény, hogy egy gurkó is elbújhat mellette - nevetve nyelvet öltöttem rá, még mindig éreztem a vállamba belehasító fájdalmat. Szerencsére nem volt túl vészes egyik sérülésem sem, így nem vártam olyan sürgősen a gyógyítók jövetelét. Lanettának és Michonnenak több szüksége volt rájuk. - Hallod, egy-egy - jelentettem ki az állást, hiszen az első közös meccsünkkor én kaptam el a cikeszt, viszont most ő - Rohadt jó voltál, szinte uraltad a pályát - jegyeztem meg elismerően bólogatva - Mondanám, hogy taníts mester, de az olyan nyeh.... - mosolyogtam továbbra is, hiszen tényleg elég furcsán adta volna magát a helyzet, hogy ellenfelek, de egymást edzik... érted. Kevin és Mini lehet, leverné a vesénket ezért, bár… kitudja.
|
#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
|
|
|
Allan Colton Fisher INAKTÍV
pultosfiú | ColeciCa offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 621
|
Írta: 2016. december 16. 19:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=648703#post648703][b]Allan Colton Fisher - 2016.12.16. 19:20[/b][/url] Kasza Fanni StefániaJa, eléggé elképedtem, amikor Fanni csak úgy lazán leugrott. Én azért ezt nem csináltam volna, mert a jövő idényben sem akarnám fogó nélkül hagyni a srácokat (mert engem aztán tuti nem kapna el Aiden), meg amúgy sincs kedvem meghalni a pályán. Mindegy, bátor húzás volt, még akkor is, ha amúgy meg hülyeség. Ezt a kettőt mondjuk alig egy hajszál választja el. Ezt senki sem tudja jobban, mint én. - Te meg vagy húzatva. - Visszaröhögök Fannira, ja, egy ilyen meccs után még a vesztes csapat sem siránkozik, azért volt itt mit játszani. Erősek voltunk mindketten. - Ezért sem sokban különbözünk. - Végül rávillantok egy vigyort. Megint nevetek, amint a vállam keménységét emlegeti. Hááát, igen. Eddig sajnos kénytelen voltam visszafogni az agresszív énemet odafent, de ha te vagy a CSK a pályán, némileg kevésbé van ugye megkötve a kezed. - Kösz, volt hol gyakorolnom. Aiden majdnem ledarált párszor edzésen, szal' közelről ismerem, hogyan kell vállal hárítani. - Hát, az valóban nem volt szép. Mármint persze, ha eszembe jut az az ominózus edzés, nincs semmi negatív árnyalat benne; hiszen én kértem, hogy Mínea eddzen engem külön is. Arra akartam kiélezni magam, hogy végre ne menjek fejjel a gurkónak (szó szerint), és tudjak kétfelé is koncentrálni, ami bár ezen a meccsen nem nagyon jött össze, legközelebb mégis biztos, hogy fogom tudni alkalmazni a tanultakat. Nem mókás, amikor két gurkó van a pályán, és mindkettő rád jön, miközben neked el kell kapnod a cikeszt. Két órán keresztül. Csak a Rellon. - Lesz az még kettő-egy is - emelem rá a tekintetem, sokat sejtető vigyorral. Na, vajon kinek a javára? A dicséretre bólintok egyet köszönetképpen (bár a nyakam is sajog). Tulajdonképpen az ilyesmi nálam tudatos. Úgy is kaptam már el cikeszt, hogy azt se vették észre, hogy létezem, és pont ez vált előnyömre - az Eridon ellen viszont a saját fegyverét akartam fordítani, a hevességet és a dominanciát, ami őket jellemzi általában. Majd meglátjuk, hogy exhugrásként hogyan viselkedem a navinések ellen. - Haha, én nem tudlak tanítani. Kérd meg Míneát. Vagyis... ja, inkább ne - vigyorgok rá. - Ne, tényleg ne. Ha jót akarsz. Mini még mindig egy állat. Ezen az a tény sem változtat, hogy formás a hátsója, és az sem, hogy lány.
|
|
|
|
Kasza Fanni Stefánia Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi offline RPG hsz: 482 Összes hsz: 3441
|
Írta: 2016. december 19. 20:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=649429#post649429][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.12.19. 20:02[/b][/url] Allan Colton Fisher ~Eridon vs. Rellon meccs után~Vigyorogva szemöldökvonogatással válaszoltam Colenak, amikor az kijelentette, hogy nem vagyok tiszta fialás. Nos... ez tény igaz volt rám, ha meccsezek, ha nem. Szerettem kockáztatni, néha akarva néha anélkül. A legutóbb például át sem gondoltam, csak mozdultam még azelőtt, hogy az agyam valami jó kis ellenérvet generálhatott volna az ugrás előtt. Ez persze nem maradt el, hiszen most kezdtem belegondolni, mi lett volna, ha Kevin nem kap el. Mi lett volna, ha én ott leesek és palacsintafogóvá lapultam volna? Egyre több rémkép kezdett felhalmozódni a fejemben, muszáj voltam kizökkenteni magamat belőle, mielőtt elkap a pánikroham vagy valami attól lazább brainf*ck. Tény, hogy a cél érdekében bármit kifejezés igaz volt rám, de... áh hagyjuk. Mr Kemény Váll elmesélte, hogy ki által edződött meg így, én egy ilyen Jézus atya úristen fejjel néztem vissza rá. Engem azért valamennyire kíméltek edzéseken és nem aprítottak fel még tüzelőnek. De lehet pont erre lesz majd szükségem a későbbiekben. Erre inkább nem is mondtam semmit, az arcom mindent elárult, amit gondoltam. A tipikus Mother of God meme lenne a legjobb képillusztráció rám. - Már alig várom, fogópajtás - ki nyújtottam az olvadozó kezem, hogy egy ökölpacsit adhassak neki, de eszembe jutott, hogy épp az előbb közölte velem, nekem hála fájt a csuklója - Öhm.. akkor gondoljuk azt, hogy ökölpacsiztunk! – Visszahúztam a mancsom. Jobb nem jutott az eszembe, a kacsingatás meg már ooooolyan félreérthető lett volna. Vagy azt hinné egy külsős, hogy valami belement a szemembe és próbálom kipislogni. Vigyorogva. - Az elmondásaid alapján veled járnék a legjobban, ha azt mondod Mini és Aiden állatok. Nem mondom, hogy félek tőlük, mert nem félek én senkitől... csak érted, fogótól jobb tanulni. Ha kell, belógok hozzátok azt hazudva, hogy prefektusi megbeszélnivalóm van veled a kviddics pályátokon seprűkkel és cikesszel - az eridonból kiindulva mertem feltételezni, hogy a Rellonban is van valami hasonló kaliberű cucckombó. - Tavaly nem egyszer beszöktem a sárgákhoz és körülbelül háromszor kaptak el. Ebből kétszer megúsztam figyelmeztetéssel - Ilyen a büntetlen előélet, janem. - De amúgy csak viccelek, nem akarok rád, se rátok akaszkodni, még valamelyik okos azt fogja mondani, hogy el akarom lopni a titkos cseleiteket és tégla vagyok meg cement! A-a, nem játszunk ilyet. Esetleg sült csirkének hívhat, de téglának nem! – nem tudom mennyire hagytam szóhoz jutni, de már azonnal kértem is ki magamnak. - Szereted a sört? - gyors témaváltás - Ha igen, akkor holnap elmehetnénk meginni egyet a gyógyulásunkra meg arra, hogy jól kijövünk, meg... mert megkívántam, és mert tök menőnek érzem magam, ha nálam idősebbekkel lógok - vihorászva fejtettem ki a tervemet és a végén megint csak kinyújtottam a nyelvem. Erről sose szokok le. Minek azt?
|
#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
|
|
|