Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=862835#post862835][b]Jankovits Dorián - 2023.04.13. 19:32[/b][/url]

Az egyik pillanatban még azt tervezzük, mit is csináljunk este, na meg addig, a másikban meg elszabadul a dzsungel és egy inda ráteszi a mancsát a csajomra azzal a lendülettel. Hát ez hihetetlen. Rá is csapok a kezemben lévő villával azzal a lendülettel, de rücskös felületéről lecsúszik a fém. Máskor csörömpölve landolna a padlón, és úgy kapnám a büntetést, hogy megnyikkanni sincs időm, de most csak elveszik az evőeszköz a földet borító növények között, a büntetést meg legfeljebb levélben kapom a káosz alapján, már amennyiben nem arra figyel jobban minden tanár, aki ezt az egészet okozta. Kitartóan rángatom le közben Belláról az indát, még morogva is neki, bár kétlem, hogy értené. Dávid közben már Pannit menti meg Zórát, amíg én a beakadt szandált próbálom már kihúzni, nem sok sikerrel. Kárpótlásul inkább lovagiasan ölbe kapom a csajomat, nehogy már itt cipő nélkül még belelépjen valami tüskébe vagy ki tudja mibe, már így is a vízben ácsorgott szegény. Kis csapatunk az elsők között menekül ki a nagyteremből, és csak azért teszem le Bellát, hogy bátran visszatérjek az említett szandálért, amire azonban Dávid próbál valamennyi észt belém pofozni bevallása szerint.
- De hát... - próbálok protestálni nem sok sikerrel, és kénytelen vagyok belátni, hogy a kifele áramló tömeggel szemben ez már úgyis veszett ügy. Meh. Megrántva a vállam feladom a tervet, aztán ismét ölbe kapom Bellát.
- Szerezzünk neked cipőt, cuncimókus, és talán a harisnyádat is lecserélheted, mielőtt megfáznál. Megpróbálhatom átimádkozni magam Piroskánál. Mit szólsz? - javaslom neki rávigyorogva, és azzal a lendülettel el is indulok vele az Eridon irányába, nyomomban a család többi tagjával természetesen, mert mégiscsak egy irányba tartunk. A lányhálókörlet előtti portré elég vaskalapos hölgyemény tud lenni, de tekintve, hogy egy riadt, sérült lány megmentője vagyok éppen, talán mégiscsak beenged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=863783#post863783][b]Jankovits Dorián - 2023.04.29. 19:39[/b][/url]

Kihúzom magam egy pillanatra, amikor az én drága cuncimókusom kijelenti, hogy egy hős vagyok, de sajnos ettől még nehezebben ér csak el a saccperkábé harminc centis szintkülönbségből adódóan. Fene tudja, mitől nőttem ilyen magasra, elsőben még a tornasor végén ácsorogtam, csak ketten voltak utánam, a lányokat leszámítva, aztán akkora lettem két év alatt, mintha csak nyújtottak volna. Mondjuk nem mindig volt a legkellemesebb érzés, meg időnként tök jó lenne, ha el tudnék tűnni a tömegben, de hát mindegy is. Inkább fel is kapom Bellát, az a legegyszerűbb módja, hogy kiküszöböljük ezt a kisebb problémát jelen pillanatban. A legsármosabb mosolyommal nézek le rá máris. Hát nem csodaédes? Azt mondja, bebeszél ő a bejáratot őrző portrénál, csak a harisnyától segítsek neki megszabadulni. Igazán remek üzleti ajánlat, mit ne mondjak, nekem biztos bármit el tudna adni. A huszadik porszívót is, de tényleg.
- Megbeszéltük - válaszolom határozottan, teljes mértékben ignorálva, hogy családom tagjai egyébként ott állnak nem messze, és Panni legalábbis pofákat vág. Dávidot annyira szerintem nem izgatja az egész, de azért idén szerintem már ráférne egy csaj a kedves bátyámra is, mielőtt még tanul a mi kis hugicánktól új grimaszokat a végén. Talán jobb is lesz, ha itt hagyjuk őket, támogassák egymást lelkileg, én meg foglalkozom Bellával.
- Dehogynem, kisszívem, fel is ajánlottam volna, ha nem neked jut eszedbe előbb - helyeslek lelkesen, úgyis milyen régóta próbálom rávenni, hogy egyszer töltse már nálunk az egész éjszakát. Sőt, úgy értem, nálam, nem a kanapén odalent, hely az én ágyamban van bőven, de még ha nem is lenne, legfeljebb aludnék a földön. Gond egy szál se. Szerencsére mégiscsak egy hatalmas nagy ágyam van, amin imádok fetrengeni, amikor van időm, hát most majd kicsit kevesebbet fogok.
- Na de előbb irány az eridon - határozom meg az úti célt. Még megbizonyosodom róla, hogy a többiek is élnek és virulnak, aztán el is trappolok a megfelelő irányba, hátrahagyva a társaságot, akikre most annyira nincs is szükségünk, amennyiben nem óhajt esetleg valaki mindennél jobban gyertyát tartani. Mondjuk, én annyira nem szeretném, jobb lesz, ha maradnak maguknak fintorogni.