Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=863564#post863564][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.04.24. 11:57[/b][/url]

Dorisz hatalmasat nőtt a csodásan sminkelt szemeimben. Nemcsak Engem vitt ki ölben - ahogy azt érdemlem -, de még a szandimért is vissza akart volna menni! Ha EZ a fiú nem főnyeremény, akkor nem tudom, hogy mi! Őszintén? Nem bántam, amiért visszatartotta őt Dávidka, egy millió limitált kiadású Fendi szandál sem tudna kárpótolni, ha Babyfacenek baja esne miattam. Drámaian omlottam ölébe, mikor végre elhatározta, marad velünk.
- Te vagy az én hősöm, Dorián! - lábujjhegyre próbáltam állni a félpár cipőmbe, ám ezt elég furcsán kiviteleztem és leginkább csak a nyakát értem el a puha ajkaimmal. Apci lökhetett volna még egyet rajtam, hát minden és mindenki olyan magas!
- Jó - bólogattam - De akkor segíts levenni a harisnyámat és a festményt bízd rám. Bebeszéllek a lányok körletébe - hangzott el a félig ígéret, félig kijelentés tőlem egy kaján mosoly társaságában. Találomra lerúgtam inkább a lábamról a megmaradt szandálomat, remélve, véletlenül eltalálom azt a vörhenyes kis ribancot, de nem. Mellé. Ó, hogy rohadnál meg reggelre.
- Doriááán - fejem felkarjára hajtottam - csak azt értem el - , majd karjaim kígyóként fonódtak az ő karja köré, s nagy szemekkel néztem fel rá. Próbáltam a lehető legjobban magamhoz szorítani. Dorisz az enyém, és ha valaki nem tudja a helyét, megmutatom neki a talpam alatt.
- Ma este nem alhatnék nálatok? Úgy félek... Mi van, ha a tanárok nem tudják megfékezni a mérges pitypangokat? - ő is tudta, hogy itt nem a félelmen vagy az aggodalmon volt a hangsúly. Ő is tudta, hogy csak vele akartam lenni és ez egy felhívás volt keringőre. Virágnyelven. Meg különben is, megígérte elmehetek a próbájukra, akkor már csak ott alszom, nem? Szerintem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=863984#post863984][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.05.09. 00:27[/b][/url]

Annyira cuki. Mármint ez a mosoly, milyen aranyosan tud magára büszke lenni, menten felfalnám, mint egy cukormentes, zsírszegény eperfagyit. Szeretem a szegényeket, pontosabban a zsírszegény ételeket. Jöhet bármi, ami nem hízlal. Emlekszem, előző sulimban megmérgeztek valami hányós cuccal, de az idióta ribamcok csak azt érték el, hogy még vékonyabb lettem a szarságaik után, ebből fakadóan még csinibb lettem. Igazából, ezzel csak nekem tettek jót, ette is őket a gyász, amikor meglátták, hogy tündököltem a kis csínjük után. Persze, ugyanúgy megtoroltam tettüket, velem egy szuka se packázzon.
Ismét ölébe keveredve karoltam át a nyakát, beszippantva csodás illatát. Ezt a parfümöt is tőlem kapta karira. Felismertem azonnal. Mondom, én vagyok a legcukibb bitch az egész suliba, duh.
- Lehet, nem csak a harisnyámat kell segítened levenni, a ruhám cipzárja is elég… rossz helyen van - mondtam ezt a lehető legártatlanabb hangon, amihez egy kaján mosoly társult. Tudattam vele, hogy igényt tartottam jelenlétére. Bár, még sosem látott fehérneműben, nem hogy meztelenül… de lehet erre ma este sort keríthetünk.
- Tudooom, mert odafigyelsz rám! De Édes, mondjanak neked rólam bármit, Neked csak a jót akarok! - magamat. Én vagyok a legjobb, amit kaphat, ez a valóság.
- Alig várom, hogy lássam a tesóid arcát, amikor hazamegyünk hozzátok  - belegondolva kuncogásban törtem ki, hisz köztudott tény, hogy Panka és Zóra nem kedvelt. Dávidnak semleges lehetek, de majd ez változhat. Végül nyakába fúrva a fejem hagytam neki, hadd legyen az én lovagom, aki segít rajtam és azt est végén megkaphatja hőn áhított jutalmát.

Köszönöm, hogy megmentettél, Drága