Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853479#post853479][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.09.28. 22:47[/b][/url]

Vizsgaidőszak, őrségváltás

Felvételizni jött. A Herzbergben nem is olyan régen sikeresen letette az utolsó vizsgáját is, majd beadta ide a jelentkezését. Az egyetem előtt remek kis kitérőnek, na meg bevezetőnek tűnt a mestertanoncképzés politikai szakirányon. A könyvtárral és a tanulmányi osztállyal már ismerkedett is egy kicsit, most pedig a Nagyterem felé vette az irányt, amíg észre nem vett egy piros vonalat a földre festve. Nocsak. Valaki területi vitába keveredett és ez lett a megoldás? El is vigyorodik a saját gondolatán, ahogy ezt a fal mellett ácsorgó páncélokkal is összeköti. Vajon hogyan jelölhetik meg a területüket? Vagy megteszi ezt nekik a gondnok? El is bambul az egyik előtt, amelyiknek már szép fényes a mellvértje, annyira, hogy egy ócskább tükörnek is elmenne. Meg is igazítja a haját, ha már látja magát úgy, ahogy. Eddig egészen tetszik neki ez az iskola.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853702#post853702][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.01. 17:39[/b][/url]

Éppen megigazítja gondosan ápolt szőke tincseit a páncélon látott tükörképét figyelve. Homályos ugyan a kép, meg kell hagyni, de annyit azért lát, hogy ne támadjon kedve nekiesni inge ujjával tovább fényesíteni a mellvértet. Annyira meg mégsem hiú, hogy esetleg tükröt is hordjon magának, beéri az útjába akadó tükröző felületekkel. Már azon van, hogy menjen is tovább a nagyterem felé ebédelni, amikor valaki nem is olyan messze megszólal.
- Csak nem kincset rejtenek? Vagy szellemet, dzsinnt... öööö.... a gondnok macskáját? - kérdezi, felsorolva hirtelen néhány lehetséges opciót, ami hirtelen eszébe jut. A fényesen csillogó páncélok ugyan újnak nem néznek ki, de ha már kifényesítették meg kitakarították őket, legalább esélyes, hogy esetleges lakóik sincsenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853983#post853983][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.07. 23:30[/b][/url]

- Sajnálatos. Azt hittem, az a kötelező gondnoki kiegészítő - válaszolja elmosolyodva a szellemesnek ítélt válaszán, majd nem túl feltűnően kezdi méregetni a másikat. Úgy véli, valahol látta már. Vagy csak képzelné?
- Tehát mégiscsak dzsinn. Csodatévő aranyhalhol ez legalábbis túlságosan légáteresztő - állapítja meg megkocogtatva a páncél mellvértjét, amelyen semmiképpen sem ideális lakóhely aranyhalaknak, főleg, hogy kellemetlen mellékhatásként a nedvességtől a rozsda is megenné a páncélt, nem csak a halnak nem lenne jó. A dzsinnek jogairól meg inkább nem kezd értekezésbe, mert ugyan érdekli a téma, de még csak most fog nekikezdeni az egész megismerésének, és hosszas tanulmányi évek várnak még rá, hogy ténylegesen jogásznak nevezhesse magát. Majd akkor visszatérhetnek erre.
- Ugyan, az van. Akkor már inkább valami izgalmasat kérnék. Mondjuk egy főnix... De nem találkoztunk mi már valahol? Talán a Herzbergben? Vagy... a minisztériumban. Bocsánat, de nagyon ismerősnek tűnsz - állapítja meg, majd kezet is nyújt. - Bánffy Albert. Berci.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=854013#post854013][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.09. 17:05[/b][/url]

- Talán jobb is így - állapítja meg. Hirtelen eszébe ötlik ugyanis, hogy akár egész pókcsaládok is elférhetnek ezekben az öblös, sötét terekben, márpedig ő kínosan retteg a pókoktól valami érthetetlen oknál fogva. Hiába tudja, hogy nem mindegyik veszélyes, még azzal is megpróbálkozott, hogy egy állattani lexikon segítségével megpróbálta megtanulni melyik fajtájuk teljesen ártalmatlan, de sokra sajnos nem jutott. Ha találkozik velük, rátör a bénító pánik, és képtelen racionálisan gondolkodni.
- Kviddics... hmm, az lehetséges. Édesapád kviddicsjátékos? Vagy netán már edző, esetleg játékvezető? Elég sok helyen meg szoktunk fordulni, főként a Sámánoknak szoktam szurkolni, bár alapvetően Dortmunder Druiden rajongó vagyok - magyaráz máris, miközben a kezében tartott mappát kinyitva keres egy üres papírlapot.
- Tessék - nyújtja felé az egész lapot. - Csak hagyj nekem is egy darabot, most már kíváncsi lettem ezekre a csodatévő páncélokra. Tollat is kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=854052#post854052][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.09. 21:46[/b][/url]

- Sportkommentátor... sportkomm... Merlin szakállára, csak nem Hollósi? - kérdezi csillogó szemekkel nézve a fiúra, aki viszont láthatóan zavarban van éppen. Vagy csak azt nem tudná ennyire eldönteni, mit írjon a papírra, aminek felét visszaadta? Akárhogyan is, ő még mindig pörgeti kicsit fejben, hogy jut-e eszébe másik nagy név, akire egyébként emlékezne, de nem igazán talál választ.
- A nyáron kértem is tőle autogrammot, egyszerűen imádom hallgatni a kommentárjait. Ritka jó. Még Uwe Knechtet kedvelem ennyire, aber er ist nicht so gut, mint Hollósi - lelkendezik a félbe szakított papírral meg a tollal a kezében, és mint mindig, amikor lelkes lesz, most is beüt nagyon, hogy egyébként kétnyelvű a szó szoros értelmében, az anyjával mai napig németül kommunikál. Ilyenkor elfelejti, melyik nyelven is beszél, és nem tűnik fel, ha vált, amíg nem szólnak rá. El is csak azért hallgat végül, hogy a papírra ráfirkantsa, egy főnixet szeretne, de tényleg. Kíváncsi rá, megoldja-e ez a különös csodabűbáj, vagy kiköp neki egy rajzolt madarat esetleg.
- Na és akkor hogyan is kell ezt? Piszkos páncél sisakrostélya kell nekünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=855171#post855171][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.26. 18:55[/b][/url]

- Hah, inkább szerencsés - közli legyintve. Az ő apja ehhez képest halálunalmas ember, aki csak a nemzetközi mágikus kereskedelmi jogról képes hosszú, álmosító előadásokat tartani, na meg a család múltjáról és jövőjéről, amitől ő meg egyszer ki fogja tépni a haját is. Pedig kénytelen lesz elviselni még sokáig, mert eddig még minden Bánffy megérte a százat is.
- Ahaaa, szóval ezek itt masírozni fognak? - kérdezi, tekintetét végigfuttatva az éppen mutatott piros vonalon. - Hát ez zseniális - állapítja meg, már csak félhangosan, aztán befogja a száját, hogy ő is füleljen, mikor indulnak meg a páncélok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=860265#post860265][b]Bánffy Albert Tamás - 2023.03.05. 00:36[/b][/url]

- Nem annyira a mágia lep meg, hanem inkább... nem is tudom, az, hogy valaki itt ebbe energiát fektetett és még a karbantartásra is időt szán - igyekszik megmagyarázni némi rácsodálkozással vegyes lelkesedése okát. Ő az ilyesmire biztosan nem szánna elég időt, de mint látványosság, tetszik neki. Elvigyorodik a sétáló gramofon láttán, félrelépve közben az útból, majd rákészül, hogy a cetlit bedobja egy piszkos sisakrostélyon. Mint aki menten nekivág egy száz méteres gyors távnak, előre dől törzsből, és feszülten figyel. Komoly koncentrációt igényel végül is a feladat. Gyűrögeti is kicsit ujjai között a papírt, majd csak sikerül becsúsztatni az egyik rostélyon. Magához képest roppant türelemmel és megértéssel várja végig, hogy Zalán is a hadművelet végére érjen, addig is az ablakpárkányhoz lép és nekitámaszkodik. Csak akkor szólal meg, amikor már a másik sem koncentrál a feladatra, mert így vagy úgy, de túl van rajta.- Na és akkor most várunk a csodára?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=861456#post861456][b]Bánffy Albert Tamás - 2023.03.27. 21:58[/b][/url]

Valami körülményesebbre számított a mágikus páncéloktól. Csodálkozik is, hogy ez meglepően könnyen ment, amíg a gramofon kattogni nem kezd, majd pedig gyors egymásutánban nem csak az indul meg feléjük, mint valami dühödt kos, de a páncélok is a nyomában. Arcára fagy az elégedett mosoly, miközben majdhogynem kétségbeesetten igyekszik felmérni a lehetőségeiket. Van a környéken olyan terem, ahová bemenekülhetnek? Esetleg szórjon sóbálványátkot az egész bagázsra? Vajon az hatékony lenne, vagy csak egy még dühödtebb páncél-seregletet eredményezne? Előrángatja a pálcáját is gyorsan, szerencsére mindig kézügyben tartja, mint bármely rátermett mágus tenné.
- Petrif... AÚÚÚ - jajdul fel, merthogy bármennyire is reagálna gyorsan, Zalán nagyon határozottan tapossa meg a lábát, mielőtt még ledönteni is megpróbálná róla. Ha a páncélok ideérnek, agyon fogják taposni őket. A falban nem tud megkapaszkodni, de azon sincs ideje dohogni, hogy milyen szép zúzódásai lesznek majd ebből. Ha nem lenne jól nevelt, most bizonyára szitkozódna, így azonban a kezéből kiesett pálcát összeszorított fogakkal igyekszik megkaparintani.
- Petrificus totalus - küldi rá a varázsigét a gramofonra, ami úgy közeledik, mint egy gyorsvonat vagy egy eszeveszett gurkó, aztán behunyja a szemét. Ha ezt túléli, biztos, hogy jótékonykodásra adja a fejét és kifizeti valaki teljes tandíját, vagy tudja a fene, csak élje túl. Lehetőleg maradandó sérülés nélkül. A főnix felejtős.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=862080#post862080][b]Bánffy Albert Tamás - 2023.04.02. 20:21[/b][/url]

Érzékeli, ahogy Zalán kidől mellette, a páncélsereglet pedig továbbra is ütemes zörgés és csörömpölés kíséretében halad feléjük. A gramofon se állt meg, és vészesen közelít. Ha nem lenne úriember, biztosan hangosan ontaná magából a nyomdafestéket nem tűrő szavakat, tekintve, hogy ez az egész helyzet roppant szerencsétlenül alakult úgy, ahogy, azonban ehelyett inkább kétségbeesetten kutat egy másik varázslat után, ami hasznos lehet. Igyekszik nem pánikolni. Most egyébként is hiába kiáltana az anyja után, von Hessen-Darmstadt grófnő nem fog csodával határos módon felbukkanni, hogy megmentse. Persze még megteheti, hogy panaszkodik neki egy sort ezekről a fránya bűvölt páncélokról, és anyuci elintézi, hogy egy életre a folyosó padlójához legyenek rögzítve, főleg, ha egy karcolás is esik rajta, addig azonban kezdeni kellene valamit a helyzettel. Már centik választják el csak a pálcájától azt a buta zenegépet, amikor végre felkapcsol agyában a fény, hogy de hiszen ez a mozgás és a látszólagos öntudat ellenére is egy élettelen tárgy elvileg. A Duro-t kellett volna, de ha most azzal meg rájuk dől ez az egész lendületből, beköltözhetnek a gyengélkedőre, amíg összerakja őket a gyógyító, mint valami puzzle-t.
- Reducio - nyögi ki az újabb varázsigét, abban a reményben, hogy ha már át is trappol rajtuk ez az egész sereglet, egy zsugorított változat nem tud akkora kárt okozni, mint a valós méretű mindenség is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=862811#post862811][b]Bánffy Albert Tamás - 2023.04.12. 21:45[/b][/url]

Itt a vége, fuss el véle, kereshet valami profi medimágust, aki képes nyomtalanul eltüntetni azt, amit ez a bagázs hagyni fog maga után, ha elérnek hozzájuk. Ismételten behunyja a szemét, még az állkapcsát is összeszorítja, hogy lehetőleg ne visítozzon lányosan, ha egy mód van rá, ezek mégse pókok, ám mégiscsak kinyitja a fél szemét, amikor a gramofon furán kezd hangzani és csak nem találta még oldalba. Pislog párat, ahogy a szerkentyű az orra előtt zsugorodik arasznyi méretűre, de mivel úgy tűnik, hogy ettől a páncélok is megzavarodnak, feltápászkodni is megpróbál.
- Duro - mondja ki a másik kővé változtató varázsigét, amit ismer, csak gondolatban kívánva az egész bagázs a jó édes anyjába, mert úriember és ilyesmit így hangosan sosem mondana ki. Most realizálja csak közben, hogy Zalán gyanúsan mozdulatlan. Hoppá. Lehet, hogy őt kapta volna telibe a petrificusszal, és nem csak ijedt oposszumot játszik a levitás?
- Finite incantatem - próbálkozik be azért a sok helyzetben megváltásnak is beillő varázslattal, miután már sikerült feltérdelnie. Bocsánatkéréssel majd foglalkozik később, most egyelőre a kezét is kinyújtja, hogy felsegítse. El se hinné senki, aki ismeri, hogy még arra sem szán időt, hogy gondosan leporolja a ruháját meg kisimítsa a ráncokat, most azonban inkább mégiscsak eltűnni kéne innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=866730#post866730][b]Bánffy Albert Tamás - 2023.09.06. 22:18[/b][/url]

Miután sikerül a sóbálványátoktól megszabadítani is szerencsétlen Zalánt, fel is segíti. Bár nehezére esik beismerni, mehetett volna ez jobban is, ha nem kapkod, a kérdést azonban egyelőre ezért sem méltatja válaszra. Pedig ott a nyelve hegyén, hogy na persze, mert ő biztos soha nem hibázik, de az roppant kínos lenne az eddigi bemutatkozása tetejébe. Így hát inkább bölcsen hallgat, a helyzetet igyekezve felmérni. A gramofonnak ki tudja, mennyi ideje van, mert bár most roppant vicces, aligha fog ez örökké tartani. A páncélok pedig csak jönnek, és nem igazán akar fogni rajtuk a varázslat sem, pedig milyen egyszerű lenne, ha csak úgy kővé lehetne változtatni őket. A pálcát legalább sikerül észrevennie közben, és az invito helyett inkább utána nyúl, a kutyákra illő páncélokat így csak a szeme sarkából veszi észre. Elsőre abban sem biztos, hogy tényleg ott vannak, de amint teljes egészében látja, miután ismét kiegyenesedik, inkább Zalán mellkasának nyomja a pálcáját, fogja csak, és hátat fordít az egésznek. Azok legalább vizsla méretű kutyákra valóak, de sokkal inkább egy Herkules méretű eb kellene hozzá, hogy el is bírja. Márpedig a nővérével közösen gondozott dán doggal semmiképpen sem szeretné soha úgy találni szembe magát, hogy az nem mellette, hanem ellene van. - Tűnjünk innen...