 Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
|
|
Írta: 2020. március 30. 00:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=801609#post801609][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.03.30. 00:24[/b][/url] Angyalkám A szünet szerencsére még tart. A diákok java része hazament, pihenni, hagyva ezzel minket is pihenni, kivéve azt a pár szerencsétlent, aki vaksötétben maradt a navinében. Két nap el is ment azzal, hogy összeszedjük a rúnákt, hatástalanítsuk és visszahozzuk a fényt. Sajnos a tettes nem lett meg, de ami késik az nem múlik. Mindenki meg fogja kapni a méltó büntetését, egyik titok sem marad titok sokáig, legalábbis egy ilyen intézménybe ahol a falnak is füle van biztos nem. Kicsit tovább maradok benn, mint általában, kihasználom a csendet. Érzékeltem, hogy néhány alak elsuhant az ajtó előtt, de nem néztem fel, nem az én dolgom volt elkapni aki tilosban jár, ha pedig prefektus akkor amúgy is csak a dolgát végzi. Egyedül csak akkor pillantottam fel, mikor a szemem sarkából mintha egy árnyék tovább tartózkodott volna a rés előtt. Azt hittem kései vendég, ezért odapillantottam, ám addigra üres volt a folyosó. Megvontam a vállam, bizonyára képzeltem, későre járt, azt pedig nem állítanám, hogy nem kísértet járta a kastély. Nagyából fél órával rá állok fel, egy könyv társaságában. Ma őt fogom szobára vinni. De fáradt vagyok, úgyhogy előjáték nélkül a lényeget fogom lezavarni, és csak az utolsó oldalakat olvasom el belőle, amennyi maradt. Nem lesz újraolvasás vagy visszalapozás. Nem, nem, ma nem. A folyosó félhomályban úszik, erősen húzok rá, hogy elővegyem a pálcám, de végül ellenállok. Ne nézzenek már vaksi papusnak a prefektusok ha szembe jövök velük. Mikor ehhez a gondolathoz érek pedig csodák csodájára valami mozgást látok oldalról. Megállok és oda fordítom a fejem. - Hoppá hoppá egy Angyalka a menny...navinéből
|
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
|
|
Írta: 2020. április 2. 21:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=802896#post802896][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.04.02. 21:17[/b][/url] Angyalkám Ma valahogy más a lány. Ez a testtartásán is megmutatkozik, olyan semmilyen, megbúvó. Semmi feltűnési viszketegség nincsen benne. Azután ott van az ajka, aminek sarka keserűen lebiggyed. Valami történhetett. A családi háttere nem jó, a magánéletéről nem tudok semmit, de az ilyen embereknél az sem szokott fényesen alakulni. Mindegyik fronton harcol, akármelyikből kaphatott nyilat. Nem tudom, mit szokás ilyenkor tenni. A filmekben ez az anyák dolga. Körbenézek, Tánya nincs sehol, jellemző, bezzeg ha alsó nélkül lennék egy medencében már hallanám flip-flop papucsának csattogásait. - Igen, még van egy kis időm - biccentek. Úgysem vár senki, nincs mi miatt sietni. Az ágy megvár, a könyvek sem mennek sehová. Minden marad nyugalomban. A folyosón állni nem szerencsés dolog. Hiába van éjszaka a járás nem szűnik meg, csak lecsökken, azokra a személyekre, akiknek a kérdéseire nincs kedve az embernek válaszolnia. Nem születne belőle semmi jó, fattya lenne a rosszmájúságnak egy pletyka. Bár rólam nem szoktak fecsegni. Megvonom a vállam, kísértsük a sorsot, így leülök mellé, lábam feltéve. - Jól van, mit szeretnél hallani? A cirkuszról? A gyerekkoromról? Dashenka anyjáról? - bőven volt dráma az életemben. Régen izgalomnak neveztem, sok volt a pörgés, színek, hangok robbanásszerű emlékképek kavarogtak a fejembe. Mára sem bántam meg a legtöbbjét. Csak egyet. Egyetlen egy aprócska cselekedetett. Aminek következménye talán most is a kastély falai között mászkál. Engem keresve. Jobb is, hogy itt vagyok a félhomályban, mint csínyt elkövetett rossz gyerek. Így legalább ő nem kaphat el.
|
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
|
|
Írta: 2020. április 6. 21:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=803647#post803647][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.04.06. 21:30[/b][/url] Angyalkám
A helyesbítésen felnevetek azon a mély, öblös hangomon, ami a szomszédos folyosókra is elér. Nem zavartatom magam. Szerencsémre van egy olyan aduászom, amit egy egyszerű prefektus nem tud leleplezni.
- Nem, tényleg nem. Pláne, mert az neked tilos ha jól tudom. A zenélgetés miatt. Azonban dicséretes. Szeretnél róla beszélni? - nem nézek rá. Nem látnék belőle semmit. A fény gyér, ráadásul a folyosó felől jön, ami eljut idáig, azt megfogja az én testem, árnyékot vetve rá. Egyedül a hold süthet arcára. Ezüstös csíkokban mutatva meg őt. De félek odapillantani. Rettegek attól, amit ott láthatnék. Azokon az édes, gömbölyű almácskákon amelyeket kiemel az ezüstös csillanás megleshetnék valamit amitől esetleg érzelmek fognának el. Öreg a szívem, de akkor sem tudja levetkőzni régi gyengéit. Én is úgy működök, mint az összes többi férfi. Ha sírni látok egy nőt, a világból is kifutok.
- Valóban az lett volna a tippem - ismerem be. Mindenkit ez szokott foglalkoztatni. Miért nincsen senkim, lassan tizenöt éve? Meleg vagyok? Fura vagyok? Remekül titkolom az egy-éjszakás kalandjaim? Meglepő, hogy itt nem kapott szárnyra még semmi. Talán azért, mert hébe-hóba látni egy-egy hölggyel az oldalamon. Pláne Tányával. Furcsálltam is, hogy még soha nem akart megverni Várffy. Látszik, hogy semmi orosz mentalitás nincs benne.
- Na jól van. Nos, Moszkvába születtem 45 évvel ezelőtt. Nagyon rossz gyerek voltam. Mondjuk egy időben azzal szórakoztam, hogy amikor jött a postás úgy tettem mint egy kutya. Először elmeséltem neki, hogy mekkora házőrzőt vettünk. Vadat, hegyes fogakkal, meg, hogy a mara az államig ér. Aztán mikor becsuktam az ajtót és ő elindult elkezdtem ugatni. Először halkan, aztán a nagypapámtól elcsent tölcsérrel egyre hangosabban. Mintha valahogy kiszökött volna az állat. A szerencsétlen küldönc meg gizda ember volt, roppantul rettegett mindentől. Folyton ordított és szaladt, akárhányszor eljátszottam a szituációt. Talán egy hónap után eltörte menekülés közben a lábát a lépcsőn. Akkor abbahagytam. Rendesen ki is kaptam. Apám úgy elporolt, hogy ülni nem tudtam egy álló hétig.
|
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
|
|
Írta: 2020. április 9. 17:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=804303#post804303][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.04.09. 17:52[/b][/url] Angyalkám Csak a lányomra kell gondolni és máris bólogatni kezdek. Nos igen, van egy-két ember, aki nem fér be a tűrőhatáraimba.
- Milyen bájon tancinéni lehet - hümmögök. Aztán jön a másik oldal is. Édes, általában ezt a részt el szokták hallgatni. Méltányolom, hogy Odett ebből sem hagy ki.
- Milyen bájos tini popsztár vérfarkas lány lehet - hümmögök, akárcsak az előző hölgyike említése után. Közben magamban mosolygok. Kicsit cukkolom a lányt, bár van egy olyan érzésem, hogy inkább ő is csatlakozni fog a mosolygáshoz mintsem oldalba csapni, hogy " Na de Kazi bá!".
- Megértem. Az ember nem mindig akarja megosztani a gondjait, akkor sem, ha odanyújtják mások a vállukat, hogy átvegyenek egy kis terhet. Csináld csak magad, Angyalkám, állj ki azért, ha egyedül akarod végigvinni. Viszont, ne felejtsd el, hogy van segítség, ha rászorulsz - teszem hozzá. Nincs semmi értelme szenvedni, ha létezik kéz, ami kihúzzon a vízből. Ha meg jó a kicsit úszkálni, akkor a kéz remek helyen van ott, ahol van.
Ezután belekezdek a jutalommesébe. Ahogy egyre mélyebbre jutok a történetben, úgy érzem Odett jókedve is nő. Ez melegséggel tölti el a bensőm. Talán tényleg szeretem a gyerkőcöket, mindenkiét, az enyémen kívül.
- óh, dehogy - rázom a fejem nevetve - mindig kitaláltam valamit, amivel szórakoztattam magam, meg a körülöttem élőket. Például volt, amikor elhitettem az alattam élő férfival, hogy szellem lakik a lakásába. Azt hiszem valami állata hunyt el. Talán egy macska vagy aranyhal. Nem is tudom, viszont azt tudom, hogy akkor nagyon divatos, nagy képernyős tévéje volt, ami senki másnak a házban. Tudod egyáltalán mi az? - tartok szünetet, rátekintve. Folyton megfeledkezem arról, hogy nem muglik között vagyok, hogy még egy egyszerű zseblámpa is tud sokkolni valakit.
|
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
|
|
Írta: 2020. augusztus 25. 21:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=816117#post816117][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.08.25. 21:38[/b][/url] Drinóczi lányka
Megjött a váltás, a műszakomnak ezennel vége. Mélyet sóhajtok, pedig egész kellemes délután volt ez is, a könyv amit forgattam remek, a diákok csendesek. A vizsgaidőszak mindenkit megemberel, még ha csak egy teszt erejéig is.
Bárcsak minden hónapban lenne egy vizsgahét. Jaj de utálnának a gyerkőcök ha ezt hangosan is kimondanám magamban. Elmosolyodom ezen a gondolaton, aztán szedelődzködni kezdek. Nincs sok holmim, A bögrémet hamar kiöblítem, hogy a holnapi kávé ízét ne rontsa el a beleszáradt zacc, aztán néhány papírt magamhoz veszek. Néhány kérelem, egy-két lány máshol szeretne aludni, mert összeveszett ezzel, vagy azzal. Illetve van itt szünetet kérő is, aki valami családi hétre kéredzkedne el. Ezeket majd aláfirkantom a naviba. Aztán körbenézek, mindenki megvan-e, s ha amarra sincs már dolgom lecammogok a kis lakásomba, hogy visszamélyedhessek a könyvem izgalmas világába. Apropó, azt is sietve felkapom. Intek a könyvtárosbácsiknak, aztán kilépek az ajtón. A folyosón gyér a fény, ma borús nap van, a felhők elzárják a nap útját. Egy nagyobb csoport halad el mellettem, hangosan köszönnek, én mosolyogva intek nekik. Aztán ott egy magában ácsorgó leányka is. Bizonyosan szedi össze a bátorságát, hogy bemenjen a könyvtárba tanulni. Na igen, ahhoz régen nekem is győzködnöm kellett önmagamat. A fizikai része mindennek könnyedén ment, ám az elmélet, nos, az olyan iránti érdeklődésem lényegében harmincéves korom után kezdett kialakulni. Most már egész sokat tudok ülni a fenekemen és magolni, csakúgy, hobbiból. Hihetetlen, az ember mennyit változik élete során.
- Jó napot! - köszönök oda mikor elhaladok a magányosan ácsorgó mellett, aztán robogok is tovább, a komótos, de mások számára talán kicsit gyorsabb tempómban.
|
|
|
|
|
