Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Az első napjaimat a Bagolykőben eddig siker övezi, hisz sikeresen felvettem a tantárgyaimat, sok új embert ismertem meg és ezek mellett amikor megláttam, hogy a DÖK tagfelvételt hirdet azonnal jelentkeztem a DÖK elnöknél. Ám nem én voltam az egyedüli új tag, hanem velem együtt egy fiú is jött, Bálint. Beszélgettünk néhányszor, és már akkor egész jól alakultak a dolgok, persze pont akkor csatlakoztunk amikor megkezdődtek a húsvéti készülődések, programok, feladatok, játékok ötletelése. Így hamar neki is láttunk mind a ketten a munkának. Ennek köszönhetően barátkoztam össze a fiúval.
Bálinttal előző délután megbeszéltük, hogy ma félhétkor találkozunk a Bibircsókos Banya folyosóján ahol kicsit kirúgva a hámból nyuszinak öltözve végig ugrálunk a folyosón akár csak a kis nyuszmókok.
A mai reggel is úgy kezdődött mint az összes, de ez annyiban különbözött, hogy ma nyuszinak öltözöm és esztelenkedni fogunk az új barátommal. Hamar kimászva az ágyból felöltözöm és engedélyt kérve ki is rohanok a faluba, mert nincsenek nyúl kiegészítőim. Így is történt, vettem egy pár tapsi fület, farkat és szemceruzát az arcomat kifesteni. A kastélyba visszaérkezvén fehérbe öltözve, felveszem a nyuszi füleim és farkam egy virágkoszorúval párosítva a tavasz jelképéül. Orromra pici fekete orrocskát rajzolok és kér arcomra 3-3 bajszot, ezek után elindultam a találka helyre.
Nagy rohanásomban majdnem felborítottam társaim, persze időben kitértem a frontális ütközés elől, majd megérkezvén látom, hogy Bálint még nem jött, így előkapva zsebórám megnézem az időt.
-Hmm.. 10 perccel hamarabb ide értem.. Na mind egy, meg várom addig! -mosolyodtam el és arrébb ugráltam, felvéve a szerepem. Nem sokkal később, gyors léptekre leszek figyelmes, olyan, mintha valaki szaladna, oldalra nézve egy fekete valami közelít felém, amint megérkezik látom, hogy Bálint az.
-Szia! -mosolyogva integetek neki, nagy vigyorral párosítva.- Nem késtél!Nyugodj meg!-mosolygom még mindig.-Én jöttem véletlenül 10 perccel korábban!-nevetem el magamat, látszik Bálinton, hogy sietett és kicsit kétségbe esett, hogy megvárakoztatott. A zacskó csörgésére felkapva a fejem nagy szemekkel figyelem tetteit ám, amikor a répát meglátom pupillám is kitágul, mert imádom a répát főleg nyersen.
-Köszönöm, Tapsifüles! -vágok egyből vissza a kis gonoszságára és a zacskóból 2 répát ki is veszek, az egyiket rágcsálni kezdem a másikat pedig a kezemben tartom.
-Játszunk!-jelentem ki mosolyogva majd hirtelen szemeibe nézek.- De előtte.... -nyúlok be az én zsebembe kivéve a szem ceruzámat, letámadom és neki is rajzolok nyuszi orrot és bajuszt- Most már mehetünk! -ismételten elnevetem magam.

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Pihegése láttán elmosolyodom, nyúlszerkóját végig mérve meg tapizom a haját kíváncsian és a nyuszi füleit ami a valóságban, egy fekete selyem kendő amibe egy drótot varrtak bele a formázás kedvéért, a cselekvéseim közepette figyelek rá majd válaszolok azonnal elengedve a fülét.-Nem tudom még én sem, hogyan hoztam ezt össze!-próbálok valami normális indokkal elő állni, mert még sem mondhatom azt, hogy vonzom a balszerencsét, aminek hála mindig elkésem mindenhonnan vagy egyéb kellemetlenségek érintenek..Na mindegy.
Kivéve a répácskákat a zacskóból az egyiket el is kezdem rágcsálni, bókja hallatán pont megettem a répát, majd a ruhám két szélét megfogva megemelve pár centiméterrel, pukedlizem.-Köszönöm!-Még mindig fenn van a lemoshatatlan mosoly az arcomon aztán viszonozom kedvességét.-Te is jól nézel ki tetszenek a füleid! -jelentem ki, ezután kihúzom magam.
Mikor épp a répácskákat pakolja el, gondoltam még egy kicsit megspékelem a kinézetét, így előkapva a szemceruzámat, ördögi vigyorral párosítva közelítek felé, láttam rajta, hogy nem igazán repdes az ötlet iránt, emiatt nem is vittem túlzásba az arcfestést, csak pár vonal és egy orrocska az orra hegyére.-Jobb! Most már sokkal de nyuszisabb vagy! -válaszolok neki boldogan, ezek után én is elrakom a ceruzám vissza a helyére. Amikor elhangzott az a bizonyos mondat amiben a "verseny" szó szerepelt, egyből éreztem, hogy van valami ami nem engedte, hogy elherdáljam ezt a tökéletes alkalmat a versenyzésre. Ez a valami volt a büszkeségem. Sunyi mosoly ül ki ismét az arcomra a tét felvetése hallatán.-Tétet szeretnél? Rendben! A vesztes a Fejetlenség Folyosóján fog végig szambázni.. A szambát értsd úgy, hogy végig sétálni, pizsamában! -nyújtom a kezem felé a fogadásunk megpecsételése érdekében, közben szemeibe nézek még mindig. A kézfogás után a képzeletbeli rajtvonalhoz álltunk, amit egy  kis szobor jelképezett. Végig nyaltam alsó ajkamon és közben a cél lebegett a szemeim előtt. A visszaszámlálása után elkezdtem ugrálni páros lábakkal, épp mint egy nyúl, kezeimet a mellkasomhoz emeltem, ökölbe szorítva.-Ugrálj Tapsi' az életedért! Én is ezt teszem!-viccelődök, hisz ez csak egy játék.

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Csak nyelve öltöttem rá gyerekesen, amikor rám szólt a füleivel kapcsolatban. Nem nagyon zavart, hisz ő is nevetett, így csak nem lehet nagy baj, ha kicsit meg tapiztam, nem? A rágcsálás után, jött az a dolog amire ő nem számított de még én sem, hogy megteszem, ez volt az arcfestés.
Látván mennyire meglepődött, és nem nagyon volt ínyére az ötlet, de belenyugodott a végzetébe. Érdeklődése nagyon megnőtt az arcára rajzolt apróságok iránt, és kérdéseivel bombázott. -Nyugi! Nagyon jól áll! -teszem a kezem a vállára- Sajnos nincs nálam tükör, de az ablak üvegében, vagy valahol nyugodtan megnézheted!-Biztató mosollyal választ adtam kérdéseire, ezzel nyugtatgatva őt. Nem hiszem, hogy ezelőtt találkozhatott olyannal, akivel épphogy össze haverkodott, de már neki is esik az arcának egy szemceruzával, nyuszi bajszot és orrot rajzolva. Vagy ha igen, akkor lehet én voltam túl erőszakos. Remélem nem. Nem tudom!
Miután letárgyaltuk a téteket, láttam rajta azt  bizonyos magabiztos mosolyt, bízik a képességeiben és ön magában ami egy nagyon jó dolog, mert nem kételkedik. Úgy érzem ez egy kemény mérkőzés lesz, mert én sem hagyom ám magamat. Lehet, hogy fiatalabb és alacsonyabb is vagyok, no meg lány, DE ez nem jelenti azt, hogy esetlen. Még ha a saját lábamba is képes vagyok felesni, amitől nagyon tartok.
Kezet ráztunk, majd a rajtvonalhoz állva a folyosó végére összpontosítok, közben hallgatom, az általa megítélt szabályokat. Egész végig zakatolt az agyam, hogy mi lesz, ha felesek, ha hasra vágódom, vagy egyéb szerencsétlenség történik velem? Nekem még a Fejetlenség folyosójára sem kell betennem a lábamat, hogy ne essek el vagy kerüljek kellemetlen szituációba. Válaszképp bólintok egyet, hogy megértettem, mi a feladat. Ezután elindította a versenyt, az "ugorj" szóra hevesen elkezdtem ugrálni, akár csak egy nyúl. Nem hagyva magamat szorosan ugráltam mellette.- Nem maradok le Tapsi'!-kiáltok ismét neki. A folyosó vége felé ő vezetett,  hosszabb lábaival nagyobbakat ugrik persze ez tény, de nekem rövidebbek, gyorsabban tudok ugrálni, de csak sok aprót. Így a "második" körben a fal érintése után egyre jobban hoztam be a lemaradásomat, míg fej-fej mellett nem haladtunk. Fél szemmel figyeltem folyamatosan, hogy hol jár, de persze hogy előttem pár centiméterrel. Már éreztem, hogy elő kell készítenem a pizsamámat amiben végig fogok szambázni azon a bizonyos folyosón. Ám ekkor kicsit megtáltosodva erőt véve magamon, ismét fej-fej lesz az állás, és már ott ugráltunk a cél előtt pár méterrel. Ekkor bekövetkezett az, amitől egész verseny alatt féltem. A nagy ugrálás közepette, hirtelen elvesztettem az egyensúlyom. -Ajajajjj!!!-kiáltom el magam, vékonyka hangon pihegve majd csak elterülök, akárcsak egy béka az aszfalton, kezeimmel tompítva az esésem, a sérülés elkerülése érdekében, ám a homlokom kicsit megütöttem.-A büszkeségem!-jelentem ki még mindig vékony egér hangon, a padlón hasalva pirosodó homlokkal, mindenki látta aki a folyosón volt, nem beszélve a Bibircsókos Banyáról akiről már oly' sokat hallottam. Ezek után felállva a padlóról leporolom a ruhám. -Jól vagyok! -jelentem ki, kicsit porosan, tisztogatva még magam-

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

-Ennek örülök! -Mosolygom rá még mindig. Ezek után ahogy letárgyaltuk a szabályokat meg is kezdtük a versenyt. Vadul lóhalálában vagy nyúlhalálában(?) szántottuk fel mind ketten a folyosót, a diákok és festmények, ha végig néztek rajtunk csak azt látták, hogy két nyúl vágtat végig a folyosón, mit sem törődve a többiekkel.
Így folyt a nevetésben gazdag versenyünk. Vicces, hogy a verseny előtt még remegő lábakkal álltam a képzeletbeli rajtvonalnál, aggodalmakkal tele, de mire már versenyezni kezdtünk, teljesen ki is ment a fejemből a félelem. Nagyszerűen szórakoztam a Nyuszi pajtásommal, de ekkor történt meg az mit nem akartam, hogy megtörténjen. Elhasaltam. Nagyot csattantam a padlód, amikor Bálint megfordult azt látta, hogy épp a szeretetemet fejezem ki a folyosó padlója iránt. Már csak a szerelmes vers és a szerenád hiányzott...
Amikor segített összekaparni engem csak egyfolytában azt mondogattam, hogy jól vagyok, mert tényleg jól voltam csak kicsit megijedtem, és fájt icipicit a pirosló homlokom.
A büszkeségemmel kapcsolatos kérdése hallatán válaszoltam is neki azonnal, hogy leplezzem zavaromat.- Felestem!-jelentem ki,grimaszolva- És...-habozok kicsit-ezt mindenki látta!-a grimaszt hamar leváltja a kétségbe eséssel teli tekintet.- Nagyon ciki?-kezdtem el én is faggatózni, tartva kicsit a Banya pletykáitól. Miközben segített leporolni a ruhám, ismét elmosolyodtam, de ez a mosoly már vissza fogottabb volt mint az eddigiek.
Invitálása hallatán arcomra még nagyobb mosoly ült ki, félénken oda nyújtottam a kezem, majd megfogtam az ő kezét- Ugráljunk együtt! -mosolygom rá, így ugrálni kezdtünk mind a ketten, egy tempót tartva, így sokkal mókásabb ugrálni a Nyuszi pajtásommal. A célba érvén nem volt győztes, sem vesztesz, így egyikünknek sem kellett az "életét kockáztatnia" pizsamában. - Végül is... jól sültek el a dolgok, nem? -mosolygom ismételten a fiúra majd megpróbálom elengedni a kezét, hisz, még mindig egymás kezét fogjuk, ami miatt kicsit zavarban vagyok, mert eddig még nem nagyon fogtam egy fiú kezét sem.

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Az elhasalásomat követően, ahogy összeszedtem magamat Bálint segítségével, kicsit aggódtam, hogy túl sokan látták azt amit nem kellett volna így aggódó kérdéseimmel bombáztam a fiút, amire pozitív választ kaptam...úgy ahogy pozitív.-Egy hét?!-akadok ki kicsit, aztán gondolkodni kezdek, szinte hallani lehet, ahogyan a fogaskerekek kattognak a fejemben, így ismételten megszólalok.- Hát... végül is, egy hét alatt sok minden történhet és ki tudja, lehet valaki sokkal rosszabbul jár, mint az én padló iránti vonzódásom!-nyugtatom magamat kijelentésemmel. Azt hiszem, kezdem meg szokni a Pannit, vagy a Pannát ,de csak neki van megengedve, hogy így szólítson amit még valahogy a tudtára kell adnom. Valahogy..
Miután elengedte a kezem, hirtelen magamhoz húzom fel a mellkasomhoz a kacsóimat és hallgatom a mondandóját.-Oh... Nem tartottál ám fel, mert é....-Nem tudtam befejezni a mondandómat látván, hogy elővette a kölnis üvegét, már sejtettem, hogy mit szeretne, így magam elé leengedve összekulcsoltam a két kezem mosolyogva, végig hallgattam a versét, de felkacagtam, ahogy a Cosinust és Tangenst meg hallottam, bár lövésem sem volt róla, hogy mi is lehet az, de vicces volt a nevük. A vers végeztével a kulcs mondatra válaszoltam is azonnal.-Meg locsolhatsz!-lehajtott fejjel vártam rá, hogy tegyen annak érdekébe, hogy ne hervadjak el.
Ezután a roppant ünnepi momentum után kihúzom magam.-Bocsáss meg, de nálam nincs semmi sem a locsolásért cserében, az ajándék répát amit adtál meg nincs pofám vissza adni! -kezdek bocsánatot kérni, nem sejtettem, hogy meg locsol és teljesen el is felejtettem, hogy ma van húsvét. Egész nap a mai kis játékunk járt a fejembe. -De biztosítalak arról, hogy nem úszod meg ajándék nélkül! -kezdtem mentegetőzni, amit komolyan is gondoltam. Nem szeretném cserben hagyni, vagy hogy azt érezze, kihasználtam őt! ert nem így van! Ezért csak csendben állok előtte, szemeibe nézve, a válaszra várva-

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Érdekes és egyben mókás verse után rábólintottam, hogy meglocsoljon. Ám, amikor közölte velem, hogy csak víz van benne meglepődtem. Viszont örültem neki, hogy nem fogok sokféleképp illatozni, így csak biccentve egyet, lehajtottam a fejem. Sajnos nem volt nálam tojás, sem egyéb ajándék, így elég kényelmetlenül éreztem magam, azonnal bocsánatot is kértem tőle.-Bocsáss meg, de teljesen ki ment a fejemből, hogy ma van húsvét!-mentegetőzöm, de amikor meglátom, hogy elszontyolodott, a szívem majd meg szakadt és hibásnak éreztem magam, amiért nem írtam fel magamnak a kis noteszembe. Épp ismételni akartam bocsánat kérésem, meg amikor meghallom azt a rövid kis locsoló verset amit az orra alatt motyog, majd figyelve tetteit látom, hogy lehajol én miattam és oda tartja felém a félarcát. Zavarba jöttem be vallom, de nem mondom, hogy nem is tetszett ez tette, mert nagyon aranyosnak, hogy ilyen kedves és törődő személyiségű, na meg persze érti a tréfát is. Mondjuk, tényleg nem tréfának szántam, hogy nem hoztam neki semmit. Mindegy már, be fogom pótolni akkor is. Szóval, ahogy odahajolt elmosolyodtam leplezve zavaromat majd én is az arcához hajolva, adtam neki egy puszit az arcára. Ez után ismét kihúztam magam várva a reakcióját lopva tőle egy répát és rágcsálni kezdtem azt.- Ugye tudod, hogy akkor is betartom a szavam? -közlöm vele teli szájjal, répával a kezembe-

Fekete-Bálint Nyuszi.:3

A locsolás után, még mindig zavarba voltam, ám ez hamar elszállt. -Persze, hogy sok lány van itt.-mosolyogva válaszoltam neki, de örültem neki, hogy engem ma locsolt meg. Aztán mikor meg súgta, hogy én vagyok az első akit meglocsolt, ismét csak elmosolyodtam kedvesen, mert megtisztelve is éreztem magam. Ki ne érezné magát megtisztelve az én helyzetemben? Szerintem mindenki így érezne.
A répalopást követően, kijelentettem, hogy mik is a szándékaim, amire csak egy óvatos választ kaptam. Sejtettem, hogy valami ilyesmit fog mondani. Erre csak annyit válaszoltam.- Én? Túlzásba? Pfffff..~ -vágok vissza laza magabiztossággal, hisz már elterveltem mindent, az ajándékot, hogy mi is lesz. Ám ekkor meghallottam egy bizonyos csipogást. Az órája volt az. Nem is tudom, hogy miért, biztos dolga volt, amihez nekem nem sok közöm van, így nem is álltam neki faggatni. Ahogy elköszönt elmosolyodtam, aztán én is elköszöntem tőle.- Rendben, szia! Vigyázz magadra! -és most, én kacsintottam rá, vagy csak átvettem a szokását? Nem hiszem. Szimplán csak jópofaságból. Amint elillant a Levitába, én is jó ötletnek tartottam, hogy vissza spurizzak az Eridonba. Így is történt, majd fenn összeírtam egy kis cetlire a tervem megvalósításához szükséges kellékeket, és egy kis levelet is barátnőmnek, Lazriell-nek. A levélben leírtam, hogy miért is van rá szükségem, és a találka helyet is ezt követően a baglyommal elküldtem a levelet.
Másnap délelőtt elhatároztam, hogy lelógom a konyhára ellopni két tojást, hogy kifújhassam és kifesthessem Bálintnak. Így is történt, lelopóztam elkerülve a tanárokat és a festmények incselkedő megszólásait, átléptem a konyha küszöbét ahol az asztalon volt tojás, gyorsan elemeltem kettőt, hogy a manók ne lássák és vissza vágtattam az Eridonba a festékeimért majd elindultam a találka helyre.
A lány már ott várt engem, hál'istennek ő jobban benne van ebben a tojásfestős témában nálam, így nyugodt szívvel bíztam rá a tojásaim. Hamar végezve velük, megköszöntem Lazriell segítségét, így az adósa vagyok, azaz szerintem az vagyok. Hamar felsiettem az Eridonba ahol megírtam a tojásokhoz a kis levelem, egy dobozba összecsomagoltam, egy szalaggal átkötve az egészet. Aztán elküldtem neki a baglyommal. Remélem megkapta.

Ez állt a levélben: "Köszönöm, ezt a tegnapi nyuszis délutánt, nagyon jól szórakoztam! Vicces vagy, örülök, hogy a barátod lehetek!
Ui.: Legközelebb én nyerek!;)

Panna"