Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=466839#post466839][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.23. 23:31[/b][/url]

Az éjszakai kijárási tilalom... annyira nem tud érdekelni. A folyosókat járom kicsit sem törődve azzal, hogy esetlegesen belekeveredhetek valamelyik prefibe vagy tanárba. Maximum megint le kell írnom miért ne mászkáljak kint éjjel, vagy felpucolnom a padlót. Nem nagy ördöngösség ha az ember sokszor volt már büntetésen a végére egész kellemes kis elfoglaltságnak tűnik. Majdnem olyan akár egy hobbi. A kezeimet zsebre vágva császkáltam a kastélyban, mivel alvásra nem igazán tudtam adni a fejem, egész addig, míg ki nem tévedtem a körletből ideges és nyűgös voltam. Idegesített Szira viselkedése, az hogy már megint valami buta könyv felett kellene görnyednem amikor kicsit sem érdekelnek sem a főzetek, sem más számomra lényegtelen fecni. Utáltam jegyzetelni is, nem csoda ha általában aludtam az órákon, vagy éppen valamivel az esetleges óratartó agyára mentem. Arról viszont nem tehettem, hogy nem bírtam aludni. Már bocs, de nem vagyok kisgyerek aki este nyolckor lefekszik és durmol mint egy jó gyerek. Ez nálam ki van csukva! Az évek alatt tökéletesre fejlesztettem a stratégiám a kint való császkálásra, így nem volt nehéz elkerülni az esetleges őrszemeket. Az egyik elől behúzódtam a páncél mögé, a másikat könnyedén elkerültem azzal, hogy másfelé mentem mint ő. Nagyjából tudtam már ki hogyan ellenőrzi a terepet. Ahogy nagyjában róttam a folyosót egy árnyra lettem figyelmes a földön ami elfutott előttem. Nem sokat láttam belőle, elvégre nem voltam olyan ostoba hogy fénnyel mászkáljak, mert ha az lennék már nagyban hallgattam volna az egyik prefektus vagy tanár szavait arról, hogy nekem ilyenkor az ágyam kellene nyomnom és aludni. Bla bla bla... unalmas szöveg, már ha nem hallottam volna elégszer akkor is így gondolnám. Az előbbi árnylényt kerestem amit utoljára eltávolodni láttam, így utána indultam. Hamar a nyomát vesztettem annak a valaminek, így tanácstalanul álltam meg a banya folyosóján. Valószínűleg pont nem erre jött... Már éppen indultam volna vissza, amikor megláttam újra kisuhanni a kanapé alól. Halkan szitkozódva eredtem a nyomába, amikor valaminek, vagy valakinek nekimentem. Utáltam futni, nem is értem hogy szeretheti ezt bárki is... Hátratántorodva léptem párat vissza és az illetőre néztem.
- Nem tudsz máshol császkálni ilyentájt? - vetem oda a kérdést és a sarkon eltűnő valami után nézek. - Már mindegy, lelépett. - mondom inkább magamnak mint neki. Rápillantok és akkor tudatosul bennem, hogy nem egy prefi és nem is egy tanár az, akivel szembetalálkoztam hanem egy diák. Rosszfiús félmosoly jelenik meg az arcomon, majd a hajamba túrva nézek rá.
- Nem mondták még neked, hogy ne császkálj ilyenkor a folyosón? - érdeklődőm és őt figyelem. Talán egykorú velem, vagy Szirával. Mondjuk nem sokat tudtam megállapítani így elsőre, csak hogy hímnemű. Kár, a lányokat legalább halálra lehet rémiszteni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=467143#post467143][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.24. 21:26[/b][/url]

A fiú akivel összeakadtam olyan szép szavakkal él, hogy kedvem támad állkapcson vágni, ám egyenlőre türtőztetem magam. Mázlis a fiú, hiszen néha elborul az agyam és akkor ebből nem csak egy egyszerű prefektusi és tanári büntetés lenne, hanem pár kék folt és az ami egy bunyóval jár. A második megnyilvánulása már egész szórakoztató, Szirára emlékeztet. Mondjuk ő nem használ ennyi szitokszót, már ha a banyaszomorító annak számít. Mikor végre nagyjából értelmes dolgot mond meg is szólalok.
- A trolltaknyot kikérem magamnak, ám segítek elkapni a „dögöt” - éltem a szavaival és hideg pillantással méregettem. Tényleg nagy mázlija volt mert jó kedvemben kapott el, pedig általában ilyenkor már valami kellemetlen dologgal átkozom meg az adott társaságom. Nagyjából fél perc kellett ahhoz, hogy összeszedjem a teljes önkontrollomat és körbepillantsak a folyosón. Mivel az amit eddig kergettem valami háziállat volt, máris unalmasabbnak tűnt az egész kergetőzés, mint amikor még azt hittem, hogy valami érdekesebb lényre akadtam az éjjel. A hajamba túrva nézek arra, amerre a háziállata eltűnt és elindulok visszapillantva rá.
- Jössz, vagy esetleg könyörögjek... - vetem oda, majd zsebre vágva a kezem sétálok előrefelé a valami után. Nem érdekel a kedves új ismerős neve, sem az hogy mégis minek köszönhetem a remek előadását arról, hogyan kell káromkodni. Inkább letudom azzal, hogyha elkapjuk a fenevadat hamarabb szabadulunk meg egymástól... Na persze ha Mr Utálatos képes lesz jobb belátásra térni, akkor talán még a nevem is megmondom neki, de addig... Unott tekintettel méregetem a páncélokat, keresem az állatot, amit már egy órája próbált megfogni. Nekem nem kellene ennyi, habár ha lenne biztosan hagynám császkálni éjszaka. Ha vissza akar jönni úgyis visszajön, ez az elvem az állatokkal kapcsolatban.
- Mégis minek kergeted? Visszajön ha úgy tartja kedve, elvileg ezek is tudnak gondolkodni. - mondom és sétálok tovább. - Ha már mindenképpen meg kell fognunk. Nincs nálad valami kaja? Biztosan idejönne csemegézni... Amúgy sem értem, miért szökött el? - kérdezem, de nem is érdekel a válasz, inkább csak próbálok kicsikarni belőle némi értelmes szót is nem csak káromkodást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=468553#post468553][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.28. 17:07[/b][/url]

Meglepetésként ért a botlás, de a páncél még inkább. Persze tudtam ki volt az a kedves figura akinek ezt az egészet köszönhettem. Nem vagyok hülye... A csuklómat fogó páncélra emeltem a tekintetem, majd oldalra, a srác felé. Mély levegő Kilián, szétvered ha kiszabadulsz... Magamban káromkodtam, de ez persze külsőleg nem hagyott nyomot rajtam, az évek alatt tökéletesre fejlesztettem ezt a készséget. Viszont most írta alá a fiú a halálos ítéletét. Amint közelebb ért figyeltem ahogy a nagymenő aki kicsit sem volt az, hiszen hátba támadt igazán lassan taglalja hogy fogjam be. Kis híján gúnyos mosollyal ajándékoztam meg, de még nem jött el az ideje. Ajánlat is megérkezett, de nem volt kedvem a prefik ostobaságaihoz, pláne ha megtáncoltatnak egy páncéllal... Mérlegeltem magamban a helyzetet, ám elég hamar döntésre jutottam.
- Legyen... - mondom hűvösen, kicsit sem mutatva meg mennyire képes lennék most akkorát behúzni neki, hogy a fal adja a másikat, de utána még párat be is húzzak neki mellé amíg a földre nem kerül vérző szájjal. Újra emlékeztettem magam, hogy nyugodjak meg. Nem volt nehéz, az a sok évnyi gyűlölet amelyet magamban tartottam ezerszer nagyobb volt mint egy az apró kis fellángolás... szinte eltörpült mellette. Ha elengedett akkor lazán magam mellé ejtettem a kezeim és figyeltem. Nem fogok még nekimenni, okosabb vagyok ennél. Most még számít rá. Vállat vontam mintha az előbb nem írta volna alá nálam a végrendeletét és tovább indultam. Nem kell elsietnem, időm akár a tenger. De ezt nem úszta meg ennyivel.... Hátrapillantottam rá és ha figyelt, láthatta most az egyszer a szememben azt a gyűlöletet amit valójában nem magának köszönhet, hanem az éveknek, amelyeket végig ebben éltem le. Számomra a gyűlölet olyan, mint az ivócimbora... régi ismerős. Ugyan nem ölném meg, de a gyengélkedőre biztosan eljuttatnám ebben a percben, ha nem fognám vissza magam. Ökölbe szorítottam a kezem, az ujjperceim elfehéredtek, de egy pillanattal később, elengedetten és nyugodtan, zsebre vágva a kezeim sétáltam tovább újra előrefelé tekintve...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=473181#post473181][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.03.10. 01:36[/b][/url]

Sikerült elhitetnem a sráccal, hogy nem fogok a torkának ugrani, csak mert ezt tette. Mivel már szabad voltam, nem zavartattam sokáig magam a helyzeten. Ideiglenesen elnapoltam a kivégzését... mondjuk az csak egy képletes kivégzés lett volna és az álla, illetve még pár testrésze bánta volna. Jó ötletnek tűnt helyben hagyni, de nem... Szedjük össze a macskáját aztán menjünk a saját utunkra. Ha meg legközelebb látom... A macskát kerestük, de az aztán nem akart előtűnni, ráadásul az új ellenségem még magyarázott is mintha annyira érdekelne amit mond. Alap helyzetben már most bevertem volna neki, de nem akartam egyelőre egy páncéllal végezni a parketten, így ráhagytam. Jobbra fordultunk, de a macska még nem volt sehol. Hátrafordultam az okostojáshoz, hogy na most mint mond az ő varázskütyüje, ám ekkor egy hatalmas vadállat közeledett felénk. Rápillantottam a srácra, majd a macska felé böktem.
- Mintha egy kicsit kisebb példányra emlékeztem volna... - lazán mondom, a szemem azonban az igazán hatalmas nagyságú állat mozdulatait követik. A buta állat fogja magát és mindent felborít, aminek következtében úgy döntök, hogy köszöntem a remek éjszakai vadászatot, de nem vetődöm az útjába egy ekkora lénynek.
- Hát haver... ez már a te sarad. - mondom neki, majd a másik irányba pillantok. Ha ez a buta macska tovább folytatja a csörömpölést, akkor hamarosan az egész prefektusi gárda felüti itt a fejét és akkor ennyi lenne ennek a remek estének. Nagyot sóhajtottam, mert rájöttem valamire. Ha ezt a cirmost nem kapjuk rendbe, akkor lőttek a sétámnak és még miattuk leszek büntetve. Azt leshetik...  - Oké, ötlet? - kérdezem, habár az a vad egyre közelebb jön és ha nem figyelünk még a végén úgy végezzük, mint a páncél és a nagy kíváncsiságában megesz, vagy ehetőnek néz minket. Ki tudja, nem tudom. Nincs macskám, de az tuti, hogy nem most szeretném tesztelni az elméletem a valóságban. A nagy zseninknek a macskáját figyelem. Ha kell én elátkozom úgy ahogy van, nem az én problémám... mondjuk az is kérdéses, hogy hatna rá a varázslat., vagy sem. Fenébe az egésszel... ez egy hosszú éjszakának ígérkezik!