Még csak nemrég érkeztem meg ebbe a… bentlakásos iskolába, mégis sikerült kapásból elkésnem. Gratulálhatok magamnak, habár jó, ez teljesen természetes egy tökéletesen idegen helyen, hogy nem igazodok ki azonnal. Viszont eléggé kellemetlen egy úgyszólván kihalt folyosón császkálni úgy, hogy egy mukkot nem beszéltem a magyar nyelvet, illetve kicsit igen, de inkább nem égettem magam az áhkcéntusommal. Varázstalan, hétköznapi iskolában is csúfoltak már érte a magyar gyerekek. Arról viszont igazán nem én tehetek, hogy apámnak és anyámnak éppen egymásba kellett belezúgniuk, és így lettem én egy félig francia keverék. Még jó, hogy vélavér egy szál sincs bennem. Akkor még a máguskölkek is nyúznának a származásommal. *
- Mon deux, ’ol vhágyhok? – *sóhajtottam lemondóan, magamban pedig nyugtáztam a tényt, hogy abszolúte semmi esélyem nincs eljutni a háza klubhelyiségébe. Szerencsémre megláttam egy nagyjából üres padot, csak egy személy ült rajta. Ha mázlim lesz, nem hajt el a fenébe, és leülhetek megpihenni csöppet, amíg házamból valóval nem találkozom.* -
- Szábhád leülni? - *érdeklődtem az idegen lánytól, és fohászkodtam Merlinhez, hogy ne szaladjon el sikítva a tört magyaromtól.*