Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=389059#post389059][b]Adam Kensington - 2014.09.21. 16:04[/b][/url]

Nem sokkal azután sétálok be a könyvtárba, hogy a rellonos diák kilépett onnan. Csak éppen én máshonnan közelítettem, így éppen nem akadtunk össze az ajtóban. Azonban részemről csak néhány kötetet jöttem odaadni Tildának meg néhány szót váltani, és már indulok kifelé a teremből. Ahogy a folyosóra lépek, most másfelé veszem az irányt. Ahányszor a kastélyba látogatok, mindig megragadom az alkalmat, hogy újabb és újabb részleteit fedezzem fel. Ilyenkor szabad kalandoznom, hiszen elmúlt takarodó, már mindenki ágyban van. Elvileg...
Hamarosan észlelem, hogy nem vagyok egyedül ezen a folyosórészen. Éppen egy festményt tanulmányozok, amikor felfigyelek az illatra, a lélegzetvételre, a szívdobbanásra és minden egyéb árulkodó jelre, amely egy halandó közelségére hívja fel figyelmemet. Tanár? Prefektus? Vagy ismét egy tilosban járó diák? Fiatalnak érzem. Inkább az utóbbi lehet. Hm. Legjobb volna visszafordulnom, és arrafelé hagyva el az iskolát, amerről jöttem. Ám ehhez semmi kedvem. Tovább ballagok tehát, hanyagul megkötött bakancsos lépteimmel, bizarr árnyként haladva a lovagi páncélok, keretezett műalkotások között, mígnem megpillantom a leányzót. Nem szólok hozzá, és nem nézem Őt soká. Éppen csak rápillantok, és sétálok tovább ráérősen, zsebre tett kézzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=389154#post389154][b]Adam Kensington - 2014.09.21. 18:01[/b][/url]

Ahogy közeledtem a lány felé, éreztem, ahogy egyre emelkedik a pulzusa, amiből immáron egyértelműen leszűrtem, hogy egy diákról van szó, aki bizony éppen megszegi a házirendet. Minderről végképp meggyőződtem, amikor egyetlen pillanatra arcára tekintettem, elhaladva előtte. Beijedt rendesen. Persze, sötét valóm nem nyugtatta meg, a tény viszont, hogy nem egy tanár vagyok, aki a kihágásért megbünteti, addigi aggodalmát elűzte. Nagy megkönnyebbültsége csak felerősíti kíváncsiságát és egy meglehetősen merész lépésre sarkallja...
Éppen csak lassítok hosszú lépteimen, ahogy utánam ered és hozzám szól. Ráérősen fordítom felé sápadt arcomat, és nézek le rá furcsa fényű szemeimmel. Alaposan végigmérem, miközben sétámat olyannyira vontatottra veszem, hogy végül megállok.
- Neked is szép estét... - bólintok, miközben kiejtem cinikus, maró szavaimat rekedtes hangomon. Nem üdvözlésre óhajtom megtanítani, hiszen azt a legtöbb esetben teljesen feleslegesnek tartom. Egyszerűen a jó modorra szeretném felhívni a figyelmét, ami szerintem a legfontosabb dolgok egyike, és amit Ő most egyértelműen hanyagol a rámenős kirohanásával.
- A könyvtárat látogattam meg. - adom meg válaszomat, elpillantva kicsit az említett helyszín felé, majd ismét letekintek a lányra, teljesen semmilyen, elsimult, már-már közönyös vonásokkal.
- A faluban lakom. - teszem még hozzá.
- Vége az ellenőrzésnek? - emelem meg érdeklődőn fekete szemöldökömet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=389214#post389214][b]Adam Kensington - 2014.09.21. 19:15[/b][/url]

Szavaim megteszik hatásukat. A túlbuzgó kis boszorkány lehiggad és ráébred, hogy az imént eléggé letámadott. Félreértés ne essék, koránt sem sértett meg és semmiféle dühöt nem érzek. Évszázadokkal ezelőtt leszoktam az ilyesmiről. Mármint arról, hogy számomra idegen- vagy viszonylag idegen illetők szélsőséges érzelmeket legyenek képesek kiváltani belőlem ilyen apróságokkal. Néha felhúzom magam, ám ez az esetek elég kis hányadában esik meg.
Bocsánatkérésére és az újrakezdés ajánlatára bólintok egyet. Részemről benne vagyok, és már meg sem lepődöm rajta, hogy egy varázslótanonc nekiáll ismerkedni velem. Azon csodálkoztam volna, ha csak elköszön és faképnél hagy.
- Adam. - mutatkozom be magam is egy biccentéssel, miközben az jut eszembe, vajon hányan ismernek fel a Bagolykőből és a faluból amiatt, mert készült velem egy interjú az Edictumba és nemrég pedig a főszerkesztője lettem, aminek nyomán szintén akadt benne cikk rólam. Bevallom, nem néztem adatokat az olvasottságról, így még megközelítőlegesnek sem mondanám a becsléseimet azzal kapcsolatban, vajon mennyien forgatják a lapot és ezen személyek mekkora része tud beazonosítani. Bár igaz, elég felismerhető vagyok.
- Nem félsz, hogy elkapnak? - kérdezem nyugodt, érdeklődő hangon, békésen nézve lefelé a tilosban kalandozó lánykára, a folyosó közepén állva. Persze, eszem ágában sincs bemártani. Ez szerintem lesüt rólam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=389464#post389464][b]Adam Kensington - 2014.09.21. 23:53[/b][/url]

Ez Tildára vall. Csak a legvégső esetben tessékel ki bárkit is a könyvtárból. Mondjuk ha már egy ideje az igazak álmát alussza az egyik köteten, az megfelelő indok. Végighallgatom a történetet, majd az érkező kérdést, amely természetesen nem lep meg. Egyáltalán. Lesütöm kissé a szemem, és már éppen felelnék, amikor figyelmes leszek valamire. Úgy tekintek körbe, mintha egy neszt hallottam volna, ám másról van itt szó. Főleg a hatodik érzékem dolgozik most, amely -akárcsak a többi- meglehetősen fejlett. Végigtekintek a festményeken, és rájövök, miről lehet szó. Nyilván az egyik keretlakó figyel minket. Nos... tegye csak!
- Nappal nem tudok jönni. - adom meg végül válaszomat a rellonosnak, letekintve rá. Nagyjából ezt feleltem a könyvtárosnak is, amikor érdeklődött. Nem tudom különben, ebből mennyire következik a fajom. Akad, akinek egyből összeáll a kép, míg másoknak soha. Pedig alakom, tulajdonságaim, szemeim fénye mind elég jellegzetesek.
- Szoktál társalogni a festményekkel? - váltok témát, szemöldököm finoman összevonva, ám koránt sem terelésként, csak az ismeretlen megfigyelőnk kapcsán merült fel bennem, a varázslótanoncok vajon milyen viszonyban lehetnek a falon élőkkel. Úgy veszem észre a boszorkányon, szeretne velem beszélgetni még egy keveset. Részemről valóban nem vagyok éppen egy túl közlékeny illető, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem szeretek beszélgetni, vagy hogy zavarna egy kis esti eszmecsere a folyosó közepén egy diáklánnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=389509#post389509][b]Adam Kensington - 2014.09.22. 09:40[/b][/url]

Érdeklődve hallgatom a találgatásait arról, vajon miért nem tudok nap közben eljönni a könyvtárba. Noha az érdeklődés nem igazán fedezhető fel sápadt vonásaimon. Azokon az általános letargiám ül. Kifejezésem lágy és tökéletesen semmitmondó. Tekintetem régi fénye így különösképp áthatónak tetszik. Persze, az ötletekre nem reagálok. Éppen csak pislogok néhányat. Nem is sejtem azonban, hogy hamarosan újabb találgatásokra fogok okot adni a rellonosnak...
Fejemet finoman oldalra biccentve fogadom elbeszélését a festményalakokkal való kapcsolatáról, és egyáltalán nem hoz zavarba, ahogyan méricskél engem. Teljes mértékben átlátom a különbségeket, mikor van az, hogy egy ember tanulmányoz engem, vagy épp a szemét legelteti rajtam, esetleg egyenesen flörtöl velem. Jelen esetben inkább csak az elsőről van szó, meg talán kicsit a másodikról. Eltekintek a képek felé, ahogy magyaráz róluk, és hirtelen észlelem, hogy az egyik lovagi páncél helyezkedik egy keveset egyenes tartásában, ám helytelenül mozdul, és kiengedi kardját ujjai közül. Na már csak az hiányozna, hogy csörömpölve a földre hulljon mellettünk, amivel nem pusztán a diák bukna le, hanem én is, ahogy itt csevegek Vele az éjszaka közepén.
Egy szempillantás az egész. Úgy termek ott a páncélnál, nem messze tőlünk, mintha teret ugrottam volna, pedig egyszerűen csak ez a sebességem. Mire a lány ráeszmél, hogy nem állok előtte, már kezemben fogom a dőlni készült fegyvert markolatát és a páncélnak nyújtom, amely átveszi és csak bólint egyet hálásan. Biccentek neki, aztán visszanézek Catherinere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=390159#post390159][b]Adam Kensington - 2014.09.23. 00:16[/b][/url]

Lesütöm kissé a szememet, ahogy a rellonos álmélkodó arcával találom szemben magamat. Egyelőre még nem fogta fel teljesen, mi történt. Mindenesetre nem sétálok vissza hozzá, hadd emésztgesse a dolgot. Kisvártatva végül ráébred, mire mutatnak az összefüggések. Részletesen elém tárja gondolatmenetét, bár ismerném anélkül is, hogy megosztaná velem. Na nem azért, mert a fejébe nézek, hanem mert már az sem szükséges a számomra, hogy pontosan tudjam, ilyenkor mi játszódik le a halandókban. Mindig érdekes tanulmány.
- Az volnék. - bólintok nyugodtan fajom meghatározására a lánynak, aki zavarában és izgalmában tegeződő formára váltott. Megesik. Elég sűrűn megesik. Ahogyan az szintén, hogy a vámpírságomra rájövők nem sikítással és hanyatt-homlok meneküléssel reagálnak, hanem inkább lelkesedéssel és kedélyes csodálattal. Mint Catherine. Így hát nem látom okát, hogy biztosítsam róla, nem fogom bántani. Nem úgy tűnik, mint aki ettől félne. Pedig jogosan félhetne, de jobb, hogy nem teszi, hiszen tényleg nem igazán kell.
- Nem találkoztál még fajtámbelivel? - emelem meg sötét szemöldökömet, ahogy pár lépésre állok a diáktól a sötét folyosón magas, sápadt, üdén szétálló hajú valómban. A feltett kérdésemre tudom ugyan a választ, csak szeretném, ha nem váltana át ez a jelenlegi, békés izgalommal teljes helyzet valami kényelmetlenbe. Ha most folytatnám a hallgatást, vagy hirtelen tovább állnék, az ilyesmikhez vezetne. Tette már párszor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=390879#post390879][b]Adam Kensington - 2014.09.24. 14:08[/b][/url]

Állok tovább a folyosó közepén laza terpeszemben, magam mellett lógatva hosszú karjaimat, arcomba lógó tincseim mögül fürkészve a teljesen izgalomba jött lányt. Felém indul és csak mondja és mondja. Míg Ő mozdulatsorok hadát hajtja végre, és az érzelmek egész skálája vonul fel gyermeki arcán, addig én mindössze pislogok egyet olykor, különben meg sem rezdülök. Hagyom a diákot, hogy elárasszon engem kérdéseivel. Végigvárom. Nem tartom hülyének és nem zavar a viselkedése. Tökéletesen érthető, és hozzászoktam már az évszázadok alatt. Amit most Ő előad, az még egészen visszafogott azokhoz képest, amikkel már találkoztam.
- Nem bántottam Tildát. Igyekszem senkit sem bántani. - bólintok, megkezdve válaszadásomat a hosszú kérdéssorra. Mindezt nyugodtan ejtem meg, csöndesen szólva rekedtes hangomon.
- Vérrel táplálkozom, igen, de nem iszom senkiből csak úgy. Előbb az engedélyét kérem. A fajtársaim nagy része nem így tesz. Nem véletlen hát, ha gonosznak mondanak minket. Nem fogom védeni magunkat. - vállalok közösséget a többi vámpírral, annak ellenére, hogy ahogy elmondtam, én sok mindenben eltérek a legtöbbjüktől.
- Nem félek a kereszttől, sem a fokhagymától. Harapás útján iszom az emberekből, igen. A szemfogaim evéskor húzódnak elő, vagy ha az ösztöneim azt diktálják. Nem kell megölnöm azt, akiből táplálkozom. Alapvetően nem is szoktam így tenni. - halkul egy kicsit még jobban hangom, és lesütöm a szemem, hiszen ahogy válaszomból kitűnik, bár nem jellemző rám, öltem már embert. Visszatekintek aztán a lányra.
- Tényleg hideg vagyok. A szívem pedig nem dobog, mivel nem kell pumpálnia bennem a vért, áramlik az ereimben magától. - zárom válaszaim sorát. Úgy hiszem -a sorrendiség igénye nélkül ugyan, de- feleltem minden kérdésére. Fürkészem még pár hosszú pillanatig Catherinet, körbetekintek kicsit a sötét folyosón, aztán lenézek rá ismét.
- Hálás volnék, ha ez a találkozás kettőnk közt maradna. Legalábbis a körülményei. - közlöm Vele lágy hangon. Nem hiszem, hogy nagy gond lenne abból, ha kiderülne, hogy nem annyiból áll a könyvtárlátogatásom, hogy egyenesen odamegyek, aztán dolgom végeztével már hagyom is el az iskola területét, de érdemes nem nagy dobra verni, hogy éjjelente a tanoda folyosóit járom. Mondjuk minden bizonnyal a leányzó nem sokaknak meséli majd el, hogy takarodó után itt kószált. De azért biztos, ami biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=391204#post391204][b]Adam Kensington - 2014.09.24. 19:19[/b][/url]

- Nem, dehogy. Ettől nem kell tartanod. - rázom meg kissé a fejemet arra a felvetésre, hogy esetleg lebuktatnám a kis szabályszegőt a professzorok előtt. Nem egy tilosban járó diákkal akadtam már össze az eddig Bogolyfalván töltött hónapok alatt, ám egyiket sem nyomtam fel közülük. Minek tenném? Eleve nem nagyon értek egyet a takarodóval, mint olyannal. Ezt persze, nem kötöm a rellonos orrára.
- Mondd csak! - biccentek egy aprót, ahogy Catherine udvariasan megérdeklődi tőlem, faggathat-e még egy keveset. Mondjuk elég nagy a kontraszt az iménti kérdésárral, amit rám zúdított, bármiféle finomkodó engedélykérés nélkül. Azonban, ahogy máson sem, ezen sem akadok fenn. Csak várakozón fürkészem.
Egyáltalán semmi bajom vele, ha valaki érdeklődik a fajom iránt vagy akár irántam és ha ennek hangot is ad, nem átallva egy rakat kérdéssel letámadni. Tudom, hogy másoknak mindez milyen különleges -igazából nekem is az mind a mai napig, és igazából kedvem lelem abban, mennyire lázba jönnek tőle. Szeretem a lelkesedést, még ha én magam látszólag nem is gyakorlom. Legalábbis nem úgy, ahogy azt elvárják. Pedig szinte minden felcsigáz, csak éppen a vonásaimban ez meglehetősen lágyan mutatkozik meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=392524#post392524][b]Adam Kensington - 2014.09.26. 15:48[/b][/url]

Érdekes, hogy a lányban nem jön létre semmilyen összefüggés aközött, amiről kérdez és hogy itt áll velem a kihalt, éjszakai folyosó közepén, holott pontosan tudja, hogy veszélyes ragadozó vagyok, és észre se venné, már a vérét szívhatnám. Nem egyszerűen az az oka ennek, hogy kevés az életösztöne, nagy a kíváncsisága és érdekli a személyem. Nem. A halandók vonzódnak hozzánk. Eredendően. Csalogatjuk Őket a lényünkkel magunkhoz. Ez alapvetően így van, hát még ha szánt szándékkal növeljük kívánatosságunkat egy könnyű prédaelejtés érdekében. Számtalan hasonló jelenség van a természetben, amikor a ragadozók színükkel, illatukkal, megjelenésükkel odavonzzák áldozataikat. Ez hasonló.
- Akadnak, akik szimplán kedvességből teszik, míg sokakat az érdeklődés hajtja, egy részüknek pedig egyszerűen kedvére való. - sorolok fel csöndesen néhány változatot, figyelve közben a lány vonásait. Rengeteg ilyen halandóval találkoztam már, akik meglehetősen értetlenül álltak afelett, miért ajánlják fel magukat nekem embertársaik. Egy részük megmaradt ezen értetlenségben, míg egy jelentős hányaduk végül hamar a karjaimban találta magát, teljesen önszántából.
- Ideje mennem. - jelentem be aztán. Körbetekintek az üres folyosón, a falon sorakozó festményeken, majd ismét lenézek a lányra. Ildomos lesz most elköszönnünk egymástól, mert biztos vagyok benne, hogy valaki kihallgat minket, és egyre inkább olyan témák felé evezünk, amelyeknek elég egyik szájról a másiknak terjedni ahhoz, hogy valamilyen egészen botrányos elmondás kerekedjen belőle.
- További kellemes estét! - biccentek neki, lágy hangon ejtve búcsúmat. Végigpillantok még rajta régi fényű szemeimmel, majd ellépek mellette, és tovahaladok a folyosón sötét, nyurga alakommal.