Alice egy varázslatával rászabadít Isidorra egy siklót, amitől a srác igen csak megijed, elvégre nem csak hogy utálja a kígyókat, fóbiája van tőlük. Nagy nehezen lerázza magról, Alice pedig végleg eltünteti és megölelgeti.
-Semmi baj, Alice, picit túlreagáltam a dolgot. Semmi vész nem történt. Egyben vagyok, ez a lényeg. Mondja most már abszolút nyugodtan, és visszaölelget. Alice megörül, hogy épp az egyik vizsgán szereplő varázslatot csinálta meg hibátlanul, Isidor pedig rákacsint.
-Tudtam én, hogy ügyes vagy. Ha így folytatod megtanulhatod a többit is, csak ne bízd el magad. Mondja elismerően és biztatóan. Még sem annyira buta ez a kislány, mint amilyennek elsőre látszik, csak fura elképzelései vannak, mint Lunának. Isidor felemeli a bőröndöket, mire a lány elcsodálkozik.  
-Mobiliarbus. De ezt csak harmadikban fogjátok tanulni, addig még bele kell pakolnod a fejedbe egyet s mást, hogy felemelkedjen és irányítani tudd arra, amerre tényleg szeretnéd. Odaadja a rózsaszínű retikült, majd elindul a kastély felé. Mikor látja, hogy társa nehezen tudja tartani a tempót, amit ő kezdett el ösztönösen diktálni, megpróbál lassítani, csak így meg számára túl lassú, de azért próbál így sétálni. A bejárati csarnokot is maguk mögött hagyják a lépcsőkön, és már lassan látszik az eridonos klubhelyiség bejárata. Itt azonban Isidor is megtorpan, mert természetesen nem tudja a jelszót a klubhelyiséghez. A folyosószakaszt azonban felismeri, ez a bibircsókos banya folyosója. Nem nagyon bízik az öreg hölgyben, sokszor keltett már róla légből kapott történeteket. Most is megpillantja, és ezúttal kivételesen meg is szólítja az asszony.
-Ejnye, Slusser úrfi. Ő már rövid időn belül a harmadik lány, aki melletted van. Te aztán jól tudod csapni a szelet. Azt mondom, ne bízz a fiúban, ha nem akarsz nagyot csalódni. Magyaráz a banya a két diáknak. Isidor már nem is válaszol neki, inkább csak Alice-nek ad magyarázatot, miközben leül a festmény alá a kanapéra, hadd hallja csak nyugodtan, mi a véleménye a dologról.
-Ne hallgass rá. Mi csak bibircsókos banyának hívjuk. Ha olyan kedve van, néha hasznosnak bizonyul, mert szinte mindent tud, ami a kastélyban történik, de a rosszindulatú pletykákat is nagyon tudja terjeszteni. Tényleg voltam három lánnyal a héten, de egyikkel sem úgy, ahogy azt ő gondolja. Szimplán a barátaim, ahogy te is. Szerintem semmi rossz nincs benne... Bizonyára ő a fal füle. Utal ezzel a levitás nagykönyvben olvasható pletykálkodó üzenetekre. Eszébe jut ugyan, hogy ezt Alice valószínűleg nem fogja vágni, hogy mi is akar lenni, de annyira nem tartja fontosnak, hogy el is magyarázza, ha érdekli, majd rákérdez.
-Viszont most várakozni kell picit, míg valaki fel nem bukkan, hogy bekísérjen a klubhelyiségedbe. Én nem tudom a jelszót, de ha tudnám is, nekem nem működne. Pár percig csendben várakozik. Ekkor megjelenik egy házimanó, aki épp a folyosót takarítja. Apró teremtmény nagy fülekkel és hosszú orral, még állva sem ér a fejük tetejéig, miközben ők üldögélnek.
-Látod, ilyen egy házimanó. Suttogja oda Alice-nek, majd a házimanóhoz fordul.
-Hé, te, manó. Gyere ide picit, légy szíves. A házimanó odalépked hozzájuk.
-Igen, uram és hölgyem? Kérdi a házimanóktól megszokott udvariassággal.
-Légy szíves, menj be Alice-szel az eridonos klubhelyiségbe. Nektek bejárásotok van mindenhova, én viszont nem mehetek be vele. Egyetlen eridonost sem láttunk errefelé, miközben várakoztunk.
-Rendben, kisasszony, kövessen. Mondja a manó, sarkon fordul és elindul a klubhelyiség irányába, Isidor pedig a helyén marad. Alice-en áll, hogy a manóval tart vagy tovább várakoznak.