Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855068#post855068][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.24. 13:28[/b][/url]

Mindenféleképpen le akartam kötni a felesleges energiáimat, mert tudtam, ha megállok csak tovább agyalok. Vissza fog jönni, ebben biztos voltam. Ennyi nem lehetett neki elég. Így a legjobbkor jött Nagy professzor úr megkeresése. Az évnyitó óta minden délutánomat vagy a kocsmában, vagy a könyvtárban töltöttem. Többször volt, hogy anélkül, hogy járőröznöm kellett volna a kastélyban aludtam, kissé félve, hogy mikor jön el a pillanat, hogy újra szembe kell néznem vele.
A sorból már hat könyvet szedtem le, és tettem a középső asztalra, ahol a jegyzeteim is voltak, de még hiányzott az esszenciális Legendás lények és megfigyelésük kötet. Már ezerszer olvastam, de sose lehettem elég pontos.
Ahogy kifordultam a sorból, megpillantottam a személyt, akire egyáltalán nem számítottam. Mármint tudtam, hogy a tantárgyakból fel kell hoznia magát, de... azt hittem az ideje nagyobb részét a kviddicspályán tölti. Talán tudatalatt pont ezért is kerülte el a helyet, mert már csak a látványa is hirtelen ugrasztotta össze a gyomrom. Vajon hallott róla? És mit? Én persze egész nyáron nem hallottam felőle.
- Szia - köszöntem oda mégis, és zavartan megvakargattam a kócos kontyom alatti részt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855232#post855232][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.26. 23:30[/b][/url]

Egy pillanatig hezitáltam. Egyik lábamról a súlyt áthelyeztem a másikra, mintha magam se tudnám mivel okozok nagyobb kárt: ha maradok, vagy ha megyek? Végül a választ Zalán mozdulata adta meg. Ha visszafordult volna a tanulnivalójához, tudtam volna, hogy nem akar rólam hallani. De így, igen nehéz lett volna csak úgy, szó nélkül otthagyni.
- Hogy vagy? Egész nyáron nem hallottam felőled - ültem le, a könyvet magam elé helyezve. Várhattak még azok a lények, a könyvből úgy se másznak ki. - Voltál versenyen? - néztem rá félve. Olyan csendes volt, sose kellett nekem kezdeményeznem nála. Furcsa volt. Főleg azért, mert tudtam, hogy jelenleg én se mesélnék annyira szívesen. A szívem össze-vissza kalimpált a félelemtől és a boldogságtól, hogy újra a közelében lehetek. Az egyetlen barátom, akit hónapokig nem láttam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855244#post855244][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.27. 00:18[/b][/url]

Érezhető volt mind a kettőnkön valami különös távolságtartás. Mintha attól félnénk, hogy kiderül, hogy megbántottuk a másikat, és épp készülünk bevallani. De ehelyett csak két lélek voltunk, akik keringtek egymás körül, megértetlenül.
- Első? - vigyorogtam olyan szélesen, ahogy csak tudtam. Mindig féltem, hogy egyszer nem látom majd újra, mert botor módon vesz részt a versenyeken. Hallgatnia kéne az álmaira. Hiszen azoktól néz ki olyan ramatyul. És minél közelebb van ahhoz, hogy megvalósuljon, annál rosszabb lesz. Látszik. Mégse akartam hangot adni az aggodalmaimnak. Nem most. - Gratulálok. Szüleidnek elmondtad már? - vetek rá egy sanda pillantást. Lehet hibáztatni, mert papolok, de legalább neki tényleg jót akarnak. Pontosan emlékszem még, az milyen.
Testtartásom is megváltozik a kérdés hallatán. Kicsit hátrébb helyezkedek, megfeszülten. - Nem mentem. - Ezek szerint hozzá még nem ért el a pletyka. Ennek egyszerre örültem, és nem. Hogy mondjam el? Tegyem egyáltalán? - Közbejött a család. A család egy olyan tagja, akire nem számítottam - vallottam be, ám ez még talán mindig túl messzi volt. Mégse vett rá a lélek, hogy kinyögjem. Pedig ha őszinte vagyok, az valahogy így hangzik: Képzeld, visszajött az anyám, aki elhagyott minket két éve, és hagyta, hogy romba dőljön az életünk. Ráadásul el se mondja, hol volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=855306#post855306][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.27. 22:19[/b][/url]

Zalán úgy csinált, mintha semmi nem tudott volna megállítani. Talán azért, mert úgy csinálok, mintha soha, semmi nem szabhatna határt nekem. De a család, na az valahogy mindig közbe jön. Danversék pedig hírhedten rosszul időzítenek.
- Nem, és nem - válaszoltam. Hangomon hallani lehetett a felgyülemlett dühöt, ami természetesen nem a fiú ellen szólt. - Az anyám - mondtam ki mégis a szót. Egyszerű volt, mégis ezeregy érzelmet keltett fel bennem a gondolat is, milyen könnyeden libbent be a kocsmába. - Két és fél év. Ennyi időre tűnt el, és aztán csak úgy besétált zárás előtt a Leprikónba, mint aki jól végezte dolgát - nevetettem fel szarkasztikusan, még mindig alig hittem el. - Nem mondta hol volt, nem mondta miért ment el, de elvárta, hogy majd a nyakába boruljak, és...
- Shhh.... - szólt rám a könyvtáros, ugyanis észre se vettem, de magától emelkedett meg a hangerőm. Gyűlöltem, amiért ezt tette velem. Teszi. Mert ennek biztos nincs vége. Bár mégis elmenekültem volna utána Írországba. Meg kellett volna csinálnom, amíg még lehet. De igazából. Ott is minden rá emlékeztetett volna most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856057#post856057][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.07. 21:28[/b][/url]

Agresszívan söpörtem le Zalán kezeit a vállamról, és hatalmasat sóhajtottam, hogy ne a hangom lobbanjon rá a fiúra, mint a pokol tüze. Még hogy csodálatos hír, igen, két évvel ezelőtt. De ma?
- Nem, egyáltalán nem az. Megint el fog szúrni mindent. Ha... ha Winter megtudja, megint teljesen meg fog kattanni. Épp csak visszatalált magához a bandával. És Summer? Nem mondanám, hogy megnyílik nekem, de már beszélgetünk. Ha most megint fog minket és hazacipel, az senkinek nem lesz jó. Hiszen már nincs is olyanunk, hogy haza. Elvesztettem. Érted? - borultam ki teljesen, amit az utóbbi hetekben nem engedtem meg magamnak. Elsüllyesztettem minél mélyebbre, hogy ne bánthasson, de most valahogy az egész egyszerre jött fel a torkomon.
- Épp csak el tudtunk jönni abból az országból, mielőtt a híd alá kerültünk volna. A nagyi miatt van ágyunk. És most megint költözzünk át egy másik házba? És mi a biztosíték, hogy nem megy el megint? - tettem fel a kérdéseimet, egyiket a másik után. Jobb lett volna őket az anyám arcába, de helyette Zalán kapta őket, mintha hibás lenne bármiben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856084#post856084][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.08. 12:16[/b][/url]

A tehetetlenség úgy terített el, mint a mocsok a Kamilo tengerpartot Hawaiin. Beletúrtam gubancos kontyomba, és kérlelően néztem Zalánra. Egy pillanatig, talán kettőig. Makacs vagyok, igen. Ez a legfőbb ismérvem, de ez nem csak az álca? Fake it, 'til you make it?
Elborult a pillantásom, hiába volt a szelíd hang és az érintés, csak kihúztam belőle a kezemet, hogy tovább háborogjak borostyánszínű hangomon.
- Te nem hallottad. Úgy beszélt hozzám, mintha még mindig tizenhét lennék. Mintha az, hogy elment nálunk nem változtatott volna semmin - folytattam a magyarázkodást. És ami a legfájóbb volt az egészben, hogy így volt igaz. Amikor elment, bármit megtettem volna, amit kér. És hiába feszített szét a düh az elmúlt két évben, ha csak rá gondoltam, nem tanultam meg neki ellent mondani. Mert az a makacs lány, akiről Zalán beszél az akkor lettem, amikor a nyakamba szakadt a felelősség.
- A szüleim mások. Ők... Mindegy. Elküldtem - fejeztem be a magyarázkodást egyszerűen. Nem hagyhattam, hogy szétessek. Nem lehetett róla szó, mert hármunk közül nekem kellett józanul döntenem, ahogy mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856132#post856132][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.08. 23:39[/b][/url]

Nem is értettem teljesen magamat. Hagynom kellett volna az egészet, ahogy másnak se mondok semmit. Hagyom, hogy azt gondoljanak, amit csak akarnak, mert nem ismerik a családomat. Nem tudják régen mennyire összetartóak voltunk, csak azt látják, ami most van. Nem értik meg. Fáj. Ha csak rágondolok.
- Nem, egyáltalán nem az. Egy karcolás se volt rajta, még csak nem is látszott meggyötörtnek. És ez tudod mit jelent, hogy önként, és dalolva hagyott el minket. Ráadásul arról is tudott hol talál minket, szóval végignézte a showt - próbáltam meg mégis valahogy a tudtára adni, hogy mi bánt az egészben a leginkább. Mi bánt minket a leginkább. Mert nem csak én voltam ezzel így, de Summer és Winter is.
Egy pillanatnyi csend telepedett közénk. Az asztalon lévő karcolásokat tanulmányoztam, míg forogtak az agytekervényeim.
- Őszintén? Jobban örültem volna, ha sose kerül elő. Ha nem látom, mennyire rendben van, mikor mi nem - jelentettem ki végül Zalánra pillantva. Mindenki azt hitte meghalt, és ennyi idő után, már én is elfogadtam ezt. Jó indok volt a tetteire, és könnyű eszköz az elfogadásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856140#post856140][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.09. 08:57[/b][/url]

A dühöm lassan csillapodott, ahogy eljutottak agyamig Zalán szavai. Igaza volt, nem érti. Nem is érheti, és nem kívánom neki, hogy megértse. Pillantásomat ide-oda kapkodtam az asztalon, ahogy próbáltam értelmet találni a viselkedésemben, de képtelen voltam. Miért Zalánhoz jöttem? Miért ő volt az első, akinek elmondtam ezeket?
- Igazad van. Botorság volt beszélnem róla - vallottam be végül. Hiszen első soron se véletlenül nem beszéltem ezekről senkivel. De most, utólag végiggondolva volt két ember, akikkel kellett volna. És akik képesek voltak megérteni a helyzetet. Akik mindig ott voltak velem.
- Beszélnek kell Winterrel és Summerrel - határoztam el egyszeribe, és azonnal felpattantam a székről. Aztán óvatosan Zalánra pillantottam, és a vállára tettem a kezem.
- Tudod... lehet én se tudok segíteni a te ügyedben, de... megnyugvást jelenthet, ha valakinek elmondhatod - simítottam végig másik kezem ujjával a sötét karikát a szeme alatt. - Ne legyél olyan buta, mint én, hogy egyedül akarsz megküzdeni a világgal - küldtem felé egy elnéző mosolyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=856146#post856146][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.09. 10:04[/b][/url]

Zalán szavai olyan őszintén hatottak. Semmi kérlelés, üres ígéretek, csak őszintén ő. És talán éppen ez volt, ami legjobban megijesztett. Hatalmasat dobbant a szívem, mert tudtam, hogy érti. Tisztában voltam vele, hogy az érzelmei nem annyira szimplák, és bár magamnak se mertem bevallani az enyémek se voltak azok. Éreztem, hogy most ott kéne hagynom, hogy azonnal megkeressem a testvéreim, de képtelen voltam otthagyni.
Lassan visszaültem a székre, és elhúztam a kezemet. - Akkor... akkor tanuljunk - nyúltam egy könyvért, amit a polcról vettem le pár perccel ezelőtt. Láttam a betűket magam előtt, de nem bírtam rájuk koncentrálni. Félve Zalánra pillantottam. Miért én?