Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=687076#post687076][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.23. 22:30[/b][/url]

Alison Black

Egy rémálomnak tűnt ez az új hét, és az is kész csoda volt, hogy Ramit a könyvtárban meg lehetett találni. Ritkán vetette erre a lábát, csak nagyon minimálisan ugrott fejet az olvasnivalók tengerében, de a legutóbbi khm, feladata után esze ágában sem volt még egy ilyen „cuki” megaláztatásban részesülni.
Nehem, ilyen olcsón nem adja ő a bundáját, bár az már az ő butasága volt, hogy nem nézett órát, és így lekéste nem is kicsit a takarodóidőt, plusz még olvastatták is.
Utált olvasni. Hogy miért?
Ennek egész egyszerű oka volt: nem bírt odafigyelni rá. Mindig volt valami, ami elvonta a figyelmét arról, amit meg kellett tennie, öt-tíz percnél tovább nem nagyon bírta, az is kész csoda volt, hogy az órákon úgy-ahogy nyugton maradt, mert egyébként alig-alig bírt megülni a fenekén.
Ezúttal azonban muszáj volt valami csendes, nyugis helyet találnia a csillagászat-elmélethez, illetve az asztrológiához, ha jót akart magának. Ez az egy érdekelte annyira, hogy oda tudott koncentrálni huzamosabb ideig, illetve könyvtárosi segédlettel, de az önismeret, önfejlesztő kötetekhez is eltalált.
Pár önsegítő példányt lekapott magának, rendszerezés témájában. Ha másért nem is, de azért mindenképp meg akart változni, jobb akart lenni, hogy bizonyítson önmagának. Régebben többször kísérletezett vele, de tervei valahogy mindig kudarcba fulladt, és sosem értette, hogy ez miért történik vele, mit ront el?
Kedvenc asztalánál foglalt helyet, valahol középtájon, ahol nem láthatott rá nagyon, hogy mikor ki lép meg – általában az ilyen sima események is képesek voltak rá, hogy eltereljék a figyelmét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=687115#post687115][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.24. 11:45[/b][/url]

Ramóna felvonta a szemöldökét az ismeretlen hangra. Jé, akadt még valaki a környezetében, akinek legalább akkora a csőrikéje, mint az övé? Ez felemelő volt, vigyorogva pillantott a másikra.
- Helló. Gyere, csüccs le – biccentett fejével a szemközti székre. Aztán a lánynak tovább jár a szája, de a várt név csak nem akart kibukni.
- Ő, ebben nem tudsz, kaptam egy adag Várkonyit a nyakamba – ingatta a fejét. – Dettó, de olvasnom kell. Az egyetlen, amit nem szeretek benne, az az olvasás. Elfáradok tőle. A hangos könyvekkel könnyebben menne.
Sehonnét se akart neki beugrani a szöszi neve, sőt, talán idősebb is nála a másik.
- Bocsi, ne vedd sértésnek, de te ki vagy? – vetette fel a szerinte fő illemszabályt, hogy talán be is kéne mutatkozni, ha már dumálunk valakivel. – Én Juhász Ramóna Zita, de úgy hívsz, ahogy szeretnél. Mindkét nevemre hallgatok. Külföldről jöttél, ugye? Az akcentusod árulkodó.
Szeretett külföldiekkel beszélgetni, mindig tanult tőlük valami újat, sőt, az egyik levitás lánnyal még közös korrep-órája is volt, Mugliismeretből együtt készültek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=687202#post687202][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.25. 10:52[/b][/url]

A másik fecsegős szöszke szimpatikusnak tűnt, pláne, hogy ezen tulajdonságát nem is rejtette véka alá. A lány jókat derült a másik megfogalmazásán, nem is lehetett volna ennél jobb a napja.
- Wow, ez… ez tök jó, akkor te máris egyszerre két nyelvet tudsz… nagyjából. Ó, részvétem a nagyid miatt. Én egyiket se ismerhettem már, nekem csak anyu meg apu van. Sajnos a varázslásunk miatt a mugli rokonság látogatása úgy kb. kizárt. Úgy tudják, bentlakásos suliba járok, mert messze van, és ennyi. Apu rokonsága meg azért kizárt, mert sokat dolgozik, alig van idő látogatni őket, pedig hívnak. Én félvér vagyok. Apum varázsló, anya mugli – Eddig se volt baja a rellonosokkal, most is szívesen leállt cseverészni, pedig sok volt még hátra abból a bizonyos csillagászat-anyagból. Az egész féléves rátát átnyálazni nem olyan egyszerű egy ilyen csapongó elmének, mint az övé, de legalább ehhez volt kitartása.
- Hát, ha a most címszó alatt azt érted, hogy nemrég, akkor nem, kicsit régebben. Valamivel a tanévkezdés előtt érkeztem. Ó, dehogy zavar, nekem is örökké be nem áll a csőröm. És, mik a kedvenc tárgyaid? Nekem a Csillagászat és a Lénygondozás. A bájitaltant utálom, az egy rémálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=687325#post687325][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.25. 23:29[/b][/url]

Neki is szimpatikus volt a másik, sokkal jobban érezte magát pozitív személyiségek társaságában, olyanokéban, akik feje felett nem sötét felhőcskék kúsztak, hanem vidámak, energikusak és lendületesek.
Ez éltette.
- Ó, de jó, akkor már is van pár közös kedvencünk. És közösen utált tárgy is. Nem vagyok meglepve, hogy ilyen sokan nem bírják. Én szinte hetente kikötök a gyengélkedőn egy-egy gyakorlati főzés után – felelte. Szeme felcsillant, arca érdeklődővé vált. Letette a pennáját, és összébb is pakolt, hogy kényelembe helyezhesse magát, és könyökét feltehesse az asztalra álltámasztás céljából.
- Dettó csak idehaza. Figyi, semmi gáz nincs ezzel, olyan barátokat kell találnod, akik elfogadnak úgy, ahogy vagy. Ha nem, akkor ők nem is barátok.
A sport kérdésén elgondolkodott. Nem tudta, vajon sportnak számít-e az, hogy hip-hopot táncolt, amíg a bagolyköves tanulmányai el nem vették az idejét – igaz, ő annyira nem törődött sokat az egésszel, csak akkor tanult, amikor kedve volt hozzá, a.k.a. általában az utolsó pillanatra hagyta.
- Ö… mostanában nem, ahhoz egy rendezett napirend kéne, amit képtelen vagyok tartani. És még türelem is kéne, de ahhoz elfelejtette ma születésemkor sorba állni valószínűleg. És te? Szereted az édességet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=687610#post687610][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.28. 02:16[/b][/url]

- Maga a tárgy egy retek, ne csodálkozz. Minden második héten átlagban a gyengélkedőn végzem. Első évben jobb lenne színtisztán az anyagokkal foglalkozni, bármennyire is utálom, de legalább elkerülhetném, hogy a főzet beterítsen idő előtt – bólintott Alison feleletére. A bájitaltan általában nagy mumustárgy, és örült, hogy ezzel nem csak ő volt így egyedül, mást is sütött már fel/le/meg az üstjének tartalma.
- Wow, a kézilabda jó, elég látványos tud lenni, a kviddics is szuper. Megpróbáltam én is, de kész káosz, összeegyeztethetetlen most az órarendemmel. Ha még kviddicseznék is, garantáltan pocsék bizit vinnék haza – húzta el a száját, nem szeretett volna egy csinos fejmosásban részesülni, így is eléggé kópé tudott lenni, nem kell még seprű is hozzá.
- Ja, rajtam is alig látszik meg, pedig Csoki mindig teletömi Milkával a zsebem, valahányszor belógok a konyhába. Annyira aranyos az a manó, látnod kéne – olvadozott. Édességgel le lehetett venni a lábáról simán a kisasszonyt, de ha valakinek esze van, inkább nem ad neki, mert felpörög, kb. mintha energiaitallal turbózná az ember. Csak nem jó ötlet.
- Melyik a kedvenc édességed? Én Milka-mániás vagyok – vigyorgott, mint a tejbetök, pedig még nincs is Halloween, és a zene témára is alaposan rákapott. – Hip-hopot hallgatok, kár, hogy itt a kastélyban nincs áram, különben egész nap hallgatnám a szünetekben. És te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=688508#post688508][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.07.05. 17:14[/b][/url]

Alison Black

- Ugye, hogy milyen fincsik? – A kedve sokkal jobb lett, mostanság többször futott össze elsősökkel, mint az év leges-legelején. Az asztrológia valahogy háttérbe került, pedig szokta szeretni, de most jobban lekötötte, hogy körülbelül hasonló korúakkal sodorja össze a sors, és nem harmadikosokkal, vagy jóval idősebbekkel.
Még a másodikosok sem rosszak, mert nem olyan eget verő a korkülönbség és az érdeklődési kör.
- Ú, egész jó ízlésed van. Én legutoljára Silver Foxes koncerten tomboltam még valamikor a tanévkezdés előtt, a szünetben – nem titkoltan nagy rajongója volt az együttesnek, és szeretett az ő számaikra mozogni, amikor rájött a pöröghetnék, de ezt itt rúnázott készülék hiányában nem tudta megtenni.
- Fúha, jókat kérdezel. Otthon táncoltam, de itt nagyon kevés rá az időm. Nagy csokibéka-kártya gyűjtő vagyok, azokat szoktam keresgélni mindig a csomagolásban, meg van egy kismacskám is, Kökény. Vele sokat játszom, ha nem épp éjjel birkózunk a párnáért. Jó nagyot nőtt azóta, hogy ide jöttünk. Burmai cicus, extra édes, csak néha elég szemtelen. Ha valahova ő letette magát, minimum imádkozni kell hozzá, hogy hajlandó legyen odébb menni – ecsetelte. Szeretett beszélgetni, pláne, ha erre még engedélye is volt, hogy járassa a csokilesőjét.
- Nem, sajnos még nem. Apuék sokat dolgoznak, nincs rá idejük. Anyagiak meglennének, csak egy hétvége szerintem totál kevés arra, hogy igazán kiismerhessünk egy külföldi várost, hogy körbejárhassuk. Így nem az igazi, inkább belföldön mocorgunk, ha van rá idő. És te? – szép az álom, de majd ha nagy lesz, és a fotózásos álomszakmában beválik, akkor sokat fog elméletileg utazni, hogy az igazán jó pillanatokat elcsíphesse a masinájával.
- Ugyan már, ezért minek kérsz bocsánatot? Én is nagyszájú vagyok, ez az igazi, ha kérdezünk a másiktól… nekem. Egyke vagyok, és nem valószínű, hogy lesz testvérem. És neked?