37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Könyvtár - Fabricziusz Ábel hozzászólásai (5 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 19. 19:12 | Link
Csornay Kíra Lotti


A délutánok, azok mindig olyan kimerítően unalmasak, hogy még egy magamfajta jókisfiú is idegösszeomlást kap. Nem arról van szó, elüldögélek én egy sarokban, egy jó könyvvel, de ha kínálkozik jobb program, akkor kapva-kapok rajta.
- A könyvtárba? - kérdeztem Lottit, kerekre tágult szemekkel, mikor szinte magával rángatott.  - Tegnap is ott voltam, meg tegnapelőtt is, sőt az egész múlt héten. - Csalódott voltam kicsit, de nem ellenkeztem, csak nem tudtam elképzelni, mit talál háztársam érdekeset abban a porszagú helyiségben. Tehetetlenül futottam utána, hisz nem akartam elesni, és őt sem elrántani, mert az csúnya dolog lenne tőlem. Úgy nézhettem ki, mint egy mugli rajzfilm figura, ahogy szinte a lábam nem érintve a talajt, úsztam utána a levegőben. Jó, hogy nincsenek akkora füleim, hogy lobogjanak a szélben, és a nyelvem sem lóg...még.
- Mi ott olyan érdekes? - kiáltottam, bár lehet, hogy hangom elnyelte a menetszél, vagy Lotti lépteinek zaja. Sokáig nem kiabálhattam, mert berobbantunk az ajtón. Több szempár fókuszált ránk, több, mint amennyi figyelmet szerettem volna. Amilyen melegem lett hirtelen, könnyen lehet, hogy el is pirultam. Egy "csókolom"-ot odasuttogtam Tilda néninek, akinek a tekintete enyhe ejnye-bejnyét sugárzott. Ezután helyreállt a Világbéke, a felénk forduló arcok újra a könyveikbe temetkeztek és az előbbi zajos belépő helyét átvette újra a szokásos porlepte áhítat.
- Mit fogunk itt csinálni? Talán a vizsgádhoz akarsz megnézni valamit? - Szívesen álltam szolgálatára, ha bármiben segíthetek, számíthat rám. Fejem felett a glória is megjelenik hamarosan, pedig csak képtelen vagyok nemet mondani, ami másnak örömet okoz. Néha átok, szívom a fogam, de újra és újra megteszem.
Szál megtekintése
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 20. 00:59 | Link
Csornay Kíra Lotti

Mióta idekerültem ebbe az iskolába, egy dolgot bizton megtanultam: soha ne mondj semmire nemet. Na, én nem az a fajta vagyok, aki egyébként is képes lenne erre, de most rádöbbentem, hogy néha hasznos is lehet. A Navine ház lakói ugyan nem az a megátalkodott fajta, ezért semmi gyanúsat nem találtam abban, ahogy Lotti betört a délutánomba. Új lévén, kevés tárgyam volt és még kevesebből volt vizsgám, de az egy cseppet sem aggasztott, hogy mennyi tudás töltődik a fejembe ilyen körülmények között. Az órákon is általában csak néztem ki a fejemből, és levelezést folytattam pár lánnyal. Lotti is közéjük tartozott már a kezdetektől, mert hajladó szóba állni velem, akinek a tojáshéj ott volt még a fenekén, mert új fiú. Ezért nagyon hálás voltam neki, érte még inkább bármit megtettem volna, de mikor a rosszalkodást említette, kicsit kiszáradt hirtelen a szám. Nekem már az is annak számított, ha hangosabban szólaltam meg a könyvtárban, vagy hogy leveleztem órán. Büszke is voltam magamra, hogy milyen bátor vagyok és titkon azt kívántam, bárcsak apám látná ezt.
- Rosszalkodni? Minek? - kérdeztem meg suttogva, aztán zavartan néztem körül, hogy van-e valaki, aki hallotta. Elképzelésem sem volt arról, hogy a lány mit tervez, de mivel jó fejnek tartottam, bíztam benne. Fellelkesültem egyre jobban a gondolatra, hogy segíthetek, hogy valami közös buliban benne lehetek és már kevésbé voltam bizonytalan. Követtem a sorok közé, ahová vezetett és kíváncsian vártam a történésekre, közben lázasan agyaltam azon, milyen rosszaságot követhetnénk el.
- El kéne terelni Tilda néni figyelmét valahogy, nem? - Bíztam benne, hogy kitalál valamit, elvégre harmadikos, több varázslatot ismer nálam, biztosan van a tarsolyában egy csokornyi elterelő bűbáj. Abban is biztos voltam, hogy én is nélkülözhetetlen vagyok a tervhez, így a fontosságtudatom nem szenvedett csorbát. Rögtön fel is ajánlkoztam, ahogy egy jó kisfiúhoz illik.
- Miben segíthetek? Húzzam meg a hajad, bár nem akarlak bántani, csak ha szeretnéd...vagy nyissak ki minden ablakot, hogy huzat legyen? - soroltam fel a fejemben lévő egetverő rosszaságokat. Várakozón, no meg ugrásra készen tekintettem rá, várva az utasításokat.
Szál megtekintése
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 22. 20:45 | Link
Csornay Kíra Lotti


Mindenre csak értelmesen bólogattam, mint valami hátsó ablaki díszkutya. A szemeim is legalább annyira értelmesen csillogtak, mint annak üvegszemei. Szórakoztató látvány lehettem, de Lottit ez láthatóan nem nagyon zavarta. Teljesen belelkesedett a témába, a rosszalkodásba.
- Nekem a rosszalkodásból még órákat kell vennem. - Persze érthető, hogy unatkozik, én tudom, hogy az milyen érzés, de mikor felmerül, hogy tiltott dolgot tegyek, azonnal elönt az aggodalom. Egyik felem azt súgja, hogy nem szabad, a másik meg azt, hogy rajta. Lehet, hogy a végén meg fogok romlani, mint párizsi a kánikulában.
Gondolkodóba ejtett a feladat, hogy melyik tárgyat nem szeretem, végül is inkább az lett a vége, hogy nem maradt olyan, amit kedvelnék. Elindultam az egyik polc irányába, közben figyeltem Tilda nénit, nehogy megneszeljen valamit. Nem is értem, hogy lehet ennyit olvasni. Egy idő után az is nagyon fárasztó tud lenni, legalább annyira, mint az SVK tankönyv. Nem szeretek varázsolni, párbajozni, meg átkokat szórni pedig végképp nem, csak ha nagyon muszáj. Lehet, hogy apám miatt erőszakfóbiám lett? Vajon gyógyítható? Levettem a polcról egy találomra kiválasztott könyvet, nem érdekelt, hogy mi a témája, aztán az egész sort, amennyit csak elbírtam. Alig tudtam elcipelni az asztalig, ahol Lotti már rajzolgatott. Egy egész halom színes volt előtte, mikor letettem terhemet egy szabad felületre. Bizonytalanul elvettem a toronymagas kupac legfelső könyvét, majd kinyitottam. Matató mozdulatokkal kutattam a színesek és filcek között, de nem találtam az igazit.
- Ööööö...színtelen nincs? - Arra gondoltam, hogy ha láthatatlan tintával mázolom össze a könyveket, mindenki boldog lesz. Tilda néni azért, mert nem látszik, hogy tönkretettük a szeretteit, Lotti is elégedett lesz, hiszen segítettem neki rosszalkodni. Persze lehet, hogy  a színváltós filcek képesek színtelenné válni és nekem az is tökéletes lenne.
- Hoztam amúgy a nagy munkához egy kis gumicukrot. Mindenízű. Kérsz belőle? - Felé nyújtottam a zacskót, de olyan szerencsétlenül fogtam meg, hogy a teteje alulra került és a cukrok szétgurultak mindenhová. Jutott a többi asztalok alá is, polcok mögé, minden elképzelhető helyre. Maradt egy kevés azért a zacskóban is.
Szál megtekintése
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 28. 11:47 | Link
Csornay Kíra Lotti


Egészen kifárasztott már az is, hogy idecipeltem ezt a rakás könyvet. Fáradtan rogytam le egy üres székre, bár majdnem mind üres volt. Lotti jó asztalt választott, nincs szemelőtt, és a közelben sincs sok gyerek, akik leleplezhetnének. Mindenre gondolt ez a lány. Nekem nem biztos, hogy menne, meg önbizalmam sincs, de egyre jobban tetszett nekem is ez a rosszalkodás. Izgalmas, ahogy érzek egy furcsa bizsergést a gyomromban. Fura, és kellemetlen, de nagyon jó.
- Ááá, nem mind, de gondoltam, hogy ne kelljen annyiszor járkálni ide-oda, mert feltűnő lehet. - Ekkora ravaszság nem is tudom, hogy fért meg bennem, de talán rá kell jönnöm, hogy sok minden titkot rejt Ábel bensője, még előttem is. Ebbe megint nem akartam belegondolni, mert már így is túl bonyolult volt, így nagy sóhaj kíséretében kinyitottam egy Bájitaltan könyvet. Aztán eszembe jutott Felagund professzor szürkéskék szeme és félénken inkább visszacsuktam.  Nem, ezt mégsem. Fela bával nem jó viccelni. Csalódott voltam, hogy színtelen filc nincs, a füst illata pedig nem vonzott. Megpróbáltam egy Trullusszal a feketét színtelenné varázsolni. Mikor Lotti egy Gemmológia könyv után nyúlt, lefogtam a kezét merészen.
- Ne, ezt a kedvemért ne! Nem volt belőle vizsga idén, legalábbis írásbeli. - Könyörögve néztem rá, közben reméltem, sikerül a könyvet megmentenem, de ezért nem fog nagyon haragudni. Ezután bármi is történt, én is kezembe vettem egy újabb kötetet, ami egy SVK könyv volt, és kinyitottam. A Trullusszal átvarázsolt filccel szépen kiszíneztem az oldalszámokat, ami így úgy hatott, mintha direkt lenne ennyire kidíszítve. Életemben nem alkottam még ilyen tetszetőset és fogalmam sem volt arról, hogy tudok rajzolni, meg tehetségem van a színekhez. A Trullus jól szuperált, bár nem lett színtelen, de folyamatosan változott a szivárvány minden színében. Csodaszép lett. Meg is akartam mutatni Lottinak, ám szerencsétlenségemre közbejött a gumicukor eső.
- Sajnálom - rebegtem alig hallhatóan és én is kapkodni kezdtem a repkedő cukikat. Lábak közt kúsztam, méltatlankodások közepette. Nem kis feltűnést okoztam, égett is a po...az arcom.  Zavartan mutattam csinos kis művemet Lottinak, hogy eltereljem kicsit a figyelmét, meg tompítsam a hangulatot.
- Nézd! Milyennek találod? - Kifejezetten dekoratív lett, ám egyáltalán nem firkálás és rongálás benyomását keltette, hanem díszítésnek hatott. Vagy a célt tévesztettem el, vagy tényleg alkalmatlan vagyok a rosszalkodásra.
Szál megtekintése
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. április 19. 19:14 | Link
Csornay Kíra Lotti


Valahogy megkönnyebbültem, mikor Lotti elállt attól a szándékától, hogy a Gemmológia könyvet dekorálja ki. Nem volt okom a felszabadultságra, csak egyszerűen jól esett, hogy azt nem bántja. Hasonlóan éreztem a többi könyvvel szemben is, de nem tehettem meg, hogy mindnek a védelmére kelek, így csak egy elégtételem maradt, a Gemmológia tankönyv. Fellélegeztem, majd finoman odébb toltam a kupacoktól, nehogy megint Lotticsek kezébe kerüljön. Eleinte, csak néztem őt, ahogy rajzol. A fény pont úgy esett a papír lapokra, hogy nem láttam tisztán mit is fest éppen. Nagyot sóhajtva vettem kezembe a legfelső kötetet, hogy én is részt vegyek a rongálásban, elvégre ezért vagyunk itt, nekem pedig segítenem kell, nincs mese és kész. Az fog egyszer a sírba vinni. Elmélyülten dolgoztam, ritkán néztem fel, csak a lapok surrogása hangzott fel, hol tőlem, hol Lotti felől. Elégedettség töltött el, pláne, hogy láttam, a rajzaim nem is rosszak, sőt.... Bár nem az volt a cél, hogy szépítsük a könyveket, ám nem is én lettem volna, ha még ezt is el nem rontom. Már rosszat csinálni sem vagyok képes, azt is elrontom, amit el kéne rontani. Nem tudok hibázni, másrészt meg még ahhoz sincs tehetségem, hogy elbaltázzak valamit, ha fontos lenne. Én egy hatalmas balfék vagyok. Csendesen szidtam magam, de közben láttam, hogy Lotti lelkesedik a rajzaim láttán. Egyáltalán nem láttam haragosnak, mert elfuseráltam a rendetlenkedését.
- Én meg azt hittem, haragudni fogsz, de igazad van. Jó ötlet ez a dekorálás és szórakoztató is. Nem gondolod? - Nevetve kérdeztem. Szorongásom is felengedett, aztán újabb lapokat kezdtem megtölteni a rajzokkal. Egy kis idő múlva azonban valami furcsa dolog történt. Az előző oldalakon lévő rajzok kezdtek eltűnni. Sorra lapoztam visszafelé, és ahogy haladtam a régebbiek felé, azok is tűntek el rendre.
- Nézd! Mi ez az egész? - kérdeztem értetlenül, pedig majdnem világos volt számomra...hát persze. Milyen lenne ez a mágus könyvtár, na meg a könyvtáros néni, ha nem védené bűbáj a könyveket a rongálók ellen? Akkor még nem láttam magam kívülről, de Lottinak bizonyára feltűnt, hogy az arcomon, a kezemen és minden látható bőrfelületen egyre-másra jelentek meg a csodás rajzaim. Mintha magamat dekoráltam volna tele. Tenyeremen éktelen festékfoltok terjedtek. A bosszú, megbosszulta magát.
Szál megtekintése
Könyvtár - Fabricziusz Ábel hozzászólásai (5 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet