36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 19. 19:12 | Link

Csornay Kíra Lotti


A délutánok, azok mindig olyan kimerítően unalmasak, hogy még egy magamfajta jókisfiú is idegösszeomlást kap. Nem arról van szó, elüldögélek én egy sarokban, egy jó könyvvel, de ha kínálkozik jobb program, akkor kapva-kapok rajta.
- A könyvtárba? - kérdeztem Lottit, kerekre tágult szemekkel, mikor szinte magával rángatott.  - Tegnap is ott voltam, meg tegnapelőtt is, sőt az egész múlt héten. - Csalódott voltam kicsit, de nem ellenkeztem, csak nem tudtam elképzelni, mit talál háztársam érdekeset abban a porszagú helyiségben. Tehetetlenül futottam utána, hisz nem akartam elesni, és őt sem elrántani, mert az csúnya dolog lenne tőlem. Úgy nézhettem ki, mint egy mugli rajzfilm figura, ahogy szinte a lábam nem érintve a talajt, úsztam utána a levegőben. Jó, hogy nincsenek akkora füleim, hogy lobogjanak a szélben, és a nyelvem sem lóg...még.
- Mi ott olyan érdekes? - kiáltottam, bár lehet, hogy hangom elnyelte a menetszél, vagy Lotti lépteinek zaja. Sokáig nem kiabálhattam, mert berobbantunk az ajtón. Több szempár fókuszált ránk, több, mint amennyi figyelmet szerettem volna. Amilyen melegem lett hirtelen, könnyen lehet, hogy el is pirultam. Egy "csókolom"-ot odasuttogtam Tilda néninek, akinek a tekintete enyhe ejnye-bejnyét sugárzott. Ezután helyreállt a Világbéke, a felénk forduló arcok újra a könyveikbe temetkeztek és az előbbi zajos belépő helyét átvette újra a szokásos porlepte áhítat.
- Mit fogunk itt csinálni? Talán a vizsgádhoz akarsz megnézni valamit? - Szívesen álltam szolgálatára, ha bármiben segíthetek, számíthat rám. Fejem felett a glória is megjelenik hamarosan, pedig csak képtelen vagyok nemet mondani, ami másnak örömet okoz. Néha átok, szívom a fogam, de újra és újra megteszem.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 19. 23:30 | Link



Unatkoztam. Az utóbbi időben pedig ha ilyen galádság történt velem, már nem tudtam lefoglalni magamat egy beszélgetős délutánnal, sem pedig gumicukorral. Na jó, igazából megettem egy nagy zacskóval, biztos ez lehet az oka annak, hogy délutánra túlpörögtem. De elegem lett már a tanulásból, uncsi volt és kellett valami, ami nem csak a vércukorszintet, hanem az adrenalint is röpteti. Ilyenkor gyakran Lucához fordultam segítségül, ő azonban valamilyen buta okból a fejébe vette, hogy tanulni fog, pedig szinte már mindenből levizsgázott, tudom, mert Vince mondta nekem. Valószínűleg ez csak egy olcsó kifogás volt azért, hogy kettesben lehessenek, de akkor is rosszul esett. Az utóbbi időben ki nem állhattam a romantikus szerelmes párokat és bármerre mentem, csak olyanokat láttam. Fúj. De volt egy hely, ahol nem igazán lehetett romantikázni. Egy hely, ahol észrevétlenül lehet egy kis balhét csinálni, nem nagyot, csak épp annyit, hogy a lebukás veszélyétől fentebb szökjön az adrenalin. Egyedül nem volt annyira érdekes, úgyhogy amint a terv megszületett a fejemben abban a pillanatban lerohantam a klubhelyiségbe megfelelő alanyt találni a rosszalkodáshoz. Azonban, vizsgaidőszak lévén alig volt ott valaki, már kezdtem volna feladni, amikor megláttam egy ismerős arcot. Ábel. Igaz, hogy még csak elsős volt és nem volt az a kifejezetten rossz gyerek, úgy voltam vele, hogy egyszer mindent el kell kezdeni. A kezdetekben én is féltem a lebukástól, meg a büntetőmunkától de remek tanárom volt.
  - Szia Ábel. Eljössz velem könyvtárba?
Nem vártam meg a választ, megfogtam a kezét és felrántottam a fotelből, majd gyors léptekkel száguldottam vele, mint a kisvasút az erdei ösvényen, csak rajtunk nem ültek kiránduló gyerekek.
  - Van ott sok-sok-sok-sok-sok könyv. Érted?
Magyaráztam félig hátra, miközben még mindig húztam magammal. Igazából gőzöm nincs hova siettünk, talán az izgalom siettetett. Amint beléptünk rögtön megtorpantam az ajtóban és számba vettem a jelenlévőket. Sokan voltak, de délután révén már elég sokan feladták. Intettem egyet Tilda néninek, majd kézen fogtam a bajtársamat és bevezettem az egyik hosszú sorba.
  - Hogy mit csinálunk? Rosszalkodni fogunk.
Gonoszul felkuncogtam és mint egy rossz manó dörzsöltem össze a tenyeremet.
Hozzászólásai ebben a témában

Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 20. 00:59 | Link

Csornay Kíra Lotti

Mióta idekerültem ebbe az iskolába, egy dolgot bizton megtanultam: soha ne mondj semmire nemet. Na, én nem az a fajta vagyok, aki egyébként is képes lenne erre, de most rádöbbentem, hogy néha hasznos is lehet. A Navine ház lakói ugyan nem az a megátalkodott fajta, ezért semmi gyanúsat nem találtam abban, ahogy Lotti betört a délutánomba. Új lévén, kevés tárgyam volt és még kevesebből volt vizsgám, de az egy cseppet sem aggasztott, hogy mennyi tudás töltődik a fejembe ilyen körülmények között. Az órákon is általában csak néztem ki a fejemből, és levelezést folytattam pár lánnyal. Lotti is közéjük tartozott már a kezdetektől, mert hajladó szóba állni velem, akinek a tojáshéj ott volt még a fenekén, mert új fiú. Ezért nagyon hálás voltam neki, érte még inkább bármit megtettem volna, de mikor a rosszalkodást említette, kicsit kiszáradt hirtelen a szám. Nekem már az is annak számított, ha hangosabban szólaltam meg a könyvtárban, vagy hogy leveleztem órán. Büszke is voltam magamra, hogy milyen bátor vagyok és titkon azt kívántam, bárcsak apám látná ezt.
- Rosszalkodni? Minek? - kérdeztem meg suttogva, aztán zavartan néztem körül, hogy van-e valaki, aki hallotta. Elképzelésem sem volt arról, hogy a lány mit tervez, de mivel jó fejnek tartottam, bíztam benne. Fellelkesültem egyre jobban a gondolatra, hogy segíthetek, hogy valami közös buliban benne lehetek és már kevésbé voltam bizonytalan. Követtem a sorok közé, ahová vezetett és kíváncsian vártam a történésekre, közben lázasan agyaltam azon, milyen rosszaságot követhetnénk el.
- El kéne terelni Tilda néni figyelmét valahogy, nem? - Bíztam benne, hogy kitalál valamit, elvégre harmadikos, több varázslatot ismer nálam, biztosan van a tarsolyában egy csokornyi elterelő bűbáj. Abban is biztos voltam, hogy én is nélkülözhetetlen vagyok a tervhez, így a fontosságtudatom nem szenvedett csorbát. Rögtön fel is ajánlkoztam, ahogy egy jó kisfiúhoz illik.
- Miben segíthetek? Húzzam meg a hajad, bár nem akarlak bántani, csak ha szeretnéd...vagy nyissak ki minden ablakot, hogy huzat legyen? - soroltam fel a fejemben lévő egetverő rosszaságokat. Várakozón, no meg ugrásra készen tekintettem rá, várva az utasításokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 21. 17:57 | Link



- Azért, mert unatkozom.
Válaszoltam, és lezseren megvontam a vállamat, tisztára, mint egy nagylány. Pedig valójában elég bizonytalan voltam, már ami a rosszalkodást illeti. Bűntudatom volt, mert a szüleim nem erre tanítottak, viszont az izgalom már nagyon hiányzott és ez a kettős érzés tombolt bennem, egészen addig amíg meg nem találtam a Bájitaltan könyvet, amiből korábban tanultam. Nagyon nem szerettem ezt a tantárgyat, mert olyan volt, mintha valami altatódalt énekelne, rögtön lecsukódott tőle a szemem, szóval száraz volt és uncsi. Először ezen állok bosszút, az már szent.
  - Nem, nem. Tilda észre sem fog minket venni, folyton csak olvass. Úgyhogy válassz egy tankönyvet, lehetőleg olyan tárgyból amit nagyon nem szeretsz.
Biztattam, legalábbis próbáltam és ezzel saját magamat is igyekeztem meggyőzni arról, hogy ez annyira nem rossz dolog, inkább huncut dolog és ha valaki rájön a turpisságra, könnyű szerrel helyre tudja hozni a dolgot, még nem is kell magát annyira megerőltetnie.
  - Ha megvan a választott könyv, akkor gyere ahhoz a hátsó asztalhoz. Hozhatsz többet is.
A szemem izgatottan csillogott. Levettem még két másik példányt a Bájitaltan tankönyvből, meg egyet Sötét Varázslatok Kivédéséből és elindultam az asztal felé, reménykedve abban, hogy Ábel elég bátor lesz és ő is választ pár könyvet, amit kidekorálhatunk. Amint odaértem az asztalhoz leraktam a könyveket és előszedtem a zsebemből a színes, csillogós, illatos tollaimat. Volt minden színű, sőt, még néhány meg is volt bűvölve, hogy változtassa a színét, vagy világítson a sötétben. Felcsaptam a könyvet az első oldalon és a nyelvemet kinyújtva kezdem el belefirkálni a könyvbe, lehetőleg úgy, hogy olvashatatlan legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 22. 20:45 | Link

Csornay Kíra Lotti


Mindenre csak értelmesen bólogattam, mint valami hátsó ablaki díszkutya. A szemeim is legalább annyira értelmesen csillogtak, mint annak üvegszemei. Szórakoztató látvány lehettem, de Lottit ez láthatóan nem nagyon zavarta. Teljesen belelkesedett a témába, a rosszalkodásba.
- Nekem a rosszalkodásból még órákat kell vennem. - Persze érthető, hogy unatkozik, én tudom, hogy az milyen érzés, de mikor felmerül, hogy tiltott dolgot tegyek, azonnal elönt az aggodalom. Egyik felem azt súgja, hogy nem szabad, a másik meg azt, hogy rajta. Lehet, hogy a végén meg fogok romlani, mint párizsi a kánikulában.
Gondolkodóba ejtett a feladat, hogy melyik tárgyat nem szeretem, végül is inkább az lett a vége, hogy nem maradt olyan, amit kedvelnék. Elindultam az egyik polc irányába, közben figyeltem Tilda nénit, nehogy megneszeljen valamit. Nem is értem, hogy lehet ennyit olvasni. Egy idő után az is nagyon fárasztó tud lenni, legalább annyira, mint az SVK tankönyv. Nem szeretek varázsolni, párbajozni, meg átkokat szórni pedig végképp nem, csak ha nagyon muszáj. Lehet, hogy apám miatt erőszakfóbiám lett? Vajon gyógyítható? Levettem a polcról egy találomra kiválasztott könyvet, nem érdekelt, hogy mi a témája, aztán az egész sort, amennyit csak elbírtam. Alig tudtam elcipelni az asztalig, ahol Lotti már rajzolgatott. Egy egész halom színes volt előtte, mikor letettem terhemet egy szabad felületre. Bizonytalanul elvettem a toronymagas kupac legfelső könyvét, majd kinyitottam. Matató mozdulatokkal kutattam a színesek és filcek között, de nem találtam az igazit.
- Ööööö...színtelen nincs? - Arra gondoltam, hogy ha láthatatlan tintával mázolom össze a könyveket, mindenki boldog lesz. Tilda néni azért, mert nem látszik, hogy tönkretettük a szeretteit, Lotti is elégedett lesz, hiszen segítettem neki rosszalkodni. Persze lehet, hogy  a színváltós filcek képesek színtelenné válni és nekem az is tökéletes lenne.
- Hoztam amúgy a nagy munkához egy kis gumicukrot. Mindenízű. Kérsz belőle? - Felé nyújtottam a zacskót, de olyan szerencsétlenül fogtam meg, hogy a teteje alulra került és a cukrok szétgurultak mindenhová. Jutott a többi asztalok alá is, polcok mögé, minden elképzelhető helyre. Maradt egy kevés azért a zacskóban is.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 24. 21:39 | Link



Na hát akkor most megtanulod pajti! Igaz, nem biztatom hangosan, de csak azért, mert a könyvtárban csöndben kell lenni. Egyébként sincs kedvem lebukni, meg ágytálat sikálni gyerekfogkefével a gyengélkedőn, szóval inkább csöndben maradtam. Csöndes voltam, de nagyon hatékony! Rajzoltam szíveket, meg virágokat, napocskát, beleírtam, hogy mennyire uncsi, majd mint aki jól végezte a dolgát lapoztam, és folytattam a munkát. Annyira de annyira dolgoztam, hogy még a nyelvemet is kidugtam. A koncentráció jele! Ez azt jelenti, hogy szívem lelkem belepakolom a rosszalkodásba.
  - Húúú, mennyi mindent utálsz.
Szinte csillogott a szeme, amikor Ábel lerakta az asztalra a mindenséget. Úgy látszik, neki is tele van a csinos hócipője a vizsgaidőszakkal. Hát nekem is! Úgyhogy, most szegény könyveken fogjuk megtorolni a sérelmeinket.
  - Nincsen, de van csillogós fekete, és azt hiszem, ez illatos is.
Lehúzom a kupakját, az orromhoz tartom a tollat, kicsit össze is feketézem vele, de nem számít. Jólesően szippantás és elégedett bólintás következik.
  - Igen, ennek füst szaga van, úgyhogy használd csak. Azt hiszik majd, hogy megégett a könyv!
Becsuktam a késznek titulált kötete, majd elvettem egyet Ábeltől, gondolván, nem fog megharagudni, ha segítek neki egy picikét. És felütve egy véletlenszerű oldalon, hatalmas ikszet kezdtem el rajzolni pirossal. Rögtön megcsapott az eperillat, ahh, imádom a színes tollakat.
  - Jűűűűűpííí, gumicukor!
Hát, ami azt illeti nem szoktam magamat sokáig kéreti, főleg, ha gumicukorról van szó. Mert imáááádom! De nagyon. Szóval nem esem akkor sem kétségbe ha máséba kell belemarkolni. Anyukám szerint azért vagyok ilyen izgága, mert olyan sokat eszem belőle. De hát gyerek vagyok! Vagyis, már annyira nem. De szeretem az édességet, a lehető legegyszerűbb formában.
  - Hoopácsek!
Követem a tekintetemmel a szétgurult szemeket. Továbbra sem esem kétségbe, hangos szenvedéssel tolom hátra a székemet, majd lepattanok az asztal alá és elkezdem felkapdosni a leesett cukrokat a földről, be egyenesem a számba. Öt másodperces szabály! Szóval ez egyáltalán nem undorító.
Hozzászólásai ebben a témában

Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 28. 11:47 | Link

Csornay Kíra Lotti


Egészen kifárasztott már az is, hogy idecipeltem ezt a rakás könyvet. Fáradtan rogytam le egy üres székre, bár majdnem mind üres volt. Lotti jó asztalt választott, nincs szemelőtt, és a közelben sincs sok gyerek, akik leleplezhetnének. Mindenre gondolt ez a lány. Nekem nem biztos, hogy menne, meg önbizalmam sincs, de egyre jobban tetszett nekem is ez a rosszalkodás. Izgalmas, ahogy érzek egy furcsa bizsergést a gyomromban. Fura, és kellemetlen, de nagyon jó.
- Ááá, nem mind, de gondoltam, hogy ne kelljen annyiszor járkálni ide-oda, mert feltűnő lehet. - Ekkora ravaszság nem is tudom, hogy fért meg bennem, de talán rá kell jönnöm, hogy sok minden titkot rejt Ábel bensője, még előttem is. Ebbe megint nem akartam belegondolni, mert már így is túl bonyolult volt, így nagy sóhaj kíséretében kinyitottam egy Bájitaltan könyvet. Aztán eszembe jutott Felagund professzor szürkéskék szeme és félénken inkább visszacsuktam.  Nem, ezt mégsem. Fela bával nem jó viccelni. Csalódott voltam, hogy színtelen filc nincs, a füst illata pedig nem vonzott. Megpróbáltam egy Trullusszal a feketét színtelenné varázsolni. Mikor Lotti egy Gemmológia könyv után nyúlt, lefogtam a kezét merészen.
- Ne, ezt a kedvemért ne! Nem volt belőle vizsga idén, legalábbis írásbeli. - Könyörögve néztem rá, közben reméltem, sikerül a könyvet megmentenem, de ezért nem fog nagyon haragudni. Ezután bármi is történt, én is kezembe vettem egy újabb kötetet, ami egy SVK könyv volt, és kinyitottam. A Trullusszal átvarázsolt filccel szépen kiszíneztem az oldalszámokat, ami így úgy hatott, mintha direkt lenne ennyire kidíszítve. Életemben nem alkottam még ilyen tetszetőset és fogalmam sem volt arról, hogy tudok rajzolni, meg tehetségem van a színekhez. A Trullus jól szuperált, bár nem lett színtelen, de folyamatosan változott a szivárvány minden színében. Csodaszép lett. Meg is akartam mutatni Lottinak, ám szerencsétlenségemre közbejött a gumicukor eső.
- Sajnálom - rebegtem alig hallhatóan és én is kapkodni kezdtem a repkedő cukikat. Lábak közt kúsztam, méltatlankodások közepette. Nem kis feltűnést okoztam, égett is a po...az arcom.  Zavartan mutattam csinos kis művemet Lottinak, hogy eltereljem kicsit a figyelmét, meg tompítsam a hangulatot.
- Nézd! Milyennek találod? - Kifejezetten dekoratív lett, ám egyáltalán nem firkálás és rongálás benyomását keltette, hanem díszítésnek hatott. Vagy a célt tévesztettem el, vagy tényleg alkalmatlan vagyok a rosszalkodásra.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. április 12. 20:13 | Link



Nem zavartattam túlságosan magamat, fölszedtem a leesett gumicukrokat, épp elég jutott a számba, de annál kevesebb a kezembe, amit meg annyira szorongattam, hogy kicsit meg is trutyisodta, de hát se baj. Mikor felkeltem Ábel felé nyújtottam a kissé megizzadt darabokat és próbáltam egy széles mosollyal leplezni a helyzetet. Ha volt belőle gusztusa venni, akkor csak azután nyomom le a maradékot a torkomon, hogy választott. Ha nem, csak megvonom a vállamat és megeszem a kezemben maradt darabokat. A ragacsos kezemet a nadrágomba törlöm és folytatom tovább a rosszalkodást. Annyira izgis! Jupp! Majd kiugrok a bőrömből, annyira új és izgi, Luca határozottan rossz hatással van rám, de egyáltalán nem bánom.
  - Hűűű.
A könyvek láttán felcsillant a szemem, ravaszul dörzsöltem össze a kezemet és nyúltam volna a következőért, de Ábel megállított. Először furán néztem rá, a magam részéről nem rajongtam annyira a Gemmológiáért, csak a színes kis köveket imádtam annyira, így nem igazán értettem, mi volt a hiszti tárgya.
  - Jól van akkor, tartsd meg. Van bőven még ott, ahonnan ezek jöttek.
Szétnéztem a könyvtárban. Legszívesebben az összes könyvbe hagytam volna valami nyomot, de hát, senkinek nincs annyi ideje, hogy naphosszat itt üljön és színezzen, meg amúgy is unalmas lenne, hát ki bír annyit ülni egy könyvtárban? Brr...a hideg is kiráz a gondolattól.
  - Oké, akkor folytassuk a következővel.
Leemeltem a Bűbájtan könyvet, fellapoztam egy tetszőleges oldalon, ahol nem volt végig szöveg, majd a nyelvemet kidugva elkezdtem unikornist rajzolni. Na most, tudni kell, hogy nagy gyatra vagyok a rajzolás terén, így négy láb és egy farok helyett sikerült öt lábat rajzolni szegény pacinak. De nem rendített meg a dolog túlságosan, biggyesztettem neki egy szarvat és felpillantottam a bajtársra.
  - Hűű, tényleg nagyon jó lett. Gondolj csak bele, ez igazából nem is rosszalkodás, hanem jó cselekedet. Megvédjük a diákokat attól, hogy a könyvek halálra untassák őket. Olvasás közben jön a kis meglepi.
A gondolat tényleg jó volt, annyira, hogy egy újabb oldalt kezdtem megtölteni az ötleteimmel.
Hozzászólásai ebben a témában

Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. április 19. 19:14 | Link

Csornay Kíra Lotti


Valahogy megkönnyebbültem, mikor Lotti elállt attól a szándékától, hogy a Gemmológia könyvet dekorálja ki. Nem volt okom a felszabadultságra, csak egyszerűen jól esett, hogy azt nem bántja. Hasonlóan éreztem a többi könyvvel szemben is, de nem tehettem meg, hogy mindnek a védelmére kelek, így csak egy elégtételem maradt, a Gemmológia tankönyv. Fellélegeztem, majd finoman odébb toltam a kupacoktól, nehogy megint Lotticsek kezébe kerüljön. Eleinte, csak néztem őt, ahogy rajzol. A fény pont úgy esett a papír lapokra, hogy nem láttam tisztán mit is fest éppen. Nagyot sóhajtva vettem kezembe a legfelső kötetet, hogy én is részt vegyek a rongálásban, elvégre ezért vagyunk itt, nekem pedig segítenem kell, nincs mese és kész. Az fog egyszer a sírba vinni. Elmélyülten dolgoztam, ritkán néztem fel, csak a lapok surrogása hangzott fel, hol tőlem, hol Lotti felől. Elégedettség töltött el, pláne, hogy láttam, a rajzaim nem is rosszak, sőt.... Bár nem az volt a cél, hogy szépítsük a könyveket, ám nem is én lettem volna, ha még ezt is el nem rontom. Már rosszat csinálni sem vagyok képes, azt is elrontom, amit el kéne rontani. Nem tudok hibázni, másrészt meg még ahhoz sincs tehetségem, hogy elbaltázzak valamit, ha fontos lenne. Én egy hatalmas balfék vagyok. Csendesen szidtam magam, de közben láttam, hogy Lotti lelkesedik a rajzaim láttán. Egyáltalán nem láttam haragosnak, mert elfuseráltam a rendetlenkedését.
- Én meg azt hittem, haragudni fogsz, de igazad van. Jó ötlet ez a dekorálás és szórakoztató is. Nem gondolod? - Nevetve kérdeztem. Szorongásom is felengedett, aztán újabb lapokat kezdtem megtölteni a rajzokkal. Egy kis idő múlva azonban valami furcsa dolog történt. Az előző oldalakon lévő rajzok kezdtek eltűnni. Sorra lapoztam visszafelé, és ahogy haladtam a régebbiek felé, azok is tűntek el rendre.
- Nézd! Mi ez az egész? - kérdeztem értetlenül, pedig majdnem világos volt számomra...hát persze. Milyen lenne ez a mágus könyvtár, na meg a könyvtáros néni, ha nem védené bűbáj a könyveket a rongálók ellen? Akkor még nem láttam magam kívülről, de Lottinak bizonyára feltűnt, hogy az arcomon, a kezemen és minden látható bőrfelületen egyre-másra jelentek meg a csodás rajzaim. Mintha magamat dekoráltam volna tele. Tenyeremen éktelen festékfoltok terjedtek. A bosszú, megbosszulta magát.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet