Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=532703#post532703][b]Szentesy E. Izabella - 2015.10.19. 21:45[/b][/url]

Elkezdődött az iskolában egy újabb periódus. A kastély megannyi folyosóját újból hangoskodó ifjak lepték el, késésben lévő diákok szaladtak az aktuális órájukra, vagyis röviden kifejezve minden olyan volt, mint egy átlagos évkezdés egy tanodában. Emily nem is olyan régen került ezen kastély falai közé, és még rettenetesen új volt számára a terep. A nap folyamán párszor elkésett az óráiról, mert hiába igyekezett, az istenért sem sikerült odatalálnia, ahova kellett volna. Mit ne mindjak, rettentően rossz volt a kisasszony tájékozódó képessége. Eredetileg azt tervezte, hogy igyekezni fog pozitív benyomást kelteni az emberekben így elsőre, de ez nem igazán sikerült neki mindezen dolgok miatt... Üsse kutya, majd holnap is megpróbálja ugyanezt az elhatározását megvalósítani... Emi a legutolsó órája befejeztével nem a megszokott útirányt választotta, mint a többiek, hanem a legelső dolga az volt, hogy felnyalábolta a tanulnivalóit, meg a Lucy névre hallgató nyusziját, majd amint lehetett, elindult a könyvtárba, mert miért ne. Tipikus kék jellemre utalt mindez. Eme fárasztó nap után bizonyára megérdemelte a leányzó, hogy csendben tanulhasson, nomeg olvashasson egy kicsit, azaz kiszellőztethesse a fejét. Az elindulás után kevéske bolyongást követve meg is találta a helyiséget, amelyet kereset, kinyitotta az ajtaját, majd lábai előtt udvariasan beengedte a szőrpamacsát. Csak ezután lépett át ő is a küszöb felett, most az egyszer kivételesen nem átesve a lenti dekoráción. A betoppanást követve köszönt, majd becsapta maga után az ajtót, és mezítlábas léptekkel, a jegyzeteivel a kezében szaladt is a hozzá legközelebbi könyvespolchoz. Hogy mit keresett ott, azt ő sem igazán tudta megmondani. Azonnal olvasgatni kezdte a könyvek címeit, amelyeket érdekesnek ítélt, azokat a kezeibe vette, majd beléjük is olvasott. Eleinte még gondosan visszapakolta a helyére a leemelt tárgyakat, majd egy kis idő elteltével gyűjtögetni kezdte őket. A háziállata mindeközben sikeresen eltávolodott tőle, és a könyvtár egyéni felfedezésébe fogott. Eminek mindez fel sem tűnt, hiszen túlságosan le volt kötve a figyelme az irományokkal. A lányka csak sétált tovább a polcok között, pakolászta az érdekes könyvecskéket a karjaiba, mindeközben nem foglalkozva semmivel, ami a közegében zajlott. Csak mellékesen említem meg, hogy minden másodperc elteltével egyre nagyobb kupac kerekedett a lány kacsóiban. Emily emiatt persze még azt a nyilvánvaló tényt sem vette észre, hogy akaratlanul egy számára idegen férfihoz rettenetesen közel merészkedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=555479#post555479][b]Szentesy E. Izabella - 2015.12.21. 22:42[/b][/url]

Minden eltelt másodperccel egyre nagyobb lett a könyvkupac a lány kezeiben, mindez pedig remekül bizonygatta azt a tényt, hogy Emi jó levitáshoz híven él-hal a könyvekért. A leányzó figyelme egy darabig kizárólagosan a markában tartott irományokra, nomeg a polcon leledzőkre terelődött, majd egy váratlan pillanatban elvándorolt onnan. Hogy milyen indokkal felfegyverkezve? A kisasszony közvetlen közelében felcsendült egy ismeretlen férfi hangja, pusztán csak eme változás miatt.
Emi mindig is egy rakás szerencsétlenség volt, és ezen tulajdonságát a sors keze újra előrángatta a zsákja legmélyéből. A nesz hallatán Emily egy véletlen másodpercben egy hirtelen mozdulattal leborította a kupaca tetejét, majd megkísérelt lehajolni a földet ért könyvekért, mindennek eredménye pedig az lett, hogy végül leborított mindent. Mit ne mondjak, a leányzó most sem hazudtolta meg magát... ámbár, nem is állt szándékában. A férfi kérdésére csak ezt követve válaszolt.
- Igen, az enyém.
Mármint a szürke-fehér tapsifüles, aki magával ragadóan aranyos módon méregette az urat az összefűzött papírköteggel először négy lábon, majd két lábra magasodva. Emily ezen mosolygott egy csomót, majd figyelmét megint az irományokra fordította, ezeket kezdte összeszedegetni. Viszont, ha már így itt vannak, kettesben, a könyvtárban - ráadásul az uraság kezében könyv is van, szóval nem csak röpke átutazóban van itt... Emily ezen gondolatok hatására valami tőle szokatlan dologra adta a fejét. Megszólította az idegent.
- Szóval... ha már itt vagyunk, ahol... Mit olvasol?
Az olvasás téma a sok irománnyal, tudással, tanulással, meg minden ilyesmivel mindig is Emi egyik kedvence volt. Ez kivételesen egy olyan dolog, amellyel ha megkeresik, akkor még választ is kaphat esetlegesen az illető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=568104#post568104][b]Szentesy E. Izabella - 2016.02.28. 12:09[/b][/url]

A leányzó mocorogni kezdett. Egy nagyon lassú mozdulattal eljuttatta kezét a homlokáig, majd pihentette ott egy kicsit. Iszonyatosan fájt a feje. Pár pillanat múlva továbbcsúsztatta iménti testrészét, hogy a színes hajába túrjon vele.
Eme mozdulatait követve a fejét oldalra fordította, a szemeit kinyitotta, majd körülnézett. Egy számára ismerős terem látványa üdvözölte őt.
Ezek után Emi újra becsukta őket, fejét függőlegesbe helyezte, később sóhajtott egyet. A földön feküdt még egy darabig, majd amint kellőképp összeszedte magát, felült.
Perceken keresztül üldögélt még ebben a helyzetben. Időbe telt számára, hogy újra képes legyen gondolkodni. Túlzottan szédült ahhoz.
A gazdája életjeleit meghallva egy szürke-fehér nyúl baktatott elő a helyiség valamelyik zugából előbukkanva.
A törpe állat gyors tempóban szaladt a földön ülő lányhoz. Amikor odaért, az ölébe kucorodott.
Emi ezen mosolygott egy csomót, később viszont megfogta a kedvencét, és a bő pulóverje zsebébe költöztette.
A lány továbbra sem lelte a magyarázatot a vele történtekre. Nem értette, hogy miért feküdt az előbb még eszméletlenül, az iskolai könyvtár padlóján, és hogy miért is fájt a feje.
Egy idő után a nyuszi megunta a ruha nyújtotta sötétséget, ezért kidugta a kobakját a zsebből, majd a kisasszonyra nézett. Erre Emily újra megeresztett egy halovány mosolyt, majd megkísérelt felállni, - amely nem sikerült.
A leány jobb ötlet hiányában elhelyezkedett a padlón. Leporolta öltözékét, - a kék farmerját, a világos pulcsiját, és még a fekete tornacipőjének a masniját is megigazította.
Ezt követve a kiengedett hajához nyúlt, majd azt is igyekezett elrendezni.
Amint elkönyvelte, hogy mindent sikeresen megigazított magán, elkezdte simogatni az állatkája kukucskáló kobakját. A maga mellett elszórt könyvre egyelőre ügyet sem vetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=568979#post568979][b]Szentesy E. Izabella - 2016.02.29. 17:24[/b][/url]

A könyvtárban - majdnem - tökéletes csend uralkodott.
Ha valaki nagyon koncentrált a bent tartózkodó halk, majdhogynem észrevehetetlen zajokra, az hallhatta, ahogyan a bent tartózkodók beszerzik a szükséges levegőt az élethez egy ütemes hang kíséretében, vagy ahogyan kiválasztottjuk valamelyik lapját egy lassú mozdulat segítségével áthajtják az egyik oldalról a másikra. Néha nyikorgás nesze is kiszűrhető volt, - viszont ennek észleléséhez nem kellett különösen nagy odafigyelés.
Pár csodálatos, megnyugtató, röpke perc után azonban egy új, oda nem illő zaj töltötte be a rendelkezésre álló teret, amelyre Emily azonnal felkapta a fejét.
Tekintetét hirtelen mozdulattal költöztette el a házikedvencéről, majd helyezte az akkor még csak az ajtóban járó neszforrásra.
Az idegen úr magas volt, - megközelítőleg fél méterrel fentebbről szemlélte a tájat, mint a zöld loboncú lányka állva. A haja barna színben pompázott, és hosszabb volt az átlagosnál.
Emilyt azoban nem - csak - ezek a tények nyűgözték le a személye láttán. A fiú tekintete ragadta meg leginkább, amelyet elméletben sikerült elkapnia egy pillanatra.
Amint távolabb sétált a lánytól a rejtélyes alak, zöldikénk elzavarta a vele kapcsolatosan feltámadt gondolatait, - lehajtotta a fejét, sóhajtott egyet, majd visszatért ahhoz a foglalatosságához, amelyet félbehagyott.
Két pillanat múlva azoban mondatokat hallott felhangzani az egyik polc mellől. Neki szánták őket, méghozzá az iménti "úr".
A szürke-fehér nyúl a férfi hangja hallatán megrezzent, később pedig visszahúzta fejét a világos pulóver zsebébe, amelyben üldögélt.
Emily azzal a kezével, amelyikkel simogatta a jószágot, magához ölelte a bújdosó lényt, és mosolyogni kezdett.
- Szerintem, ha elsétálsz a veled szomszédos polcig, hamarabb talász számodra megfelelő könyvet, mint ott, ahol keresed.
Levitásunknak ebben a pillanatban ugrottak be a mellette heverő lapkötegek, amelyekért bevonszolta magát eme terembe.
Ültéből térdelésbe helyezkedett, majd elkezdte összeszedegetni a padlón elszórt dolgait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=569132#post569132][b]Szentesy E. Izabella - 2016.02.29. 21:23[/b][/url]

Emily elkezdte összeszedegetni az elszórt könyveit a padlóról. Először kupacba pakolta őket, melynek tetejére egy vaskos Poe kötet költöztetett, - majd végezetül közelebb húzta magához az így megszületett halmot.
Ezt követve a számára még ismeretlen rellonos felé tekintett, hogy megnézze hogyan halad.
A fiú idő közben megtalálta a könyvbányát, amely felé a zöldike navigálta őt, viszont a kerestetett lapkötegeit továbbra sem lelte.
Az úrfi ezt jelezvén "segélykiáltást" intézett a földön térdelő lányka felé.
Levitásunk ezt tisztán hallotta, de mégsem válaszolt rá, - helyette elmosolyodott, majd eme görbe vonallal az arcán nézte végig, ahogyan a férfi önerejéből megkeresi kiszemeltjeit.
Amint az úr leemelte a két választottját a helyükről, a kisasszony elfordult tőle, és tekintetét maga elé, a padlóra helyezte, - gondolkodni kezdett.
Egy kevéske idő lefolyása után azonban érdekes dolgot tapasztalt.
A zsiráfgondozó kifelé menet nem nézett eléggé a patái elé, - emiatt pedig sikeresen keresztülesett Emi lábain, majd szidni kezdte őt. A nyuszi fordult egyet a világos pulóver zsebében a csattanás hallatán.
A kisasszony eleinte szépen csendben hallgatta az "urat", majd felemelte a fejét, és egyenesen az idegen szemeibe nézett.
Ezután rövid csend telepedett rájuk, amelyet hamarosan a férfi szakított meg, mivel folytatni kezdte a félbehagyott monológját, - amelyet ahogyan befejezett, Emily nevetni kezdett.
Amint a lányka kiszórakozta magát a nekiszánt szavakon, az egyik zöld tincsét a füle mögé tűrte, és megszólalt.
- Nagyon érdekes felfogásod van, mondhatom.
A mellette ülőre mosolygott, majd tovább folytatta.
- Ne hidd, hogy szabad akaratomból "pihengetek" a földön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=579315#post579315][b]Szentesy E. Izabella - 2016.03.28. 19:56[/b][/url]

A leányzó napja egyre érdekesebb fordulatokat hozott. Eredetileg úgy volt, hogy Emily csak "pár" könyvért jön, majd szalad is tovább, - viszont mindez megdőlni látszott.
Találkozott egy férfivel, majd leborította az addigra már a karjaiban összegyűlt könyvkupacát. Minden egyes darabot sok sikerrel a földre juttatott. Ezt követve leguggolt, majd elkezdte összeszedni azokat. Eközben érezte, hogy a közelében lévő úr őt figyeli, - erről azonban csak akkor nyert bizonyságot, amikor újra felcsendült az illető hangja.
- Igen, valóban aranyos állat. És... köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed.
Mindezt a földnek, és persze az azon leledző maradék irományoknak mondta; nem nézett a férfire. Megeresztett egy mosolyt is később, de ezt nem biztos, hogy észrevette a beszélgetőpartnere. Kékségünk pontosan tudta, hogy az úr nem akar tőle semmi különöset, csak pusztán szókimondó. Bárcsak több ilyen ember lenne ezen a világon!
Amint az utolsó lapköteget is felemelte a talapzatról, óvatosan felállt, és a másik fél felé fordult. Sikerült elkapnia a pillanatot, amikor a szürke-fehér háziállata megengedte a férfinek, hogy megsimogassa. Ezen először meglepődött, majd elmosolyodott. Aki a tapsifüleseket szereti, az rossz lélek nem lehet, - és akit a nyulak kedvelnek, az meg pláne.
- Rá nem lehet figyelni... még ha akarnám sem menne. És... Azt a könyvet még nem ismerem...
Ezt követve elmosolyodott, de csak halványan, - majd az immáron megint a kezeiben leledző halmára tekintett. Pillanatokon keresztül bámulta, majd megszólalt.
- Hát... Mikor mit szoktam olvasni. Elég vegyes az ízlésem könyvek terén. Most a kedvenc írómtól szeretnék olvasni valami szösszenetet. Tőle most kivételesen csak egy könyv van nálam, a többi a tanuláshoz kell.
Emily szavai végeztével tekintetét a földre költöztette, majd kisvártatva megkereste vele Luceyt, aki ekkor éppenséggel az idegen lábainál szobrozott. Biccentett neki egyet a fejével, majd megint a férfire nézett. A nyúl azonnal vette a lapot, és átgaloppozott a lány patáihoz.
- Hát... azt hiszem mindent megtaláltam, amit akartam. Ha meg véletlenül nem, akkor később visszaszaladok. Örültem a találkozásunknak.
A kisasszony nem a búcsúzkodás híve, ezért amint befejezte a mondandóját, elmosolyodott, sarkon fordult, majd szépen elsétált. A jószág még kicsit kérette magát, de a legvégén úgy döntött, hogy követi gazdáját.