Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=505941#post505941][b]Simfel Karina - 2015.08.16. 13:39[/b][/url]

Tildus néni

Madagaszkár... nem ma volt. Ezt én valahol mélyen tudom, sőt tudtam három hete is, amikor rábukkantam egy könyvre, amit még az elutazás előtt kölcsönöztem ki, azzal, hogy amint kiolvasom, vissza is viszem, vagy ha nem, akkor tutira hosszabbítok. Nos, nem olvastam ki, nem hosszabbítottam, és mint ahogy idegességtől rángó arcomon látszik, vissza se vittem.
Most azonban, nem tűr halasztást a dolog. De mielőtt megejtem, lesétálok a faluba, hogy vegyek egy bon-bont a kékek házvezetőjének, aki biztos értékeli, hogy ennyi ideig ültem egy könyvön, ami nem mellékesen várólistás, és a holnapi vizsgához kell. Hát öhm. Jó, nem igazán számoltam ésszerűen, ami azt illeti.
Az édességboltban aztán jól elköltöttem a jövőheti zsebpénzemet, és ezen szomorkodva felfelé jövet megettem mindent, amit lent vettem. Alapjáraton is pörgök, nem hogy még amikor cukorhoz jutok. Például a tejeskávét nem ihatom cukorral. Tiszta szívás amúgy, amikor fáradtan, és csukott szemmel elrontod az arányokat, és emiatt igen keserű íze lesz a reggelednek.
Felérve a könyvtár elé, végignézek azon, ami mégis eljutott ide. Egy kicsit viseltessé vált könyv, és egy katica alakú csoki. Bevallom, hosszú pillanatokat töltök a vággyal, hogy a katica is a gyomromba kössön ki, ám végül mégiscsak tettem egy olyan nagyszerű lépést, hogy benyitottam a könyvtárba, mielőtt még megenném.
- Csókolom!
Lazának és nagypofájúnak tűnök, mint mindig, és ez egyáltalán nem probléma. Halál nyugodtan sétálok a néni felé, belül meg a cukor dolgoztatja a szívem. Még a végén kiderül, hogy én is pókember vagyok, és a falon körbefutva érek el majd az előttem lévő célig.
- Ezt hoztam vissza.
Csúsztatom át a könyvet, rajta a katica csokival, remélve, hogy ez elég lesz hozzá, hogy úgy tegyünk, mintha nem is késtem volna egy hónapot vele. Nem is, csak huszonkilenc napot. Mi az? Semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=512491#post512491][b]Simfel Karina - 2015.09.02. 12:52[/b][/url]

- Hát igen, sajnos nem nagyon vagyok képbe ezekkel a dátumokkal.
Azt azért mégsem mondhatom, hogy ránéztem a dátumra, tudtam, hogy lejárt, majd félretettem még három hétre. Utálom, ha valami nincs bent, mert más használja, és már vissza kellett volna vinnie, és lám, most én vagyok az, aki megszívatta itt a jónépet, és én vagyok az, aki utálnak, mert trehány. Teljesen jogos. Sajnos a szüleimnek nem sikerült olyan gyereket alkotniuk, akinek amerikai hercegnős rend van a szobájában. Az enyém inkább háborús övezet, még én is annak látom. Csoda, hogy ez a könyv egyáltalán megkerült, főleg, miután Madagaszkárt is meglátta.
-  Hát…
A buksimat vakarva nézem a katicát, ami nagyon aranyos, de még annál is finomabb. Valljuk be, megfordult a fejemben a gondolat, hogy akkor kibontom, és megeszem, de az már tényleg túl nagy bunkóság lenne. Szegény anyám azért igyekezett megnevelni, csak valahogy nagyon nagy lett a pocakom igénye is, gyakorlatilag bármiből bármennyit meg tudok enni. Ha sokat eszem, akkor viccesen felpuffad a pocim, és olyan leszek, mintha babát várnék. Nem egy tanárom botránkozott meg ezen az elmúlt három évben. És igen, volt, amikor még rá is játszottam. Például amikor egy büdös és ocsmány bájitalt készítettünk, ami állítólag szépít. Nekem szépülni nincs kedvem, nem akarom én elkötelezni magam, így hát szépen rosszullétet imitálva az óra felénél kirohantam.
- Igazából eloszthatja azok között, akik várnak erre a könyvre, de van egy olyan érzésem, hogy többen vannak, mint amennyien egyszerre rá tudnak nézni a csokira. Viszont szerintem, ha most nem is kéri, tegye el ínséges időkre. Csodát tud tenni, amikor az ember véletlenül rábukkan.
Nagyon igyekszem, nem is csoda, hiszen szeretek olvasni, még ha nem is úgy nézek ki, és szeretem, ha mindig van a kezemnél valami kis könnyed élvezet.
- Érkezett valami új krimis Madagaszkár óta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=581235#post581235][b]Simfel Karina - 2016.03.31. 14:56[/b][/url]

- Az élet oly szép, de rövid nagyon.
Nem is igazán énekelek, inkább csak dúdolgatok. Elégedett vagyok, sőt, kifejezetten büszke, hiszen mint mindig, most is szárnyaltam a vizsgákon. Mindenkit elkápráztattam, és háh, mindenből kiválót írtam. Annak ellenére, hogy mennyire hadakozik velem, meg a nagy számmal a tisztelt tanári kar szinte minden tagja, mégiscsak szorult ide ész. Anyám navinés, apám levitás, én meg egy rellonból átpakoltatott eridonos vagyok. Csodálatos családmodellel rendelkezem. Főleg, hogy már egy évvel tovább bírtam azt, hogy ne essek idő előtt teherbe, mint anya. Szóval nagyon, de nagyon büszke vagyok magamra.
Van egy szuper termoszom is, ami tele van kávéval. Alapból csak egy termosz volt, de amikor gyakorolni akartam a bűbájkodást, akkor ezt is kicsit kidíszítettem. Pontosabban az órán rárajzolt mintát fixáltam, illetve tettem kicsit színesebbé. A lényeg, hogy az amúgy fekete-fehér termosz fehér része gyakorlatilag minimálissá vált, a helyébe pedig megannyi színes minta, idézet és firka lépett.
A kávé pedig I_S_T_E_N_I! komolyan… eddig ilyen jót még nem csináltak a manók. Amúgy koffeinmegvonáson vagyok, mert állítólag túlpörgök enélkül is, de áh, lehetetlen nem ezzel együtt élni. Szóval mielőtt belököm a könyvtár ajtaját, iszok belőle még egy adagot, majd belépve szélesen rávigyorgok a világ legszerethetőbb könyvtárosára.
- Csókjónapot Tilda néni! Ezeket hoztam vissza.
Egy halom könyvet pakolok le elé, a legtöbbnél tetemes késedelmi díjam van, de hát ilyen ez a fránya vizsgaidőszak. Az ember nem gondolhat mindenre. Az ujjammal mutatom, hogy körbenézek, és már el is indulok. Most, hogy végre vége a vizsgaidőszaknak, ki fogom készíteni magam szépirodalommal. Krimit, és nyálas szerelmet, és kiskamaszoknak szóló könyveket akarok halomra olvasni.
- Ez is jó, meg ez is, úúú, ez de király!
Nem igazán izgat, hogy van, akit zavarok, sőt, csak tudják meg, hogy milyen jó is az, ha olvas az ember, és nem csak uncsi kötelezőket, hanem megannyi mást is. Én is szépen ennek megfelelően járok el, egészen addig, amíg meg nem botlok egy szék lábában. Jó hír, hogy a könyveimet simán le tudom rakni az asztal szabad részére egy „fészkesfene” felkiáltással, azonban a kávém, na az gázos. Elfelejtettem rendesen visszacsavarni a kupakot, így az most valami ósdi könyvre borult.
- Ajj!
Nem igazán szórakoztató mű, azt látom. Van kocka a gyerek, vagy bukott és uv-ra készül. Az viszont tuti, hogy valami fontos lehet. Automatikusan húzom elő a pálcám, az agyam lefagyott. Ahelyett, hogy azon agyalnék, mi is a tisztító bűbáj, csak az jut eszembe, hogy tuti felgyújtanám, hogy eltüntessem a bizonyítékot. És ekkor jön a vész. Ráemelem a pálcám, és mielőtt bármit is csinálhatnék, apró lángnyelv tör elő, és a következő pillanatban már lángba is borul a könyv.
- Csinálj vizet!
Kiáltok rá a srácra ijedten, akitől amúgy elnézést szerettem volna kérni. Gratulálhatok magamnak, bemutatkoztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=583877#post583877][b]Simfel Karina - 2016.04.05. 21:03[/b][/url]

- Noooos.
Fogalmam sincs, hogy miért mondom ezt, vagy miért ilyen elnyújtottan. A szívem még mindig kettőhússzal ver, mintha most futottam volna le a Bagolykő átfutó maratont. Hogy mi történt? Fogalmam sincs. Előrántottam a pálcám, fogtam, és mozdítottam, miközben arra gondoltam, hogy csak el kell tüntetni, azzal a szuper folteltávolító bűbájjal. Ám helyette valahogy felgyulladt. Nem értem, hogy miért, hiszen én jó vagyok a bűbájokban. Mármint tényleg jó. Nem egoistán jó, hanem olyan szinten, hogy érdekelnek, és imádom a pálcám, és minden lehetőséget megtalálok rá, hogy használjam. Anya persze a fára mászik tőlem, ám én imádom, hogy gyakorolhatok. Én vagyok a tökéletes mintapéldánya annak, aki nem tud enélkül élni. Ha pedig mugli párom lesz, az is biztos, hogy abba az 51%-ba fogok tartozni, akik elmesélik a párjuknak, hogy mi a szitu. Ha meg nem tetszik neki, hát emléktörlök. Meg ahogy azt elgondolom, valószínűleg.
Viszont ugye elméletben ezt sem szabadott volna tennem, nem a könyv érdekel, hanem azok a látszólag kemény arcok, akik ott voltak az évnyitón. Mondjuk én le vagyok védve, bár nekem is necces a helyzetem. Sosem szerencsés egy iskolában jegyzetekkel, és százfűlével megírt vizsgákkal üzérkedni. Egy ideig meg kell húznom magam, azonban felhagyni biztos, hogy nem fogok a dologgal. Egyrészt mert nem vagyok amatőr, aki pár morcos marcitól beijed, másrészt mert vannak ebben a suliban tényleg furcsa emberek, akik kellőképpen a figyelem középpontjában vannak.
- Mit tanulsz?
Érdeklődöm olyan nyugalommal, mintha a pulcsi alatt nem valami drága könyv lenne egy tekintélyes lyukkal néhány lapján. Ha mázlim van csak néhányon. Eléggé ősréginek tűnik ahhoz, hogy úgy sejtsem, nem elég, ha csak másoló bűbájjal pár oldalt hozzáillesztünk. Azt hiszem, itt az ideje búcsút mondani a szép kis zsebpénzemnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=588158#post588158][b]Simfel Karina - 2016.04.19. 07:02[/b][/url]

- Elnézést.
Úgy ízlelgetem a kimondott szót, mintha valami furcsa, kínai humbug lenne, amit nekem igenis értenem kellene. Merlinre, de be van feszülve pár régi papír miatt! Engem inkább a pálcám izgat. Nem szokott ilyeneket csinálni, és ez megrémít. Mi ketten már örök élettársiasságot kötöttünk, és ha lenne rá mód, hogy az ember a pálcájához menjen hozzá, egész biztos megtettem volna már. Sokkal jobb is lenne a világnak. Nem kell ez az ostoba szerelem érzés, meg a nagy tervek. Alapjáraton persze nem vagyok ilyen, hiszen élményként élem meg a szerelmet, és bocsánatot is tudok kérni, ha valamit elszúrtam, ám most mégis, a pálcám annyira lefoglal, hogy nagyon. Nem tudom mi történt vele, azt sem, hogy ami történt vele, az mégis miért történt, azt meg végképp nem tudom, hogy én ezt az egészet hogyan fordíthatom vissza. Szóval a tanácstalanság, és az aggódás lassan beette a józan eszemet, és most csak arra tudok gondolni, hogy mi van, ha tettem ellene valamit, vagy vele, és ez nem tett neki jót.
- Jaj már mit feszengsz? Csak kapott egy kis modern dizájnt.
Félelmetes, hogy az emberek min be nem tudnak feszülni. Elvégre ez egy régi könyv volt, azóta már legalább nyolc új kiadása is elkészülhetett már. Mostanság egy csomó új könyvet dobnak piacra. Beleraknak még két-három oldalt, kap egy új borítót, és tessék, már készen is van a csodálatos új kiadás. Van olyan könyv, ami például a hatvanhatodik kiadásán van túl, és még mindig nem állt meg. Hanyagul felemelem a könyvet, belelapozok. Na igen, ez itt középtájon eléggé kellemetlen, reméljük nem ez az egyetlen könyv, amiben benne vannak a VAV válaszok, mert akkor valószínűleg megszívtam, de minden más esetben pótolható az, ami elveszett. A srác viszont pörög kétszázzal, így valahogy meg kell oldani a dolgot. Ezért hát szemrebbenés nélkül felteszem a kérdést, amire úgyis tudom a válaszát.
- És mi legyen, gyújtsam fel az egészet, vagy menjek oda Tildához?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=591611#post591611][b]Simfel Karina - 2016.05.03. 23:05[/b][/url]

- Mondjuk.
Felelem teljesen nyugodtan. Magam előtt összefonom karjaimat, melyről megtanultam azon a csuda érdekes - ergó könnyű a vizsgája - Önismereti órán, hogy a védekezés jele, ha kellemetlenül érezzük magunkat. Hát engem maximum az zavart, hogy a srác, mint valami nyomozó, úgy nézte a megszenesedett lapokat. Hát most na, megesik az ilyen. Amúgy nem védekező volt, csak egy idő után zavar, hogy a testem mellett csak úgy lógnak a karjaim, másrészt meg apró utalás, hogy ha még egyszer beleköt abba, hogy esetleg kicsit megfeketedett a lap, akkor fogom és szétverem rajta. (De csak azért puszta kézzel, mert a pálcám nem akar engedelmeskedni.)
- Na mindegy? Akkor remek.
Ezzel át is nyúltam az asztal felett, magamhoz húztam a könyvet, az elejére lapoztam, gyorsan végigfuttattam a tekintetem a sorok között, majd szépen becsaptam, majd visszacsúsztattam a polcra, ahol a megnevezése alapján volt korábban is, majd elégedett vigyorral néztem rá a srácra. Így is lehet ezt csinálni.
- Mielőtt még totálisan kiakadnál, elmesélem, hogy ennek a könyvnek van egy, nem is egy, azt hiszem három javított kiadása. A legutóbbit három éve adták ki. Sőt azt hiszem az bővített kiadás. Szóval ami véletlenül megsemmisült, lehet tök fals, ami miatt kivághatnak a suliból, mert rossz adat. Gáz lenne, ha emiatt buknál meg a vizsgákon, szóval szívesen.
Annyira magabiztosan beszéltem, hogy még magam is elhittem mindent. Senkit sem csapnak ki pár régi adat miatt, ez mondjuk tök kamu, de tényleg van új kiadása a könyvnek magam láttam.
- Szép idő van kint, amúgy. Ha barnulnál vagy ilyesmi.
Ennél pedig nem akartam több időt fecsérelni erre. Valami történt a pálcámmal, valami komoly dolog, és meg kell tudnom mi, így egyből elindultam arra, amerre ezzel kapcsolatban fellelhetek valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=597344#post597344][b]Simfel Karina - 2016.05.29. 22:39[/b][/url]

Ez a fiú olyan fura volt, mint a legtöbb levitás. Nem is nagyon tippelném másnak, de hogy mondta-e, azt most nem tudom. Van benne valami elég furcsa, mondhatnám úgy is, hogy ijesztő. Nem árt figyelemmel kísérni, és megtudni róla többet. Gondolatban végigpörgetem, hogy ki mindenki lenne erre alkalmas, és ki az az egy, akit tényleg érdemes lenne megkeresni. Zavar, ha valakiről, aki látványosan feltűnő – és ez a sok idegen szóval dobálózó kölyök az –,  nem tudok legalább egy olyan dolgot, amivel be tudom biztosítani magam.
- Fogalmad sincs róla, mennyire.
Jegyzem meg vigyorogva, miközben pukedlizek is egyet. Nagyon gyanús. Fogalmam sincs, hogy őszintén mondta-e, vagy ironikusan, mert fejben egy kicsit másfelé járok. Azt hiszem egy kicsit túl sok mindent látok bele az életbe. Egy mugli vélekedés szerint, minél több gyilkossággal kapcsolatos sorozatot és filmet nézel, annál inkább beleképzeled a hétköznapjaidba is. Maga a tévé egy ilyen ördögi masina, hiszen, aki szappanoperákat néz, azt hiszi, úgy talál rá a szerelem, és így tovább. A muglik nagy része rengeteg időt tölt a zajláda előtt, így negatívabbak, és ijesztőbb gondolataik vannak. Bevallom, imádom az olyan nagyszerű produkciókat, mint a helyszínelők (szigorúan Vegas és New York), és a Gyilkos Elmék. Nagyon bírom a nyomozást. Tutibiztos, hogy mugliként ebbe az irányba mentem volna el.
- Aham, kivéve, ha sportolói koszton vagy, vagy az anyukád főz rád.
Az én esetemben mind a kettő igaz. Fontos, hogy jó formában legyek, hogy a csontjaim ne törjenek olyan könnyen, bár ha a gurkó jó szögben talál meg, akkor aztán tök mindegy nekem, hogy mennyire figyelek oda. Bár erre nem szeretnék gondolni. Tény, hogy a kviddics nekem nem életpálya, de szeretem csinálni, élvezem a sikeres passzokat, az új helyzeteket, így hát azt is, hogy egészségesen lépek a pályára.
- Szóóóval…
Hogy ne legyen az ember bunkó ilyenkor? Mondjuk tök mindegy, én önmagam vagyok. Aztán ez vagy bejön valakinek, vagy nem. Sajnos, pont nem érdekel.
- Én léptem. Jössz vagy maradsz, a te dolgod.
Jelentem ki végül nyugodtan, és egyszerűen. Biccentek neki azért, ha mégsem jönne, de ezen kívül mást nem teszek, csak elindulok a kijárat felé.