Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Tildus néni

Madagaszkár... nem ma volt. Ezt én valahol mélyen tudom, sőt tudtam három hete is, amikor rábukkantam egy könyvre, amit még az elutazás előtt kölcsönöztem ki, azzal, hogy amint kiolvasom, vissza is viszem, vagy ha nem, akkor tutira hosszabbítok. Nos, nem olvastam ki, nem hosszabbítottam, és mint ahogy idegességtől rángó arcomon látszik, vissza se vittem.
Most azonban, nem tűr halasztást a dolog. De mielőtt megejtem, lesétálok a faluba, hogy vegyek egy bon-bont a kékek házvezetőjének, aki biztos értékeli, hogy ennyi ideig ültem egy könyvön, ami nem mellékesen várólistás, és a holnapi vizsgához kell. Hát öhm. Jó, nem igazán számoltam ésszerűen, ami azt illeti.
Az édességboltban aztán jól elköltöttem a jövőheti zsebpénzemet, és ezen szomorkodva felfelé jövet megettem mindent, amit lent vettem. Alapjáraton is pörgök, nem hogy még amikor cukorhoz jutok. Például a tejeskávét nem ihatom cukorral. Tiszta szívás amúgy, amikor fáradtan, és csukott szemmel elrontod az arányokat, és emiatt igen keserű íze lesz a reggelednek.
Felérve a könyvtár elé, végignézek azon, ami mégis eljutott ide. Egy kicsit viseltessé vált könyv, és egy katica alakú csoki. Bevallom, hosszú pillanatokat töltök a vággyal, hogy a katica is a gyomromba kössön ki, ám végül mégiscsak tettem egy olyan nagyszerű lépést, hogy benyitottam a könyvtárba, mielőtt még megenném.
- Csókolom!
Lazának és nagypofájúnak tűnök, mint mindig, és ez egyáltalán nem probléma. Halál nyugodtan sétálok a néni felé, belül meg a cukor dolgoztatja a szívem. Még a végén kiderül, hogy én is pókember vagyok, és a falon körbefutva érek el majd az előttem lévő célig.
- Ezt hoztam vissza.
Csúsztatom át a könyvet, rajta a katica csokival, remélve, hogy ez elég lesz hozzá, hogy úgy tegyünk, mintha nem is késtem volna egy hónapot vele. Nem is, csak huszonkilenc napot. Mi az? Semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=505941#post505941][b]Simfel Karina - 2015.08.16. 13:39[/b][/url]

Tildus néni

Madagaszkár... nem ma volt. Ezt én valahol mélyen tudom, sőt tudtam három hete is, amikor rábukkantam egy könyvre, amit még az elutazás előtt kölcsönöztem ki, azzal, hogy amint kiolvasom, vissza is viszem, vagy ha nem, akkor tutira hosszabbítok. Nos, nem olvastam ki, nem hosszabbítottam, és mint ahogy idegességtől rángó arcomon látszik, vissza se vittem.
Most azonban, nem tűr halasztást a dolog. De mielőtt megejtem, lesétálok a faluba, hogy vegyek egy bon-bont a kékek házvezetőjének, aki biztos értékeli, hogy ennyi ideig ültem egy könyvön, ami nem mellékesen várólistás, és a holnapi vizsgához kell. Hát öhm. Jó, nem igazán számoltam ésszerűen, ami azt illeti.
Az édességboltban aztán jól elköltöttem a jövőheti zsebpénzemet, és ezen szomorkodva felfelé jövet megettem mindent, amit lent vettem. Alapjáraton is pörgök, nem hogy még amikor cukorhoz jutok. Például a tejeskávét nem ihatom cukorral. Tiszta szívás amúgy, amikor fáradtan, és csukott szemmel elrontod az arányokat, és emiatt igen keserű íze lesz a reggelednek.
Felérve a könyvtár elé, végignézek azon, ami mégis eljutott ide. Egy kicsit viseltessé vált könyv, és egy katica alakú csoki. Bevallom, hosszú pillanatokat töltök a vággyal, hogy a katica is a gyomromba kössön ki, ám végül mégiscsak tettem egy olyan nagyszerű lépést, hogy benyitottam a könyvtárba, mielőtt még megenném.
- Csókolom!
Lazának és nagypofájúnak tűnök, mint mindig, és ez egyáltalán nem probléma. Halál nyugodtan sétálok a néni felé, belül meg a cukor dolgoztatja a szívem. Még a végén kiderül, hogy én is pókember vagyok, és a falon körbefutva érek el majd az előttem lévő célig.
- Ezt hoztam vissza.
Csúsztatom át a könyvet, rajta a katica csokival, remélve, hogy ez elég lesz hozzá, hogy úgy tegyünk, mintha nem is késtem volna egy hónapot vele. Nem is, csak huszonkilenc napot. Mi az? Semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=505956#post505956][b]Gryllus Matilda - 2015.08.16. 14:18[/b][/url]

Koránt sem olyan állandósággal, mint korábban, de újabban sikerült egészen sok időt eltöltenem a könyvtárban. Nem voltam boldogtalan, de hiányzott, hogy egész napokat töltsek el a polcokon roskadozó tudáshalmok mellett, így arra számítottam, hogy most majd le sem lehet lőni engem, pörögni-sürögni-forogni fogok a kötetek között, háromszor is rendet csinálok, takarítok, és minden betévedő diákot körül ugrálok, hogyan és mit segíthetek neki.
De nem így történt, furcsán nyomottnak éreztem magam, és gyengének, mintha nem aludtam volna napok óta. Csak leültem az asztalom mögé, és a papírmunkát húztam magamhoz. Volt abból is elég, felhalmozódott, miután a kényszernyaralás után hirtelen mindenki pánikszerűen rohamozta meg a könyvtárat a náluk maradt könyvekkel.
Monoton körmöltem, szinte oda sem figyelve, csak akkor kaptam észbe, hogy már két tucat papírral végeztem, mikor elfelejtettem megmártani a pennát a tintában, és az karcolni kezdte a papírt. Az üveg felé nyúltam, és keményen nekiütöttem kezem, mire az természetesen felborult, elárasztva fekete lével az asztalt. Kis híján az éppen lepakolt könyvet is elérte, amint egy nagyobbacska katica ült.
Egy pillanatig csak pislogtam, aztán hirtelen eszembe ötlött, hogy bizony kiöntöttem a tintát, ezért kapkodva, és ügyetlenül a kezembe vettem a pálcám és eltüntettem a folydogáló veszélyt.
- Ne haragudj.. szia! - emeltem fel a tekintetem a lányra, mert bizony a könyvvel a visszahozója is érkezett. - Egy kicsit ügyetlen vagyok ma.
A kötetért nyúltam, ami bizonyára nehezebb volt, mint számítottam, mert alaposan megremegett a kezemben, és a rajta ülő katica is lepottyant róla.
- Hoppá.. ó! Ez már jó régen esedékes - nyitottam fel a kötetet, aztán a tekintetem megint megakadt szegény katicán. Jó nagy volt katicához képest.
- Ezt nekem..? - kérdeztem bizonytalanul. Aztán megint a könyvbe pillantottam, és elmosolyodtam. - Nyugi, nem kell édességgel lekenyerezned, diákokat nem eszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=512491#post512491][b]Simfel Karina - 2015.09.02. 12:52[/b][/url]

- Hát igen, sajnos nem nagyon vagyok képbe ezekkel a dátumokkal.
Azt azért mégsem mondhatom, hogy ránéztem a dátumra, tudtam, hogy lejárt, majd félretettem még három hétre. Utálom, ha valami nincs bent, mert más használja, és már vissza kellett volna vinnie, és lám, most én vagyok az, aki megszívatta itt a jónépet, és én vagyok az, aki utálnak, mert trehány. Teljesen jogos. Sajnos a szüleimnek nem sikerült olyan gyereket alkotniuk, akinek amerikai hercegnős rend van a szobájában. Az enyém inkább háborús övezet, még én is annak látom. Csoda, hogy ez a könyv egyáltalán megkerült, főleg, miután Madagaszkárt is meglátta.
-  Hát…
A buksimat vakarva nézem a katicát, ami nagyon aranyos, de még annál is finomabb. Valljuk be, megfordult a fejemben a gondolat, hogy akkor kibontom, és megeszem, de az már tényleg túl nagy bunkóság lenne. Szegény anyám azért igyekezett megnevelni, csak valahogy nagyon nagy lett a pocakom igénye is, gyakorlatilag bármiből bármennyit meg tudok enni. Ha sokat eszem, akkor viccesen felpuffad a pocim, és olyan leszek, mintha babát várnék. Nem egy tanárom botránkozott meg ezen az elmúlt három évben. És igen, volt, amikor még rá is játszottam. Például amikor egy büdös és ocsmány bájitalt készítettünk, ami állítólag szépít. Nekem szépülni nincs kedvem, nem akarom én elkötelezni magam, így hát szépen rosszullétet imitálva az óra felénél kirohantam.
- Igazából eloszthatja azok között, akik várnak erre a könyvre, de van egy olyan érzésem, hogy többen vannak, mint amennyien egyszerre rá tudnak nézni a csokira. Viszont szerintem, ha most nem is kéri, tegye el ínséges időkre. Csodát tud tenni, amikor az ember véletlenül rábukkan.
Nagyon igyekszem, nem is csoda, hiszen szeretek olvasni, még ha nem is úgy nézek ki, és szeretem, ha mindig van a kezemnél valami kis könnyed élvezet.
- Érkezett valami új krimis Madagaszkár óta?