 Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
|
Írta: 2016. április 14. 22:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=586829#post586829][b]Christopher Blake - 2016.04.14. 22:39[/b][/url] BüntetőmunkaEllenségem és a tanerő Reggel szépen felkelek, friss vagyok és üde. Eltervezem a napomat és ekkor ugrik be, hogy bizony nekem még ma büntetőmunkát is kell végeznem. Ettől szomorúvá változik a hangulatom. Azért felöltözök, nehogy azt mondják, hogy igénytelenül jelentem meg az eseményen. Felveszek egy kék-piros kockás inget, kék farmert és piros tornacipőt. Így indulok meg a könyvtár felé. Mikor megérkezek a helyszínre, bemegyek a könyvtárba és köszönök a jelenlévő tanároknak, majd utána a diákoknak. - Jó napot kívánok! Sziasztok!- miután ilyen szépen, udvariasan köszönök mindenkinek, odalépek Natihoz. - Szia!- köszönök neki és mosolygok rá. Örülök, hogy ő is itt van, igazából csak miatta jöttem el ide. Amúgy, nem jöttem volna büntetőmunkára a könyvtárba, főleg akkor, ha egy számomra ismeretlen tanár osztja ki a feladatot. Miért is jönnék? De így, hogy itt van az a lány, aki iránt valamit érzek –igazából még magam se tudom, hogy mit-, szívesen jövök. Remélem, hogy a tevékenykedtetés során sokszor kerülünk egymás mellé. Bár gőzöm sincs, hogy mi lehet a feladat. - Hogy vagy?- teszem fel a kérdést. Ne csak álljunk itt némán egymás mellett. Utálom a kínos csendet, én szeretek sokat beszélni, és ha beáll a csönd, akkor a falat kaparom. - Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért! Csak az én hibám, hogy itt vagyunk, és ha emiatt megakarsz csók…akarom mondani, megakarsz verni, akkor csak tessék én nem ellenkezem!- most majdnem elszóltam magam. Jobban örülnék neki, ha a lány itt és most megcsókolna, még akkor is, ha azért teszi, hogy zárjam be a számat, mert unja a sok dumát. Nem esne jobban semmi más, csak az ő csókja. De ki tudja, hogy mire gondolt igazából akkor, amikor azt mondta, hogy „kölcsön kenyér visszajár”. Csak sejtem, hogy a csókra.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
|
Írta: 2016. április 15. 00:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=586873#post586873][b]Christopher Blake - 2016.04.15. 00:13[/b][/url] BüntetőmunkaNati és a tanerő Olyan korán van még nekem, hogy fel se fogom, hogy amikor belépek az ajtón, akkor a Tanárnőnek is köszönök, és csak ezután megyek oda Natihoz. Ő tudja a szabályt, hogy büntetőmunka közben nincs duma, bizonyára neki nem ez az első büntetőmunkája, de nekem igen. A professzor asszony Rómeós megjegyzése után össze is zárom a számat és némán hallgatom őt, természetesen felé is fordulok, hogy ne legyek túl bunkó. Végig hallgatom a feladatot, majd meredten állok ott tovább. Ezután a tanerő azt is elmondja, hogy meddig tart a feladat. Érdekes, ilyen munkát még sose végeztem. Töröm is a fejem, hogy miért pont 1954 oldalas könyveket kell keresni, majd odamegyek az asztalhoz, amin ül a hölgy és neki támaszkodok. - Miért pont 1954 oldalas könyvet kell keresni?- teszem fel a kérdést, de a választ nem várom meg és belekezdek a történelem órába. – Nekem az jutott eszembe, hogy 1954-ben Magyarország a világháború után egy elég kemény időszak élt meg. Ebben az időben keménykezű és öntörvényű politikusok ültek a vezetői székben. Mindent elvettek az emberektől és azt csináltak, amit akartak. Ez vezetett később az 1956-os forradalomhoz. Amely során a diákság fellázadt a vezetőség ellen és hozzájuk később csatlakoztak a munkások és értelmiségiek is. Egész Budapest készen állt egy nagy csatára. Ám, a vezetőség se volt buta, segítséget hívtak Oroszországból, akkor még Szovjetunióból, és tankokkal, fegyverekkel leverték a lázadozó népet. Utána tovább folytatódott a zsarnokság. Volt abban az időszakban egy magyar miniszterelnök, bizonyos Nagy Imre, aki kiállt a nép mellett. Ezt az orosz vezetőség nem nézhette tétlenül és koholt vádakkal halálraítélték!- miután befejezem a mesét a tanerőre pillantok. – Emiatt választotta ezt a számot?- teszem fel ismét a kérdést és türelmesen várok. – Azért, ha jobban belegondol, akkor bizony elég kemény munka ez szegény Natinak! Mi addig itt várunk? Vagy ezt nekem is csinálnom kéne?- teszem fel a kérdést, de inkább nem várom meg a választ, hanem felállok az asztaltól és elindulok a polcokhoz könyveket keresni. Elbújok az egyik polc mögé és előkapom a pálcámat, hogy megkönnyítsem a munkámat.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
|
Írta: 2016. április 15. 20:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=587028#post587028][b]Christopher Blake - 2016.04.15. 20:03[/b][/url] BüntetőmunkaNati és tanárnő A tanerő türelmesen, némán hallgatja végig a történelmi kiselőadásomat, és csak miután befejezem, akkor szólal meg. - Értettem!- válaszolok, majd elindulok a polcok felé, hogy keressek 2359 oldalas könyveket, keresgélek a polcokon, hogy vajon milyen vastagságú egy 2359 oldalas könyv. Épp nyúlok is egy eléggé vastagságú könyvért, mikor a lány elkapja az ingemet és beráncigál a polcok közé, hogy ott kioszthasson. Figyelmesen hallgatom. ~ Milyen kis aranyos, amikor dühös!~ gondolom magamban, szinte magamra se ismerek. Hogy zúghattam bele? Egészen a tegnapi napig utáltuk egymást, most meg rajongok érte. - Én nem tudom, hogy hogyan kell befogni a számat! Nem mutatnád meg, hogy hogyan csináljam?- súgom oda halkan Natinak, hogy nehogy meghallja a tanerő. Ezalatt természetesen arra gondolok, hogy majd a lány megfog csókolni, hisz milyen más módszerrel tudná befogni a számat? Főleg úgy, hogy tartozik egy csókkal. Közelebb hajolok hozzá, és arcomon széles mosoly jelenik meg, még a szememet is behunyom és átadom magamnak a pillanatnak. Tudom, hogy lehet, hogy ezzel túl erőszakosnak tűnök, de kíváncsi vagyok, hogy a lány is megmer csókolni, ám arra még inkább kíváncsibb vagyok, hogy milyen érzéseket táplál irántam. Egy csókból, szóból, tettből ez hamar kiderül, de félek, hogy csalódni fogok. Lehet, hogy csak én táplálok iránta pozitív érzéseket, ő pedig semmit sem érez irántam.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
|
Írta: 2016. április 15. 21:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=587151#post587151][b]Christopher Blake - 2016.04.15. 21:38[/b][/url] BüntetőmunkaNati és a tanerő - Mi? Én csak izé…elaludtam!- hazudok a lánynak, ezek szerint félreértett engem. Pontosabban jól értelmezte, hogy mit szerettem volna vele, de úgy látszik, neki más tervei vannak velem. Eltol magától, és én hátralépek kettőt. Hátat fordítok és elkezdem keresni a könyveket. Közben tekintetemmel követem őt, látom, ahogy odamegy a tanárnőhöz és azt is látom, hogy valamit súg neki. Mindezt úgy csinálom, hogy a jobb kezem a hozzám közelebb eső könyven van, a bal lábammal hátralépek egyet, a fejemet kicsit hátrahajtom, de ne túl feltűnően, nehogy észrevegyenek. Ám, sajnos nem hallok semmit, ezért megpróbálok jobban hátrahajolni, de valamiért elvesztem az egyensúlyomat és hanyatt vágódom. Ha ez még nem lenne elég, akkor jobb kezemmel nem csak azt az egy könyvet rántom le, de az összes többit is, ami abban a sorban áll és természetesen mindegyik rám esik. Gyorsan felpattanok a földről és a hölgyekre mosolygok. - Nem én voltam, eskü!- mondom nekik, majd leporolom magam és felszedem a könyveket. Ekkor jut eszembe a következő briliáns ötlet, mivel még mindig kíváncsi vagyok, hogy mit beszélgetnek, ezért öt könyvet gyorsan egymásra pakolok és odaviszem a tanerőnek, még az se érdekelt, hogy egyik sem éri el a kijelölt oldalszámot, van, amelyik vastagabb, és van olyan, ami maximum csak 300 oldalas. - Én csak a könyveket hoztam! Ne zavartassák magukat, nyugodtan beszélgessenek, nem figyelek!- mondom nekik, de azért feltűnően hallgatózom, és nézem őket, ha egyáltalán van bátorsága beszélni Natinak a jelenlétemben.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
|
Írta: 2016. április 16. 22:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=587519#post587519][b]Christopher Blake - 2016.04.16. 22:51[/b][/url] BüntetőmunkaMindenki engem bánt A professzor asszony nem fogadja el a könyveket, amiket odaviszek elé. Ez felháborító! Manapság az ember fia már nem is hallgatózhat? Pedig a szabadság világában élünk, ugyan mit árthatnék én bárkinek is azzal, ha egy-két információhoz jutok. - Értettem! Bocsánat!- mondom a tanerőnek, majd elveszem a könyveket, amiket letettem az asztalra. A könyvekkel együtt visszamegyek a polcokhoz, de félszemmel őket nézem. Látom, ahogy a tanárnő előveszi a pálcáját és varázsol, ebből arra következtetek, hogy bizonyára disaudio varázslatot hajt végre, ergo teljesen mindegy, hogy mit csinálok úgy se hallok semmit. Inkább elkezdek könyvek után kutatni. Találok egyet, majd utána még egyet és végül sikerül egy polcról négy könyvet is összegyűjtenem. A könyveket odaviszem a tanerőnek, leteszem az asztalára, majd megyek egy másik polchoz. Természetesen mindezt durcás ábrázattal teszem, hogy lássák rajtam, hogy mennyire zavar az, hogy kihagynak a beszélgetésből. Már pedig én szeretem a pletykákat és annak is örülök, ha mindenről tudok. Viszont az nagyon rosszul esik, ha engem kihagynak belőle. Olyan érzés ez, amikor a foci csapat választásakor engem választanának utoljára. Idegesítő, ha valamiben nem vehetek részt, pedig érdekel.
|
|
|
|
|
