37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Könyvtár - Weissen Adél hozzászólásai (1 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. október 1. 10:07 | Link

Pszichológus néni

Szokásos morcos képpel keltem fel, hogy elintézzem reggeli teendőimet. Elmentem zuhanyozni, aztán persze, én okos későn jöttem rá, hogy talán ezt felöltözés előtt kellett volna, úgyhogy öltözhettem át. Mostanában valahogy semmi sincs rendjén. Tényleg ennyire begyöpösödtem volna már most, mint ahogy a nővéreim mondják?
Az antiszocialitásban van igazság. Sosem voltam egy szociális jellem, és az emberek elüldözésében profi voltam. A hegedűjáték viszont vonzotta őket. Most akkor mi van? Válasz: megosztott a személyiségem. Vagy nagyon kedvelnek, lásd családom, vagy nagyon utálnak. Erre a példa Zója vőlegényének az öccse. Kifejezetten irritáló a srác, hiába vagyunk egykorúak (Jonathan késői baba volt).
Miután megvolt a tisztességes tisztálkodás, meg az átöltözés száraz! ruhába a részemről, felkaptam a táskám, benne kajával. Úgy döntöttem, felkeresem a pszichológusunkat, hogy érveljen Zója mellett vagy ellen. Elvégre a lélek – meg agyturkálás a fő szakterülete, nem?
Beletelt egy fél órába, mire leértem a Földszintre. Viszonylag gyors vagyok, nem szoktam megállni, hogy bámészkodjak, vagy csevegjek a festményalakokkal.

Odaérve kényelmes léptekkel megkerestem a házam asztalát, majd találomra leültem egy üres helyre. A szokásos rántotta-szalonna kombinációt választottam, azonban akármennyire csábító volt az ajánlat, valamiért most ellenálltam neki. Pedig enni kéne. Az elmúlt napokban nem igazán volt étvágyam se, jobbára csak turkáltam az ételt, vagy bámultam, de inkább az utóbbi, mert az előbbit nem illik.
Lehet, ez lenne a baj velem? Mindig arra figyelek, hogy másoknak a legkevésbé se legyek a terhükre. Inkább maradok észrevétlen, csak ne lássák meg, hogy mennyire feleslegesnek, haszontalannak éreztem magam. Ráadásul alapból nehezen fejeztem ki magam szavakkal, ami szintén megnehezítette az életemet. A zene viszont mindig kikapcsolt, abban megtaláltam önmagam. Kíváncsi voltam, vajon egyetértene-e Zója nővéremmel a pszichológus nénink, de egyelőre még nem döntöttem el, hogy megyek-e. Inkább a könyvtárat céloztam meg, valami olvasmányért, hogy legyen mivel eltöltenem a szünidőt, tanuláson kívül persze, mert azt is kell, de néha más könyvet sem árt olvasni. Kivéve mugli példányokat. A muglik csak rosszak lehetnek, ha anya és apa is olyan volt. Bár, ők jobban mondva nem is szüleim. Egy szülő sosem tesz ilyet… vagy mégis? Ezek szerint igen, mert ha velem megtették, mással miért ne tették volna…

Reggeli után kényelmesen a könyvtárba battyogtam – ráértem, akkor hova siettem volna?
Találomra levettem egy könyvet, miután megelégeltem a túlkínálatot. Zenei szakkönyv a hegedűkről, de mi mást várhatnának tőlem? Persze, majd varázsjogot fogok olvasni, mi? Azt meghagyom Katának, ő jobban ért hozzá, és szereti is. Én anyára szeretnék hasonlítani, mármint a nevelőanyámra. Ő gyógyító, és mindenki szereti. Nyitott, kedves, barátságos, és legfőképpen gyerekszerető. Azt hiszem, ilyen egy jó anya. Vajon én is ilyen leszek, vagy kitörnek rajtam a rossz gének?
Mindenesetre ez a helyzet tarthatatlan.
- Elnézést, leülhetnék ön mellé? – kérdeztem kimért udvariassággal, mikor megláttam, hogy ahova én szeretnék ülni, már ülnek. De szerencsére még három szék szabad volt annál az asztalnál.
Szál megtekintése

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Könyvtár - Weissen Adél hozzászólásai (1 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet