31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 22. 17:50 | Link

Sharlotte Johanson

Ahogy meglátta az asztalon terpeszkedő dolgozatstócot, legszívesebben fejjel ment volna a falnak, de azzal valószínűleg nem könnyítette volna meg a javítás gyorsaságát. A tegnapi események még mindig élénken éltek az emlékezetében, és zavaróbbnál zavaróbb gondolatok kergették egymást a fejében, de úgy vélte, az idiótábbnál idiótább diákok fogalmazásai valószínűleg majd segítenek kikapcsolni az agyát - vagy elveszíteni, ha már ott tartunk. Mindig is utált javítani, a hülyeség fizikai fájdalmat okozott neki, de nem sokat tehetett a dolog ellen, számonkérni muszáj, különben ellébecolják az óráját. Azt pedig SVK-n senki nem teheti meg.
A probléma azonban ott merült fel, hogy nemrég költözött új lakosztályba, földszinti kis irodáját otthagyva, és idegen volt még neki a környezet. Nemhogy otthon nem érezte magát, de egyenesen irritálta az új szoba, és mivel annyira nem volt mazochista, hogy a két kellemetlent összekösse, inkább a könyvtárat választotta osztályozásának színhelyéül.
Egy pálcamozdulattal lehajította a pergamenhalmot az egyik székre - ha az asztalra tette volna, félő lenne, hogy a magassága miatt eldőlne és inkább a padlót terítené be diákjai munkáival - igaz, másra egyik sem volt való. Mióta Nothart elballagott, nem sok értelmes tanítványa maradt, akármennyire is utálta magának bevallani ezt a mondatot.
Kényelmes törökülésben helyezkedett el a széken, fekete inge ujját könyékig hajtotta és már neki is látott az első szöveg pásztázásának - T, mint Tragikus. Következő. Újabb. És így tovább.
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 22. 18:18 | Link

Eric S. Weaver

Fejében össze- vissza keringtek a kusza gondolatok, amikkel nem sok mindent tudott kezdeni. Nem akart a sok érdekesebbnél érdekesebb foszlánnyal egyedül lenni, de bátyja mellett még annyira sem. Nem romlott meg ugyan köztük a jó viszony, de karácsony óta teljesen máshogy viselkedett. Ennek persze elég nagy mértékben Sharlotte volt az oka, de az nem foglalkoztatta akkor. Tudta, hogy nem lenne szabad még elmennie otthonról, de valamiért nem tudta megállni, így halkan leosont a földszintre, és kabátját magára dobva már el is tűnt. Felsietett a kastélyba, bár nem igazán tudta, mit fog ott kezdeni. Valamit tenni akart a gyötrő gondolathullámok ellen, de magányában azok csak erősödnek, így valami olyan kellett, ami kellő mértékben lefoglalja. Elsőképp a könyvtár jutott eszébe, majd afelé véve az irányt, meg is győződött a hely eme célra való tökéletességéről. Hamar odaért, lábait gyorsan szedte, mert kevesebbet akart eltölteni azokkal a visszatérő mondatokkal múltjából, miket inkább elfelejtene örökre. Ahogy rájött, mit tett, mikor minden egyéb figyelmeztetés nélkül elment otthonról, akaratlanul is rátörtek azok a gyötrő érzések, amiket az emlékek hoznak magukkal. A könyvtárba belépve lelassított, nagyon halkra vette a figurát, a vele háttal ülő alakot látván. Nem akarta megzavarni, még az is felmerült benne, hogy csak így elnézegeti szépen csendben, ellesz úgy, hogy hozzá sem szól. Kabátját nesztelenül vetette le, és helyezte egy székre, majd hálát adva az Égnek, hogy nem magassarkúban ment, kopogás nélkül odasétált egy könyvespolchoz. Rá se nézett, hogy mit, csak levett egy könyvet, majd akkor sem figyelve a kezében tartott tárgyra sétált át az olvasórészbe, ahol az ismeretlen is volt. Leült a székre, melyen kabátja is lógott, majd vetett egy pillantást a műre. Nem volt rajta semmi, borítója teljesen üres, szürke látványt nyújtott. Ennél sokkalta érdekesebbnek tartotta a másik figyelését, aki szemmel láthatóan valamit javított. Jobban megfigyelve észrevette a papírkupacot, amiből szinte teljesen egyértelműen tudott következtetni, hogy dolgozatokat javít, akkor pedig valószínűleg tanár. Agyát kattogtatta egy darabig, bár válaszra nem jutott. Legalább már elterelte gondolatait ezzel az újdonsággal, de immáron azon törte a fejét, hogy ki ülhet előtte. Nem szólt hozzá, de elmosolyodott saját tanácstalanságán.
Hozzászólásai ebben a témában


Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 22. 19:22 | Link

Sharlotte

Mivel elég perceptív volt, a dolgozatjavítás meg egyébként sem foglalta le teljes agyi kapacitását - neuronjai egyébként is sikoltozva követtek el öngyilkosságot az olvasottak mentén -, szeme sarkából látta a mozgást, de nem törődött vele. A legtöbb diák már megtanulta, hogy ne jöjjön közel hozzá, ha ő nem kezdeményez, hacsak nincs valami nagyon fontos mondanivalója, a legtöbb tanárral pedig nemes egyszerűséggel nem volt több kapcsolata futó köszönésnél.
Soha nem volt kifejezetten társasági ember, és ez az utóbbi időben sem változott.
 - Marha - morgott magának, miközben áthúzta lényegében az egész lapot és csinos kis üzenetet biggyesztett a pergamen sarkára.
A körülötte járkáló személy alapjáraton nem érdekelte, elvégre egy könyvtárban voltak,  itt emberek is vannak - bármily meglepő ezt hallani. Amikor azonban teltek a másodpercek, és nem tudott megszabadulni az érzéstől, hogy nézik, kénytelen volt felpillantania - és érzékei nem csalták meg, tekintete valóban találkozott egy lány íriszeivel. Nem tudta hirtelen megállapítani, hogy tanítja-e, elvégre az utóbbi hat hónapban nem volt itt, úgyhogy kicsit lemaradt a név és arctanulásban, de ez a töretlen bámulás zavarta. Annak soha nem voltak normális okai.
 - Mondhatod - vetette oda, mivel feltételezte, hogy a diák esetleg kérdezni akar valamit, vagy közlendője van, nem pedig a két szép szeméért vagy sármos mosolyáért nézi őt. Most egyébként sem volt a topon - az időeltolódás megtette a hatását fejfájás terén, úgyhogy sápadtan és karikás szemekkel nem volt valami Casanova.
Letette a pennát az asztalra, de nem erőlködött túlságosan, hogy érdeklődést színleljen; igaz, nem volt kedve javítani, de beszélgetni se. Ő már csak ilyen élhetetlen ember volt, semmi se jó neki.

Utoljára módosította:Eric S. Weaver, 2013. január 23. 14:28
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 22. 20:36 | Link

Eric S. Weaver

Csendben elfoglalta magát, ahogy gondolatait sikerült terelnie. A múlton nem rágódott, inkább azt próbálta kideríteni, hogy ki lehetett az ismeretlen. Nagyon sok lehetőség nem volt, de ötletei ettől függetlenül sem akadtak. Csak nézte értetlenül, abban keresett valami választ, hogy kinézete alapján csökkentse a lehetőségeket a másik kilétére. Szemmel láthatóan nem volt idős, valószínűleg a harmincat sem érte el. Ez tényleg segített, mivel maradt egy pár tanár ugyan, de szinte mindegyik fiatalabbikkal találkozott már. Egy mosoly is kiült arcára, mely után nem sokkal már el is múlt öröme, melyet a csendes megfigyelés miatt érzett. A férfi megszólalt, az már nem is érdekelte, hogy az az egy szó sem tartozott kifejezetten a kedves csoportba. Válaszolni nem igazán tudott, így kissé felnevetett és megvonta vállát. Tekintetét visszaemelte a könyvre egy pillanatra, amely tulajdonképpen feleslegesen volt ott, valami időhúzóként, majd vissza is tért az előtte ülőre. A helyzet nem zavarta, nem igazán bizonyult ott bő szavúnak. Csak nézett ki magából, ráadásul a tanárra. Akkor sem tudta még kilétét, fogalma sem volt róla. Akkorra nem is igazán érdekelte, csak a tudatalattija dolgozott még.
~ Ez.. nem a SVK tanár? ~ tette fel magának a kérdést, pillanatnyi meglepődése talán ki is ütközött arcán. Nevéről akkor sem volt fogalma, de legalább be tudta azonosítani úgy nagyjából. Nem vette fel ugyan a tárgyat abban az évben, de ismerősnek tűnt neki. Egészen addig csak úgy nézte a tanárt, onnantól már pár végigmérő, de látatlan pillantást is vetett a másik felé, aki addigra abbahagyta a javítást. Valamiért a papírkupacról ösztönösen a könyvre nézett, mely már zavarta kissé, ezért visszarakta helyére. Lassan, szinte csoszogva tért vissza a székhez, majd kicsit sem nőiesen dobta le magát. Megint megtalálta az előtte ülő tekintetét, akkor pedig egy kérdő pillantást vetett felé. Hogyan, s miként tovább. Nem akarta zavarni semmivel sem, de a helyzeten muszáj volt nevetnie, közben körbenézett. Mikor visszaért eredeti helyzetébe tekintete megint megtalálta a férfiét, de az övét akkor már hirtelenből elemelte onnan.
- Na? - nevetett fel egy kicsit, ahogy szándékosan a másik szemébe nézett. Ha nem akar beszélni csendben lesz, ha más, akkor is jó. Neki mindegy, beszélgetni is szeret, de így is elvan. Gondolatai akkor sem fognak visszatérni az előzményekhez, ha csendben lesz, mert agya attól ugyanúgy kattogni fog a témán.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. január 28. 21:14
Hozzászólásai ebben a témában


Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 23. 02:22 | Link

Sharlotte

Pipa. Áthúzás. Áthúzás. Áthúzás. Hülye kölyök. Pipa. Miért nem működik az aeromágiám? Áthúzás. Pipa. Ez is Lyra hibája. Áthúzás. Áthúzás. Firka. Tintapaca. Remélem, soha a büdös életbe nem fog a szemem elé kerülni. Áthúzás. Áthúzás. Troll.
Csendes csodálója továbbra sem hagyott fel a Seren szerint nemcsak felesleges és értelmetlen, de merőben abnormális tevékenységével, úgyhogy a férfi más módszerrel próbálta megközelíteni a problémakört.
 - Te valami gyépés vagy, vagy mi? - tette fel az őt foglalkoztató kérdést, miközben arcára kiült a tanácstalanság. Nem tudott elképzelni egyetlen épeszű indokot sem, ami magába foglalta azt, hogy
a) hosszú perceken keresztül meredten nézzék
b) egyértelműen bunkó kijelentését viccesnek találják és vállvonogatással díjazzák
c) mindenféle szemmel látható ok nélkül röhögni kezdjenek rajta.
Ja, de, van egy indok, mégpedig az, hogy az illető totál zakkant.
 - Anyáddal beszélhetsz így, nem velem. Mit na? - kérdezett vissza talán kicsit túl határozottan. De úgy őszintén, ha a lány akart tőle valamit, márpedig akart tőle valamit, különben nem tett volna úgy, mintha olvasna, csak azért, hogy őt nézze, akkor mondja már meg, mi a retkes tebóváladékra vár?
Serent egyébként sem lehetett azzal vádolni, hogy modorát a Bukchingam Palace tanárai csiszolták, de ez egy kicsit részéről is erős volt - mentségére szóljon, hogy nem volt elnéző kedvében, és jó oka volt rá. Ha valaki pont őt és pont ilyenkor kívánja szórakozásainak középpontjául választani, magára vessen, amiért nem olvasta el a mellékelt használati utasítást, ami leginkább úgy szól, hogy "kerüld el minimum tíz méteres körzetben".
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 23. 08:11 | Link

Seren

Igazán jól elszórakozott magán és saját hülyeségén is. Jó a memóriája, de akkor cserben hagyta, és szerencsétlenségét csak nevetéssel tudta elfogadni. Ez nem a tanár felé irányult, de mivel folyamatodan őt nézte, így nagyonis ugy tűnhetett, hogy rajta nevet. Pedig azt magának szánta, de abba is hagyta kis idő után. A férfi első kérdésére nem válaszolt, csupán arca rorzult el egy pillanatra, kicsit sem kedves alakot felvéve, majd vissza az eredetibe. Gondolt rá, hogy még egy kedves mosolyt is megereszt, de ha addig nem tűnt teljesen szellemi fogyatékosnak, azután változott volna ez a nézet. A könyvtől megszabadult, bár addig sem volt rá semmi szüksége. Úgy tervezte, hogy majd olvasni fog és nem foglalkozik az idegennel, de tudatalattiját sokkal jobban érdekelte a másik kiléte. Ezért produkált olyan viselkedést, amit még ő maga sem értett.
A tanár következő megszólalásától maradék jókedve is elillant. Lehet, hogy fogalma sem volt, milyen jelentőségű mondatot ejtett ki száján, de Sharlotte ezt övönalulinak vélte.
- Örülnék, ha bármit is tudnék mondani anyámnak - váltott át hirtelen valami gúnyosabb hangnembe, de tekintetét tovább fúrta a másikéba. Abban sem látszott már semmi boldogság, csak a hidegség, amit sikerült visszahozni egy mondattal. A kérdésre nem válaszolt, de még a tanár zavartságát is teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Csak nézte, de már nem érdekelte, ki ő, sokkal inkább idegesítés céljából futtatta rajta szemeit. Érdekelte a reakció, mert a sajnálatos emlékidézést valamilyen módon vissza akarta fizetni. Tekintetét nem vette le az alanyról egy pillanatra sem, egy titokzatos félmosoly csúszott fel arcára, ahogy lábait elhelyezvén ő is törökülésre váltott. Fejében bosszúvágy kezdett kialakulni ezen ballépése miatt, és ezt percről-percre többször is megállapította magában. Semmi rosszat nem akart, csupán még egy kis feszültséget a másik részéről. Így is eleget tett azzal, hogy ott van, nem akarta tetőzni. Csupán kölcsönösen kifejezte, hogy nem túl szimpatikus neki a tanár. Szinte mozdulatlanul figyelte, néha nézett csak rá a dolgozatokra kezében.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 23. 12:02
Hozzászólásai ebben a témában


Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 23. 14:28 | Link

Kimondhatatlanul irritálta a produkció, amit a kiscsaj mutatott be - türelme egyébként sem volt határtalan, de mostanában kifejezetten rövidre lett vágva, így az semmiképp nem fért bele, hogy tizenöt-tizenhat éves tinédzserek szemezzenek vele és tegyék a szépet. Az Isten szerelmére, Seren majd tíz évvel idősebb volt nála, a lány pedig egy hajszállal sem volt érettebb, mint azt a kora feltételezi.
Szemforgatva csóválta meg a fejét - miközben vagy öt országgal arrébb folytatta tanulmányait, egészen elfelejtkezett róla, milyen a Bagolykőben hímnemű egyednek lenni.
A hűvös hangra felpillantott, bár tekintetében együttérzés nem sok volt, inkább kelletlenség, az agresszív tónus pedig hangjából is tisztán kihallható volt.
 - Állj be a sorba. Azok közül, akiket most pillanatnyilag a könyvtárban látsz, fogadok, fele árva, másik fele csonkacsaládból jött, mert ide bizonyára titkos felvételi feltétel, hogy tragikus háttérrel rendelkezzen az illető, és legyen min keseregnie az öt év során. Ha meg a szimpátiámat akarod kicsikarni, próbálkozz valami mással, és kevésbé átlátszóan - tette helyre a lányt, nem kifejezetten meghatva a ténytől, hogy szemmel láthatóan érzékeny pontra tenyerelt, majd utóbb még egy kicsit megtapodta. Szokjon hozzá - ha bármit is akar majd az életétől, nem várhatja, hogy mindenki könnyek között sajnálja személyes tragédiájáért. Törődjön bele és tanuljon élni vele, mert nincs, aki ezt megteheti helyette, és nem fog kivételes bánásmódban részesülni miatta.
Az pedig, hogy minden szembejövővel megosztja élete legfájdalmasabb pontját, rossz taktika - az emberek hajlamosak kihasználni az ilyen tudást, gyengeségnek bélyegezve azt.
 - Őszintén. Mit szeretnél tőlem? - kérdezte egy sóhajjal, némileg kevésbé elutasítóan, mint eddig. Nem sokkal, épp csak annyira, hogy a lány bökje már ki, mit akar.
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 23. 15:01 | Link

Seren

Az, hogy büntetése alatt látogatott el egy olyan helyre, ahova az nem terjedt ki, mér nem is érdekelte a tanár megjegyzése után. Teljesen félretett mindent, csak idegesíteni akarta, másra nem is figyelt. Tekintete futkározott rajta, azutáni megnyilvánulását pedig elengedte a füle mellett. Természetesen mindent értett belőle. A feltételezésen, hogy a szimpátiát akarja kicsikarni a másikból majdnem újra elnevette magát, de talán csak szemében látszott, hogy véleménye és akarata ettől teljes mértékben eltér. Éppen, hogy az ellenkezőjét akarta. Sokat nem tulajdonított általában az első benyomásnak, de akkor nem volt meg a szimpátia a kezdetektől fogva, éppen ezért nem is akart ezen változtatni. Sokkal érdekesebbnek találta idegesíteni a férfit.
- Őszintén? Semmit - mondta majdnem nevetve, de ugyanazon gúnyos hangsúllyal. Nem akarta elárulni, min nevetgélt, vagy éppen miért nézte, de célját láthatólag elérte, mert a vak is észre vette volna, hogy irritálja a férfit a bámulás. Határozottan észrevehető volt rajta a feszültség, majd a kissé gyerekes bosszút kiélvezve pattant fel székéről. Távozni még véletlenül sem akart, csak ténylegesen olvasni valamit. Levett hát a legközelebbi polcról egy újabb könyvet, aminek témája a bájitalkészítés volt. Nem épp az, ami akkor a legeslegjobban érdekelte, de azért megteszi. Az előbbinél szebben, láthatólag a sorokban elmerülve ült vissza, majd tekintetét még egy pillanatra felemelte az előtte ülőre, de azonnal vissza is a szövegre. Semmi kedve nem volt ezek után magyarázkodni, kellett egy kis idő, amíg kitalál valami normális magyarázatot, miért is tette, amit tett. Végül is nem túl jó érv az, hogy idegesíteni akarta, még akkor is, ha hihető. Úgy tervezte, már teljesen figyelmen kívül fogja hagyni, hogy mit csinál a férfi, de hogy sikerül-e neki, az már más téma. Lehet, hogy elérte célját, de önkontrollja akkor kezdett gyengülni.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet