 Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
|
Alex
Egy csodás januári péntek délutánon a könyvtár felé tartott. Most először nem a vizsgákra való készülődés vagy egy házi dolgozat miatt látogat el a könyvekkel megrakott helyiségbe. Sőt, nem is szórakozás céljából. Hanem hogy megkezdje első „munkanapját” mint könyvtáros segéd. Nagyon örült, mikor megtudta, hogy elfogadták a jelentkezését, hiszen a könyveket és az olvasást a valaha volt legjobb dolognak tartotta a zenével együtt. Rettenetesen izgult, hiszen még soha nem bíztak rá hasonló feladatot.
Mielőtt belépett volna az ajtón, vett még egy nagy levegőt, majd lenyomta a kilincset, és besétált. Egyenesen a kiadópulthoz tartott, hogy köszönjön és megkapja a feladatát. Csak hamar ki is derült, hogy első teendője az lesz, hogy visszapakolja a visszahozott könyveket a helyükre. Magához is ragadott egy kisebb stóc olvasnivalót, hogy elhelyezhesse őket a polcokon társaik mellé.
Épp egy felsőbb polcra (melyet csak lábujjhegyen állva ért fel) igyekezett felvarázsolni az egyik kötetet, mikor is egy kezet érzett a vállán. Ijedtében elejtette a bal kezében tartott könyveket, de szerencsére a jobbjában tartott művet még sikerült feltuszkolni a többi mellé.
- Máskor inkább szólj – vigyorgott az első rémület után, majd neki állt, hogy összeszedje a leejtett köteteket.
- Amúgy segíthetek valamiben?
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
|
Írta: 2017. január 10. 16:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=654511#post654511][b]Vitéz Rebeka - 2017.01.10. 16:21[/b][/url] AlexEgy csodás januári péntek délutánon a könyvtár felé tartott. Most először nem a vizsgákra való készülődés vagy egy házi dolgozat miatt látogat el a könyvekkel megrakott helyiségbe. Sőt, nem is szórakozás céljából. Hanem hogy megkezdje első „munkanapját” mint könyvtáros segéd. Nagyon örült, mikor megtudta, hogy elfogadták a jelentkezését, hiszen a könyveket és az olvasást a valaha volt legjobb dolognak tartotta a zenével együtt. Rettenetesen izgult, hiszen még soha nem bíztak rá hasonló feladatot. Mielőtt belépett volna az ajtón, vett még egy nagy levegőt, majd lenyomta a kilincset, és besétált. Egyenesen a kiadópulthoz tartott, hogy köszönjön és megkapja a feladatát. Csak hamar ki is derült, hogy első teendője az lesz, hogy visszapakolja a visszahozott könyveket a helyükre. Magához is ragadott egy kisebb stóc olvasnivalót, hogy elhelyezhesse őket a polcokon társaik mellé. Épp egy felsőbb polcra (melyet csak lábujjhegyen állva ért fel) igyekezett felvarázsolni az egyik kötetet, mikor is egy kezet érzett a vállán. Ijedtében elejtette a bal kezében tartott könyveket, de szerencsére a jobbjában tartott művet még sikerült feltuszkolni a többi mellé. - Máskor inkább szólj – vigyorgott az első rémület után, majd neki állt, hogy összeszedje a leejtett köteteket. - Amúgy segíthetek valamiben?
|
|
|
|
|
Alexander Delacroix
INAKTÍV
*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
|
|
Írta: 2017. január 10. 17:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=654514#post654514][b]Alexander Delacroix - 2017.01.10. 17:13[/b][/url] RebiMindig is gyűlöltem a telet, és minden velejáróját, a havat, a hideget, a jeget, a szelet. Az egyetlen dolog amit kedvelek ebben az évszakban, az a lehetőség, hogy felvehessem a kötött pulcsikat, a bakancsokat, a kabátokat. Ma is ilyen öltözetben sétáltam végig a kastély nyugati szárnyán, a könyvtárat megcélozva. Márpedig ha ebben az évben nem sajátítom el akár csak egy minimálisan is azt a nyomorult patrónusbűbájt, akkor jelenik meg az igazi Alexander-féle hisztéria. Befordultam, majd beléptem a helyiségbe, ahol megcsapott a könyveknek és a pergameneknek a kellemes illata. Elmosolyodtam volna, ha nem éppen kétségbeesetten fujtatva róttam volna a könyvespolcokat. A szemeim végigpásztázták a könyvcímeket, de nem akadtak meg semmin. - Ah, mon dieu - suttogtam idegesen, majd körbepillantottam a könyvtárban. Megláttam egy lányt ahogy aranyosan próbál pár könyvet feljuttatni a legfelső polcra. Odasétáltam, majd óvatosan megfogtam a vállát, bár az óvatosságom mit sem segített, a lány összerezzent és elejtette a könyveit. Elmosolyodtam, és egy kicsit felnevettem. Leguggoltam mellé, hogy segítsek összeszedni a maradék könyveket. - Pardon, nem akartalak megijeszteni. - néztem fel rá, odaadva a könyveket. - Ami azt illeti igen, tudnál segíteni, nem tudod hol találhatok pár könyvet a patrónusbűbájról? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet. - Cserébe kihasználhatod a magasságomat, és felpakolok oda helyetted. - vigyorodtam el.
|
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
|
Írta: 2017. január 10. 17:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=654517#post654517][b]Vitéz Rebeka - 2017.01.10. 17:47[/b][/url] AlexNagyon hamar összeszedte magát, és igyekezett a könyvekkel is ezt tenni. Hálásan pislogott a fiúra a haja alól a segítségért, hiszen így sokkal gyorsabban végeztek. - Köszönöm szépen – fejezte ki immáron szóban is háláját. Gyorsan visszasöpörte rakoncátlan vörös tincseit háta mögé, melyek úgy érezték jobb helyük lenne a leányzó arcában. - Ha már felajánlottad segítséged, még egyszer, akkor ezt a két könyvet – nyomja gyorsan a srác kezébe a szóban forgó két kötetet – kéne oda felrakni a többi közé – mutat a legfelső polcra, amelyiknél az előbb is bénázott. Sajnos nem tartozott a kifejezetten magas lányok körébe, bár azért a 164 centijével olyan túl kicsinek sem lehet mondani. Pont közepes és átlagos magasság, ám egy két méter magas polccal szemben semmit nem ér. Megvárja, míg a fiú felügyeskedi az irományokat, majd elindul a megfelelő irányba, ahol esetleg a patrónus idézésről találhatnak egy-két könyvet. - Erre gyere! - szól még hátra, bár nem sok ember tartózkodik oda bent, így nem nagyon lehet szem elől téveszteni. - Itt vannak a bűbájtanról szóló, azt hiszem, itt találhatunk valamit. Aha, meg is vannak. - kap le a polcról három könyvet. - Ezek talán segítenek majd. De pontosan miben is kéne segíteniük? - érdeklődött, bár tudta, hogy nem az Ő dolga.
|
|
|
|
|
Alexander Delacroix
INAKTÍV
*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
|
|
Írta: 2017. január 10. 18:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=654521#post654521][b]Alexander Delacroix - 2017.01.10. 18:21[/b][/url] RebiBólintottam, majd könnyeden felhelyeztem a maradék könyveket a kívánt polcra. Igazából mindig is szerettem magasnak lenni, jól jön az a 188 centi, kivéve akkor, amikor menetrendszerűen beverem a fejem mindenhova. - Megyek már! - sétáltam végig a polcok között, megpihentetve a tekintetemet néhány repkedő pergamenen és földön hagyott pennán. Mosolyogva léptem be az új szekcióba, kicsit izgatott voltam, hátha most végre meg tudom találni a megoldást. Odasétáltam, majd érdeklődve elvettem a könyveket. Végigpásztáztam a címeket, elolvastam az összefoglalóját, majd bólintottam. - Ezek szerintem jók lesznek. - néztem hálásan, közben eltéve a köteteket a táskámba, és előszedve egy darabot a kedvenc savanyú gumicukromból. - Általában jól mennek a bűbájok, de ez... egyszerűen nem... nem megy. Márpedig nekem fontos lenne mindenből felkészültnek és ügyesnek lennem. - pislogtam, sóhajtva egyet. - Kérsz? - nyújtottam a lány felé a gumicukrot. - Amúgy Alexander Delacroix, személyesen. Hivatásos könyvmoly, ételfüggő, szociopata... - felpillantottam - Non, csak vicceltem. Te ki vagy? - vontam fel a szemöldököm, mosolyogva.
|
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
|
Írta: 2017. január 10. 18:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=654526#post654526][b]Vitéz Rebeka - 2017.01.10. 18:45[/b][/url] Alex
Örömmel nyugtázta magában, hogy a srác követi, és még véletlenül sem téved el. Megtörténhetett volna, hogy mondjuk másik irányba indul el, vagy rossz felé fordul, vagy valami ilyesmi. De szerencsére nem, oda talált. - Nem lehet, hogy nem megfelelő az emléked? Lehet valami erősebb kéne, valami boldogabb. Talán aurornak készülsz, hogy mindenből „felkészültnek és ügyesnek” kell lenned? - Hirtelen csak ez az egy szakma ugrott be, amihez nem árt, hogyha a lehető legtöbb tárgyból kiváló vagy. - Tudod, egy könyvtárban vagyunk. És egy könyvtárban nem igazán illendő enni, úgyhogy ha szépen kérlek és hozzá szépen pislogok, akkor elteszed? - kérdezte a zacskóra mutatva. Más helyzetben sem valószínű, hogy elfogadta volna az édességet, mert nem kifejezetten édesszájú, ez alól csak a csokoládé képez kivételt. - Csak nem francia vagy? Mármint a vezetéknevedből gondolom. Egyébként pedig Vitéz Rebeka, de inkább csak Rebi vagyok. Három szóban zenész, törpe és könyvmoly. - foglalta össze főbb tulajdonságait ugyanolyan tömören, mint ahogyan Alex is tette.
|
|
|
|
|
Alexander Delacroix
INAKTÍV
*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
|
|
Írta: 2017. január 10. 19:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=654535#post654535][b]Alexander Delacroix - 2017.01.10. 19:09[/b][/url] Rebi- Csak ha szépen pislogsz. - forgattam meg a szemem mosolyogva, majd elpakoltam a gumicukrot. Elgondolkodtam azon, amit a lány mondott, hátha tényleg az emlékkel van a gond. De az lehetetlen, hiszen annál boldogabb emlékem egyáltalán nincs, talán az is gyenge egy patrónushoz? - Lehet igazad van.. - hagytam ennyiben a padlóra pillantva. - Eh, nem igazán tudom még, hogy milyen szakma felé menjek tovább. Csak.. ha mondjuk esélyes lenne, hogy valaki aki fontos neked, bajban van, akkor te is felkészült szeretnél lenni. - mondtam el dióhéjban. Összevontam a szemöldökömet, nem terveztem ennyire belemenni ebbe, de végülis szimpatikus volt a lány. - Igen amúgy, félig az lennék, de Franciaországban is nőttem fel. Örvendek, Rebeka. - kacsintottam - Itt segédkezel?
|
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
|
Írta: 2017. január 10. 20:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=654546#post654546][b]Vitéz Rebeka - 2017.01.10. 20:03[/b][/url] AlexAngyali vigyorral igyekszik minél jobban rebegtetni a pilláit, majd örömmel látja, hogy kérése hatásosan célba ért, és a zacskó gumicukor újra a táskában pihent. - Lehet, de közel sem biztos. Ha semmi nem válik be, szerintem bátran fordulhatsz valamelyik tanárhoz, vagy esetleg idősebb diákhoz. Egyébként nem te vagy az egyetlen, akinek fogalma sincs, hogy mi is szeretne lenni. Rengeteg lehetőség jutott már eszembe, de eddig egyik sem volt az igaz – sóhajtott. Mert bár még van ideje, azért lassan csak ki kéne találni valami értelmes foglalkozást, ami minden szempontnak megfelel. - Valószínű, hogy így lenne – bele se mert gondolni, hogy mi történne, ha mondjuk a bátyja lenne bajban... Kő kövön nem maradna, hiszen Balázs a mindene. - Biztos szép hely, egyszer elmennék oda. És Franciaországnak melyik részén éltél? - érdeklődik, hiszen Franciaország az egyik kedvenc országa. - Tudod, attól, hogy pici vagyok, attól még nagyot tudok ám ütni. Úgyhogy leszel kedves nem Rebekának hívni. - villantotta rá a lehető legangyalibb mosolyát. - Igen, nem olyan régen nyertem felvételt erre a posztra, és igazán örülök, hogy megkaptam, hiszen a könyvek gyakorlatilag az éltető elemeim.
|
|
|
|
|
Alexander Delacroix
INAKTÍV
*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
|
|
Írta: 2017. január 10. 20:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=654555#post654555][b]Alexander Delacroix - 2017.01.10. 20:37[/b][/url] RebiFigyelmesen hallgattam végig a lány mondandóját, majd kipillantottam az ablakon. - Ez sem rossz ötlet. Valahogy tuti összejön. Bien sûr, nem találkozom minden nap egy dementorral. - nevettem fel picit. Láttam, ahogyan Rebi picit elgondolkozik, ebből is feltételeztem, hogy azonnal eszébe jutott valaki akit még csak véletlenül sem szeretne bajban látni. Furcsa érzés, én még csak nem is láttam élőben az anyámat, mégis ragaszkodom a megtalálásához. - Lyonban születtem, ott is nőttem fel apukámmal. - válaszoltam a kérdésre, elmosolyodva a város gondolatától, de a mosolyom szinte azonnal kisebb nevetésbe fordult amikor megkaptam a fenyegetést. - Jól van, jól van, pardon, Rebi. - javítottam ki magam. - Na, gratulálok. Együtt tudok ezzel érezni, rengeteg könyvet faltam már fel jómagam is. - nézelődtem végig a polcokon még egyszer. - Mesélj még valamit magadról, hányadikos vagy egyáltalán? - kérdeztem, lassan visszasétálva a könyvtár bejáratához, ahol megijesztettem a lányt.
|
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
|
Írta: 2017. január 10. 21:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=654571#post654571][b]Vitéz Rebeka - 2017.01.10. 21:31[/b][/url] Alex- Reméljük, hogy tényleg nem találkozol mindennap eggyel, de mint tudjuk, jobb félni, mint megijedni - Elvigyorodik a saját, igencsak közhelyes dumáján, majd körülnéz a teremben, hogy van-e szüksége bárkinek is segítségre. Meglátott egy lányt, aki segélykérően pillantott körbe. - Mindjárt jövök, el ne mozdulj! - szólt rá vigyorogva a srácra majd a leányzó segítségére sietett. Mint kiderült, csak egy könyvet keresett, így ezt a problémát igen csak hamar megoldotta. - Nah, itt is vagyok, de ezt muszáj volt elintéznem, hiszen mégis csak ez a feladatom vagy mi. De egyébként nem szabadulsz tőlem, egyenlőre. Olyan szívesen utaznám körbe egyszer Franciaországot. - ábrándozott kissé túl hangosan. - Ne nevess, egyáltalán nem vicces. - tetteti a duzzogós kislányt. - Köszönöm! - észre sem vette, hogy beszélgetés közben elindultak előre, ám ennek köszönhetően megtudta, hogy mára elmehet. Gyorsan eltelt ez az idő. - Nos én mára itt végeztem, de ha esetleg van kedved még beszélgetni, akkor beugorhatunk a társalgóba.
|
|
|
|
|
