Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Nem értettem a rám vetülő, furcsálló tekinteteket. Bizonyosan nem én vagyok az első, és talán nem is az utolsó, aki egy kisebb lepkehálóval érkezik a könyvtárba. Furcsán dudorodó talárom pedig egy kapcsos tetejű befőttesüveget rejtett, elvégre a zsákmányt is el kellett tennem valahová. Illedelmesen köszöntem belépéskor, de nem túl hangosan, senkit nem szerettem volna megzavarni. A kérdésre, hogy szükségem van-e segítségre, csak mosolyogva megráztam a fejemet. Nagylány vagyok, egyedül is meglelem, amiért jöttem.
Határozott, ám igen apró lépésekkel vettem birtokba a könyvtár kacskaringózó sorait. Két kívánalomnak kellett megfelelnie az ideális helyszínnek. Senki ne olvasson, vagy keresgéljen a közelben, mert semmi esetre sem szerettem volna abajgatni másokat, valamint sok régi kötet sorakozzon a polcokon. A villogómoholyok ugyanis azokat szerették leginkább.
Kétségem sem volt afelől, hogy ez lesz-e az ideális hely néhány befogására, hiszen minden adott volt, amiért csak epekedhettek. Vaskos, megsárgult lapú kötetek. Mélyen beszívtam a régi könyvek papír illatát, megértettem a moholyokat, valóban kellemes volt. Az egyik üres sornál lecsatoltam a befőttes üveget, és letettem egy polcra, könnyebben mozogtam, ha nincs nálam. Csak álltam, és vártam arra, hogy felbukkanjon egy. A becserkészés már csak ilyen, hosszú órákat, sőt olvastam, hogy valaki napokat is várt már arra, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat. Nekem egyelőre ilyesmire nincs időm a napi teendők, és a tanulás mellett, de ha egyszer befejezem a tanulást, biztosan eljön ennek is majd az ideje.
Aztán valami fényeset vettem észre a szemem sarkából, el se hittem, hogy létezik ilyen szerencse. Nem, ez nem lehet szerencse, egyszerűen a sok évnyi gyakorlat teszi! Szinte azonnal arra vetettem magam a hálóval, hogy elkapjam a kis gézengúzt, mielőtt meglógna, erre azonban esélyem sem volt, a háló áthaladt a folton, és vele együtt én is keresztülzuhantam rajta, elterülve a padlón.
- Quoi? – Szalad ki önkéntelenül is a számon, és hatalmas szemekkel pislogtam, miközben felültem a földön.
El sem tudtam képzelni, mi történhetett, majd felrémlett előttem egy szellem alakja. Minden világossá vált. A moholyok hihetetlenül érzékeny lények, bizonyosan megijedt a szellemtől.
- Elnézést, Szellem úr! Nem szerettem volna megzavarni a kísértésben! – Szavatkoztam, a kinézete nem tévesztett meg, hiszen a szellemek már nem öregszenek, lehet, hogy sokkal idősebb, mint én. Lassan felállva leporoltam taláromat, majd összeszedtem a lepkehálót. – Nem látta véletlenül, merre repült az előbbi villogómoholy? – Kérdeztem bátortalanul, lehet éppen fontos dolga akadt, egy szellemet pedig nem szerencsés felbosszantani!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=631563#post631563][b]Severin Bellerose - 2016.10.29. 06:45[/b][/url]

Nem értettem a rám vetülő, furcsálló tekinteteket. Bizonyosan nem én vagyok az első, és talán nem is az utolsó, aki egy kisebb lepkehálóval érkezik a könyvtárba. Furcsán dudorodó talárom pedig egy kapcsos tetejű befőttesüveget rejtett, elvégre a zsákmányt is el kellett tennem valahová. Illedelmesen köszöntem belépéskor, de nem túl hangosan, senkit nem szerettem volna megzavarni. A kérdésre, hogy szükségem van-e segítségre, csak mosolyogva megráztam a fejemet. Nagylány vagyok, egyedül is meglelem, amiért jöttem.
Határozott, ám igen apró lépésekkel vettem birtokba a könyvtár kacskaringózó sorait. Két kívánalomnak kellett megfelelnie az ideális helyszínnek. Senki ne olvasson, vagy keresgéljen a közelben, mert semmi esetre sem szerettem volna abajgatni másokat, valamint sok régi kötet sorakozzon a polcokon. A villogómoholyok ugyanis azokat szerették leginkább.
Kétségem sem volt afelől, hogy ez lesz-e az ideális hely néhány befogására, hiszen minden adott volt, amiért csak epekedhettek. Vaskos, megsárgult lapú kötetek. Mélyen beszívtam a régi könyvek papír illatát, megértettem a moholyokat, valóban kellemes volt. Az egyik üres sornál lecsatoltam a befőttes üveget, és letettem egy polcra, könnyebben mozogtam, ha nincs nálam. Csak álltam, és vártam arra, hogy felbukkanjon egy. A becserkészés már csak ilyen, hosszú órákat, sőt olvastam, hogy valaki napokat is várt már arra, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat. Nekem egyelőre ilyesmire nincs időm a napi teendők, és a tanulás mellett, de ha egyszer befejezem a tanulást, biztosan eljön ennek is majd az ideje.
Aztán valami fényeset vettem észre a szemem sarkából, el se hittem, hogy létezik ilyen szerencse. Nem, ez nem lehet szerencse, egyszerűen a sok évnyi gyakorlat teszi! Szinte azonnal arra vetettem magam a hálóval, hogy elkapjam a kis gézengúzt, mielőtt meglógna, erre azonban esélyem sem volt, a háló áthaladt a folton, és vele együtt én is keresztülzuhantam rajta, elterülve a padlón.
- Quoi? – Szalad ki önkéntelenül is a számon, és hatalmas szemekkel pislogtam, miközben felültem a földön.
El sem tudtam képzelni, mi történhetett, majd felrémlett előttem egy szellem alakja. Minden világossá vált. A moholyok hihetetlenül érzékeny lények, bizonyosan megijedt a szellemtől.
- Elnézést, Szellem úr! Nem szerettem volna megzavarni a kísértésben! – Szavatkoztam, a kinézete nem tévesztett meg, hiszen a szellemek már nem öregszenek, lehet, hogy sokkal idősebb, mint én. Lassan felállva leporoltam taláromat, majd összeszedtem a lepkehálót. – Nem látta véletlenül, merre repült az előbbi villogómoholy? – Kérdeztem bátortalanul, lehet éppen fontos dolga akadt, egy szellemet pedig nem szerencsés felbosszantani!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=633226#post633226][b]Orovecz Theodor - 2016.11.02. 21:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=640566#post640566][b]Severin Bellerose - 2016.11.19. 20:29[/b][/url]

Libabőrös lettem, de annak tulajdonítottam, hogy kissé izgatottá váltam a villogómoholy miatt. Hatalmas szemekkel pillogtam körbe, de szomorúan kellett megállapítanom, hogy már sehol sem látom az apró jószágot. Ilyen az én szerencsém, egyik pillanatban fent, aztán lent… a padlón. A kérdésen kénytelen voltam elgondolkozni, elvégre jogos volt! Tulajdonképpen nem is itt kerestem a valamiket, de úgy érzem, ez elhanyagolható részlet a jelen történések közepette.
- Azt hiszem, túlságosan nagy hatással van rám a gravitáció – jelentettem ki végül, mert a legtöbb elesésnek csupán az az oka, hogy nem felfelé esünk.
Összeszedve a lepkehálót, kissé sajgó könyökömet masszíroztam, valószínűleg azzal tompítottam némiképpen az esésem. Landolhattam volna sokkal kecsesebben is, édesapám mindig a szememre vetette, hogy a Repüléstan nem az erősségem, főként, ami az érkezést illeti.
- Ó, rendben! Szóval, kedves csak Theo… jaj, illetlen vagyok, nem kezdhetek bele csak úgy fecsegni, míg én magam be nem mutatkoztam! Severin Bellerose, szoktak Sevenek, és Rinnek is szólítani, ami jobban tetszik, mindkettőre hallgatok! – Mutatkoztam be mosolyogva, és már nyújtottam kezemet, csak későn eszmélve rá, hogy szellemként nemigen tudja megrázni. Zavartan húztam vissza, és rejtettem a hátam mögé. – Igen-igen, villogómoholy! – Csillant fel szemem egy pillanatra, majd némiképpen le is lombozott, hogy sajnos nem látta.
A felajánlása meglepett, korábban kevesen voltak vevők az ilyesféle kirándulásokra. Az pedig külön megtiszteltetés, hogy egy szellem segédkezik ilyesmiben, elvégre ők nagyon különlegesek, hozzánk képest egészen másképp érzékelik talán az egész mindenséget! Vajon át is lát a falakon, vagy csak keresztüllebeg rajtuk?
- Pompás! – Már nyújtottam volna felé a lepkehálót, de ezúttal időben kapcsoltam, hogy azt sem volna képes megfogni. Severin, szedd össze magad! – Nekem csak ilyen van, így tehát másikat nemigen tudnék használni – feleltem a kérdésre. – Azt a sort kell megkeresni, ahol a legrégebbi könyvek vannak, a moholyok imádják a régi könyveket, a lapjaik között alszanak napközben, mert kellemes az illatuk! – Magyaráztam lelkesen. – Egészen aprók általában, bár előfordulhat, hogy akár öt centire is megnőnek – mondtam olyan ámulattal, mintha legalább elefánt méretű lényről beszélnénk. Nos, moholy mércével ez igenis nagy szám volt!