Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Könyvklub Kisebb koromban jópár könyvszemlén, felolvasáson és egy-egy regény kitárgyalásán vettem részt, mindig is foglalkoztatott mások látásmódja. Én ugyan egyetlen alkalommal sem vettem aktívan részt ezeken a könyvklubokon, csupán beültem hátulra, meghúzódtam valahol a szélen, vagy egyszerűen belestem az ablakon (főleg olyankor, mikor felnőttek részére szervezték csak az eseményt, és a közelébe se engedtek). Akárhogy is, csupán hallgattam, és figyeltem, és aztán egy időre meg is feledkeztem ezen tapasztalataimról. Most azonban felmerült az igény rá, és hirtelen azon kaptam magam, hogy én magam szervezek meg egy ilyen könyvklubot. Nem akartam túl későn kezdeni, mert tudtam, hogy nagyon bele lehet egy-egy vitába melegedni, viszont azt se szerettem volna, ha megéhezünk közben (mivel a könyvtárból szigorúan kitiltottam minden enni- és innivalót), ezért ebéd után, kora délutánra tettem az eseményt, és az alkalom kedvéért még a helyet is kicsit átrendeztem. Persze semmi komoly változtatás, mindössze felszabadítottam némi teret, hogy egy nagyobbacska körben tudjunk leülni. Asztalra nem volt szükség, csupán ülőhelyre, sok kis érdeklődő könyvmolyra, és egy könyvre, amit mind ismertünk. Én magam már húsz perccel kezdés előtt elfoglaltam a helyem, elvégeztem minden dolgomat, és izgatottam vártam az első, általam szervezett könyvklub résztvevőit. Ölemben ott pihent egy példány a mai alkalom témájául szolgáló, és az Száz fű és lé címet viselő regényből. Nem olyan régen jelent meg, és egy trilógia befejező része volt, mely igen nagy népszerűségnek örvendett. Számos, különféle motivációval rendelkező szereplője volt, és fordulatokkal teli története, igazán érdekes témának ígérkezett a kibeszélése. Ahogy lassan minden szék megtelt, megköszörülve torkom bele is fogtam. - Szeretettel üdvözlök mindenkit, örülök, hogy eljöttetek! Szeretném előre leszögezni, hogy ez nem párbajszakkör, szóval kérlek ne essetek egymásnak, ha nem értetek egyet - mosolyogtam szavaim mellé, de valóban reméltem, hogy nem lesz semmi baj, mert kiskori emlékeim közt szerepelt pár hasonló alkalomról olyan eset, melyen már csak a pálca előrántása volt hátra, mielőtt feloszlatták volna az vitafórumot. - Vágjunk is bele - csendült lelkesen hangom, miután elült kicsit a székmozgás és halk beszélgetés moraja. - Mit gondoltok, a főszereplő, Milo Silver milyen erényekkel rendelkezik, és mely rossz vagy épp jó tulajdonságai idézték elő, ami történt? Mert ugye az egész biztos, hogy nem egy eseményekbe belecsöppenő illető, sokkal inkább azokat okozó férfiú. // Álmodói tudnivalók: az említett könyv és annak szereplője egyaránt nem léteznek valójában, csak szerepjátékosan A játék lényege az volna, hogy beszélgetés és vita formájában megteremtsük a történet szereplőit, és az eseményeket is egyaránt. Próbáljunk következetesek maradni, hogy legyen értelme a végeredménynek, de egyébként csak a képzeletünk szab határt annak, mit alkotunk //
|
|
|
Gryllus Matilda INAKTÍV
Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke offline RPG hsz: 274 Összes hsz: 6651
|
Írta: 2015. október 3. 16:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=527224#post527224][b]Gryllus Matilda - 2015.10.03. 16:55[/b][/url] Könyvklub Kisebb koromban jópár könyvszemlén, felolvasáson és egy-egy regény kitárgyalásán vettem részt, mindig is foglalkoztatott mások látásmódja. Én ugyan egyetlen alkalommal sem vettem aktívan részt ezeken a könyvklubokon, csupán beültem hátulra, meghúzódtam valahol a szélen, vagy egyszerűen belestem az ablakon (főleg olyankor, mikor felnőttek részére szervezték csak az eseményt, és a közelébe se engedtek). Akárhogy is, csupán hallgattam, és figyeltem, és aztán egy időre meg is feledkeztem ezen tapasztalataimról. Most azonban felmerült az igény rá, és hirtelen azon kaptam magam, hogy én magam szervezek meg egy ilyen könyvklubot. Nem akartam túl későn kezdeni, mert tudtam, hogy nagyon bele lehet egy-egy vitába melegedni, viszont azt se szerettem volna, ha megéhezünk közben (mivel a könyvtárból szigorúan kitiltottam minden enni- és innivalót), ezért ebéd után, kora délutánra tettem az eseményt, és az alkalom kedvéért még a helyet is kicsit átrendeztem. Persze semmi komoly változtatás, mindössze felszabadítottam némi teret, hogy egy nagyobbacska körben tudjunk leülni. Asztalra nem volt szükség, csupán ülőhelyre, sok kis érdeklődő könyvmolyra, és egy könyvre, amit mind ismertünk. Én magam már húsz perccel kezdés előtt elfoglaltam a helyem, elvégeztem minden dolgomat, és izgatottam vártam az első, általam szervezett könyvklub résztvevőit. Ölemben ott pihent egy példány a mai alkalom témájául szolgáló, és az Száz fű és lé címet viselő regényből. Nem olyan régen jelent meg, és egy trilógia befejező része volt, mely igen nagy népszerűségnek örvendett. Számos, különféle motivációval rendelkező szereplője volt, és fordulatokkal teli története, igazán érdekes témának ígérkezett a kibeszélése. Ahogy lassan minden szék megtelt, megköszörülve torkom bele is fogtam. - Szeretettel üdvözlök mindenkit, örülök, hogy eljöttetek! Szeretném előre leszögezni, hogy ez nem párbajszakkör, szóval kérlek ne essetek egymásnak, ha nem értetek egyet - mosolyogtam szavaim mellé, de valóban reméltem, hogy nem lesz semmi baj, mert kiskori emlékeim közt szerepelt pár hasonló alkalomról olyan eset, melyen már csak a pálca előrántása volt hátra, mielőtt feloszlatták volna az vitafórumot. - Vágjunk is bele - csendült lelkesen hangom, miután elült kicsit a székmozgás és halk beszélgetés moraja. - Mit gondoltok, a főszereplő, Milo Silver milyen erényekkel rendelkezik, és mely rossz vagy épp jó tulajdonságai idézték elő, ami történt? Mert ugye az egész biztos, hogy nem egy eseményekbe belecsöppenő illető, sokkal inkább azokat okozó férfiú. // Álmodói tudnivalók: az említett könyv és annak szereplője egyaránt nem léteznek valójában, csak szerepjátékosan A játék lényege az volna, hogy beszélgetés és vita formájában megteremtsük a történet szereplőit, és az eseményeket is egyaránt. Próbáljunk következetesek maradni, hogy legyen értelme a végeredménynek, de egyébként csak a képzeletünk szab határt annak, mit alkotunk //
|
|
|
|
Rozsos Annamária INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje offline RPG hsz: 485 Összes hsz: 767
|
Írta: 2015. október 4. 11:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=527497#post527497][b]Rozsos Annamária - 2015.10.04. 11:15[/b][/url] Könyvklub Volt-e kérdés, hogy ő beül erre a könyvklubba, amikor meglátta a hirdetményt? Hát persze, hogy nem. Kezdődik ott a dolog, hogy eleve mi is egy könyvklub. Homályos és kellemetlen élményeket idéz fel a szó irodalomóráról, amikor megvitattak egy könyvet, azaz szegény tanár próbálta szóra bírni az osztályt, aminek nagyobb fele el se olvasta a könyvet, a másik fele meg - élén a kis navinéssel - nyuszi volt megszólalni. Meg eleve, véleményt nyilvánítani, az olyan felnőtt dolog. Neki nincs véleménye. Mármint, van, hogyne lenne, tizenöt évesen mindenről van véleménye, éppen csak vagy mindenkit túlkiabálva hangoztatja vagy meg se szólal. Szóval a könyvklub, összességében, esetleg nem az ő terepe lesz. Azért persze beül, úgy, hogy ne ő legyen az első, de ne is utolsó. Egy kicsit hátrább húzza a székét, ő ott sincs, senki lehetőleg észre se vegye a jelenlétét, és türelmesen vár, ölében egy füzettel meg egy tollal. Iskolai megszokás, a jegyzetelés kényszere. És amúgy is, a többiek még okos dolgokat is mondhatnak, amit érdemes lehet felírni. A vitainditó kérdés kicsit mellbevágja, azt azért meg kell adni. Bevezető kérdésként valami könnyedebbre számított, mondjuk, hogy másnak is tetszett-e az a hosszan és élvezettel leírt virágos ruha, amit a család legkisebbik lánya viselt a hosszan taglalt teadélutánon. Amit ő meglehetősen unt - bár érzi, hogy kicsit később elolvasva majd jobban megértheti a jelenetet -, ezért figyelme főleg a ruhára koncentrálódott. Amibe, egyszerűen szólva, ő beleszeretett. Naná, elvégre végeredményben csak a fejében létezik, és azokba a legkönnyebb szerelmesnek lenni. Na, de most nem a virágos ruháról van szó, hanem mindjárt a motivációkról. Ahhoz nem mer hozzászólni. Megvárja, amíg más is megszólal, és addig összekucorodva ül a székén. Figyeli, ahogy ki-ki elmondja a véleményét, és ahogy lassan mindenki felszólal, rá kell döbbennie, hogy nagyjából ő maradt hátra. Kicsit fészkelődik, torkot köszörül, keze enyhén remeg. A fenébe, itt most véleményt kell nyilvánítani. - Biztos Geraldine-nak is köze volt ahhoz, hogy elment otthonról, mármint.. hát, szerelmes volt bele, és a lány visszautasította.. az meg, hogy nem tudta, hogy miért is pontosan, hát, sokat hozzáadott ahhoz, hogy.. khm.. szóval, hogy elment és pénzt csalt ki emberekből. - kényelmetlenül fészkelődik a széken, mert érzi, hogy ez kevéssé volt egy összeszedett vélemény, meg nem is vélemény volt, hanem tényfelsorolás, de ő inkább hallgatni szeret, mint beszélni. Hátha valaki kap valamelyik tényen, és folytatja a beszélgetést arról, hogy Geraldine miért is írt egy köteg levelet, amit nem küldött el sosem. *valami távoli proust-i hatások lebegnek itt a szemem előtt*
|
|
|
|