Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846576#post846576][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 17:11[/b][/url]

A Nagyterem alap zsibongása nem jut el a tudatomig. Belemerülve olvasom az anatómia könyv sorait, kékjeim zizegnek az ábrázolásokon, az azokhoz fűzött jegyzeteken és mindenen, ami legalább a látszatát kelti annak, hogy elfoglalt vagyok - és legalább mondhatom a vérfarkasomnak, hogy foglalkoztam bármennyit is a szarjával.
Éppen az ajkaimhoz emelt pohár áll meg a levegőben, ahogy először Adélra, majd az eridonosok asztala felé pillantok kissé kiegyenesedve. Vállat vonva kortyolok a vízből, és fordulok a poharat letéve Adél felé.
- Térdelgessen csak - van egy eridonos az életemben, aki így is sokkal több, mint amit elviselni képes lennék normális esetben, és mindez mellé társul Adél a hülyeségeivel, valamint William, aki Adél tartozéka lett. Vagy fordítva. Faszért nem váltak el amúgy még? Kicsit mintha lemaradtam volna.
Megrázom fejemet, fekete tincseim esnek szanaszét, ahogy ismét rá figyelek.
- Túl leszel ezen - nyúlok kezéért, ujjainkat összekulcsolva emelem azt ajkaimhoz és csókolok rá. - Szerintem már nem kell sokáig kibírnod, végül is... elég sok idő eltelt. Már hova akarnak ennél jobban büntetni? Felesleges - csóválom meg fejemet. Ráadásul haszontalan, mert ha valóban megtette volna, megteszi megint, de mivel nem tette meg, még inkább semmi értelme. Fú, baszdmeg, milyen összetett gondolatok.
- Fejezd már be. Pihenni sem lehet...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846578#post846578][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 18:46[/b][/url]

- Az undorítóan nyálas szavaidtól hánynom kell.
Akkor próbáld meg visszafogni magad, mert ha valakinek a bementi oldalon jön ki bármi is, biztosan elhányom magam én is. Nincs annál undorítóbb, úgyhogy szedd össze magad és hagyd, hogy csináljam a dolgom.
Lezseren vonom meg vállaimat. - Néha kaptam verést az árvaházban. Az számít? - hüvelykujjam simít végig bőrén, kezeinket engedem magunk közé, ahogy fejemet ingatva hallgatom. Ezt a pesszimizmust.
- Ha nem teszel ellene, akkor lehetséges. Győzd meg őket, hogy nem kell - az időközben becsukott könyvet húzom magam elé ismét, az ujjamnál nyitom ki újra és kezdem el böngészni a sorokat, mert befejezettnek tekintem a beszélgetést. Sokkal többet beszéltünk már erről amúgy is, mint kellene és indokolt lenne. Energiavámpír.
Fejemet fordítom felé lassan a kérdésre. Pislogok párat, majd nevetek fel hangosan. Szusszanva csukom be rendesen a könyvet és fordulok felé teljes testemmel, lábamat dobom át a padon, hogy szemben legyek vele.
- Úgysem úszom meg, ha azt mondom, hogy nem, úgyhogy... mit kellene elmondanom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846580#post846580][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 19:02[/b][/url]

Most a kutyára gondol vajon? Mióta? Hát édesem, sokkal régebb óta, mint azt bármi is indokolná, mert már most a hajamat tépem tőle, amikor csak meglátom. Főleg, ha könyörögnöm kell neki, hogy takarodjon be a fürdőbe, mert olyan redvásan, ahogy hazajár, biztosan nem fekszik le a földre. Nem, még a földre sem, nagyon jól látod.
- Ha jól értem, akkor most számon kéred rajtam Narit - vigyorodom el szélesen. Lassan dőlök hátra, magam mögött támaszkodom meg mindkét kezemmel a padon. Mint Adél mondta: tökéletesen elférünk mindig, mindegy hol ülünk. Köszönjük meg az elbűvölő kisugárzásomnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846583#post846583][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 19:53[/b][/url]

- Tévedsz. A jelenlegi felállásban én vagyok a szerető és nem te - billen oldalasan fejem, a mosolyom visszafogottabb lesz akaratom ellenére. Féltékeny.
- Miafasz?! Tudja, hogy ő a házas?!
Persze. De, amit egy hercegnőnek lehet, az az alja pórnépnek még csak a gondolataiban sem fogalmazódhat meg. Ezt nevezem én fair játszmának. Számon van kérve rajtam a vérfarkas, aki egy váratlan pillanatban tört rá az életemre és akit bármelyik elborultabb pillanatomban kérdés nélkül ölnék meg, ő meg dugatja magát a férjével. Mert házas baszdmeg.
Egyik kezem mozdul, tarkómon dörzsölök egyet, ahogy halkan felnevetek. - Beszéljünk arról, hogy te vagy a házas, mégis melletted vagyok. Egyáltalán mi is van köztünk? Szeretsz vagy csak éppen jól jön a farkamon pörögni, mikor Krise rád sem néz, mert éppen a megsértett herceget játssza? Viseljem el, hogy mellette vagy, de nekem még egy kibaszott lakótársam sem lehet? - kapom el tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846585#post846585][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 20:13[/b][/url]

- He?
Kussolj el még az elején, gondolkodnom kell. Szeret. Kimondta, hogy szeret. Gusztustalan ez a szó, semmit nem vált ki belőlem az elégedettségen kívül. Az ujjam köré van csavarva, és ennél...
- He?
Most az egyszer egyetértek veled. Az eddig is hamis mosoly telibe leolvad arcomról, értetlen nézem arcát, hátha valami minimális jelet találok arra, hogy viccel. Hogy a tökömbe jutott arra a következtetésre, hogy szeret, ezért el kell hagynia? Ez elmebeteg? Nem lenne csoda, amúgy is ingatag, de hogy ilyen hamar elérkezett volna.
- Te miről beszélsz? Most mondtad, hogy szeretsz - nevetek fel zavartan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846587#post846587][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 20:27[/b][/url]

- Mi van?! - csattanok fel elfelejtve a tényt, hogy az iskola Nagytermében ülünk. - Felcsináltattad magad és inkább a fattyadat választod, mint engem?! - dőlök előre, ujjaim szorulnak ökölbe, levegőt elfelejtek venni. Tekintetem hidegen csillan meg, és pontosan érzem, hogy a düh és a sötétség egyszerre jön. Az iskolában vagyok - tudatosítanom kell magamban a tényt, különben olyat teszek, amit nem kellene.
- Mester meg fogja tudni és elveszted.
Hirtelen kapok levegő után. Tüdőm sípolva fogadja a hirtelen hatalmas mennyiséget, mellkasomnál szorítom össze pólóm anyagát. Fejemet hajtom előre, így fekete tincseim esnek homlokomba. Nem veszthetem el Mestert. Nem egy ilyen miatt.
- Krise-é a gyerek - morgom magam elé. - És inkább megtartod tőle, mintsem... - felciccenve hagyom abba a mondatot és fordulok el tőle.
- Hülye picsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846589#post846589][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 21:06[/b][/url]

Tehát a fattyút választja helyettem. Ennyi hónap kínszenvedés mellette és mindezt azért, hogy semmit nem érjek el vele. Még azt is képes voltam elviselni, hogy az a fasz széttört a koponyámon egy üveget, majd megmérgezte Adélt, hogy rám se tudjon nézni hetekig. Lábam áll neki gyorsan fel s le mozogni, ahogy keserűen és halkan nevetek fel.
- Hogyne. Vállalja érte - ismétlem meg a szavakat inkább magamnak. Hátha így egyszerűbb felfognom, de nagyon úgy néz ki, hogy felsülök. Krise akarja a gyereket. Ki nem állhatja Adélt, erre komolyan fel akarnak nevelni egy kölyköt?
A kérdésre kerekednek ki a szemeim, fejemet kapom fel. Nem pillantok el róla, amíg be nem fejezi, sőt még utána is képtelen vagyok. Szemeim elé húzom tenyerem, ahogy kitör belőlem a röhögés.
- Te mégis mit hiszel rólam? - szegezem neki a kérdést. - Mit kellene bizonyítanom? Hogy van pénzem? Van. Adok, vidd, szarok rá, azt csinálsz vele, amit akarsz. Oda költözöl belőle, ahova akarsz - hogy jutottunk el idáig? - Tőlem félted, amikor egy feltételes szabadlábon lévő mágus a férjed? Nem hiszem el, hogy mindezek mellett van még pofád ezt felhozni - ingatom meg fejemet, ahogy felkelek, a padot átlépve állok meg mellette. - Értettem, Mrs. Krise - fordulok felé, kezemet lezseren teszem hasamhoz, ahogy meghajolok, és mosolyodom el, mikor megszólalok. - Csak ne érjen meglepetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846591#post846591][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 21:34[/b][/url]

- És az nem jutott eszedbe, hogy erre jó okom volt? - kérdezek vissza azonnal. Játszom a sértettet, holott tudom: szó, bűntudat és megbánás nélkül áldoznám fel az előttem ülőt azért, hogy Mesternek jó legyen. Ha azt kérné tőlem, pár óra múlva a lány már nem mozogna, ahogy a benne növekvő fattya sem - egyetlen szóra lenne szükségem ehhez.
Felegyenesedve figyelem arcát, amire semmi nem ül ki. Már nem is kell. Elég volt látnom a féltékenységet, majd az elhatározottságot Krise felé, hogy tisztában legyek azzal, ezt a csatát elvesztettem. Halványan mosolyodom el - pontosan az a mosoly pihen arcomon, amit Adél már remekül ismerhet. Ezzel a mosollyal simogattam a bőrét, ezzel a mosollyal beszélgettünk éjszakánként, ez a mosoly a védjegyem mellette.
- Nem helyes a múlt idő - csóválom meg fejemet. - Még mindig szeretlek - zsebembe csúsztatom egyik kezemet. Ujjaim automatikusan a fiolára fognak, amiből elég lenne pár csepp, hogy ennek örökre véget vessek. Másik kezem nyúl ki Adél mellett, kissé előrébb dőlve kapom fel a könyvet az asztalról és markolok rá. Halkan szusszanva hátrálok egy, majd két lépést, végül fordítok hátat és - hacsak Adél másképpen nem gondolja - hagyom el a termet.