Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=868744#post868744][b]Ingelheim Júlia - 2023.10.22. 21:56[/b][/url]

Minden valamirevaló művész a hosszú éjszakákat és rövid nappalokat kedveli. Legalábbis etz tartják. Julcsinak is vannak ilyen napjai, de általában csak azért mert a hasa a konyha felé szólítja. Ne essék félreértés, ha játszani kell, vagy nézni, vagy szurkolni a kulisszák mögött, akkor bírja ő az éjszakázást. Akkor is, ha stábbuli van. De a dolgos hétköznapokon alapvetően a korai fekvést és késői kelést preferálja. Minél többet alhat, annál jobb.
Most azonban ennie kell valamit. Kérhetne egy kis nasit az Eridon konyhájába is, de abba nem lenne elég izgalom. Vacsorázott is, persze, de hát hol van az már ilyenkor? Már legalább másfél, vagy még inkább két órája volt! Pizsiben csattog végig a folyosókon, valamelyest igyekszik ügyelni lépéseinek hangerejére. Balog, a mozgástanára biztos rettenetesen leszúrná, ha látná, milyen ormótlanul trappol végig a fél iskolán. Hát nem erre tanította!
Nem igazán tudja eldönteni, hogy mi kellene, még akkor sem, amikor belép a konyhába. Abban bízik, hogy majd ott megihletődik, esetleg a manók adnak valami jó tippet a nap aktuális ajánlatáról. Ennél azonban valami sokkal jobb történik, mikor meglátja a barnát. Ez ugyanis, közös evést jelent, bárhonnan is nézi. Magabiztosan közelebb sétál, hogy lássa, miféle komoly munka folyik éppen. - Mit főzünk? - teszi fel kérdést, mintha a másik lánynak is teljesen egyértelmű lenne, hogy nem csak osztozni fognak a pótvacsorán, de annak elkészítésében is közösen vállalnak majd szerepet. Végtére is, mi a legrosszabb dolog ami történhet? Hogy lekoptatják és kénytelen magához venni egy nagy halom édességet amit aztán a szobájában elfogyaszthat? Ő éppen ebben is benne van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=868827#post868827][b]Ingelheim Júlia - 2023.10.25. 13:08[/b][/url]

Ó igen, az az áldott jó Morgó. Találkozott már vele néhányszor. Úgy tűnik a manó kiemelten kedves és kifinomult stílusát nem csak Julcsinak tartogatja, hanem mindenkivel ilyen. De legalábbis minden lánnyal ilyen, ez a következtetés már egyértelműen levonható. - Így is van, két ekkora sztárszakácstól igazán nem kell félteni a konyhát - teszi hozzá komoly bólogatások közepette, hátha ketten nagyobb meggyőzőerővel bírnak majd. Az, hogy a manó visszavonulása melyikük érdeme, már sosem derül ki, de őszintén, kit izgat? A lényeg hogy szabad a pálya, övék a konyha. - Nem szeretem, hanem egyenesen imádom! - Mégis ki az az elvetemült lélek, aki ne szeretné a bolognait? De komolyan. Az tuti valami súlyos mentális problémával küszködhet. Julcsi egyébként sem volt sosem különösebben válogatós, nyilván van egy-két étel, amiért nem rajong, de jobban szeret annál enni, minthogy azon gondolkozzon, mit utálhatna legközelebb.
- Tulajdonképpen azt hiszem, ők csak a lerombolásig jutnak, az építésig nem igazán. És azt hiszem a szemükben minden ember egy igazi kis tenorista. - Jót mulat ezen a szón, nagyon is, szereti az ilyen vicces és kreatív megoldásokat. A nyelvi humor az egyik kedvence, még ha neki nincs is különösebben jó érzése hozzá.
- Hmm? - Most rajta a sor, hogy hümmögjön, nem igazán esik le neki, hogy milyen Zsannáról, de legfőképpen hogy milyen leváltásról van szó. Bővebb magyarázatot vár, ez nem vitás. Addig is inkább dologra fogja magát, összeválogat néhány fűszert, amiben majdnem egészen biztos, hogy kelleni fog második vacsorájuk elkészítéséhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=869252#post869252][b]Ingelheim Júlia - 2023.11.08. 11:14[/b][/url]

- Egyetértünk, aki nem szereti, az... - látványosan kirázza a hideg, mintha valóban ódzkodna az ilyesfajta emberektől. Mintha a bolognai-utálók felérnének valamely szörnyű embercsoporttal.
- Naná! - Büszke vigyorral konstatája, hogy a másik lányban is megvan a kellő magabiztosság, amit ő igencsak kedvel. Így kell ezt kérem, így kell ezt. - Bár kérdés, hogy ezen goromba fogadtatás után, meg akarjuk-e kínálni őket. - Nem egy irigy típus, de azért néha kibukik, hogy mégiscsak egyke, és ez az osztozkodás dolog nem mindig sikerül neki úgy, mint ahogy kellene, vagy legfőképpen illene.
- Már nézem is. - Kicsit el van veszve, mert fogalma sincs, hogy ebben a konyhában hol kellene bort keresnie, abban semi biztos, hogy egy kiskorúakkal teli iskolában egyáltalán tartanak ilyesmit, pláne, hogy mint azt az aktuális példa is igazolja, bárki könnyen belóghat ide és megdézsmálhatja a készletet. De aztán néhány szekrény kinyitogatása után talál egy megkezdett üveg bort eldugva néhány konzerv közé. Győzelem! Már csak a sűrített paradicsomot kell meglelnie, ami egy kicsit könnyebb feladatnak bizonyul. Teljes siker. - Jahogy az, ühüm... - szerencsére Ella is úgy gondolja, hogy jobb, ha nem firtatják ezt a témát, hanem hagyják szépen a csudába és inkább a főzésre koncentrálnak. Leszállítja a kívánt alapanyagokat, és érdeklődően áll meg a másik lány mellett. Elvégre ma Ella a szakács, Julcsi csak kuktáskodik itt mellette, ha már véletlen épp jött ls beleütötte az orrát ebbe is. - Felvágjam a hagymát? - Tudja, hogy mindenki utálja a feladatot, mert megy közben a sírás. Julcsi sem tudja elkerülni, de talán nem annyira érzékeny rá, mint mások, vagy csak nem aprít elég gyakran ahhoz, hogy már elege legyen belőle. - Iszonyú sok sajttal csak az igazi, sehogy máshogy. - Ki sem bírná, hogy érzékeny lenne bármire, és így nem ehetné ezt és akkor, amihez épp kedve van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=870643#post870643][b]Ingelheim Júlia - 2023.12.28. 12:42[/b][/url]

- Sima. A chilinél semmi nem lehet rosszabb. Mármint az csak akkor rossz, ha béna vagy, de akkor nagyon. Tényleg amúgy te hogy állsz a csípőssel? - Nyilván, az eredeti verzió nem csíp, de egy kis pikantéria még semminek sem ártott. Ha a másik lány azt mondja, hogy leginkább sehogy, akkor majd a saját adagját hinti meg egy kis ezzel-azzal, hogy kedvére valóbb legyen.
- Ingelheim Júlia, Eridon. Részemről a szerencse. - Elviccelve a mozdulatot pukedlizik egyet, kezében egy félig megpucolt hagymát tartva. Biztos benne, hogyha most látná magukat kívülről, rendkívüli látványnak bizonyulna. Miután végez a pucolással, neki vág a kockázásnak is. Ügyes mozdulatokkal aprítja fel a zöldséget, bár a művelet felétől a látása már nem bizonyul megbízhatónak az előszökő könnyek miatt. Van annyi esze, hogy nem hagymás kezével nyúl a szeméhez, hanem ruhaujjával próbálja eltüntetni a nemkívánatos könycseppeket.
- Ugye? Nem is értem miért veszik olyan komolyan ezt a takarodó dolgot. Mármint értem, de a konyhával igazán kivételt tehetnének. Szerintem el kéne kezdeni megfűzni az igazgatóságot. Ha elég bájosak és kedvesek vagyunk, csak nem mondanak nemet. Ugye? - Hogy alátámassza, prezentálja is angyali mosolyát és a szempillarebegtetést, aminek általában kellemesen szívlágyító hatása van. - Végeztem a hagymával, következő lépés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=874414#post874414][b]Ingelheim Júlia - 2024.03.07. 16:40[/b][/url]

- Akkor azt ma kihagyjuk. - Legalábbis a nagy közös főzésből mindenképpen, aztán hogy a sajátjába véletlen cseppen-e majd egy kis csípős szósz, az már a jövő zenéje.
- Ez a legjobb ötlet, amit valaha hallottam. De komolyan, istennő vagy. - Ez sokkal jobb ötlet, mint az a kis konyhának csúfolt dolog ami a toronyban van. Persze, érti. Szabályok meg minden, meg hogy vészhelyzet esetén teljesen jó az is, de azért az, amit Ella javasol fényévekkel menőbb gondolat.
- Naná! - Azzal a lendülettel már fogja is a lábast és engedi tele vízzel. Tésztafőzésben már nagyon rutinos, az volt az első dolog, amit megtanult megfőzni, mert az életmentő lehet a vészhelyzetekben is, és nagyjából bármivel elfogyasztható. Az anyukája okos nő, meg kell hagyni.
- Ó nem, egyik sem. Ez csak a színészképzés mellékhatása. - Igazából nem, ez a jellemének a mellékhatása, a beszélőkéje egész életében nagyon jó volt, és általában tudja, hogy mit kell mondjon ahhoz, hogy elérje amit szeretne. - Ez az én szuperképességem, ha úgy vesszük. - Nem biztos, hogy a legmenőbb, de hogy a leghasznosabbak között van, az egészen valószínű.