Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=864958#post864958][b]Salamon Gréta - 2023.06.25. 20:49[/b][/url]

Egy valamit már sikerült megtanulnom Bonnie-val kapcsolatban, mégpedig azt, hogy ő is szívesen ténykedett a konyhában. Még az évnyitó után lettünk jóban, amikor elég nagy zűrzavar tört ki, és többen meg is ijedtek. Egyike voltam azoknak, aki az eset után próbált segíteni azoknak, akik gyengébb idegzettel rendelkeztek, és jobban megviselték őket az események. Már nem is tudom, hogy ez volt-e az a pillanat, amikor összeismerkedtünk, vagy csak úgy amúgy telepedtem mellé, de arra tisztán emlékszem, hogy már akkor is elég visszahúzódónak tűnt. Nekem viszont ez még nem vette el a kedvem attól, hogy barátkozzunk, szóval valahogy így indult a mi kis barátságunk, azóta pedig nem volt olyan hét, hogy ne lett volna valamilyen közös programunk. Most például éppen tortát sütöttünk egy közös barátunk részére, hogy ezzel lepjük meg a szülinapján. A krémet már javában kikevertem, miközben Bonnie különféle gyümiket szedett elő, ezekre vetettem egy pillantást.
- Nagyon jól néznek ki, és az illata is érződik. Az ott szamóca, nem? - böktem ujjammal az egyik piros kis gyümölcsre, s egy szemet elloptam belőle, hogy megkóstoljam. - Hú, ez mennyei! Arra gondoltam, hogy egy részéből készíthetnénk egy ilyen lekvárszerű zselét, amit a lapok közé kennénk a vaníliás krém mellé. Mit gondolsz? A maradékkal pedig díszítenénk - javasoltam lelkesen, miközben abba hagytam a piskóta kavarását, s elkezdtem beleönteni a sütőformába.
- Mizu egyébként, most már jobban vagy? - nyíltan nem kérdeztem rá, csak diszkréten utaltam ezzel Kornélra, mert azért tudtam azt, hogy mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=864967#post864967][b]Salamon Gréta - 2023.06.25. 21:40[/b][/url]

- Komolyan? Ez nagyon menő, hogy te miket nem találsz. Én is látni akarom, megmutatod majd? - kérdeztem mosolyogva, nagyon bírtam az ilyen kiskerteket, nagyon szépek tudtak lenni, ha úgy igazán odafigyelve gondozták.
A terápiás sztorin közben elgondolkodtam, egyből az öcsém villant be, akire lehet, hogy ráférne egy ilyen terápia, de az biztos, hogy őt nem szabadítanám Bonnie-ra, mert amilyen tuskó mostanában, még félő, hogy megbántaná szegényt.
 - Barnabás? Ismerősen cseng a neve...ő nem az a pasi, akinek pizzériája van? - kíváncsiskodtam, miközben sikerült a piskótát egyenletesen eloszlatnom, s betenni a sütőbe.
- Ne aggódj, nem vész kárba egy falat sem. Csak egy gond van, nem tudom, hogyan kell csinálni ezt a gyümölcszselét. Szerinted hogy kéne? - csak álltam ott a pult felett, figyelve a bogyókat, közben lenyaltam a kanalat, amivel a piskótát kevertem be.
- Ez tök jó, rendes fickó ez az Ezra, és még helyes is – jegyeztem meg egy mosollyal, mert kár lett volna tagadni, tényleg tökély volt az a pali. Közben lopva, az üvegen túl benéztem a sütőbe, egyelőre viszont nem sok minden látszott, jóformán semmi.
- Hú, ne is kérdezd. Elég szivatós volt, és nem is sikerült túl jól, de remélem, hogy engedi a javítási lehetőséget. Nekem nagyon fontos lenne, hogy jó jegyet szerezzek, csak mostanában annyi dolgom volt. Tudod, anyagilag nem vagyunk eleresztve, suli mellett mindig dolgozok valamit, és el is megy a pénz, mert Erik állandóan valami kárt okoz másoknak. Zsannának például összetörte a mobilját, azt is ki kéne fizetnem – sóhajtottam. - Ja igen, majd ne lepődj meg, ha fura pletykát hallasz, és ne hidd el. Az az átok Bella elkezdett pletykálni rólam mindenféle hülyeséget, csak azért, mert féltékeny a pasijára, pedig közöm sincs a sráchoz – meséltem el, miközben előhúztam egy átlátszó üvegedényt, meg egy tiszta fakanalat, hogy elkezdjük a zselé elkészítését.
- Akarod ezt Te csinálni? - nyújtottam is felé a kanalat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=864973#post864973][b]Salamon Gréta - 2023.06.26. 07:30[/b][/url]

- Rendes, hogy magához fogadott titeket - biccentettem Bonnie szavaira, nagy szerencséjük volt, hogy ez így alakult, mert lehetne ennél sokkal rosszabb is. Ebbe a témába nem is akartam belemenni, hisz nem lehetett ez olyan könnyű nekik, de szerencsére jó emberek nyújtottak feléjük segítő kezet, és ez számított. - Tényleg, mennyi idős is a húgod? - ezt valahogy sosem kérdeztem tőle, de gondolom még nem volt elsős, mert nem emlékszem rá, hogy láttam volna a suliban egy ifjabb Bencsik lányt. Közben a munka nem állhatott meg, a sütőből már érződött a piskóta finom illata, nekünk meg össze kellett hoznunk ezt a zselét, így kíváncsian hallgattam végig az ötletet, hogy hogyan is tovább, majd ezt a feladatot inkább rá is hagytam Bonniera, hisz láthatóan neki ehhez a részéhez több ötlete volt.

- Szuper, ez szerintem jó lesz így , ahogy mondtad, én meg akkor közben elkészítem a vaníliás krémet - mondtam lelkesen, szerencsére a pudingfőzésben még jó voltam, s abból krémet készíteni sem volt túl nagy bonyodalom. Neki is álltam a puding alapjának, port és tejet öntöttem egy tálba, s hozzá egy kis cukrot is adtam, hogy azt kevergethessem. Közben feltűnt, hogy Ezrára nem reagált, így csak somolyogtam az orrom alatt, szerintem azért neki is tetszett az a pasi.

- Ó, dehogy nem. Már ezerszer veszekedtem vele emiatt, de hajthatatlan. Csak tudod, nem akarom, hogy gond legyen, hogy a hülyeségei miatt apát zargassák a felháborodott szülők, ezért kénytelen vagyok mindig elsimítani a dolgokat - ennél a témánál nem voltam túl lelkes, eléggé lehangoló volt az, hogy az öcsém így kifordult magából. Inkább beszéltem is másról, mert Bella és a pletykák még mindig izgibb volt, mint a családi szennyesem.

- Hát…valami olyasmit hallottam vissza, hogy egy szerelmi bájlöttytől fogaim nőttek odalent…érted. Tök gáz, és a legdurvább, hogy van, aki ezt még el is hiszi - nevettem, már-már kínosan, mert azért nem örültem annak, hogy pletykálnak rólam. - Olyat is visszahallottam, hogy szerinte ribanc vagyok - megvontam a vállaim, s közben még jeleztem is mutatóujjam forgatásával a koponyám mellett, hogy mit gondolok arról a lányról. - Szerintem flúgos kicsit…hm, mi? - meglepetten pislogtam Bonniera. - Dorián? - felnevetve ráztam meg a fejem. - Nem, kizárt, a lányokat szereti, ez tuti - meséltem röviden Bonnienak -  csak olyan…hogy is mondjam, selyemfiús - jegyeztem meg nevetve. Nem is volt kifejezetten az esetem, de azért mégis volt benne valami, egész helyes srác volt, csak szegényt szögesdrótokkal és kutyákkal vette körbe Arabella. - Na de ha már itt tartunk, van valaki a láthatáron, aki tetszik? - ó igen, tudtam jól, hogy hogyan érzett Kornél iránt, de az még nem jelenti azt, hogy csak ő az egyetlen srác a világon, biztos akadt más is, aki felkeltette az érdeklődését, hisz miért is váltott volna hajszínt. Meg aztán, lehet hogy rá is fért volna az, ha végre tovább lép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=865053#post865053][b]Salamon Gréta - 2023.06.29. 20:05[/b][/url]

- Hű, elég nagy a korkülönbség, de biztos nagyon cuki lehet – elmosolyodtam, még nem volt szerencsém a húgához, de gondolom, hogy olyan lehet, mint ő, csak kicsiben. Szegénynek biztos sok gondja akadt is, amolyan nevelés a szülő helyett, de ezt át tudtam érezni, hisz nagyjából hasonló cipőben jártam, csak nekem egy kamasz kölyköt kellett „nevelnem”.
- Addig jársz jól, míg nem árt, képes rá...- jegyeztem meg röviden, nem volt szokásom másokról rosszat mondani, a pletykákra sem adtam soha, vele viszont sajnos negatív tapasztalatom volt. Még csak nem is kérdezett, azonnal támadott és átkot szórt rám, ráadásul hátulról, úgy, hogy még csak védekezni se tudjak. Ez pedig se nem fair, se nem vall jó emberre. Ezt viszont már nem hoztam fel Bonnie-nak.
- Egyet javasolhatok, rá se nézz Doriánra és akkor nem lesz probléma – fűztem hozzá nevetve, miközben figyeltem, ahogy elkészíti a finom zselét. Közben én sem akartam tétlenkedni, így nekiálltam egy pudingos krém elkészítéséhez, ami nem volt bonyolult.
- Jaj, fogalmam sincs, lehet, hogy sok sci-fit olvas és ott szed össze ilyen dolgokat – vállat vontam, s próbáltam úgy állni a dologhoz, mintha nem is zavarna, pedig zavart. Még akkor is, ha nem igaz, sajnos ezzel a pletykával sikerült elérnie azt, hogy a hiszékenyebbek nagy ívben elkerüljenek.
- Hahaa, ez jó, tetszik – elnevettem magam, Bonnie talán nem is sejtette, hogy vicces, pedig az volt. - Azért az durva lenne, ha neki tényleg lenne ilyen harapó szörnye – mosolyogva kavargattam a krémet, ami lassan sűrűsödni kezdett a hő hatására, s persze közben csak visszakanyarodtunk Doriánhoz. Pillantásom Bonniera kúszott, értetlen mosoly szökött az arcomra.
- Na de hát én tényleg nem...mi nem, tényleg! - úgy győzködtem, mintha ő is Bella egyik kéme lenne, pedig tudom, hogy nem az volt, barátnőmként meg jól tette, hogy elmondta a véleményét, csak épp nem értettem, hogy miért gondolták azt, hogy ő meg én. A héten már ő volt a második, aki erre utalt, igaz Zsanna épp az ellenkezőjét mondta, így elég nehéz volt kiigazodni a tanácsokon.
- Már épp kérdezni akartam – tettem hozzá nevetve, csak megelőzött, hisz kíváncsi voltam, hogy ha szerinte nem ő illik hozzám, akkor ki, Bonnie pedig szépen fel is sorolta.
- Hm, és tudsz is ilyet a suliban? Nevezd nevén – kíváncsian vontam fel a szemöldököm, s egy pillanatra abba is hagytam a puding kevergetését. S ha már itt tartottunk, az is érdekelt, hogy van-e valami új srác a láthatáron, aki a radarjára került Kornél után. Bonnie viszont meglehetősen passzív választ adott, olyannyira, hogy még a szemeim is elkerekedtek.
- Ne mondj már ilyet csajszi, ez egyáltalán nem igaz! Csak rossz srácokat nézhettél eddig. Vegyük például Kornélt, cuki srác, de őszintén, a saját árnyékát nem találja, na látod, ha szerinted hozzám nem való a Jankovits srác, úgy hozzád sem való Kornél. Inkább egy vicces sráccal tudnálak elképzelni, aki egy kicsit kirángat a komfortzónádból. Például az a navinés srác, hogy is hívják? - nem jutott az eszembe a neve, csak annyit tudtam, hogy nem olyan rég érkezett az iskolába. Mindenesetre szerintem illett Bonniehoz, egyszer láttam őket a folyosón diskurálni. A korábbi kérdésem közben visszapattant, és egyben el is gondolkodtatott.
- Lássuk csak, hm – fejemet félre biccentve gondolkodtam, már a puding is kezdett odakapni. - Nem is tudom, azt hiszem most senki – igazából nehéz lett volna egy nevet mondanom, hisz nagyon sok helyes srác járt a tanodába, közülük akadt olyan, aki már kapcsolatban volt, meg olyan is, aki nem, de őszintén nem tudtam volna mit mondani Bonnienak, hisz egy dolog a külső, és egy dolog a belső.
- Jaj a puding – vigyorogva gyorsan kavartam még rajta párat, miközben eloltottam a tüzet, majd egy keverőtálba öntöttem, s elkezdtem összekeverni vajjal. - Szerintem macskákról beszéljünk, ott meg tudnám mondani, hogy melyik tetszik – feleltem nevetve.
- Kész van a zselé? Meg meg kéne nézni a piskótát. Kivegyem vagy kiveszed? - fordultam felé, miközben még kavartam a krémet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=865824#post865824][b]Salamon Gréta - 2023.07.30. 17:41[/b][/url]

- Ne kérdezd, az ő dolguk - nevetve ráztam meg a fejem, tényleg nem akartam ezen filozofálgatni, hisz kettejük kapcsolata nem érdekelt, csak az, ha a fél iskola a szájára vett a nagy semmiért. Ezt el is meséltem barátnőmnek így főzőcskézés közben, hátha nem hallotta még a pletykákat.
- Nem ránéztem, hanem elesett gördeszkával, megsérült csúnyán és segítettem rajta. A portréknak meg nagy a szája, és egyből kanyarítottak ebből valami hazugságot, gondolom. Csak esélyem sem volt arra, hogy mondjuk elmondjam a verziómat, mert aljasul hátba támadott. De inkább nem is foglalkozom vele - vontam meg a vállaimat, közben tovább folytattuk a sütemény készítését. A konyhát már betöltötte a piskóta illata, mennyei volt. Közben tovább dumáltunk a fiúkról, röpködött is néhány név a levegőben.
- Létai Roli? Áh, ő mindenkinek is udvarol - nevetve megráztam a fejem, kósza pletykákat lehetett hallani a srácról, persze lehet, hogy a fele sem volt igaz, és tény, hogy széles vállai voltak és egész helyes volt arcra, de attól még nem ismertem jobban, hogy véleményt alkothassak vele kapcsolatban.
- Na ez jó - a következő név hallatán fel is nevettem, mert meglepett, hogy Bonnie barátnőm épp egy tanárt javasolt, ha nem hallom, el sem hittem volna.
- Helyesnek helyes, de nem hiszem, hogy épp rám lenne szüksége - inkább legyintettem is a témára, még mielőtt efféle gondolatokon kezdek el filozofálni jobban.
- Aham - bólintottam, ahogy szóba jött a navinés, de sajnos ennél több infóval nem tudtam szolgálni, mert pechemre nem jutott eszembe a srác neve. Az viszont megfordult a fejemben, hogy szervezzek neki és Bonnienak egy kis randit, ami mindkettőjüknek meglepetés lenne. Ennek gondolatától még egy mosoly is szökött az arcomra, miközben Bonniera kacsintottam.
- Helyes, figyeld csak meg őket - közben gyorsan befejeztem a pudingot, miközben ő kivette a sütőből a piskótát.
- Jajj nagyon jól néz ki! Kenjük meg és kész is vagyunk - dörzsöltem össze lelkesen a kezeimet.
- Deee, szívesen! Menjünk, jó ötlet. Már ezer éve nem voltam kint meccsen, egy kicsit már hiányzik is - vallottam meg, miközben segítettem Bonnienak kettévágni a piskótát, ezután kentem bele a pudingot, a zselét viszont már ráhagytam.  - Szerintem ennek örülni fog Lara, mit gondolsz? Már csak gyertya kellene  és kész is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=866992#post866992][b]Salamon Gréta - 2023.09.12. 19:21[/b][/url]

Bonnie szavai a festményekről elgondolkodtattak, bólogattam is a gondolatmenetére. - Igen, ez könnyen meglehet, inkább foglalkoznak másokkal, mint hogy a saját életükkel vagy emlékeikkel foglalkozzanak. Pedig, ha fellapoznánk a történelemkönyveket, biztosan találnánk szaftos pletykákat róluk is - jegyeztem meg, s fel is merült bennem a gondolat, hogy ha legközelebb valamelyik portré pletykát indít rólam, akkor felolvasom a folyosón a róla szóló múltbeli sztorikat, hátha akkor majd észhez tér.
- Ne is mond, szellem én sem szeretnék lenni, szerintem ez nekik is rossz, és valószínűleg valami oka van annak, hogy itt ragadnak, talán valami megoldatlan ügy. Ha elmegyek, menjek tisztességgel és békével, ne kelljen nekem még ötszáz évig itt repkednem - fűztem hozzá, egyetértve azzal, hogy milyen rossz is lehet ez a szellemlét.
- Áh, szerencsére lepereg. A Prambergeren nőttem föl, ott megedződtem már, nem fogok összeomlani egy olyas valaki véleményétől, aki még csak nem is ismer - vállat vontam, nem feltétlen tartottam rossz embernek Wessit, hisz nem ismertem, de az már messziről sugárzott róla, hogy van benne rosszindulat és komplexusai lehetnek. - Hát igen, csak akkor fuss össze a Létaival, ha kalandra vágysz - jegyeztem meg nevetve Bonnienak, majd megcsodáltam a tortát, amit sikerült összehoznunk ebben a pár órában.
- Na ezt nem felejtem el, mikor is lesz a szülinapod? - kérdeztem nevetve, úgy, mintha nem tudnám, pedig nagyon is jól tudtam, és már volt is ötletem arra, hogy majd mivel is lepjem meg.
- A családi receptek a legjobbak. Legközelebb megsüthetnénk a nagyim almás-rácsosát - mondtam lelkesen, szerencsére Bonnie szeretett sütni, meg én is, és ilyenkor mindig jókat tudtunk dumálni.
- Benne vagyok! - lelkesedtem az ötletért. - Hjajj Bonnie, bevallom, hogy én tök szívesen lennék szurkoló is. Tudod, pom-pomokkal, szép ruciba öltözve. Ha benne lennél, meg találnánk még pár lányt, akkor akár csinálhatnánk egy ilyen szurkolócsapatot is. Vagy ez szerinted hülyeség? - elgondolkodva pillantottam rá, közben még gyorsan rendet raktam, hogy szép tisztaságban hagyjuk magunk mögött a konyhát.