Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=857776#post857776][b]Winkler Ábel Julián - 2022.12.27. 23:53[/b][/url]

A Jul első napja van! Nagyon szeretem ezt az időszakot, mert hiába nem mi vagyunk többségben, a keresztény hagyományok nagyon sokat átvettek a mieinkből, így kicsit olyan, mintha az egész világ megállna egy kicsit és a Yule-ról emlékezne. Gyönyörű fények, csodás illatok, díszek, amik mind azt magasztalják az eljövendő fényt. Ugyan szeretem a sötétet is, hiszen abban tud csak igazán ragyogni a fény, viszont már ideje, hogy elkezdjenek hosszabbodni a nappalok.
Az iskolában ilyenkor mindig kicsit ünnepiesebbek az ételek, ahogy közeleg a szenteste és a karácsony, mindig van valamilyen különleges süti a tálcán, előkerülnek az ünnepi fűszerek és jellegzetes ételek is, ami egészen biztosan sok plusz munkát ró szegény manókra a konyhában.
Tudom, hogy önként dolgoznak itt, de én akkor is szeretném megháláni az éves kemény munkájukat, a Jul és a karácsony is a kedves gesztusokról szól. Áldozatot nem szoktam bemutatni, mint az ősi hit hívői, de ilyenkor minden nap csinálok valami, amivel szebbé tehetem mások napját.
Kihelyeztem egy plakátot az iskolai faliújságra, amiben közös mosogatásra invitáltam a diáktársaimat vacsora utánra, pontban nyolcra. Sajnos nem sokan tették tiszteletüket ezen a háladó eseményen, ami miatt kicsit szomorú vagyok, ám lelkesedésem töretlen. Majd ráérek bánkódni, amikor nincs mit csinálnom!
A konyhába lépek a már megérkezett csapattal, ahol is a manók tüstént hozzánk sietnek, hogy miben segíthetnek.
- Szép estét, barátaim! Nem, köszönjük nem! - Nyújtom oda az egyik manónak tenyeremet, aki azonnal egy forrócsokival kívánt köszönteni, míg mások a többiekez léptek oda.
- Azért érkeztünk, hogy megháláljuk a munkátokat! Nagyon köszönjük az egész éves áldozatotokat, a csodás ételeket, a makulátlan asztalt. És azt, hogy vagytok. -
Egy pillanatnyi szünet után munkára invitálom a kis csapatomat és én magam is hozzáfogok az egyik mosogatónál egyesével suvickusszal tisztítani a zsíros, morzsás tányérokat. Az élet úgy hozta, hogy az egyik Danvers mellé kerültem, akit inkább csak hírből ismerek, sosem volt szerencsém beszélni egyikükkel sem. Mindenesetre meglepett, hogy itt találkoztunk.
- Köszönöm, hogy eljöttél. - Szalad ki a számon, ahogy próbálom kirázni a gyűjtőbe az egyik tányérból a maradékot. Ezt még eladományozza az iskola a Bestáriumnak.
- Fontos, hogy visszaadjuk a közösségnek a sok jót, amit velünk tesznek. - Folytatom csevegve, a pálcám a fülem mögé téve, amíg kinyitom a fiókot, ahová a már tiszta tányérok kerülnek.