34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint
Konyha - Farkasházy Rudolf hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 361
Írta: 2021. október 16. 19:01 | Link

Hella


Teljesen belemerültem a papírmunkába, és mire felpillantottam az órára, már bőven elmúlt tíz is, vagyis, elvileg a tanárokon és néhány prefektán kívül senkivel sem kell összetalálkoznom, ha kilépek az Eridonból. Persze, a klubhelyiségben még van egy-egy kósza lélek, aki ők vagy élénken beszélgetnek, vagy éppen könyveiket bújják, ki tankönyvet, ki szórakoztató mugli - vagy mágusirodalmat. Ergo, én magam észrevétlen tudok kisomfordálni, anélkül, hogy bárki megállítana.
Sári, az én biztos pontom a prefektusi feladatok maximális ellátásában lemondott, ez a tény olyan szinten mellbevágott, hogy a mai napig nem tértem még észhez, miközben hevesen próbálok találni valakit, aki alkalmas. Túl nagy elvárásokat támasztok, tudom, de valahogy most nagyon nehéznek érzem a döntést. Amúgy is, néha attól félek, hogy elveszítettem húsz, vagy talán harminc év emlékezetét is, és túl az ötvenen, hatvanon várom, hogy az újabb időskori rigolyám elhatalmasodjon felettem. Mindeközben persze masszívan utálom a világot, és elképesztően erős késztetést érzek, hogy hat harminctól nyolcig azokon a tömegközlekedési eszközökön perlekedjek, melyek a legzsúfoltabbak a diákoktól. Hát igen, azt hiszem, a hisztériám, most éppen nem tinédzserkori, hanem nyugdíjas. Kezeltetnem kellene magam? Meglehet, de az egyetlen jó szakemberrel, akit ismerek, összeférhetetlen a gyógyulásom. Ezt hívják úgy, hogy pech.
A lényeg, hogy simán kijutottam az Eridonból, és annak a biztos tudatában, hogy nem találkozhatok össze a vörös macskanővel indulok neki teljesen nyugodtan a folyosóknak. Nem sietek, úgy vélem, hogy ma éjjel a kastélyban maradok, dolgozom, hogy valami eredményt is fel tudjak mutatni, de előtte muszáj ennem, és talán egy jó teát innom, ami átmelegít, és némi löketet ad. A kismanók persze nem pont arra vannak beállva, hogy én megjelenek, de szerencsére kevésbé esnek kétségbe a tényen, hogy itt vagyok, mint hittem, és még némi pincepörkölttel is tudnak szolgálni, Manci néni isteni házi savanyúságával. Lehet erre nemet mondani? Nem. De azért a védelmem érdekében szeretném hozzátenni, hogy egy szendvics volt a célom, amikor útnak indultam. A némi egy egész teli tányért jelent, amit nem nagyon kell mozgatni, különben mindenfelé folyni kezd, és friss, ropogó, meleg kenyereket, aminek még a csücskét is odateszik. Királyi életem van, így teljes nyugalommal, a velem szemben helyet foglaló Tulipánnal közösen állok neki enni.
Ő a kedvenc kismanóm, régebben segített, amikor a Rellonba csempésztem be ajándékokat Nellinek, és emlékszem, hogy milyen nagyon lekonyult a füle, amikor arról érdeklődött, hogy szeret-e a lány úgy, ahogy én őt, és erre nem tudtam igennel felelni, pedig titkon várta. Megígértem neki, hogy ha a lány viszont szeret, akkor magammal viszem, és otthoni manóvá teszem, de ezt egyelőre nem tudom neki garantálni, így maradnak ezek, a közös vacsorák, történetek.
Utoljára módosította:Farkasházy Rudolf, 2021. október 16. 19:01 Szál megtekintése

Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 361
Írta: 2021. október 16. 21:12 | Link

Hella


A csend igencsak örömmel tölt el, és az is, ahogy kis nosztalgiával, meg egy kis álmodozással telik a vacsora. Tulipán nem fiatal, de nem is idős manó, ezt tudom, de a pontos életkora kérdéses, viszont a tanoda előtt egy, a faluban lakó családnál szolgált. Aztán a gyerekek kirepültek, elköltöztek, a szülők időssé váltak, eladták a házat, és mennie kellett. Pedig nagyon szeretne megint gyerekekkel lenni, házi házimanónak lenni, és amikor Nelli miatt megkerestem, akkor úgy érezte, hogy esetleg kettőnkhöz szegődne. Bárcsak. Sokkal szívesebben ülnék most Antonnal szemben, miközben elmesélem neki, hogy szeretném a manót kiváltani az itteni munkaköréből, és magamhoz venni, mint a következő jelenet elszenvedője lenni.
De az élet nem kívánságműsor, úgy tűnik, a vidám este, az álmodozás itt véget is ér, és nem csupán visszaránt a valóságba, de még fel is pofoz. Komolyan, tizenegy felé haladunk. Hogy erről meggyőződjek, komótosan előhúzom a zsebórámat, majd visszacsúsztatom, és kétkedő tekintettel, hogy vajon ezt most komolyan gondolta-e, felpillantok rá. Biztos vagyok benne, hogy nem fog tágítani. Hogy is volt az előbb, amikor minden olyan tökéletes volt? Olyan gyorsan rántott ki belőle, hogy még csak bele se tudok kapaszkodni a tökéletes élménybe, amit Tulipán lelkesedése okozott. Lenyelve a falatot, kedélyes, ám kissé erőltetett mosolyt varázsolok az arcomra, de kérem, nézze el mindenki, az idő, meg a tény, hogy itt a fejemet fogják venni, kicsit nehezen hozza ki belőlem a kedvességet. Ja, meg amúgy évek óta a kedvesség se megy, szóval elég rossz alapokkal rendelkezem.
- Erdődy tanárnő, kérem, foglaljon helyet. Vacsorázott már? Kiváló a pincepörkölt, a magyar konyha, egyszerűen remek.
Mondjuk tudom, van ez a női izé, hat után semmit, meg társai, de attól függ, hogy a magyar, az amerikai vagy éppen a japán idő szerinti hat után, szóval ki tudja, lehet, hogy neki is csak annyi baja van, hogy nem evett ma még. Közben persze időt nyerek, és végiggondolom, hogy mit követhettem el, de kivételesen meglehetősen ártatlannak érzem magam. Húha, szarban vagyok.
- Parancsoljon.
De mondjuk, azt ne várja, hogy hagyom kihűlni az ételt, amíg Tulipán odébbáll, addig én magam folytatom az étkezést. Éhes vagyok, és lássuk be, egy bunkó is, a kettő együtt meg... nem, nem kellene látnunk ezt.
Szál megtekintése

Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 361
Írta: 2021. október 17. 08:34 | Link

Hella


- Rendben.
Tőlem ugyan fejtetőn is pöröghet, ha ahhoz van kedve. Hivatalosan, mint házvezető, sosincs olyan, hogy véget érne a munkaidőm, de, mint tanár, van egy időpont minden hétköznap, amikor végzek, és ehhez szeretem tartani is magam. Persze van olyan, hogy egy-egy diák megkeres, ilyenkor mindig készséggel állok a rendelkezésükre, de megvallom, olyan is akad, hogy nincs már kedvem, mondjuk az olyanokhoz, akiknek nem tetszik a stílusa. Nem vagyok pszichológus, ám együtt élek egy olyan emberrel, akinek egy-egy elcsípett mondata mélyen elgondolkoztatott már, meg hát az egész életem egy dráma, szóval, elég jól megy ez a pszichoblabla nekem is. És azt kell, hogy mondjam, ez a fölém magasodó testtartás roppant mód irritáló tud lenni, de azt tanították, hogy nőt nem illik megütni, így én is csak a kanalat emelem újra z ajkaimhoz. Azt mondta, ne zavartassam magam, és én nem is zavartatom.
- Szóval, ha jól értem, a kamaszokkal az a legnagyobb probléma jelenleg, hogy kamaszok.
Zöld szemeimet a nőre emelve, próbálok rezzenéstelen arccal ránézni. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet valaki ennyire összerakva még ilyenkor is. Nekem már délután kuszább volt a szőkés hajam, mint illendő volna, és a sötét karikák a szemem alatt valamikor az itteni oktatási időszakom hajnalán alakultak ki. Biztos, hogy rendben van a magánélete, mert én ezeknek a karikáknak a Petra és a Nelli nevet adtam, mert biztos vagyok benne, hogy Martha miatt ilyen látványosak. Hogyan ijesszük el életünk szerelmét a kinézetünkkel. A könyvem a jövő héten jelenik meg. Viccelek, még számos szerencsétlen alkalom van addig, mire ez a kasszasiker elkészül.
- Általában bájitalokkal. Bájitaltant oktatok, illetve feltalálóként is regisztrálva vagyok a minisztériumban. Ha szeretné, kikérheti a szakmai önéletrajzom és a munkásságom.
Kezdem érteni, hogy Felagund miért lett olyan, amilyen. Nekem a mesterem volt, én kedveltem a szarkasztikus humorát, de sosem akartam olyan lenni, mint ő, erre tessék, elég pár megjegyzés, és érzem a bennem lévő erők elfelásodását. Ráadásul, ha azt vesszük, ő most kezdett ebben az intézményben, én viszont már itt vagyok egy jó ideje, de Isten látja lelkem, nem én akarok az lenni, aki letöri a szarvát.
- Hm. Ha megtenné, hogy pontosítana, melyik diák és mit csinált, úgy némiképp egyszerűbb lenne a helyzetem. Kissé talán drasztikus lenne vagy negyven diákot kukoricán térdeltetni kettő miatt. Már, ha eridonosok persze.
Szál megtekintése

Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 361
Írta: 2021. október 18. 14:46 | Link

Hella


Az a legnagyobb bajom, nem csak vele, hanem általában az ilyen kijelentésekkel, hogy annyira nem hangoznak tényszerűnek. Értem én, hogy van a személyes jogok védelme, és mi, amikor ügyért akarunk kiállni, akkor nem azt mondjuk, hogy Józsi és Kati azt mondták, hanem, hogy többen a csapatból. De ha meg fegyelmeznem kéne, és már felhívtam a figyelmét rá, hogy a kérdés az, hogy kik, és nem az, hogy diákok, akkor nem értem, hogy miért kell megint ott tartanunk, mint percekkel ezelőtt. Most komolyan, negyven diákot négyért? Nem, nem tudom, hogy hányan vannak, csak annyit, hogy vannak valahányan, az is lehet, hogy egy, az is, hogy tizenegy, akik Eridonosnak vallották magukat. Hát Istenem, ez még mindig olyan, hogy ha én meg akarom, akkor azt mondom, hogy nő vagyok. Nem leszünk előrébb az információval. Érzem, ahogy a halántékomon elkezd lüketni az ér, és esküszöm, hogy ez az ér a Hegével való együttélés során alakult ki, mintha az ő koponyájából kimászott volna, mert éppen elvan azzal, hogy egy vörös hippi vászontáskával, és belemászott az én fejembe, hogy tovább táplálkozhasson.
- Na, akkor kezdjük elölről.
Próbálok nyugodt hangot megütni, de azért érződik benne, hogy egy kicsit megremeg, és nem attól, hogy annyira nagyon meghatott volna az, amit mond, hanem attól, amit mond, vagyis, hogy éppen nem mond. Nem fogok a diákjaimmal éjjel azért ice bucket challenge-t játszani, mert ő azt mondta, hogy csínyeket tesznek. Komolyan, elég nekem Martha, aki miatt úgy szédeleg az agyam, mint akit fejbe vertek egy gurkóval, nem kell még ez az extra. Azon, hogy ismeri a munkásságom, megemelkedik a szemöldököm kissé, mert így meg aztán végképp nem értem, hogy minek jön nekem a paradicsomi hajnaloktól indulva ahhoz, hogy elmondja, mégis, hogyan ártottak neki a gyermekeim. Neki, meg az egész tanári karnak. Félelmetes egy jelenség lehetek, ha ennyire fél tőlem mindenki. Neki se kell állnom gyúrni, hogy egy ilyen Ambrózy Henrikre kipattintva osszam a bölcseletet. Nem hiszem el, komolyan.
- Vannak másnak is eridonosai? Így már érhető a fizetés mértéke.
Még az államat is megvakarom, mert hát most mit csináljak? A fenébe is, komolyan mondom a diákok kisebb százaléka mondható értelmileg alacsonyabb szintre besorolható, mint, ahova a nőt is besorolom, és innentől az a baj, hogy amit mond, a piszkálódás, gúnyolódás csak lejjebb és lejjebb lökdösi őt a neki kijelölt szintnél. Az a baj, hogy van egy ízlésem, egy kialakított és elvárt rendszerem másokkal, és természetesen önmagammal szemben is. Helyenként talán nagy elvárásokkal, ezt aláírom, de azzal nagyon nehezen tudok bármit is kezdeni, aki az alacsony elvárásoknak se felel meg. És az alacsony elvárást itt úgy kell érteni, hogy az a normál emberi viselkedés.
- Igen, felettébb. Sajnálatos.
Ismeri az életművemet, a szakmai sikereimet, ami meglep, majd idejön, egy olyan intézménybe, ahol én évek óta a legvadabb kölykökkel próbálok szót érteni, ráadásul úgy, hogy házkupát is nyertünk, és kioszt. Egy olyan ember, aki mennyi is? Huszonöt? Talán. Lesznek itt még gondok, bár magamat a viszonylag nehéz személyiségűek kategóriájába szoktam sorolni, szóval velem már szinte harc lehet neki dűlőre jutni. A szemem előtti torz illúzióban megjelenik, ahogy Parszek Olivéreket meg Oláh Milánokat fogaszt reggelire. Mi is a bűnük? Ja igen, normálisak, meg tele vannak pozitívummal.
- Összegezzük, ami itt elhangzott.
Könyökeimet az asztallapra helyezem, majd ujjaimat egymáshoz érintem, és tanári hangra váltva, felpillantok rá, mélyen a szemébe nézve.
- Ha jól értem, valakik, akik feltételezhetően eridonosak, olyanok, akik hozzám tartoznak, nem megfelelő viselkedést tanúsítottak, valamikor, valahol, valahogy, de az biztos, hogy olyan pillanatban, amikor ön is jelen volt, sőt, amikor ön elszenvedője volt mindennek. Ön engem, természetesen, ebből kiindulva, teljesen alkalmatlannak tart arra, hogy vezető beosztást lássak el, vagyis, célszerű volna az iskola egynegyedét magukra hagynom. Nyilván, ez majd erősíti és építi a jellemüket. Tavaly meghalt a házvezető-helyettesük, idén, csak azért, mert maga azt mondta, elveszítik a házvezetőjüket, és akkor a leváltásom előtt még a teljes gárdát is célszerű volna valamiféle büntetéssel jutalmaznom a valamiért, amit valakik, valahol, valamikor, valahogyan elkövettek. Anton mindig egyedi észérvek alapján döntötte el, hogy kit alkalmaz, de a maga felvételi elbeszélgetésén nagyon sajnálom, hogy nem lehettem jelen. Vagy utána, Anton fejében, amikor igent mondott.
Szál megtekintése

Konyha - Farkasházy Rudolf hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint