Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456192#post456192][b]Cyanne North - 2015.01.22. 21:31[/b][/url]

Vasárnap este - igen, még takarodó előtt. Nem tudtam lemenni a vacsorához, egyéb fontos ügyeim intéztem, így hát lejöttem a konyhába egy jó kis sajtkrémleves erejéig. Amint beléptem, a manók odaszaladtak hozzám - kedvelem őket, nagyon vicces, ahogy önmagukról egyes szám harmadikban beszélnek.
Leültem ahhoz a bárpultféleséghez, ami ott van, ők pedig azonnal hoztak mindent, mi jó, de egyikük azonnal meg is kérdezte, hogy levest szeretnék-e, és hogy milyen levest, de meg se várta a választ, már hozzá is látott a sajtkrémleveshez, pedig nem is mondtam semmit. Ezek a manók áldások, azt hiszem.
A forró bögre hamarosan a kezembe került, én pedig hálás mosollyal néztem a kis manókra. Beleittam a levesbe - ők nagy szemekkel néztek közben -, majd mikor halálra dicsértem, ők boldogan hajlongtak.
Persze ők sürögtek-forogtak, csinálták a kis dolgaikat, én pedig magamba mélyedtem. Mármint, tényleg. Elgondolkodtam az elmúlt két napon. Két ember tudott meg rólam két nagyon fontos dolgot - Dwayne a legnagyobb félelmem, Dave pedig az egyik legnagyobb titkomat. Ezzel azt hiszem, semmit sem lehet kezdeni.
Utólag belegondolva egyébként hihetetlen bunkó voltam mindkettővel. Dwaynenek lassan egy háznyi szívességgel lógok, Davenek csak ezzel az eggyel, szerencsére, de már ez is épp elég.
Apró korty. A leves égeti a nyelvem.
Csavargatni kezdtem egy hajtincsemet. Elég gázul viselkedek mostanában. Nem győzöm majd kiengesztelni az embereket.
Bár, eddig sem foglalkoztam sokat ilyesmivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456356#post456356][b]Cyanne North - 2015.01.23. 16:11[/b][/url]

Rég ettem ilyen finomat; némán szürcsölgettem a forró folyadékot a kis bögréből, amit a manók a kezembe nyomtak.
A légkör egyszer csak megváltozott, ahogy egy férfi úszott be a képbe, nekem odabiccentett, amit viszonoztam is. Rendelése elég hosszúra nyúlt, a manók kértek egy kis időt, így hát Dwayne várakozó álláspontra került.
- Köszönöm a múltkorit. - bukott ki belőlem. Nem fogom tudni elégszer megköszönni neki. Bár egy idő után rájöttem volna, hogy csak egy mumus az, és el is tudtam volna bánni vele, így hát nem azért jár köszönet Dwaynenek, hogy megvédte a védtelen, ártatlan áldozatot - azt akarom neki megköszönni, hogy nem kérdezett rá erre a legnagyobb félelem dologra, hogy ha éles helyzet lett volna, akkor is feltétel nélkül segített volna. Tudom, ez a dolga, de egy olyan hálátlan csitrit, mint én, tuti ott hagytam volna.
- És bocsánatot szeretnék kérni. - mondtam halkan. Nos, azt kell mondjam, nem túl gyakran kérek bocsánatot az emberektől, így hát Dwayne meglepődhet éppen. Bár tény, hogy nem ismer annyira. - Mármint, a viselkedésemért. Úgy ámblokk.
Beleszürcsöltem a még mindig gőzölgő levesbe, a kellemes sajtíz szétáradt a számban. A forró folyadék átmelegített, már nem fáztam annyira, mint mikor eszembe jut úgy általában egy dementor.
Ahogy visszagondoltam a tisztásos kalandra, eszembe jutott, hogy a mumus felvett egy másik formát pár pillanatra, mielőtt elillant. Megnyúlt, csuklyája leért a földig, és egy hosszú, fémes tárgy villant a kezében, valami kaszaféle. A kaszás lett volna?
Vajon Dwayne félelme ez, vagy azé az emberé, akivel találkoztam volna? Ő ott volt még a fák közt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456361#post456361][b]Cyanne North - 2015.01.23. 16:52[/b][/url]

Válaszára megkönnyebbültem kicsit - akkor hát nem tart hülye, hálátlan csitrinek, akinek fogalma sincs, hol a helye a világban. Nem néz le a korom miatt (annyira), és nem maradt meg benne olyan mélyen ez a hülye viselkedésem.
- Azt megnéztem volna. - vigyorodtam el, majd kortyoltam egyet a levesből. - Gondolom, azért nem volt ilyen hajad. - felemeltem pár hajtincset, és meglengettem.
Tetszett, hogy végre nem ebben a cicaharcos "legyőzöm-a-másikat-mert-magasabb-rendű-vagyok" hangnemben beszéltünk, már kezd elegem lenni belőle, hogy minden egyes élőlény így szól hozzám, ha valami dolga akad velem. Mindenki próbál lehúzni, de szerencsére nem látják, ha sikerül is nekik. Még csak az kéne, hogy látszódjon az arcomon...!
- Egyébként, te mikor tanultál meg patrónust idézni? - az okot firtatni már nem akartam, hátha valami kellemetlen emlékbe botlunk, aminek következtében Dwayne ismét elutasító lesz velem és lekezelő.
Megkevertem a levest, amiben lassan olvadozott a sajt, illetve a kenyérgolyók is kezdtek feloldódni a forróságban. Mindig hideg ujjaim most kissé átmelegedtek, égette őket a hőmérséklet, de nem különösebben érdekelt. Szinte önkínzó módon rámarkoltam a bögrére, aminek következtében pár apró öltés vándorolt végig kezeimen, egy sokkoló hangjának halovány árnyékát hallatva. Apró mosoly szaladt szét arcomon. Hiányoztak már a villámaim. Az utóbbi időben nagyon keveset foglalkoztam velük...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456434#post456434][b]Cyanne North - 2015.01.23. 18:44[/b][/url]

Igen, azt hiszem, mindenkinek sokkal kellemesebb ez a hangnem. Dwayne elmosolyodott, amit külön kis örömként, és hatalmas sikerként könyveltem el, ugyanis úgy nézett ki, félreismertem egy kicsit. Bunkó idiótának tűnt, akinek az érzelmi szintje megközelítette egy faág érzelmi színvonalát, de ezek szerint neki is vannak ilyen érzései, meg ezek a szokványos emberi dolgok.
Hosszan még sosem hallottam beszélni, így meg tudtam állapítani, hogy azzal az undorító amerikai akcentussal beszél, ami általában sérteni szokta a fülem. Én a brit akcentushoz és szóhasználathoz vagyok szokva, sokkal ünnepibbnek tartom, szebbnek. Mennyivel szebb a "bloody hell" a "holly shit"-nél, nem?
Interakcióba lépett velem, egy beszélgetésszerű dolog indult el, amit szintén egy hatalmas előrelépésnek tartottam. Pedig most éhes, és a pasik mindig morcosak, mikor éhesek, vagyis ezt mondják.
- Mert idegesít, hogy nem tudom megvédeni magam. A dementorok a legszörnyűbb lények amiket el tudok képzelni - igen, az inferusoknál is rosszabbak, mindennél. Már találkoztam élőben dementorokkal, legalább fél tucat volt, az apám védett meg. Azóta akarok patrónust idézni, de nem tanít meg rá.
Micsoda őszinteség! Hű, azt hiszem én is fejlődőképes vagyok. Úgy tűnt, mintha Dwayne hajlandó lenne a véleménye változtatására, ez szintén egy hatalmas meglepetésnek tűnt, ugyanis sosem hittem volna, hogy a péntek este után valaha rám fog nézni vagy felszólít majd az óráján.
- És hát, komolyan elgondolkodtam ezen az auror-dolgon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456553#post456553][b]Cyanne North - 2015.01.23. 21:18[/b][/url]

Emlékszem arra az estére. Úgyszintén apával voltam, nála vacsoráztam - Lacey otthon feküdt betegen, valami förtelmes bájitalt kellett szednie. Apa elkészítette a vacsorát, bár nem volt túl jó. Aztán egyszer csak dementorok jelentek meg a házban (ami egyébként London egy nagyon csúnya környékének széle előtt volt egy köpésre). Elmondásom szerint voltak vagy tízen, de állítólag csak egy volt az. Apa állította meg; tisztán emlékszem a sas alakú patrónusra, ahogy átszelte a nappalit. Azóta sem volt hajlandó magyarázatot adni erre. Egyszer komoly baja fog esni.
Dwayne reakcióján csak elmosolyodtam, a rossz emlék miatt nem nagyon tudtam vigyorogni, pedig legszívesebben azt tettem volna. Milyen empatikus, milyen figyelmes!
A csinos azért jól esett, igazság szerint apámon meg anyámon kívül nem nagyon szokták ezt hangoztatni. Tény, hogy ők se nagyon mondják a kék haj meg a sápadt bőr miatt.
- Nos, köszönöm, de egyelőre nem nagyon tudok elképzelni más dolgot, ami foglalkoztat. Most gondolj bele! Milyen király lenne, ha kisütném a sötét varázslókat! - próbáltam érzékeltetni vele, megjelentetni előtte a jövőképet; gesztikulálásom közepette egy nagy mennydörgés dörrent, kezemből pedig egy villám szaladt a mennyezetbe. - Vagyis, amint tudom majd hang nélkül csinálni.
Erre ismét mosoly fészkelte be magát a szám szegletébe. Nincs olyan dolog, amit jobban szeretek csinálni a villámeregetésnél.
- Kérlek, Dwayne, taníts meg! Nem szoktam csak úgy akármiért könyörögni, de ez tényleg fontos nekem. Kérlek szépen! - ilyenkor akaratlanul is megnyúlik az arcom, szemeim hatalmasra nyílnak; a húgom ezt kiskutyatekintetnek hívja, én pedig remélem, hogy inkább egy buldogra, mint egy pincsire hasonlít. -  Jaj, Dwayne, kérlek! Megígérem, hogy senkinek sem mondom meg, nehogy rajtad kezdjenek lógni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456632#post456632][b]Cyanne North - 2015.01.23. 22:18[/b][/url]

Már mondtam volna azt a sok légyszit - erre Dwayne annyira megijedt, hogy elejtette az evőeszközöket, és teljes testében összehúzódott. Ezen kissé megütköztem, szemöldökeim összevontam, és egész testemmel a férfi felé fordultam.
- Hé, hé, nyugi, csak a kezem volt... - összedörzsöltem a tenyereim, ezzel halk zizegést keltve. Feszültségáramoltatás.- Ne haragudj, nem volt szándékos.
Nem, most nem fogok azon pampogni, hogy Dwayne ennyire megijedt egy kamaszlány erőkitörésétől, ugyanis nem lenne túl előnyös a helyzetre nézve, meg úgy amúgy sem, mikor két perce már mosolygott. Arra, hogy letöri a kezem, nem is reagáltam. Bár auror, de azért megnézném azt a kézitusát, ahol nem kell visszafognom az erőmet - ha már csak a hangjától is így megijed, kizártnak tartom, hogy egy odakoncentrálós, erős villámtól nem ijedne halálra, vagy legalábbis kővé dermedne.
- Nem csinálom többet, na. - próbáltam gyorsan lezárni a kérdést; aztán, ha Dwayne nagyjából rendezte sorait, ismét belekezdtem a fenti hosszú monológba, remélve, hogy ezúttal sikerrel járok. Mikor beszéltem - pontosabban könyörögtem -, nagyon ügyeltem rá, hogy még egy hajszálnyi szikra se hagyja el a testemet, emiatt egy kicsit kellemetlenül is éreztem magam - hiszen általában, ha érzelmileg felfokozott állapotban vagyok (izgulok, vagy nagyon akarok valamit), akkor kis töltések futkosnak rajtam, sokszor láthatatlanul; de most direkt figyeltem rá, hogy ne ijesszem meg Dwaynet.
Őszintén, életemben nem hittem volna, hogy egyszer arra kell majd figyelnem, hogy ne ijesszem meg Dwayne Warrent, aki két napja megmentett egy "dementortól".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=457196#post457196][b]Cyanne North - 2015.01.25. 09:05[/b][/url]

Dwayne zaklatottan szedte fel az evőeszközöket a földről, amin még mindig meg voltam lepődve - így ráijeszteni egy aurorra, nos, sosem hittem volna, hogy nekem sikerülhet. Nem mintha életcélom lenne, de azért jól esett a kis lelkemnek, hogy imázsom még mindig a régi. Persze, egy auror mindig készültségben van, hogy bármikor eljöhet a világvége, de hát... huh, Dwaynenek nem lehet könnyű élete.
Gyakorlatilag beleegyezett. Diadalhullám áradt szét bennem, mert számomra a lehet felér egy igennel.
Aztán jött az a rész, hogy mit kap cserébe. Ó, hát persze, hiszen az alkukról sosem lehet megfeledkezni. Minden varázslatnak ára van. Ezt sosem fogom elfelejteni, amíg élek.
- Egyrészt, tiéd lenne a dicsőség, hogy Cyanne North lóg neked nem is egy, hanem két szívességgel. Később még jól jöhet. - mondtam halkan. - Másrészt meg, hát, gondolom, egy üveg bor nem kárpótol annyira, de mondjuk egy ír whiskey?
Tényleg nem tudok mást adni neki jelenleg. Persze, neki nem olyan megérős, hogy tanítson engem, hiszen én csak egy diák vagyok a sok közül; bár vannak olyan kapcsolataim, amikről ő nem tud, de auror létét tekintve nem is szándékozom tudatni vele.
- Emellett bemutatnám az új szövetségesed. - afféle teleshoppos mozdulattal húztam el a kezem magam előtt. - Most mondhatod, hogy nem nagy cucc, meg minden, de többre vagyok képes, mint hinnéd.
Csak patrónust nem tudok megidézni. Mélyen Dwayne szemébe néztem, próbálva átadni neki az információkat; remélhetőleg a legilimenciában nem jártas, mert akkor, nos, elég nagy bajban lennék. Tulajdonképpen akkor is sötét varázslatok ügyében voltam kint az erdőben, mikor ő megmentett. De psszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=457371#post457371][b]Cyanne North - 2015.01.25. 14:11[/b][/url]

Én magam tudok, amit tudok. Nem vettem fel Dwayne leszólását, hisz ezek szerint nem tudja, hogy az akarat mennyi mindenre képes; úgy döntöttem, készségesen válaszolok a kérdésére, sőt, beleegyezőlen fogok viselkedni. Elvégre, ő a tanárom, jelenleg az ő tudására kell támaszkodnom.
- Tizenhét. - mondtam halkan.
A keresztapa említésére egy apró mosolyt produkáltam, majd, figyelmeztetését tudomásul véve bólintottam. Nem kívánok kommentárt fűzni a hozzáállás-különbséghez. Azt hiszem, Dwaynenel merőben máshogy gondolkodunk, bár tény, hogy ő a tapasztalt, én még csak zsenge kezdőkezdemény vagyok (kezdőkezdemény, mert a kezdést is csak most kezdem).
- Értem. - konstatáltam halkan. - Nem feltétlen szövetségre, inkább olyan paktumkötésre, vagy hogy az istenbe kell ezt mondani. Nem tudom megfogalmazni, mindegy.
Igazság szerint arra gondoltam, mikor az ellenkező oldalon állók megpróbálnak együttműködni a közös cél érdekében, de közben mást gondolnak bizonyos dolgokról - a szövetséges valóban nem jó szó, hiszen az erősebb köteléket jelez. Fogalmam sincs, hogy hívják, amire én gondoltam.
- Akkor, megtanítasz? - kérdeztem, kötve az ebet a karóhoz. A lehet nem válasz.
Nagyon nehéz számomra úgy nézni valakire, hogy nem kérdőjelezem meg a szavait, erre pedig csak most jöttem rá - márpedig ha tanulni akarok valamit is, akkor muszáj lesz a tanítóm szavait elfogadni. Ha auror akarok lenni, főleg fontos a tisztelet. Hát, van még mit dolgoznom ezen a kérdésen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=459716#post459716][b]Cyanne North - 2015.01.30. 19:39[/b][/url]

Segít. Egész testemben boldogság áradt szét - mondhatni, elég furcsa érzés volt, ugyanis ilyen dolgot egy ideje nem nagyon éreztem. A hála és a remény keveréke, hogy tényleg megvédhetem magam, ha ilyesmi történne - bár tény, hogy a dementorok elég ritkák, de jó érzés lenne, ha így "le tudnám győzni" a legnagyobb félelmem. Vagy legalább lenne megoldásom rá.
- Nagyon köszönöm! - szinte sikongattam az örömtől, nem tudtam, de nem is akartam megtartani az elegáns dáma látszatát. - Mindenképpen meg fogom hálálni valahogy!
Nem árulom el senkinek. Ajkaim mosolyra húzódtak, amikor mégis használta a szövetséges szót.
Dwayne valami nagyon furcsát művelt a mindig kőkemény, egoista, fanyar Cyannenel. Hirtelen belegondoltam, hogy milyen lesz, mikor kiröppen majd az első patrónus a pálcám hegyéből; aztán abba is, hogy milyen taktikai körülményei vannak a varázslat megtanulásának. A legjobb emlék. Persze, fogalmam sincs, mi a legjobb emlékem, ugyanis nekem nincsenek kitörően fantasztikus emlékeim. Csak a rossz dolgokra emlékszem, úgy általában.
Már megpróbáltam otthon is patrónust idézni, de hát, mit ne mondjak, még a leggyengébb jelét se láttam annak, hogy bármiféle gőzfelhő csurranna ki a pálcám hegyén. Tudom az elméletet, hiszen apám auror, kifaggattam róla, azonban tanár nélkül nehéz tanulni.
- Nem árulom el, megígérem.
Megszorítottam a bögrémet, ami immár kissé kihűlt, s kiittam belőle a leves maradékát. Végül tekintetem Dwaynere futtattam, s a bennem felötlő kérdés rögtön kicsúszott a számon.
- Hogyhogy belementél?