 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
|
Írta: 2014. április 6. 12:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=267627#post267627][b]Aileen Csillámhercegnő Aurora - 2014.04.06. 12:40[/b][/url] Axel és a CukikommandóAlig kezdődött el a nap, de máris mennyi minden történt! Most, hogy sokkal szebbnek és rózsaszínűbbnek tűnik a világ, olyan dolgok is feltűnnek, amik korábban nem. Például az, hogy túl régen játszottam már a plüssteknősömmel, és cuki állatkákat is régen rajzoltam már le. Persze a tanulás mellett ilyesmikre nem volt időm, de mostantól majd ez megváltozik! Előbb kijátszom magam, és majd csak utána fogok leülni a könyveim mellé! De előbb szükségem van egy kis kakaóra, mégpedig tejszínhabos, forró kakaóra. Nincs is annál jobb.
Ezt pedig nem szerezhetek máshol, mint a konyhában. Tudom, hogy a levitában is van egy konyha, de az itteni manók sokkal finomabb reggeli italt készítenek, mint amit én tudnék összehozni, és, ha ez így van, akkor miért ne használhatnám ki? A Klubhelyiségben egyébként találkoztam néhány lánnyal, őket is elhívtam kakaózni, teázni, csokizni, kinek mihez van kedve, így hát még csak egyedül sem kell lennem.
Belépve a konyhába azonnal leadom a rendelésem egy nagyon kedves manónak, majd helyet keresek, ahol megvárhatom az ital elkészültét, és még a reggelimen is elgondolkozhatok. Azt hiszem, palacsintát szeretnék, de a gofri sem hangzik rosszul. Talán ki kéne kérnem valaki véleményét?
Ekkor pillantok meg egy fiút, aki magában ücsörög. Nyomban oda is sietek hozzá, hogy választ kapjak tőle az engem érdeklő iszonyatosan fontos kérdésre.
- Szia! Szerinted a palacsinta vagy a gofri jobb reggelire? - Arcomon láthatja, hogy a kérdést komolyan gondolom, és számomra égető, hogy választ kapjak rá.
|
|
|
|
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
|
Írta: 2014. április 6. 17:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=267865#post267865][b]Aileen Csillámhercegnő Aurora - 2014.04.06. 17:40[/b][/url] Axelke *__*- Mindkettőt? - csodálkozom azon, hogy a fiú szintén döntésképtelennek bizonyul. Valamiért több határozottságot várnék egy férfiembertől, de az is lehet, hogy hátsószándékai vannak. - Te fel akarsz hizlalni? Aztán megsütsz és megeszel? - nézek körbe ijedten a konyhában, mintha már látnám is, ahogy a srác a manók segítségével sütőlapátra ültet, és betol a kemencébe. - De nekem nincs is jó ízem. - görbül le a szám, majd hirtelen újra elmosolyodok.
- Van egy sokkal jobb ötletem - pattanok fel a helyemről, és állok a fiú útjába, bár nem szándékosan akarom megakadályozni, hogy elmenjen, egyszerűen túl szeleburdi vagyok, hogy észrevegyem távozási szándékát. - Mi lenne, ha közösen sütnénk valamit?
Lelki szemeim előtt már meg is jelenik minden, ami cukros, édes, ragadós és természetesen rózsaszín, bár akár még lila is lehet, sőt, ha a fiú annyira ragaszkodik hozzá, még talán kékre vagy zöldre is rávehető vagyok, már, ami a cukormáz színét illeti.
Annyira belemerülök gondolataimba, hogy nem is figyelek tovább a velem egy légtérben lévő élőlényekre, helyette magamban motyogok mindenféle hozzávalókról, amelyek közül a manók néhányat meghallanak, és oda is hoznak hozzám. Én továbbra sem figyelek a környezetemre, viszont folyamatosan mozgok, ami külső szemlélőnek talán úgy tűnhet, hogy a fiú esetleges menekülési útvonalát próbálom elzárni, pedig erről szó sincs, valójában fogalmam sincs, hogy merre megyek. A manók pedig természetesen követnek, tálcákon és tálakon nyújtogatva felém a magam elé suttogott hozzávalókat, így aztán akaratlanul is élő akadályt építenek a fiú és az ajtó közé.
|
|
|
|
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
|
Írta: 2014. április 7. 20:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=269168#post269168][b]Aileen Csillámhercegnő Aurora - 2014.04.07. 20:22[/b][/url] Axelbogyó *__*Egészen ellenségesnek tűnik nekem a srác, pedig nem emlékszem, hogy bármit is ártottam volna neki. Na, de hát a semmiért biztos, nem akarna megenni, sőt feltálalni az iskola többi diákjának. Ezt csakis mélyről jövő és erős harag mondathatja vele. Akkor pedig biztosan tettem valamit, ami neki nem tetszett. De nekem az sem rémlik, hogy találkoztunk volna korábban.
Sütis ötleteimet félretéve előveszem ezt a problémát, hiszen ez láthatóan sokkalta fontosabb, mint az, hogy milyen összetevőkből lehet megalkotni a tökéletes vacogó mignont. Hiába járatom azonban az agyam, semmi nem jut eszembe, ami miatt megbántódhatott. Pedig láthatóan egyre idegesebb, és ezt bizonyára én, vagy, ha nem akarok ennyire egoista lenni, akkor mi váltottuk ki belőle.
Most már észlelem távozási szándékát, és bár a probléma továbbra sincs megoldva, úgy gondolom, hogy nem szabad akadályoznom őt a szabad helyváltoztatásban, ezért én félreállnék az útjából, a manók azonban maradnak, Kei pedig még úgy látszik, nem szeretné elengedni őt, és láthatóan Dashának sem áll szándékában egérutat adni a fiúnak. Szó mi szó, mindannyian alaposan kivesszük a részünk egy jó kis káosz megalkotásában, aminek tetőpontja a srác bögréjének eltörése.
Szerencsére az ivóeszköz gyorsan megjavul, hála a helyes pálcahasználatnak, és a lé is gyorsan tűnik el a manók és a fiú munkája nyomán. Válla felett kérdőn nézek a lányokra, mert egyedül nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e még marasztalnunk, a láthatóan besokallt egyedet, és, ha igen, akkor hogyan. Nekem már nincs ötletem rá, hiszen láthatóan semmi nem használ, szeretne tőlünk mielőbb megszabadulni. Én azonban még tudni akarom, hogy mi is a baja velem, illetve, ha nem csak én húztam ki nála a gyufát, akkor velünk.
- Te nem szeretsz minket? - fordulok felé, és nézek a szemébe - képzeletem szerint - csillámlóan ragyogó tekintettel.
|
|
|
|
