Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Anastasia Strakhova professzor asszony
este 20:31
Mindig is fejtörést okozott Zsombor szüleinek, hogy hogy lehet az, hogy fiuk alig éri el a 60 kg-t, és mégis annyit zabál, hogy szinte kipukkan - nem hazudok, volt már rá példa, hogy egy karácsonyi vacsora alkalmával a fiú olyan sok tölöttkáposztát kanalazott a szájába, hogy a farmerján lévő egyik gomb pukk, kiszakadt a helyéről. Szégyen, nem szégyen, Zsombi akkor is folytatta a falatozást. Hiába evett pár órája, egyszerűen nem bírja legyőzni hasát, ami nem is feltétlenül kívánja az ételt, inkább csak megszokásból tömné még tovább. Sajnos éjjeliszekrényén kiürült elemózsiás dobozkája, így hát fel kell kerekednie. A kánikula miatt még mindig nem zuhanyozott le. Úgy gondolta elég lesz takarodó után, addig még kétszer leizzad. Így hát egy farmer térdnadrágban és egy egyszerű fehér ujjatlanban vágott neki a kastélynak. Meglehetősen örül neki, mikor végre valahára lehámozhatja testéről a kényelmetlen, fekete talárját, és szellőzhet mindenhol. Ahogy áthalad a klubhelyiségen biccent néhány háztársának, sőt, ha nem a hasa vezérelné, még valamelyiket magával is invitálná egy kis esti sétára, de a kaja mindennél fontosabb. Hála égnek a Nyugati szárny földszintje nincs olyan messze a hálójától. Csupán percek kérdése érkezése a konyhába. Az ajtót kinyitja, s a sürgő-forgó manókon már meg sem lepődik. A konyhát lassan úgy ismeri, mint a tenyért. Mióta megérkezett a kastélyba ez lett a második otthona. Egy-két kedvesebb manó hellyel kínálja, Zsombi pedig szépen megy utánuk. Már mondaná is, hogy tulajdonképpen elég egy vajas-szalámis kifli is, de a pici lények eltűnnek, s Zsombi hallgatja, ahogy nekilátnak a ötfogásos menüjének.
|
|
|
Szamosvári Zsombor INAKTÍV
offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 125
|
Írta: 2019. június 16. 13:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=761395#post761395][b]Szamosvári Zsombor - 2019.06.16. 13:57[/b][/url] Anastasia Strakhova professzor asszony este 20:31Mindig is fejtörést okozott Zsombor szüleinek, hogy hogy lehet az, hogy fiuk alig éri el a 60 kg-t, és mégis annyit zabál, hogy szinte kipukkan - nem hazudok, volt már rá példa, hogy egy karácsonyi vacsora alkalmával a fiú olyan sok tölöttkáposztát kanalazott a szájába, hogy a farmerján lévő egyik gomb pukk, kiszakadt a helyéről. Szégyen, nem szégyen, Zsombi akkor is folytatta a falatozást. Hiába evett pár órája, egyszerűen nem bírja legyőzni hasát, ami nem is feltétlenül kívánja az ételt, inkább csak megszokásból tömné még tovább. Sajnos éjjeliszekrényén kiürült elemózsiás dobozkája, így hát fel kell kerekednie. A kánikula miatt még mindig nem zuhanyozott le. Úgy gondolta elég lesz takarodó után, addig még kétszer leizzad. Így hát egy farmer térdnadrágban és egy egyszerű fehér ujjatlanban vágott neki a kastélynak. Meglehetősen örül neki, mikor végre valahára lehámozhatja testéről a kényelmetlen, fekete talárját, és szellőzhet mindenhol. Ahogy áthalad a klubhelyiségen biccent néhány háztársának, sőt, ha nem a hasa vezérelné, még valamelyiket magával is invitálná egy kis esti sétára, de a kaja mindennél fontosabb. Hála égnek a Nyugati szárny földszintje nincs olyan messze a hálójától. Csupán percek kérdése érkezése a konyhába. Az ajtót kinyitja, s a sürgő-forgó manókon már meg sem lepődik. A konyhát lassan úgy ismeri, mint a tenyért. Mióta megérkezett a kastélyba ez lett a második otthona. Egy-két kedvesebb manó hellyel kínálja, Zsombi pedig szépen megy utánuk. Már mondaná is, hogy tulajdonképpen elég egy vajas-szalámis kifli is, de a pici lények eltűnnek, s Zsombi hallgatja, ahogy nekilátnak a ötfogásos menüjének.
|
|
|
|
Anastasia Strakhova INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal offline RPG hsz: 183 Összes hsz: 357
|
Írta: 2019. június 16. 15:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=761399#post761399][b]Anastasia Strakhova - 2019.06.16. 15:53[/b][/url] Szamosvári ZsomborNem tudok mit kezdeni ezzel a hőséggel. Azt nem állítom, hogy gyűlölöm, de, hogy nem vagyunk barátok az biztos. Szabályosan rosszul vagyok tőle, már ami a fizikális paramétereimet illeti. A szívem kalapál, szédelgek, hiába iszom, mint a gödény. Persze ami bemegy az távozik is belőlem test szerte, mindenhol és ez kellemetlen. Egész nap még a fehér talárom is szaunának tűnt, így imát mondtam, amikor végre levehettem. Egy kis zöld, ujjatlan lenvászon otthoni ruhában caplatok le a konyhába, hogy keverjek magamnak valami hűsítőt. Sok jég, sok sok sok jég, megannyi buborék. Némi édes és savanyú íz, megbolondítva mondjuk levendulával. Egy limonádé lesz ez, azt hiszem. Belépek a konyhába és köszönök a manóknak, már csak azért is, mert velük nem árt jóban lenni. Főleg, ha szeretek potya étkezéseket tartani, vagy csak úgy befutni egy innivalóért. Amint látom azonban nem én vagyok az egyetlen látogató. - Jó estét - köszönök oda a fiúnak aki már benn üldögél. Pár perc alatt összedobok egy liter limonádét, majd a szorgos manókat kikerülve ismét a diák felé veszem az irányt - Megengedi? - biccentek az asztal melletti másik székre. Ekkor jut eszembe, hogy poharat elfelejtettem hozni. A konyhás brigád egyik szemfüles tagja azonban észrevette a tévedésemet és már ugrott is két pohárral, amiket letett az asztalra. Hálás mosollyal köszönöm meg neki.
|
|
|
|
Szamosvári Zsombor INAKTÍV
offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 125
|
Írta: 2019. június 17. 22:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=761545#post761545][b]Szamosvári Zsombor - 2019.06.17. 22:19[/b][/url] Anastasia Strakhova professzor asszony Ha a kastély nem labirintus más néven, akkor nincs rá szinonima. Zsombi az elmúlt pár hónapban, mióta itt lógatja lábát, annyiszor eltéved itt, hogy két kezén se tudná megszámolni. Viszont egyetlen útvonalat már megjegyzett: a szobájától a konyháig vezetőt. Tudta, hogy ez mindennél fontosabb lesz. Így hát bolyongás nélkül érkezett meg Marci pár percen belül a konyhába, ahol dolgos manók azonnal hellyel kínálták, illetve néhányuk már neki is látott vacsorája elkészítéséhez. - Jó estét, professzor asszony! - húzza ki magát Zsombi, majdnem fel is áll, de azt már enyhe túlzásnak érzi. Többször látta már a nőt a kastélyban mozogni, leginkább a tanári körül, így hát Zsombi erősen feltételezte miféle pozícióban dolgozhat a tanodában. Zsombit nem tanítja, voltaképp azt sem tudja a professzor asszony mit tanít, sőt, a nevét is csak kapisgálja. Annyit tud, hogy rettenetesen fura neve van, nem magyar. A többiek beszélték legutóbb a klubhelyiségben. Bár az sem biztos, hogy erről a professzor asszonyról volt szó. Á, a pletykák. Nehéz őket számon tartani. - Természetesen - mosolygott kedvesen Zsombor, és ekkor megjelent egy manó a fiú ételével. Zsombi szemei csillogni kezdtek az izgalomtól, még most is képes elcsodálkozni, hogy a manók nem ismerik a mértéket, illetve nem veszik azt sem figyelembe, hogy vendégüknek mekkora bendője van. A kihozott tányéron volt minden: két tükörtojás, 4 virsli, mellé ketchup, paprika, paradicsom, és természetesen az elmaradhatatlan töklé. Egyből összefutott a nyál Zsombi szájában. - Úristen - csúszott ki a száján. - Azt hiszem én ma fogok kipukkanni - nevetett fel Zsombi.
|
|
|
|