Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Csongi meg akart tanulni sütni, az anyukája meg tartott annyira megbízhatónak, hogy rám bízhassa a fiát. Így kerülünk most ide, mert egyikünk konyháját sem akartuk még véletlenül sem felrobbantani. Nem mintha a kastélyét jobb lenne, de azért itt csak több védőbűbáj van, meg itt vannak a manók is, akik biztos tudják mit kell tenni vészhelyzet esetén. Hajam egy szoros kontyba kötöttem, hogy semmibe se lóghasson vagy hullhasson bele. Egy egyszerű, kék farmer van rajta, meg egy sötétebb szürke meleg, puha pulóver, elvégre nem divatbemutatóra jöttem. Meg amúgy is, számolnom kell azzal, hogy maszatos leszek.
- Szóval mivel kezdjük? - a fiúra nézve csapok bele a közepébe, ahogy átjutunk a törpék ide-oda nyüzsgő sokaságán. Kezdem nagyon alacsonynak érezni magam, lassan már mindenki akit ismerek vagy nagyobb, mint én, vagy nagyobb lesz, mint én. Például itt van ez a levitás, elsős, és bár most még egy picivel alacsonyabb, mint én, jövőre biztos felém fog magasodni. Borzalmas.
Ameddig válaszol, a hűtőhöz sétálok, kiveszek belőle pár alapvető alapanyagot, ami mindenhez kell. Tej, liszt, tojás, cukor.
- És amúgy, hogy vagy? - nem szándékozom néma csendben sütögetni, fel is dobok egy kérdést, amire igazából bármivel lehet válaszolni, és jobb esetben még valami téma is kikerülhet belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=634699#post634699][b]Farkas Kamilla - 2016.11.05. 14:27[/b][/url]

Csongi meg akart tanulni sütni, az anyukája meg tartott annyira megbízhatónak, hogy rám bízhassa a fiát. Így kerülünk most ide, mert egyikünk konyháját sem akartuk még véletlenül sem felrobbantani. Nem mintha a kastélyét jobb lenne, de azért itt csak több védőbűbáj van, meg itt vannak a manók is, akik biztos tudják mit kell tenni vészhelyzet esetén. Hajam egy szoros kontyba kötöttem, hogy semmibe se lóghasson vagy hullhasson bele. Egy egyszerű, kék farmer van rajta, meg egy sötétebb szürke meleg, puha pulóver, elvégre nem divatbemutatóra jöttem. Meg amúgy is, számolnom kell azzal, hogy maszatos leszek.
- Szóval mivel kezdjük? - a fiúra nézve csapok bele a közepébe, ahogy átjutunk a törpék ide-oda nyüzsgő sokaságán. Kezdem nagyon alacsonynak érezni magam, lassan már mindenki akit ismerek vagy nagyobb, mint én, vagy nagyobb lesz, mint én. Például itt van ez a levitás, elsős, és bár most még egy picivel alacsonyabb, mint én, jövőre biztos felém fog magasodni. Borzalmas.
Ameddig válaszol, a hűtőhöz sétálok, kiveszek belőle pár alapvető alapanyagot, ami mindenhez kell. Tej, liszt, tojás, cukor.
- És amúgy, hogy vagy? - nem szándékozom néma csendben sütögetni, fel is dobok egy kérdést, amire igazából bármivel lehet válaszolni, és jobb esetben még valami téma is kikerülhet belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=634784#post634784][b]Rözge Csongor - 2016.11.05. 16:26[/b][/url]

A lényeget nagyjából már ismertették: sütni készülök. Nem tudom mit, de ha egy olyantól tanulok, aki a falu cukrászdájában már bizonyított, akkor nagy baj nem lehet. Anya nem ér rá mostanában a munka mellett még ilyenekkel is foglalkozni, Kamilla pedig talán nem nyársfal fel, ha elrontok valamit. Mellette nagyobb lesz az önbizalmam és kisebb lesz rajtam a nyomás. Ráadásul nem a mi konyhánk az áldozat. A tandíjat már úgyis kifizettük, majd abból telik felújításra is, de reméljük erre nem fog sor kerülni. Nem mondom, hogy a szüleimmel rosszul jönnék ki, de egy korban közelebb állóval hamarabb megtalálom a közös hangot. Persze megint nem tudom, hogy mennyire szívesen vállalta el a feladatot.
- Passz - gondolkodom el - Valami krémeset ennék, ami felett nem kell órákat ülni, könnyű elkészíteni és van is hozzá elég alapanyag.
Elpirulok, hiszen erre a kérdésre egyáltalán nem számítottam. Kissé tanácstalanul pislogok vissza a lányra, elvégre igencsak hiányosak az ismereteim sütés terén.  A főzés más dolog, abból már elkezdtek tanítgatni néhány alap dologra, amire a fiúknak is szüksége lehet, pláne a kastélyban, ahol nem állhat felette a szülő, ha pedig lecsúszik a főétkezésekről, akkor a kaját gyakorlatilag magának kell megoldania.
Mivel azonban nekivágunk a dolognak, fogom magam és teátrálisan felhúzom pulóverem ujjait, hogy készen álljak eme számomra ismeretlen tudomány gyakorlására. Közben Kamillán tartom a szemem és figyelem, hogy éppen mit csinál. Igen, ez a művelet eddig otthonról is ismerős.
- Jól, kicsit fáradtan. Te? - kérdezek vissza kedvesen - Köszi, hogy vállalkoztál a feladatra, gondolom jobb dolgod is lenne most. Majd mondd, hogy mit segítsek, tudod hogy béna vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=640449#post640449][b]Farkas Kamilla - 2016.11.19. 09:17[/b][/url]

- Ühüm - gondolkodva bólintok, ahogy enyhén még csücsörítek is. Krémes, könnyű, rövid. - Valami sütés nélküli karamellás dolog jó lesz? - kérdőn pislogok rá, igazából ez a legkönnyebb dolog, amit ismerek. És sütni se kell, szóval ha Csongi otthon egyedül nekiáll, nem gyújtja fel az egész házat. Remélhetőleg. Nem akarok veszett szülőkkel veszekedni a felelősségről, meg ilyenekről.
- Oké, akkor keress légyszi egy tepsit, én meg addig előbányászom az alapanyagokat - elmosolyodva adom ki az utasítást, ahogy el is kezdek a szekrényekben kutatni keksz után. Az alapelv az, hogy a kekszet beáztatjuk a tejbe, aztán kirakjuk vele a tepsit, ezt simán rábízhatom a levitásra, mert ebben nincs semmi bonyodalom. És bizonyára ügyesebb annál, amit mond, de hát ismerjük a kékeket, a szerénységet nem lehet nekik felróni, be van építve a génjeikbe.
- Hmh, én is - ó igen, a kviddics, meg Mínea leszívnak. Nem mintha nem élvezném az edzéseket, meg nem imádnám a kapitányunk - aki most, hogy megnyertük a kupát még jobban hajt minket, elvégre meg is kellene tartani. Ezért pedig futjuk a dupla köröket, és mintha Aiden is jobban kergetne a hülye gurkóival. Mondjuk ő lehet, hogy még mindig haragszik a korcsolyás dolog miatt. - Nem tesz semmit, máskor is szívesen - itt azért megeresztek egy bátorító mosolyt felé, jelezvén, hogy én nem bánom, meg ez nekem nem fáradtság. Amit nem akarok megcsinálni, azt ígyis-úgyis megkerülöm ilyen vagy olyan módon, szóval ja. - Meg is van - mint valami díjat, úgy mutatom fel a csomag háztartási kekszet, aztán le is rakom az asztalra, és ha Csongi is sikerrel járt a serpenyővel, akkor megint beszélni kezdek.
- Szóval ezeket áztasd be a tejbe, hogy olyan puha legyen, de ne menjen szét, aztán tedd be őket a serpenyőbe, hogy elfedjék teljesen az alját. Aztán, ha kész vagy vele, akkor keverd fel a tejszínt, én meg addig csinálok rá pudingot.