33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. június 25. 13:49 | Link

Dávid



Isobelt korgó gyomra csábította ismeretlen vidékekre. Az ebédidőnek immáron hivatalosan is  vége, de a vacsora még oly messze volt. Általában sohasem kellett a konyhába igyekeznie, a közös étkezések alatt degeszre tömte magát. Ma ráadásul a kedvenc desszertje volt, amiből úgy gondolta, nem árt repetázni. Az idő sem engedte meg, hogy a szabadban járkáljon és a tervezett tanulást is a négy fal között kell majd megoldania. De ez még várhat, kiadós energiát kell előtte magához vennie, pontosabban felfalnia. Ha még nem ismered Isobelt és különösen az étkezési szokásait, készülj fel kérlek! Nem árulok el semmit, de jobb ha felkészülsz!
Ha nem is lopakodva, de fokozott elővigyázatossággal közelítette meg a konyhát. Elképzelése sem volt, mit talál majd odabent. Legjobban a manók reakciójától félt. Mi lesz ha kitessékelik, mert állandóan csak a hasára tud gondolni. Ám a felröppenő hírekből értesült az ellenkezőiről, de mégis jobb lett volna, ha nem egyedül kell jönnie.
Mi lesz, ha a manók megtámadnak?
Ugyan vajmi kevés esélyt látott arra, hogy az egyik manó valami olyan betegséget szedett össze, ami zavarodottá tette volna az elmeállapotát. Azért fő a békesség.  
Mennyország! Igen, talán ezt gondolhatta Isobel, amikor minden bátorságát összeszedve belépett a konyha ajtaján. A napközben láthatatlan manók egy kisebb csoportjától körülnézni sem volt ideje. A lány nagyon élvezte rögtönzött társaságát. Szélesebb mosoly terült el az arcán, mint bármikor pedig a beceneve lehetne az örökmosoly lány. Jellemét jól tükrözi, hogy azonmód kijelenti, hogy nem szeretné, ha kiszolgálnák, elboldogul egyedül is. A nemleges válasz után segítségét próbálja felajánlani vajmi kevés eredménnyel.
Isobel kénytelen lesz belenyugodni, hogy az evőeszközökön kívül mást nem tehet magával. Kábultan mered maga elé, az asztalra pakolt finomságok tucatjára, amikre nem is emlékszik mikor kerültek oda. A lényeg, hogy az az isteni puding ott van előtte és nem túl nőies kereteken belül kezd neki az elfogyasztásának. Arca csupa puding. Az orra hegye, a szája széle, talán még az állán is van valamennyi az édességből.
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. június 27. 17:14 | Link

Isobel

Szörnyű hasfájással ébredtem és úgy éreztem, hogy mindjárt megszakadok. Igazán biztató kezdete volt ez a mai napomnak, de sajnos a továbbiakban is változatlan maradt az állapotom. A délelőtt folyamán összesen kétszer merészkedtem ki a szobámból, de mind a kettőt alapos gondolkodás és rákészülés után tettem.
Mire véget ért az ebédidő és még mindig ugyanolyan rosszul voltam, elhatároztam, hogy elmegyek a konyhába és kérek egy bögre teát a manóktól, hátha az segíteni fog. Minden esetre én az utolsókig küzdök, mert irtózom a gyengélkedőnek még a gondolatától is. Egész eddigi életemben féltem az orvosoktól és szerintem ez mostanra se változott, de ha mégis akkor is inkább szeretném megúszni, hogy bent ragadjak napokig egy fehér szobában, ahol semmit nem tudok magammal kezdeni az olvasáson és az alváson kívül.
A nagy elmélkedésben észre se vettem, hogy már elhaladtam a konyha bejárata mellett, ezért hirtelen megtorpanok, majd visszafordulok, hogy pár másodperc múlva beléphessek a jól ismert ajtón. A manók mosolyogva köszöntenek én pedig kedvesen visszaintegetek, majd leguggolok az egyikhez és a fülébe súgom, hogy mit is szeretnék, majd még hozzáteszem, hogy kezelje bizalmasan a dolgot, mert nem szeretném ha a tanárok fülébe jutna, hogy nem vagyok teljesen a topon.
Ahogy körbenézek a konyhában, valami szokatlant veszek észre. Ez pedig nem más, mint egy velem egykorú lány, aki nagy beleéléssel majszolgatja az elé kirakott pudingot. Elmosolyodom a látványon, hiszen az egész arcát ellepi a finomság, sőt mintha fülére is jutott volna az édességből.
Egy ideig még nézem őt, de néhány manó elkezd csúnyán vizslatni, ezért inkább összeszedem magam és elindulok felé.
- Szia! -köszönök rá széles vigyorral az arcomon, majd helyet foglalok mellette. - Ugye nem zavar ha ideülök? -
Hozzászólásai ebben a témában
Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. június 30. 21:41 | Link

Dávid


A puding rohamos tempóban fogyott beterítve a lány már említett részeit. A csokis volt a kedvence és az egyetlen, amit kislány korában megevett. Azonban az évek során már mindegy volt, hogy vaníliás vagy kekszes ízesítésű finomságot tömött magába. A lényeg, hogy finom legyen és lehetőleg sose fogyjon ki. Volt valami különös báj, ahogy a családi méretű pudingot nagykanállal lapátolta befele, jobbára nagyobb volt mint ő maga. Széles mosolyát mintha az arcára ragadt csokis édesség is optikailag nagyította volna. Mit lehet tenni, ő...Isobel, a pudingevés hercegnője.
Nem kerülte el figyelmét a frissen érkezett fiú. Látta megviselt arcát, mintha csak versenyre kelt volna a falakkal. Lassított a tempón és úgy figyelte Dávidot, persze nem túl feltűnően, de szó, mi szó elbűvölte ahogy a manókkal bánt. Hallott olyan srácokat a folyosón beszélgetni, akik hencegtek azzal, hogyan fosztották ki a konyhát és terhelték maximumig a minden kívánságot teljesítő manókat a követelőzésükkel. Isobel nem szereti az ilyen srácokat, még szóba állni sem igen akar velük, de a végén még ő lenne a bunkó, ha nem tenné meg. Teljes patthelyzet.
Kissé összerezzen, ahogy odaér hozzá. Szeretne teljes bizonyosságot adni, hogy nyugodtan üljön le mellé ám teli szájjal csak némi érthetetlen dünnyögést és zavart, hatalmas mosolyt produkált.
- Gyere nyugodtan- nem volt könnyű legyűrni azt a falatot, de csak sikerült.
- Nem kéred a felét? Direkt egy erre járónak tartogattam- szeretne valami színt vinni a srác arcára. Sokak nem bírják, ha huzamosabb ideig nem vesznek magukhoz energiát és ezért érzik magukat olyan rosszul. Isobel egy balerina ismerőse reflux gondokkal küszköd, amit csak enyhíteni tud megszüntetni már nem. Igaz, ezt magának köszönhette.
Nem bírnám a koplalást. Tény, egy balerina rosszul lenne egy átlagos
mennyiségtől,amit ő nap mint nap magába traktál.
- Tudod nagyon kedves voltál a manókkal, ritkán látok ilyet- megnyalva szája szélét kikerekedtek a szemei.
- Csokis vagyok?- kérdezi nevetve és nyelvével próbálja elérni a lehetetlent.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. június 30. 21:41
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint