Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=866188#post866188][b]Kakasi Gabriella - 2023.08.18. 11:17[/b][/url]

Mivel a kastélybeli irodája meglehetősen kicsi volt - és ami hely adódott, azt is antik tárgyak és könyvek töltötték be -, a tanév során használt felszereléseknek keresett méltó helyet, legalábbis a szünet idejére. Csizmájának és sétabotjának kopogása elegyedett egy csoszogó hanggal, ami a mögötte sántikáló házimanótól volt eredeztethető. Lépteit aligha figyelte, ugyanis egy termetes, öreg bőröndöt lebegtetett maga mellett feltartott, piciny ujjával. Hatalmas szemeit féltőn düllesztette rá, de összerezzent, amikor durrogtatás ütötte meg lapátfüleit.
 Az asszonyság először ebből semmit nem érzékelt a vénséggel járó süketség végett. Ám amikor ráncos ujjait a szertárak kilincsére fonta, már ő is meghökkent, hiszen az nem volt hajlandó kinyílni.
 Bosszankodva lépett hátra és emelte a sétabot hegyét a zárhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=866292#post866292][b]Kakasi Gabriella - 2023.08.25. 17:56[/b][/url]

Fény villant a bot végéből s bár a kelleténél hangosabban vágódott ki az ajtó, a végeredmény ugyanaz volt. Husszú nyakát nyújtotta az asszonyság, hogy belessen a szobába, talárja mellől pedig remegve tette ugyanazt a házimanó.
 Kakasi ajkai dühödten préselődtek össze, amikor észrevette a diákokat a szikraesőn és valami ismeretlen eredetű gőzfelhőn  keresztül.
 - Akármit is művel Jankovits, azonnal fejezze be! - dördült a tanárnő hangja, amit a bőrönd hangos püffenése követett a padlón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=866336#post866336][b]Kakasi Gabriella - 2023.08.26. 23:54[/b][/url]

- Hallatlan - hebegte megütközve a tanerő, majd ujjaival, melyeket hatalmas, bumszli ékkövekkel berakott gyűrűk tarkítottak, megragadta köpenye szegélyét, hogy ne essen el a küszöbön, mikor belép rajta. Szerencsétlen manót sikerült is ezzel fellöknie, de most a figyelmét sokkal inkább a megvadult varázseszköz kötötte le, ami már jószerével kirepült az eridonos kezéből.
 Az asszonyság nem habozott, talárját elengedvén csavart egyet sétabotján, hogy az ébenfa nyelét precízebben tarthassa. A nagyobbik felét az egyik mellette álló diáknak dobta oda és melegen remélte, hogy az nem fogja elejteni.
 - Invito! - hadarta gyorsan és sikerült röptében elkapnia Dorián pálcáját. Amilyen esetlennek tűnt az előbb a terebélyes hacukájában, most annyira voltak határozottak a mozdulatai, pedig lett volna mitől félnie, mert a fekete tollak a nyaka körül meglehetősen gyúlékonyak voltak. Mormolni kezdett, amiből a többi szemtanú még éles füllel is csak foszlányokat lehetett képes elkapni. - Finite... fontes... magicae...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=866384#post866384][b]Kakasi Gabriella - 2023.08.30. 01:16[/b][/url]

- Hátrébb! - intett nagyot az asszonyság a diákoknak s úgy fordult, hogy elállja az utat az elszabadult eszköz és a gyerekek között. Kísérletett tett arra, hogy rálépjen a pálcára, de mire csizmája a padlón koppant, a megveszekedett már tovább pattant egy régi tankönyvektől roskadozó polcra. A néni szemei elkerekedtek, amint észrevette, hogy a borítók lángra kapnak.
 - Ötleteket várok, Jankovits! - mennydörögte, miután eredménytelenül sült el az újabb kísérlete, hogy eltalálja a varázspálcát, ami most a falról pattant vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=866578#post866578][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.03. 17:50[/b][/url]

Eltekintett attól, hogy nem hallott ötleteket a megoldásra a fiútól, annyira jó meg már nem volt a szeme, hogy pontosan lekövesse a pálca cikázó fénycsóváját. Szerencséjük volt, hogy magától kezdett megnyugodni. Amint ez lezajlott, a néni az éppen kibontakozó tűzre szegezte az ébenfát, leemelt egy üres üveget a legközelebbi polcról és mintha porszívóval cuppantották volna le a papírhalomról, a lángok sebesen átvándoroltak keze tartalmába. Teátrális fordulat kíséretében dobta oda Jankovitsnak a már lezárt üveget, melyben hevesen szívta magába a tűz azt a maradék oxigént, amit még talált benne.
 - Mind a ketten tudjuk fiam, hogy maga már ura annyira az erejének, hogy ne vadmágiát használjon kifogásnak -  szűkültek össze Kakasi szemei fenyegetőn. - A pálcát, Dodi!
 A házimanó reszketve dugta elő orrát újfennt az ajtóban. Botladozva sántikált oda az egyik dobozhalomhoz, ahova utoljára pattant a pálca és szorgalmasan turkálni kezdett közöttük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=866828#post866828][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.09. 18:22[/b][/url]

 - Akkor kezdhet hajlongani, fiam. -Ingerülten fújta fel magát, amikor Dorián Álmossal kezdett példálozni, ez pedig sokkal baljóslatúbbnak tűnt azzal a hatalmas köpennyel a vállán. Éppen, mikor már szembesítette volna a fiút azzal, hogy ennek az egésznek se füle, se farka, Dodi jelent meg a lábánál, feltartva az eridonos pálcáját.
 Kakasi a normálisnak mondhatónál közelebb tartotta az magához, hogy tüzetesen megvizsgálhassa. Szemüvegét megemelte, amitől szemei feleakkorának tűntek.
 Vészjóslóan lassan engedte le a fadarabot, így már semmi nem volt a látótere akadályában Dorián irányába.
 - Meg sem érdemelné, hogy ilyet adjanak a kezébe - bukott ki belőle, s a fiú orrába tolta a pálcát, hogy megmutassa, miből jutott erre a következtetésre. Annak a hegye szánalomraméltóan elkopott, szárán pedig számtalan hajszálvékony repedés futott végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=866855#post866855][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.09. 23:16[/b][/url]

Most már jobban figyel arra, miket beszél. Ez okos döntés volt. Lassan kimászott Dorián arcából, a pálcát pedig az üveggel ellentétben olyan óvatosan nyújtotta át neki, mintha a legértékesebb dolog volna a világon.
 - Nem csak a saját, de a többiek testi épségét is veszélyezteti vele, ha addig használni merészeli - mutatott körbe a jelenlévőkön, aztán hevesen legyezni kezdett, hogy kéri vissza a sétabot fejét. - Ezt egy sajnálatos balesetként vagyok kénytelen elkönyvelni, de jegyezze meg, hogy nagyban tett azért, hogy így legyen.
 Az ébenfa újra eredeti formájában virított a néni kezében. Tökéletesre polírozott felülete és hogy még ennyi év után sem hajlott meg a keze súlya alatt, arra engedett következtetni, hogy gondosan bánt vele a gazdája.
 - Személyesen kérdezem meg holnap Óvári professzort, hogy megjelent-e nála. Mehetnek - rándult feje, mintha eleve ő hivatta volna őket vizitre a szertárakba, és szemével elkezdte vizslatni az üresebb polcokat. Épp ez vert szöget a fejében, hogy ugyan...
 - Jankovits - fordult aztán újra a fiúhoz. - Mi a bánatos krupfülét kerestek maguk a szertárakban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=866868#post866868][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.10. 01:08[/b][/url]

- Farkasházy? - csücsörítette ajkát elmélázva, vajon igaz lehet-e a válasz. - Azt hittem az ilyen kényes anyagokat nem a szertárakba suvasztják, ahol jószerével bárki megtalálhatja. Mire van a bájital-labor?
 Csend állt be, csupán Dodi lapátfüle súrlódott az ajtófélfának, ahogy megpróbálta a fiatalok közt kipréselni magát és újra mozgásra bírni Kakasi bőröndjét. Az asszonyság nem eresztette el a tekintetével diákjait, pedig már nagyon látszott rajtuk, hogy kereket oldanának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=866916#post866916][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.10. 19:52[/b][/url]

- Tudom én, hogy kedves, de ez nem volt válasz a kérdésemre - rázta a fejét értetlenül. Látszott zavarodott pillantásán, hogy abban a minutumban nem sikerült volna felsorolnia kollégái nevét, még akkor sem, ha veritaszérumot itattak volna vele. Mi tagadás, hetven év már nem kegyelmezett a néni memóriájának.
 Dodi akkorát nyekkent a földön, mikor megbotlott rongyos ruhájában, hogy Kakasi szánakozva nézett rá és saját kezébe vette a dolgokat. Magához bűvölte a bőröndöt, ami ijesztően közel repült el a fiatalok feje mellett.
 - Adják át üdvözletemet Farkasházy professzornak - dünnyögte végül, ahogy próbált a polcok között lavírozni rakományával.