Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=860957#post860957][b]Jacob Lehman - 2023.03.18. 19:20[/b][/url]

Néhány idősebb srác kötött belé a folyosón, gúnyolódtak rajta, lökdösték és szimpla szórakozásból kedvük támadt őt megalázni. Jacob meg hirtelen nem tudta, mit is tegyen, mégis csak ők voltak túlerőben, így mikor elvették tőle a jegyzeteit, és már a pálcáját is el akarták kobozni tőle, akkor állt neki szaladni, szedte a lábát - még jó, hogy múltkor edzett Zalánnal a futópadon - így legalább emlékezett arra, hogyan is kell futni. Szóval, szedte a lábát, mint a nyúl, sietett, csak úgy csikorgott talpa alatt a folyosó, majd egy kanyar után bevágódott az első ajtón, ami a szertárba vezetett. Nem volt megállás, sietve szaladt a leghátsó polcok mögé, és a sarokban lapult meg. Hevesen kapkodta a levegőt ki-és be, ettől a megterheléstől még a narkolepszia is előjött, amitől hirtelen bealudt, s eldőlt, mint egy zsák.
Nem tudni, hogy mennyi idő telhetett el, de már csak arra nyitotta ki a szemeit,  amikor meghallotta, hogy valaki hevesen dörömböl és hahózik. Kellett neki néhány másodperc, hogy felfogja, hol is van, kicsit megdörgölte a szemeit, majd feltápászkodva a sarokból, óvatosan lépdelt előre, lopva, hogy ne csapjon zajt. Ekkor látta meg a kimagasló kerekded formákat,  de a hangból ekkor már tudta, hogy Kornélia az, aki valamiért nagyon küzd ott a padlón. Jake a szája szélét rágta, zavarban volt, egyrészt már attól a ténytől, hogy ott volt Kornélia és bár nem akart szemtelen lenni, de csak sikerült őt szemügyre vennie, másrészt meg nem akarta ráhozni a frászt sem. Megint előrébb lépett, pechére azonban hozzáért valamihez az egyik polcon, ami éktelen csörömpöléssel ért földet.  
- Jajjajjj ne ijedj meg Kori! Jól vagy? - csak megszólalt, az meg se fordult a fejében, hogy védekeznie kellene, netán ráhozza a frászt a másikra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=860963#post860963][b]Jacob Lehman - 2023.03.18. 20:18[/b][/url]

Megtanulhatta volna már, hogy sosem jó az, ha megijesztenek valakit, mert annak bizony nem lesz jó vége. S bár nem szánt szándékkal tette, de sikerült kiugrasztania a szellemet a palackból, Kori ugyanis hangosan sikított, ebbe még szegény Jake füle is belesajdult, de hiába is próbált nyugtatóan szólni, túl késő volt, ugyanis még ki se mondta a szó végét, már telibe is találta az üst. Csak az volt a szerencséje, hogy valahogy épp még oldalra tudott fordulni a testével, így miközben kezeivel a fejét védte, valahol a hátába csapódott be az üst, ami végül hangos zörgéssel ért földet.
- Ne haragudj, nem direkt volt! - fordult vissza Kori irányába, miközben védekezőn emelte maga elé a mancsait. - Csak bealudtam és arra keltem, hogy valaki dörömböl, de nem akartalak megijeszteni ,sajnálom - sóhajtva kért elnézést, közben hátához nyúlt, hogy megtapogassa a sajgó részt.
- Amúgy mi történt? Neked nem órán kéne lenned? - na igen, fejből tudta Kornélia órarendjét, ezért se értette, hogy mit keres a lány itt a szertárban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=860970#post860970][b]Jacob Lehman - 2023.03.18. 20:49[/b][/url]

- Kár lenne a szívedért - kezdett bele, aztán rájött, hogy nem kéne ilyeneket beszélnie, így inkább gyorsan korrigált.
- Akarom mondani, az egészség fontos dolog, nem lenne jó, ha elmászna a helyéről - ezután zavartan össze is préselte az ajkait, még a fejét is lehajtotta, mintha tényleg hibás lenne, és csak akkor emelte fel ismét, mikor a kérdés érkezett. - Én nem. Csak…így alakult - nem volt benne biztos, hogy a hódítást éppen egy vallomással kéne kezdenie, így is mínuszban volt már a lánynál, nem hiányzott az, hogy a betegségéről meséljen neki.
- Megbüntetni, engem? - nagy és ártatlan szemekkel pislogott a lányra, részben igaz volt a vád, de nem érezte magát hibásnak. Viszont annak a ténye, hogy Kornélia megbüntetné, így pedig újra együtt kellene tölteniük egy kis időt, vigaszt adott neki. - Hát jó, ha Te büntetsz, azt nem bánom - persze, ahogy kimondta a szavakat, máris rájött, hogy talán megint eszetlen dolgokat hordott össze, hisz hülye az, aki nem bánja.
- Tesssék? - meglepetten kapta tekintetét a lányra, aztán gyorsan matatni kezdett a zsebeiben. - Basszus nem, elhagytam futás közben - sóhajtott.
- De miért kell neked az én pálcám? Neked nincs? - közben kicsit előrébb lépdelt a sötétből, még mindig tapogatta a hátát, kemény volt neki az üst.
- Figyelj Kori, amúgy beszélhetnénk…a múltkoriról? - zavartan vakarta meg a füle tövét, és igen, a bálra gondolt, ahol faképnél hagyta őt a lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=860981#post860981][b]Jacob Lehman - 2023.03.18. 21:45[/b][/url]

- De nem félek a vizsgáktól, nem vagyok hülye - szaladtak ki száján a sértett szavak, mert azért rosszul esett neki az, hogy mindenki azt gondolta a múltkori bukása után, hogy egy idióta. Tény, hogy volt egy-két tárgy, ami sokkal nehezebben ment neki, de leginkább a problémái nehezítették meg a vizsgára való felkészülését. Az, hogy bárhol, bármikor képes volt elaludni, akár még vizsgaírás közben is. Arról meg nem szeretett volna szólni, hogy megkergették, mert ennél szánalmasabb nem is lehetett volna a helyzete a múltkori folyosós bukdácsolás után. - Bocs, csak ezt nem értheted - immár sokkal nyugodtabban, amolyan elnézést kérően szólalt meg, és még a büntetésnek is állt elébe. Arra mondjuk felkapta a fejét, ami a lány száját elhagyta, de inkább nem kérdezett rá, hogy mire is gondol pontosan, kicsit morcosnak látta a lányt, ez pedig kezdte Jake-t frusztrálni.
- Hééé, mi a baj?- látva azt, hogy a lány térdre rogyott, aggodalmasan lépett közelebb hozzá, és le is guggolt mellé. Már a keze is megindult, hogy megérintse a lány vállát, de aztán inkább ezt még sem merte meglépni.
- Csak megérteni valamit. A bálon azt mondtad, hogy olvastál valamit az Edictumban, meg azt is, hogy tetszik neked valaki és ott hagytál faképnél. De ha ez tényleg így van, akkor miért mondtál igent, mikor elhívtalak? - tekintetével kereste Kornélia pillantását, nem volt erőszakos, csak őszinte válaszokat akart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=861002#post861002][b]Jacob Lehman - 2023.03.18. 22:47[/b][/url]

- Tudom, hogy nem, az a csaj tök undok és nem is olyan szép, mint Te - pillantott rá a lányra, de aztán el is kapta a tekintetét, mert már megint túl őszinte volt. Kiskorában biztos a fejére ejtették, és sérült neki a frontális lebenye. Ezután tűnt fel neki, hogy a lány rosszul viseli a bezártságot, egyelőre viszont ennek nem tulajdonított nagyobb jelentőséget annál, mint hogy ez valóban bosszúság. Őt mondjuk nem zavarta az, hogy beragadtak a szertárba, mert így legalább tudott végre váltani néhány szót Kornéliával, aki a bál óta kerülte őt. - A barátodnak? - egyrészt meglepődött, kicsit még a szemöldökei is feljebb szöktek, neki ugyanis a barátságról egész más dolgok jutottak az eszébe. - De Kori, a barátok nem adnak egymásnak vörös rózsát - sóhajtott, lehet, hogy nem volt egy nagy Casanova, de azt még ő is olvasta valahol, hogy a vörös rózsa a szerelem jelképe.
- Mondtam, hogy miért. Inez csak a barátom, egyáltalán nem kosarazott ki, nála segítőkészebb barátot nem is ismerek, mert igen, ő tényleg barát és segít a bajban! - picit mérges volt, hogy Kori hitt az edictum cikkeinek, ahogy azért is, mert most megint eszébe jutott, hogy mikor majd összetörte a képét a folyosón, akkor Kornélia ahelyett, hogy segített volna, csak úgy elszaladt mellette. - És ha hiszed, ha nem, azért hívtalak el, mert tetszel - vallotta be újra, aztán inkább felállt, amikor Kori leült a padlóra. Látta a lányon, hogy feszült, de még mindig nem jött rá, hogy a bezártság lehet ennek az oka. Ő is feszült volt, de inkább a tehetetlenségtől.
- Zalán azt mondta, hogy neked más tetszik és semmi esélyem nálad, mert nem vagyok a súlycsoportod. Igaz ez? Ha nem lett volna a cikk, akkor máshogy néznél rám, vagy tényleg valaki más tetszik neked? - rákérdezett, mert nem akart hinni Zalánnak. Csak azért, mert a levitás fiú reménytelenül epekedett, attól még nem kellett Jakenek is tétlenül ücsörögnie. Márpedig ő elhatározta, hogy akár veszni fog háza, marhája, egyszer még Kornéliát feleségül veszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=861011#post861011][b]Jacob Lehman - 2023.03.18. 23:54[/b][/url]

- Mert ahhoz értek, és szívből adtam! Egyébként se kap mindenki, uborkát is csak Te kaptál meg Zalán - vágta vissza, mert annyit azért még ő sem képes megtermelni, hogy mindenkit megajándékozzon vele, viszont tény, hogy utóbbi baráti gesztus volt, hisz a levitás fiú nem azért kapta az uborkát, mert tetszett volna Jake-nek, tőle csak így akart bocsánatot kérni. Kezdte rosszul érezni magát a beszélgetéstől, hisz egyre inkább éleződött a helyzet, s előtörtek az érzések.  - Igen, rád céloztam, de nem gond - nyelt egyet, pedig valójában hazudott, nagyon is rosszul esett neki az, hogy éppen Kori nem állt meg segíteni neki. Még a bicebóca haverja is megtette, hogy a saját szerencsétlensége ellenére támogatta egy darabon. Immár mindketten dühösek voltak, Jacob se tudta állni a lány tekintetét, ezért mellkasa előtt keresztezett karokkal inkább a földet bámulta, miközben hallgatta a lesújtó szavakat. - Okééé, felfogtam. Nem vagy Bella, és más tetszik, felfogtam! - dünnyögte, s inkább hátat is fordított, hogy Kori ne lássa arcán a csalódottságot. A gombóc persze ott szorongatta a torkát, mert egy elutasítás az igen csak fájdalmas volt, őt valamiért mindig ellökték maguktól az emberek, s most is ezt érezte. Míg háttal állt, még az orrnyergét is megdörgölte az ujjaival, csak hogy visszafojtsa a könnyeit, mert milyen irtó ciki lenne, hogy elkezdene sírni egy lány előtt. Már így is épp eléggé alázta meg magát előtte. Igazából olyan nyomást érzett, hogy most leginkább a levegőt hiányolta, s lassan már őt is kezdte zavarni ez a bezártság.
- Biztos kinyílik ez a szar valahogy - lépdelt oda dünnyögve az ajtóhoz, és elkezdte rángatni a kilincset, majd még a vállával is erővel meglökte, de az ajtó meg se mozdult, neki viszont belesajgott a válla. - Oké, találtál valami használhatót? Vagy várj…van nyakláncod? - kérdezte, mert hirtelen lett egy ötlete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=861027#post861027][b]Jacob Lehman - 2023.03.19. 13:11[/b][/url]

Elfogadni, mintha az olyan egyszerű lett volna. Persze, hogy csak úgy, egyik pillanatról a másikra nem tudta kikapcsolni az érzéseit, ráadásul most érezte csak igazán azt, amiről Zalán beszélt neki az edzőteremben. A levitás megpróbálta őt figyelmeztetni, de amilyen hülye volt, azt hitte, hogy ez a sztori másként végződik majd. Hitt benne, hogy ez az egész csak egy félreértésen alapult közte és Kornélia között, most viszont már a lány is az arcába vágta az igazat. Ez pedig nem esett jól neki, csalódottsága mellett még dühös is volt, s talán ez a hév vezérelte, hogy megpróbáljon kitörni a szertárból, minden erejét bevetve. Ám hiába ment neki az ajtónak egyszer, majd kétszer, az meg sem mozdult, s még Kori is tett egy finom megjegyzést, hogy az ajtó másik irányba nyílik. Nagyszerű. Ettől csak még jobban süllyedt lába alatt a talaj, érezte, hogy ennél jobban már be sem éghetne a lány előtt.
- Tudom, csak próbáltam meglazítani a ..mindegy - naná, hogy ezt is csak azért mondta, hogy mentse a menthetőt, és ne nézze őt Kornélia totálisan kétbalkezes idiótának. Mert hogy jelen pillanatban Jacob az volt. Egy félnótás idióta, akivel tényleg nem villogna senki a folyosókon.
Közben ő is körbenézett, keresgélt, de sok hasznos holmit nem látott, s úgy tűnt, hogy Kori se lelt rá semmiféle eszközre, mely segíthetné a szabadulásukat. Pedig immár mindketten azt kívánták, hogy szabaduljanak ebből a kínos helyzetből. Aztán ekkor jött az ötlete, amit nem is olyan rég egy könyvben olvasott.
- Majd meglátod - nyúlt a lánc után, és bólintott, jelezve, hogy vigyázni fog az ékszerre. Ezt mondjuk nem feltétlen kellett volna megígérnie, hisz ami a könyvben olvasva működött, a valóságban nem lett kipróbálva, Jacob egyszer sem tesztelte a trükköt, így nem tudhatta azt, hogy sikerülni fog-e az, amire gondolt.
Lemászott a földre, fejét odaszorította az ajtóréshez, s azon keresztül nézte, hogy hol van a pálca. Nem volt nagyon messze, ha nagyobb lett volna a rés, kézzel eléri, így viszont valami mást kellett tennie. Ekkor próbálta meg azt, hogy a láncot megpróbálta átlendíteni a nyíláson, a pálca irányába, lehetőleg úgy, hogy a medálos rész megakadjon rajta. Elsőre nem sikerült, ráadásul majdnem a lánc is kicsusszant az ajtórésen, de az utolsó pillanatban sikerült megtartania. Ezután módszert váltott, mutatóujját erővel begörbítette, hogy stabilan fogja a lánc végét, s egy újabb, erőteljesebb lendítéssel küldte meg a résen a láncot, ami valahogy megakadt a pálca végén.
- Ezazzz! - lassú, óvatos mozdulattal elkezdte húzni a pálcát az ajtó irányába, s nagy nehezen sikerült behúznia a pálca végét, amit aztán már ujjaival kotort át. A művelet jó néhány percet igénybe vett, de még maga se hitte el, hogy sikerrel járt, így némi öröm futott át az arcán, ahogy felegyenesedett. De mikor megpillantotta Kori arcát, megint elkomorult.
- Tessék , itt a láncod, meg a pálcád. Lehet, egy kicsit megkarcolódott a medál…- nem lehet, hanem látható volt rajta, hogy azért megsínylette kicsit a küldetést. - McGyver amúgy. Tőle olvastam. Mindegy - legyintett, feltehetően Korit nem érdekelte az, hogy mikkel tölti a szabadidejét Jake.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=861137#post861137][b]Jacob Lehman - 2023.03.22. 10:40[/b][/url]

Bár Kori örült a pálcájának, és még Jacob is kapott tőle egy pozitív visszajelzést, ettől még nem lett jobb a kedve. Még mindig élt benne az a néhány perccel korábbi beszélgetés, amit nem tudott csak úgy kiverni a fejéből. Csalódott volt, és szomorú. Arrébb is állt, hagyva, hogy Kornélia ki tudja nyitni az ajtót, és elszaladhasson, mint legutóbb.
- Nincs mit - legyintett egyet, a továbbiakra már nem is reagált, csak halkan köszönt, aztán ő is elhagyta a szertárat és elindult, hogy megkeresse a pálcáját.

//köszi //