Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838311#post838311][b]Hollósi Zalán - 2021.10.18. 16:35[/b][/url]

  Persze még csak a tanév elejénél jártak, de Zalán már azt is teljesítményként könyvelte el magában, hogy pár hétig sikerült kimaradnia bárminemű balhéból, ami az iskola pletykafészkeinek szájában, vagy az Edictum szerkesztőinek tolla hegyén köthetett volna ki. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy megtanulta már, hogyan legyen láthatatlan az olyanok előtt, akik hozzá hasonlóan vonzák a drámát és a katasztrófát. Az órákon kívül nem sok helyen fordult meg, csak a szobájában, a nagyteremben és a kviddicspályán. Utóbbin még a szokásosnál is több időt töltött, oda nem merészkedett senki utána. Legalábbis, már nem.
 Az őszi nátha is túl sok időre zárta őt a négy fal közé és minden kimaradó pillanatot pótolni akart. Addig sem kellett mással foglakoznia. Ennek folyománya volt, hogy a héten már negyedszerre esett be egy órával takarodó után a klubhelyiségbe. Ez már nem csak a szobatársainak szúrt szemet, hanem Zentének is. Az egyik legjobb barátjának. Aki történetesen prefektus volt.
 Tudta, hogyha csupán Zente vajszívére hagyatkozna, akkor simán megúszta volna az egészet egy kicsit sem szigorúnak mondható szidással. De látta rajta, hogy olyan kényszerhelyzetbe hozta ezzel a fiút, amivel a morális mérlege még sokáig fog küzdeni. Hiszen akkor kivételezne vele pusztán azért, mert barátok. Nem volt sok kedve hozzá, de végül letisztázta a másikkal, hogy nem haragszik meg rá, ha a házirend megszegéséért felelnie kell.
 És így történt, hogy Zalánt egy hétfő délután leküldték a szertárakhoz. Rendrakás címszó alatt. 219-es polcsor. Ezzel kell kezdenie valamit. Nem látott először senkit sem, aki a megbeszélt helyen és időpontban ott lett volna, se tanárt, se sorstársat, akivel együtt kéne dolgoznia. Talán jobb is így. Megcsinálja, amit kértek tőle, és már itt sincs. Az eredmény magáért fog beszélni, ha bizonyítania kell, hogy foglalkozott a feladattal. Talárját és a táskáját ledobta egy füzetekkel megrakott szék tövébe, majd egy Lumost elmotyogván felmérte jobban a terepet. Az a világítás, ami önmagában jelen volt, nevetségesen keveset fedett fel az elhanyagolt raktárból. Fogalma sem volt, hogy hol és hogyan álljon neki. A polc egyik felében dobozok sorakoztak. Nem egyet már kirágtak a molyok, vagy egerek, vagy ki tudja miféle állatok szeretik ennyire a kartonpapírt, de nem egy doboz tartalma ömlött emiatt a földre vagy az alsóbb polcokra. Voltak ott még régi tankönyvek is, meg tekercsek, egyelőre beazonosíthatatlan tartalommal. Nagyot sóhajtott, mire az előtte lévő porréteg szárnyra kélt a levegőben és prüszkölésre késztette őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838318#post838318][b]Hollósi Zalán - 2021.10.18. 19:55[/b][/url]

Amikor már rendesen levegőhöz jutott, akkor lett figyelmes arra, hogy megszólították. És nem éppen abban a formában, ahogyan azt remélte. Nem éppen az, akit remélt. A gyomra egyszer csak görcsbe rándult, amikor futólag végigpillantott Autumn-on. Egyedül nem érezte volna ezt akkora büntetéstnek, de a Danvers lány társaságában? Az már egészen más tészta volt.
 - Én is ezt kérdezném tőled - szólt, miközben leemelte az egyik kartondobozt a polcról. Hangja kimért volt, de azt a keserű élt már nem tudta jobban tompítani, felismerhető maradt. Látszott, hogy még a szívén viselte a legutóbbi találkozásuk fordulatát. -, de úgysem az én dolgom, nem igaz?
 Arról az esetről senkivel sem beszélt még. Még Zentével vagy Kornéllal sem. Nem tudta pontosan miért. Talán mert nem látta sok értelmét. Vagy mert megalázva érezte magát miatta. Pedig páran már faggatták a Leprikón Aranyában tett látogatása kapcsán. Azok is csak abból az ostoba újságból szedték minden elméletüket arról, hogy Zalán kikkel és hogyan barátkozik. Ha meghallották a Danvers nevet, fejüket összedugva súgdolóztak, nem érdekelve őket, hogy a pletykáiknak se füle, se farka nem volt. Aztán aggódva pislogtak rá, mintha tényleg érdekelte volna őket, hogy mi van vele.
 Az igazság az volt, hogy nem érezte túl jól magát a kastélyban. Két emberrel több, akit kerülnie kellett. Kettővel több, mint amit szeretett volna eredetileg.
 - Van rendes nevem is - motyogta maga elé, már inkább a doboz tartalmának, mint a lánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838352#post838352][b]Hollósi Zalán - 2021.10.19. 00:42[/b][/url]

Nagyokat pislogott, bár ahhoz túl messze állt tőle, hogy a pálcával rendesen megvilágíthassa, mégis látott egy fémes csillogást a pulcsiján. Prefektusi jelvény. Zseniális. Immár másodszor sült fel azzal, hogy nincs tisztában a prefektusaik kilétével. Valószínű minden évben vár rá valami hasonló. Már csak arra volt kíváncsi, hogy Autumn direkt jött-e hozzá, vagy küldték őt. Nem tudta, hogy melyik válasz lenne kedvezőbb számára.
 Letette a dobozt, majd elkezdte lepakolni a többi dolgot is, hogy aztán kiválogatva mindent, rendezetten kerüljenek vissza a helyükre. Épp egy szétesőfélben lévő mappára fogott rá, amikor meghallotta a nevét. Talán ha gyakrabban hallaná a hangját, hozzászokna megint az enyhe akcentusához. De most feltűnt neki. Ahogy az is, hogy egyik percben a szavai hűvösen marnak, mint a csípős őszi szél, a másikban meg nyugodt, dallamos és tényleg hozzá szól. És sosem lehetett előre megjósolni, hogy éppen mi következik.
 Pont ahogy azt sem tudta mire vélni, hogy ennyire könnyed hangnemben próbált vele beszélgetni. Kérlelő tekintettel nézett a lányra, de csak egy pillanat erejéig. Miért csinálod ezt velem?
 Nem akart veszekedni, és őszinte sem mert lenni. Akkor talán megint olyat mondana, amitől akarata ellenére megsérti a másikat. Szóval inkább csak sodródott az árral.
 - Jó barátként próbálok viselkedni. - hangzott a magyarázat, s bár Zentére gondolt első sorban, ironikus volt a mondat kettőssége. - Idén az első. - Nem mert többet mondani, bár a másiknak lehetett sejtése arról, hogy Zalán átgondolatlan vakmerősége okán hányszor került már bajba. Neki is rengeteg kérdése merült fel, de ha őszinte akart lenni magával, nem akart igazából beszélgetni. Próbált a munkára koncentrálni, bár ez többnyire abban merült ki, hogy igyekezett tartani a pálcáját, miközben pakolt, hogy ki ne aludjon a fény, amit megidézett. Még egy frusztrált sóhajt is eleresztett, pedig nem volt rá jellemző, hogy felhúzza magát bármiféle feladaton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838387#post838387][b]Hollósi Zalán - 2021.10.19. 23:17[/b][/url]

A válasza először egy határozott "nem" akart lenni. De bevillant a kép, amikor elszakította Augustine táskáját. Amikor egy prefektussal járatta a bolondját, hogy ne kapják el őt és Kornéliát. Amikor Zente csalódottan szemben állt vele, amiért későn esett be a körletükbe. Talán már tucadszorra. - Valahogy mindig összejön - vonta meg a vállát, mintha beletörődött volna már és meredten a polcot bámulta, ami már félig üres volt.
 Egészen addig észre sem vette, hogy Autumn közelebb lépett, amíg szeme sarkából meg nem pillantotta a polc felé nyúló kezét. Először meglepődött, majdnem leejtett egy újságkupacot, amit már alig fogott össze az a régi madzag, amit rákötöztek.
 Beszélt hozzá, ő meg csak állt ott és azt se tudta hirtelen, hogy mit csináljon. Miért nem dühös most rá? És hova lett a gúnyos hangnem? Tisztes távolban is maradhatna, hozzá sem kéne szólnia. Mégis ott áll mellette. Immár nyakig a porban.
 Bocsánatkérően nézett Autumn-ra, mintha Zalán tehetett volna arról, hogy ilyen ez a hely. Aztán összeakadt a tekintetük egy pillanatra, amitől zavarában kiesett a pálca a kezéből. Az bánatosan koppant egyet a padlón, még gurult is valamennyit, majd a fénye egyszer csak kialudt. A fiú még az orráig sem látott, szemének szoknia kellett a félhomályt.
 - Bocsánat - mondta halkan, majd lehajolt, hogy megkeresse a platánpálcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838390#post838390][b]Hollósi Zalán - 2021.10.20. 01:03[/b][/url]

Mire megszokta a sötétet, a fény miatt kellett hunyorognia. Ennek ellenére gyorsan megtalálta a pálcáját, aminek markolata hirtelenjében izzani kezdett az ujjai közt. Nem értékelte túlzottan Zalán figyelmetlenségét. Halkan felszisszent, majd zsebrevágta a pálcát. Az a főnix sem lehetett kevésbbé makacsabb, amelyik a tollát adta bele. Kicsit emlékeztette valakire. Nem, véletlenül sem arra, aki előtte állt.
 Kihasználta inkább a lehetőséget, hogy a lány fényt tart neki. Gyorsan el is vette Rue elől a dobozt, hogy ne járjon megint úgy, ahogy az előbb. Bővel elég volt, hogy Zalánnak lesz egy szégyenmenete a klubhelyisége felé, feje búbjáig porosan, amikor itt végre végez. A másik nem érdemelte ezt.
 Az utolsó mondat hallatán megütközve nézett Autumn-ra. Kicsit felkészültebben érte, hogy a zöld szemek már őt vizslatták, de attól még ott volt az a kényelmetlen érzés a gyomrában, amitől nem tudott szabadulni. Válla megcsuklott, óvatosan letette, ami a kezében volt. Vagy ötször végiggondolta, mit akar mondani. Most nem beszélhet ostobaságokat, így is elég volt a rovásán a lány szemében.
 - Miért volnál bármiért hibás? - kérdezte őszinte kíváncsisággal. Szomorúság telepedett a hangulatára, fura elegyet alkotva az értetlenséggel. - Ezért nem akartál idáig beszélni velem?
Vagy azért nem, mert túlságosan gyerek vagyok ahhoz, hogy bármit megértsek belőled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838416#post838416][b]Hollósi Zalán - 2021.10.20. 23:40[/b][/url]

Igyekezett követni a lány előtörő gondolatmenetét, de ez a szituáció felkészületlenül érte. Nemcsak az, hogy találkoznak ma, de hogy Rue rögtön a tárgyra tér és meg akarja beszélni az egészet. Felért egy hideg zuhannyal. - Mert nem tudom eldönteni, hogy mit akarsz, Autumn. Egyszer azt mondod, hogy meg szeretnél ismerni, utána meg azt érezteted velem, hogy nem vagyok jó társaságod. Nem tudom, hogy ez amiatt van-e, mert bizalmatlan vagy az emberekkel, de... Úgy éreztem, nem akarod, hogy a közeledben legyek, amikor elutasítottad a bocsánatkérésem. Vagyis hogy feltételhez kötötted. - Utóbbi mondatát halkabbra vette. - Én meg egyáltalán nem akarok rád erőltetni olyat, amit nem szeretnél. Ezért nem kerestelek.
 Elcsendesedett megint, mert tudta, hogy most fognak veszélyes vizekre evezni. Winter lett a téma. Zseniális. Látszott Zalánon, hogy olyan megfontoltan beszél, mintha minden szava egy-egy húzást jelentene a ravaszon orosz rulettben.
 - Ami azt illeti... Amikor tényleg sértegettem, te nevettél. Csak amikor azt mondtam, hogy... - próbált visszaemlékezni, mit is mondott pontosan. Hogy ő törődni próbált Rue-val? Nem. Nem, nem így fogalmazott. Azt mondta, hogy Winter nem törődik vele eléggé. Szent szalamandra, ha az ostobaság fájna...
 - Ne haragudj, kérlek. Igazad van. - a padlót kezdte bámulni szégyenében, bal kezének ujjait pedig a halántékához szorította. Akaratlanul kitapintotta rajta a heget. Ha a pálca fénye úgy vetült rá, talán Autumn is észrevehette néha. - Csak... A bátyád rendkívül tehetséges abban, hogy felbosszantsa az embereket. - Nem tudta ennél kifinomultabban megfogalmazni, hogy egy orbitális tahónak tartotta, aki valószínűleg mások csesztetésével próbálja feledtetni magával a saját gondjait. Amik Merlin tudja, hogy miféle dolgok lehettek.
 - Akkor már ketten gondoljuk így. - még mindig nem volt biztos magában, olyan érzés volt neki ez a beszélgetés, mintha folyamatosan a tűzzel játszana. Ujjai az éppen kezében felejtett papírtekercs kilógó sarkával játszadoztak. Nem tudta, hogy elég volt-e, amit mondott, vagy talán túl sok. Legrosszabb esetben minden olyan lesz, mint eddig volt. Maradnak a folyosón ejtett kínos pillantások és egymás kerülgetése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838430#post838430][b]Hollósi Zalán - 2021.10.22. 00:16[/b][/url]

  Ezt az oldalát még nem látta idáig, de volt egy olyan érzése, hogy az ilyen alkalom ritka is, mint a fehér főnix. Szívét melengette, hogy őszintén beszélnek hozzá, ugyanakkor aggasztotta is, hogy Autumn kényelmetlenül érzi magát ettől. Mert hogy kényelmetlenül érezte magát, látszott rajta. Zalán először nem nézett fel rá, de tekintetével a kezét követte, ami ugyanúgy pótcselekvés után kutatott az övéhez hasonlóan.
 - Van, amikor meg is érdemlem - vallotta be egy sajnálkozó mosoly kíséretében. - Csak ne várj utána a következő büntetőmunkámig a beszélgetéssel. Mert akkor kénytelen leszek megint szabályt szegni és azt ugye senki sem akarná. - A hangjából is lejött már, hogy nagy kő esett le a szívéről, még viccelődni is megpróbált.
 - Ezen majd dolgozni fogunk - bólintott egyet, majd amikor lerakta a tekercset, kísérletet tett arra, hogy megint Autumn-ra nézzen. Alig várta, hogy ezeket a szemeket újra mosolyogni lássa. Vissza akart volna fordulni a munkájához, amikor szemet szúrt neki, hogy a lány arca nem a pálcából áradó fény miatt ilyen sápadt. Ajkait összepréselte, mert nem akarta kinevetni, de úgy érezte, muszáj szólnia róla, mielőtt még így vonulna ki a teremből.
 - Nem éppen hétköznapi a sminked. És el kell, hogy szomorítsalak, de nem is áll olyan jól. - Utalt a végkony porrétegre, ami az arcát borította. Keze akaratlanul megindult felé, azonban nem sokkal előtte meg is állt, amikor rájött, hogy mit művel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838458#post838458][b]Hollósi Zalán - 2021.10.22. 23:58[/b][/url]

Vicces volt a helyzet abszurditása. Igaz, hogy nem volt mintadiák, ennek ellenére sosem állt szándékában kilógni a magaviseletével vagy pontlevonásban részesíteni a házát. Amíg ide nem került, azt hitte, hogy a legnagyobb bajkeverők és szándékos szabályszegők kapnak büntetőmunkát. Most már rájött, hogy ez azok jutalma, akik nem elég ravaszak és körültekintőek, amikor a házirend megszegésének tudatában cselekszenek. Van még hova fejlődni.
 - Nem mondtam, hogy neked segítek. Te megoldod a bizalmi problémáidat, én meg dolgozom azon, hogy megérje bízni bennem. - bíztató mosoly jelent meg a szája sarkában. Komolyan gondolta, amit mondott. Nem csak Autumn volt az, aki nehezen bízott meg benne. Rami is tartott egy kimért távolságot kettejük között, mert sokáig nem hitte el, hogy Zalánnak köze sem volt ahhoz a nevetséges Edictum cikkhez. Az is aggasztotta, hogy olyan könnyen cserbenhagyta tavaly az egyik legjobb barátját, aki a legkevésbé sem érdemelte meg. Az pedig, hogy a saját szülei kételkedni kezdtek nyáron a szavában, egyértelművé tette, hogy a "megbízható" kifejezés hátracsúszott pár helyezést az őt jellemző szavak között.
 - Ami azt illeti, az én művem volt - vallotta be kínjában nevetve. - Ha Zentén múlik, megúszom egy szóbeli ejnyebejnyével. Kicsit csiszolni kell még a prefektusi szigorán.
 Sietve elhúzta a kezét és hagyta, hogy Rue megoldja a por-problémát sajátkezűleg. Elgondolkodva figyelte őt. Már nem érezte kínosnak, hogy rávetült a tekintete. Talán kissé túlzásba is esett, amikor a lány kikérte a véleményét, mivel olyan közel hajolt, hogy már bőven túllépett vele a személyes tér határán.
 - Tökéletes - állapította meg, mert a feladatát mégiscsak komolyan vette. Ugyanakkor nehezére esett először visszahúzódni, mert megint körüllengte őt az az ismerős-ismeretlen illat. Már csukott szemmel is meg tudta volna mondani, hogy Autumn-hoz tartozik, de ha körül kellett volna írnia, bizony nem sikerült volna neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838461#post838461][b]Hollósi Zalán - 2021.10.23. 01:06[/b][/url]

- Reméltem is, hogy hagyod, hogy egyedül csináljam. Nekem bőven elég, hogy... - itt vagy. A polcok már egészen üresek voltak, de lehet, hogy egy portörlő hasznára vált volna, mielőtt mindent visszarámol. Köhögni kezdett, mert már nagyon piszkálta a torkát ez a levegő. Erre még nem ismert semmiféle bűbájt. Úgy tett, mintha az utolsó kijelentése semmiség volna, ellentétben Autumn kérdésével, amit először nem is értett igazán. Beletelt kis időbe, mire felfogta, mire céloz. Hát persze. A heg. El is feledkezett róla.
 - Az? - ellépett a polctól és megpróbált kitérni a pálca fénye elől. Azt hitte, már a fél iskola ismeri a szóbeszédet, de úgy látszik a levitások nem merték annyira hírét vinni, hogy a házukon belül miféle balhék folynak. - Semmi - vágta rá s hangjában feszültség csendült, ami árnyalatnyi szégyennel vegyült. Minél később szerez róla tudomást Autumn, annál jobb. Persze a barátai között már inkább viccelődött vele, de attól még nem volt szép látvány, amikor Augustine teljes erőből a padlóba verte a fejét. Nem vágyott az emberek szánalmára.
 - Ha annyit mondok, hogy ostobaságot csináltam, nem faggatsz tovább, ugye? - félve tette fel a kérdést, de reménykedett abban, hogy a válasz egy egyszerű "nem" lesz. Megkerülte a másikat, miközben a bejárat melletti szekrény felé vette az irányt annak reményében, hogy ott talál valamiféle takarítószert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838565#post838565][b]Hollósi Zalán - 2021.10.24. 19:42[/b][/url]

Ha nem a heg körül forgott volna a téma, talán hangosan is megjegyzi, hogy mennyire örült most annak, hogy renesen a nevén szólítják. Nem tudta, hogy a kora milyen körülmények között fog leközelebb gondot jelenteni közöttük, de úgy tervezte, kiélvezi, amíg nem kölyökként hivatkoznak rá. Különben is. Az, hogy sokkal fiatalabb, nem kéne, hogy számítson egy barátságban, nem igaz? Nem kéne, hogy számítson...
 - Nem akartam, hogy összeforrasszák - vetette oda félvállról. Azt szerette volna, hogy maradjon egy emlékeztető arról, mik a következményei annak, ha visszavág a provokációra. Törött csontok, sebek és szégyenérzet, semmi több. Talán Winter is ezt tette volna vele, ha Autumn nem szól rá Zalánra időben.
 Eközben kicsit nagyobb lendülettel nyitotta fel a szekrény ajtaját, mint kellett volna. A bútor fájdalmasan nyikordult, de szerencsére akadt benne néhány hasznos dolog. Többek között egy rongydarab, amivel végigmehetett a polcon. Nem érezte, hogy ennél alaposabb takarítást érdemelnének azok a kacatok.
 Visszafordult és meglátta Rue féltő pillantását. Igen, pontosan ezt szerette volna elkerülni. Már elég embertől megkapta ezt a nézést és örült, hogy lassan mindenki számára elfelejtődött a történet. Talán Améliát kivéve. Amikor Zalán már eszméleténél volt és fogadhatott látogatókat a gyengélkedőn, első dolga volt a lánynak, hogy kiosszon neki egy nyaklevest és kiselőadást tartson arról, hogy a Levita megítélése és értékei milyen súlyosan csorbultak a verekedésnek köszönhetően. Már megbocsátott neki azóta. De biztosan nem fogja elfelejteni.
 - Egyáltalán nem titkolom - kezdte megint s próbált nyomatékos lenni anélkül, hogy ridegnek tűnne. Elnagyolt mozdulatokkal áttörölte a polcokat, majd beletúrt az eslő dobozba. Egy évtizeddel ezelőtti Edictum szám lapult benne és még több tucatnyi másolata. Nyilván a kutyának sem kellett, de nem az ő dolga volt eldönteni, hogy kidobásra kerüljön-e vagy sem. - Ez abszurd. Nincs gondom a bizalommal, csak nem látom értelmét annak, hogy újra beszéljek róla. Pont most.
 Kiválogatta és visszapakolta az összes újságot, amit elszórtan talált. Ezzel jelentősen leapadt a földön lévő kupac. Elégedetten fújta ki a levegőt. Már nem sok volt hátra. A következő mondatai sokkal szelídebbnek hatottak, mint a makacs, témát terelő hozzászólásai.
 - Nézd, beszélni fogok majd róla, oké? Csak... most nem ezzel akarok foglalkozni. Kérlek. - tette még hozzá és kérlelő tekinettét emelte ezzel egy időben Autumn-ra. - Szívesebben hallgatnám, hogy te mesélsz valamit. Valami bíztatóbbat. Hallom, jól sikerültek a vizsgák. Még évfolyamelső is lettél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=838573#post838573][b]Hollósi Zalán - 2021.10.24. 23:48[/b][/url]

- Most nem mondom el. - Megállt az egyik nagyméretű üvegcse törölgetésével, hogy elgondolkodjon a válaszon. - A titkot egyáltalán nem árulod el senkinek. - Naiv megjegyzés volt a részéről. Ideális esetben tényleg így kéne működjön.
 Majdnem elejtette az üveget, mert épp le akarta pakolni, csak a világítás már jószerével önálló életet élt és hangulata szerint tűnt el vagy vetült ismét a munkaterületre. Rue ezután következő sóhaját aranyosnak találta. Mintha minden sértődöttség végleg távozott volna a kifújt levegővel együtt.
 Zalán ajka fülig érő félmosolyra húzódott, amikor Autumn tényleg mesélni kezdett. Tehetséges volt, ezt biztos a tanárok is látták rajta. Csak úgy látszott, még mindig kívülállónak érzi magát úgy is, hogy már lassan egy éve itt él. De szerencsére eszébe jutott egy emlék, amit már itthon szerzett. Több kellemes élményre van csak szüksége, és ki tudja? A végén még tetszeni is fog neki itt.
 Ettől a ponttól érezte azt, hogy nem volt kínos már a csend köztük. És bár kellemes lett volna akár így is maradni, muszáj volt reagálnia valamit.
 - Mit csinálsz kedden tanítás után? - hangja szórakozott volt, ugyanakkor határozott. Szemeivel a másik arcát fürkészte, hátha többet mond majd neki egy apró rezdülés, egy megjelenő ránc, egy rejtegetni akart mosoly vagy épp grimasz.