Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=379493#post379493][b]Podmaniczky Ádám - 2014.09.07. 15:07[/b][/url]

Egyetlen vizsgám van vissza, és hivatalosan is vége az évnek. Azonban, ha nem megyek el arra az egy vizsgára, akkor is vége. Határozottan pozitívum úgy, hogy még napok vannak vissza a vizsgaidőszakból, és utána még szünet is lesz. Nem tudom még, hogy hazaugrok-e, lehet, de ez Annától és Ayvatól is függ, ha ők jönni akarnak, akkor mindenképpen megyek én is, ha nem, akkor inkább maradok, és lustálkodom az új év előtt. Várom már, az utolsó évem alapképzésen, aztán jön a mesterképzés. Kéne keresnem valami munkát a faluban, amivel kereset kiegészítéshez jutok, és az időmet is elütöm, illetve jó lenne kitalálni, hogy mi akarok lenni, az öt lehetséges mesterképzésemet le kéne szűkíteni kettőre maximum. Kell a szabadidő is, és az is, hogy jól felkészüljek egy-egy vizsgára, mert ha már kitanulok egy szakmát is, akkor jól akarom csinálni.
Ezen kívül nagy változások lesznek. Kahlil bácsi már nem tanít tovább, nem lesz a házvezetőnk se, és csak remélni tudom, hogy olyan ember kerül a helyére, aki szívvel csinálja majd. Nem akarom, hogy szétessünk. Ráadásul elkezdtem kviddicsezni is, ami már most látszik, a testalkatom kezd normálisabban kinézni, persze még most is gyűrődnek a szerelemfogantyúim, de már nem annyira zavaróan, és remélem az edzések még jobb formába hoznak. Bár a lányokkal így se volt gond, mielőtt bárki ezt hinné, csak jobban szeretném, ha nem fulladnék pár emelet megtétele után, és azért mégiscsak jobb, amikor nem kell órákig boltokat járnom, hogy találjak egy nadrágot, ami rám is jön.
Aztán meg, jönnek az új tanárok, az új tantárgyak. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e még egy olyan csini tanárnő, mint Rubya professzorasszony, akinek bizony kéne pár órát is írnom, ha már a tanársegéde vagyok. A szünetben nem akarom zavarni, de még az év elején mindenképpen felkeresem, és megbeszélem vele, hogyan is legyen az év. Szorgalmik, és beadandók. Fura, de tényleg várom már.
Ahogy ezeken gondolkozok, lépek ki az erkélyre, Eridon címeres szürke pulcsimba, mert a mai nap valahogy sokkal hidegebb, mint az elmúlt hetek. Itt van az ősz, tagadhatatlanul, és ez egy kicsit meg is nyomja a hangulatom. A magammal hozott termoszban forró tea melegíti a kezeimet. Leülni nincs kedvem, inkább a korlátnak támaszkodva nézem a változó tájat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=379543#post379543][b]Podmaniczky Ádám - 2014.09.07. 16:08[/b][/url]

Szégyen vagy sem, hallom a dallomot, de abba bele se gondolok, hogy nem illik ide. Annyira tökéletesen összepasszol a hellyel, hogy arra szavak sincsenek. Pedig nem először járok itt. Valahol, jó mélyen a tudatalattimban talán fel is fogom, hogy nincs minden rendben, azonban foglalkozni nem foglalkozom vele, így ha a lány egy hegedűs sorozatgyilkos lenne, hát most az se tűnne fel. Aztán a dal véget ér, és rám köszönnek, én pedig megrázkódom, mint aki éppen kellemes elbambulásból tér magához. Ösztönösen kicsit szorosabban fogom a termosz, mert ha innen leesik, akkor nincs az a mázli, ami egyben tartja.
-ööö semmi baj, nagyon szép volt. Az egyik nővérem is hegedül. Én dobolok.
Az én zavarom viszont egyből kiül, kell egy pillanat, mire realizálom, hogy hol is vagyok, ki is vagyok, és miért is vagyok itt. A közelebb lévő lányt lopva végigmérem, és megállapítom, hogy háromból két testvérem is a háztársa, tippre pedig Anna húgommal egy idős lehet, maximum egy évvel idősebb. Lehet, hogy ismerik is egymást. Már vagy két napja nem láttam Annát, és ahány emberről beszámolt nekem már azóta, hogy itt van, nem is tudom, ki nem volt közte, és nem is mindenkivel beszélt ezek közül. Lányok, egész jól megszoktam már őket.
- Podmaniczky Ádám. Mondanám, hogy Levitás, de azt hiszem ezt nem hinnéd el.
A mellényre bökve meg is erősítem ebben önmagam, hiszen eléggé lerí a piros szegélyvarrásról és a főnixes házcímerről, hogy bizony a bátrak közé tartozom és nem az eszesek közé, pedig amikor bejutottam hozzájuk, nagyon élveztem a társaságukat, és mennyi szép lány van ott!
- Első vagy másodéves vagy? A Navinére én is rájöttem már veled kapcsolatban.
Viszont abban nem vagyok biztos, hogy láttam is már, ám ha mégis így van, az is be fog ugrani hamarosan. A lányokat általában jól megjegyzem magamnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=385899#post385899][b]Podmaniczky Ádám - 2014.09.16. 13:09[/b][/url]

- Sose ment, már nem is kísérletezem vele, hogy elrejtsem az érzelmeimet.
Pedig olykor – például egy igen sok bűzzel járó bájitaltanon – nagyon jól jönne a dolog. Én lennék Mr. Pókerarc, senki se sejtené, hogy mit gondolok, vagy mit érzek, csak aratnék. Nem, nem menne, ahhoz minimum sárkányszarvakkal kellett volna születnem, így nem marad más, csak az élet könnyen vétele. Mr. Mosolygós lettem helyette, akinek minden vicc, még ha nem is igaz, akkor is. Így egyszerűen könnyebb az élet. Nem kell annyit magyarázkodnom.
- Igen, és jó feszültség levezető is, bár sajnos nem vagyok olyan, mint a nagy rockzenészek, nem vertem még szét egyetlen dobot se.
Az első dobom egy hétig bírta. Szerencsére használtan vettük, így nem volt annyira húzós, amikor Ayva sikítva menekült Andine elől és szó szerint belecsapódott a dobomba. Anna akkor nagyon nevetett, én meg bőgtem, mint egy fába szorult féreg. Sose hisztiztem még annyira, mint az utána jövő héten.
- Megvan aaaz, csak kulturáltan körbebéleltem egy kis csokis süti okozta hájréteggel, nehogy megfázzon szegény.
Arra a megállapításra, hogy nem vagyok se elsős, se másodikos csak bólintani tudok, majd az államat megvakarva, hamiskás mosollyal nézek a lány felé.
- Ezek szerint jó ötlet volt, hogy ma nem borotválkoztam. Valóban, nem vagyok, negyedéves vagyok, illetve, ha minden jól megy, hamarosan ötödéves. Aztán mestertanonc, de, hogy milyen szakon, azt ne tőlem kérdezd, mert még nem találtam ki. Te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Hátha a lány oldja majd meg a problémámat. Mondjuk, ha azt mondja, hogy modell, akkor rendesen bukik a dolog, mert se a testalkatom, se bátorságom nincs meg hozzá. Leginkább udvari bolondnak lennék jó, de ez igencsak hiányszakma, lévén, hogy már királyság se  nagyon van, pedig biztos értékelné az angol királynő, ha lökném neki a showdert.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=393346#post393346][b]Podmaniczky Ádám - 2014.09.27. 12:05[/b][/url]

- Nem is étem amúgy, hogy képes valaki ilyet tenni. Én nagyon tisztelem azokat, akik ilyen finom hangszereket készítenek. Mostanában ismerkedem a zongorával is, egyszerűen csodás hangja van.
Oldalra pillantok a lányra, látom a mosolyokat, még őszintének is tűnnek, ám olyan, mintha valami alá rejtené őket. Sok gyerek jár ide, elkerülhetetlen, hogy legyenek páran, akiknek nem szép a történetük, de én hiszem, hogy idővel itt megtalálják önmagukat. Elvégre el vagyunk zárva a világtól, onnan, ahonnan jöttünk, és megadatik az, hogy egyetlen szünetben se kelljen hazamennünk, ha nem akarunk, és nem is egy diák él is ezzel.
Én szerencsés helyzetben vagyok ugyan. Megértem a szomorúságukat, a fájdalmukat, de átérezni annyira nem tudom, hiszen sosem tapasztaltam. Két szülővel nőttem fel, egy harmonikus házasságban, két nővérem és egy húgom van. Sosem költöztem, csak amikor ide jöttem. Az egyetlen negatívum az életemben az volt, hogy apa Bécsben dolgozott, és ezért sokszor napokig távol volt, de ezt is meg lehetett szokni. Bármennyire is igyekszem, bármennyire is őszintén sajnálom őket, pontosan nem tudom, milyen lehet nekik itt, csak remélem, hogy meg tudják ragadni a lehetőséget, és továbblépni, új életet kezdeni, ami bár nem törli ki a múltat, de legalább egy kicsit elhomályosítja azt.
- Színesebbé tenni a hangzást? Ezt hogyan kell elképzelni?
Én magam sosem gondoltam rá, hogy a zenét és a mágiát párosítsam, legfeljebb valami effektet tennék hozzá vele, de igen érdekes elképzelései lehetnek a lánynak, és ezt nekem mindenképpen meg kell fejtenem. Mindig elkáprásztat, ha valaki valami újjal rukkol elő a mágia terén, és azt hiszem, a lány is éppen erre készül most.
- Hümp. Ez egy jó kérdés, és is éppen ezt teszem fel magamnak rendszeresen, hogy vajon mire lennék alkalmas. Jelenleg ötletem sincs. Ha találkoznánk az utcán, minek képzelnél?