36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 7. 15:07 | Link

Adél

Egyetlen vizsgám van vissza, és hivatalosan is vége az évnek. Azonban, ha nem megyek el arra az egy vizsgára, akkor is vége. Határozottan pozitívum úgy, hogy még napok vannak vissza a vizsgaidőszakból, és utána még szünet is lesz. Nem tudom még, hogy hazaugrok-e, lehet, de ez Annától és Ayvatól is függ, ha ők jönni akarnak, akkor mindenképpen megyek én is, ha nem, akkor inkább maradok, és lustálkodom az új év előtt. Várom már, az utolsó évem alapképzésen, aztán jön a mesterképzés. Kéne keresnem valami munkát a faluban, amivel kereset kiegészítéshez jutok, és az időmet is elütöm, illetve jó lenne kitalálni, hogy mi akarok lenni, az öt lehetséges mesterképzésemet le kéne szűkíteni kettőre maximum. Kell a szabadidő is, és az is, hogy jól felkészüljek egy-egy vizsgára, mert ha már kitanulok egy szakmát is, akkor jól akarom csinálni.
Ezen kívül nagy változások lesznek. Kahlil bácsi már nem tanít tovább, nem lesz a házvezetőnk se, és csak remélni tudom, hogy olyan ember kerül a helyére, aki szívvel csinálja majd. Nem akarom, hogy szétessünk. Ráadásul elkezdtem kviddicsezni is, ami már most látszik, a testalkatom kezd normálisabban kinézni, persze még most is gyűrődnek a szerelemfogantyúim, de már nem annyira zavaróan, és remélem az edzések még jobb formába hoznak. Bár a lányokkal így se volt gond, mielőtt bárki ezt hinné, csak jobban szeretném, ha nem fulladnék pár emelet megtétele után, és azért mégiscsak jobb, amikor nem kell órákig boltokat járnom, hogy találjak egy nadrágot, ami rám is jön.
Aztán meg, jönnek az új tanárok, az új tantárgyak. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e még egy olyan csini tanárnő, mint Rubya professzorasszony, akinek bizony kéne pár órát is írnom, ha már a tanársegéde vagyok. A szünetben nem akarom zavarni, de még az év elején mindenképpen felkeresem, és megbeszélem vele, hogyan is legyen az év. Szorgalmik, és beadandók. Fura, de tényleg várom már.
Ahogy ezeken gondolkozok, lépek ki az erkélyre, Eridon címeres szürke pulcsimba, mert a mai nap valahogy sokkal hidegebb, mint az elmúlt hetek. Itt van az ősz, tagadhatatlanul, és ez egy kicsit meg is nyomja a hangulatom. A magammal hozott termoszban forró tea melegíti a kezeimet. Leülni nincs kedvem, inkább a korlátnak támaszkodva nézem a változó tájat.  

Hozzászólásai ebben a témában

Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. szeptember 7. 15:37 | Link

Ádám

Már régebb óta itt tartózkodtam, amióta csomagjaim lepakoltam a klubhelyiségben. Már mióta vártam ezt a pillanatot, amiről Kata és Zója is meséltek. Természetesen, hiába csak befogadott voltam, úgy kezeltek, mintha a család része lennék. A mugli, mélyen vallásos szüleimnek túl sok volt, hogy egy mágiával áldott/áldatlan gyermekkel elbírjanak, úgyhogy inkább egy varázslóárvaházban kötöttem ki. Emiatt nem kicsit haragudtam rájuk, néha még nevelőszüleimre is, amiért nem hallgatták el előlem ezt az információt – néha bizony a kegyes hazugság sokkalta jobb, mint maga az igazság.

Mindegy, hisz most itt vagyok, nem? Itt álltam a Bagolykő erkélyén, kezemben a hegedűmmel. Annyira belefeledkeztem Vitali Chanconne-jába, hogy észre sem vettem játék közben: valaki bizony kijött az erkélyre. Ugyan néhány helyen még nem tökéletes a játékom, de nem zavart annyira, ha más is hallotta. Ilyenkor annyira kikapcsolt az agyam, hogy a külvilág körülöttem megszűnt létezni, csak én voltam, meg a hangszerem. A hangszerem, amitől meg nem váltam volna a világ összes kincséért sem.

Családom muzikális típus, nagyon szeretik a klasszikus zenét, hát még, ha én játszom nekik rajta, Ők biztattak, hogy űzzem csak nyugodtan, jól áll a kezemben a hegedű. Sőt, nem csak hogy jól áll, de még szépen is játszom rajta. Otthon is mindig kiálltam erkélyemre játszani. A birtokon úgysem zavarhatott senki minket.
A klasszikusok közé tartozott még másik kedvencem is, ami egyszerűbb volt az előzőnél. Amint befejeztem, rátértem az Adagio G-minorra. Ezt már hibátlanul tudtam játszani, tekintve, hogy sosem untam rá erre a dallamra, s ez volt az, amiért rengeteg időt áldoztam, hogy tisztán csengjenek a hegedű hangjai.
Később, miután a végére értem ennek a szomorú, lassú dallamvilágnak, vettem észre, hogy nem egyedül tartózkodtam az erkélyen.

- Ó, szia! - köszöntem a tökéletesen ismeretlen fiúnak. A pulcsija rögtön elárulta, hogy nem egy házba tartozunk, ahogy sárga-fekete szerelésem is árulkodott navinés lelkemről. Egyébként is imádtam a sárgát...
- Bocsi, tényleg, nem tudtam, hogy te is itt vagy - kértem elnézést az aprócska illetlenségért. Talán meg kellett volna megkérdeznem, hogy nem zavarja-e a zene. És ha tanulni jött ki ide? Tipikus, zavart reakcióm hála az égnek, nem ül ki arcomra, különben már rég ki lehetne ismerni engem.
- Weissen Adél vagyok, és te? - legalább bemutatkoztam, már ez is valami...
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 7. 16:08 | Link

Adél

Szégyen vagy sem, hallom a dallomot, de abba bele se gondolok, hogy nem illik ide. Annyira tökéletesen összepasszol a hellyel, hogy arra szavak sincsenek. Pedig nem először járok itt. Valahol, jó mélyen a tudatalattimban talán fel is fogom, hogy nincs minden rendben, azonban foglalkozni nem foglalkozom vele, így ha a lány egy hegedűs sorozatgyilkos lenne, hát most az se tűnne fel. Aztán a dal véget ér, és rám köszönnek, én pedig megrázkódom, mint aki éppen kellemes elbambulásból tér magához. Ösztönösen kicsit szorosabban fogom a termosz, mert ha innen leesik, akkor nincs az a mázli, ami egyben tartja.
-ööö semmi baj, nagyon szép volt. Az egyik nővérem is hegedül. Én dobolok.
Az én zavarom viszont egyből kiül, kell egy pillanat, mire realizálom, hogy hol is vagyok, ki is vagyok, és miért is vagyok itt. A közelebb lévő lányt lopva végigmérem, és megállapítom, hogy háromból két testvérem is a háztársa, tippre pedig Anna húgommal egy idős lehet, maximum egy évvel idősebb. Lehet, hogy ismerik is egymást. Már vagy két napja nem láttam Annát, és ahány emberről beszámolt nekem már azóta, hogy itt van, nem is tudom, ki nem volt közte, és nem is mindenkivel beszélt ezek közül. Lányok, egész jól megszoktam már őket.
- Podmaniczky Ádám. Mondanám, hogy Levitás, de azt hiszem ezt nem hinnéd el.
A mellényre bökve meg is erősítem ebben önmagam, hiszen eléggé lerí a piros szegélyvarrásról és a főnixes házcímerről, hogy bizony a bátrak közé tartozom és nem az eszesek közé, pedig amikor bejutottam hozzájuk, nagyon élveztem a társaságukat, és mennyi szép lány van ott!
- Első vagy másodéves vagy? A Navinére én is rájöttem már veled kapcsolatban.
Viszont abban nem vagyok biztos, hogy láttam is már, ám ha mégis így van, az is be fog ugrani hamarosan. A lányokat általában jól megjegyzem magamnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. szeptember 13. 14:06 | Link

Ádám

A most már nem annyira idegen fiú arcára kiült zavara. Ezek szerint remekül lehet olvasni érzelmeit az arcáról, ami szerintem nem tanácsos dolog.
- A helyedben vigyáznék, mit árulok el az arcommal – tettem is szóvá, de nem akkora baki. Ha egy rellonossal találkozott volna, az talán elég nagy valószínséggel ki is használná. Hasonlóan a roxforti Mardekár ház diákjaihoz, de ők sokkalta durvábban „játszottak”, és megnyugtató tény a számomra, hogy a mi iskolánkban eddig még annyira komoly, véres összecsapásig még nem fajultak a dolgok.

- A dobolás jó. Erős ritmusérzéked lehet – biccentettem elismerően.
Miután be is mutatkozott, ezt is kipipálhattuk az udvariassági listán. – Örvendek.
Sosem mondhattam el magamról, hogy a szavak embere lennék. Legfeljebb nővéreimmel szemben oldódtam fel nagy-néha, de ahhoz tényleg az kellett, hogy hármasban maradjunk valahol huzamosabb ideig.
Nekem a kifejezőeszközöm a zene, erre már rájöttem akkor, mikor kapcsolatba kerültem ezzel a drágaságos kis hangszerrel, ami nekem szó szerint „drágaszágom”. Hogy egy népszer trilógiából idézzek.
- Valóban, nem látom az oroszlántested – engedtem meg magamnak egy halovány mosolyt, ami megbújt pár másodperc erejéig szám szélén, de olyan gyorsan el is tűnt, amilyen gyorsan jött.

Rögtön griffendéles nővérem jutott eszembe erre a megjegyzésre, Zója. Azaz, mostanra már végzett mind a kettő, de ahogy a mondása tartja: Oroszlán szív, oroszlán lélek, oroszlán leszek, amíg csak élek!
Kata pedig a Hugrabugba járt, ő kissé félénkebbnek bizonyult az átlagosnál, de nem közelítette meg az antiszoc személyemet. Csupán nem volt semmiben sem a többi fölé emelkedő, viszont remek helyet kapott a varázslóbíróságnál, aminek hirtelen nem ugrott be a hivatalos neve angolul.
- Elsős vagyok. Te gondolom, se elsős, se másodikos.

Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 16. 13:09 | Link

Adél

- Sose ment, már nem is kísérletezem vele, hogy elrejtsem az érzelmeimet.
Pedig olykor – például egy igen sok bűzzel járó bájitaltanon – nagyon jól jönne a dolog. Én lennék Mr. Pókerarc, senki se sejtené, hogy mit gondolok, vagy mit érzek, csak aratnék. Nem, nem menne, ahhoz minimum sárkányszarvakkal kellett volna születnem, így nem marad más, csak az élet könnyen vétele. Mr. Mosolygós lettem helyette, akinek minden vicc, még ha nem is igaz, akkor is. Így egyszerűen könnyebb az élet. Nem kell annyit magyarázkodnom.
- Igen, és jó feszültség levezető is, bár sajnos nem vagyok olyan, mint a nagy rockzenészek, nem vertem még szét egyetlen dobot se.
Az első dobom egy hétig bírta. Szerencsére használtan vettük, így nem volt annyira húzós, amikor Ayva sikítva menekült Andine elől és szó szerint belecsapódott a dobomba. Anna akkor nagyon nevetett, én meg bőgtem, mint egy fába szorult féreg. Sose hisztiztem még annyira, mint az utána jövő héten.
- Megvan aaaz, csak kulturáltan körbebéleltem egy kis csokis süti okozta hájréteggel, nehogy megfázzon szegény.
Arra a megállapításra, hogy nem vagyok se elsős, se másodikos csak bólintani tudok, majd az államat megvakarva, hamiskás mosollyal nézek a lány felé.
- Ezek szerint jó ötlet volt, hogy ma nem borotválkoztam. Valóban, nem vagyok, negyedéves vagyok, illetve, ha minden jól megy, hamarosan ötödéves. Aztán mestertanonc, de, hogy milyen szakon, azt ne tőlem kérdezd, mert még nem találtam ki. Te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Hátha a lány oldja majd meg a problémámat. Mondjuk, ha azt mondja, hogy modell, akkor rendesen bukik a dolog, mert se a testalkatom, se bátorságom nincs meg hozzá. Leginkább udvari bolondnak lennék jó, de ez igencsak hiányszakma, lévén, hogy már királyság se  nagyon van, pedig biztos értékelné az angol királynő, ha lökném neki a showdert.  

Hozzászólásai ebben a témában

Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. szeptember 19. 22:24 | Link

Ádám

Ádám válaszára a pókerface-ről kissé meglepett. Nem az a sokat mosolygós fajta, nem is állna jól Vámpírlánynak. Igen, gyakran megkaptam ezt a megjegyzést egy-egy angol delikvenstől, mikor meglátogattuk a testvéreimet Roxmortsban. Olyankor mindig sírva bújtam Kata mellé, aki mindig megvédett, de persze, egy hugrabugoshoz méltóan, észérvekkel.
- Nos, akkor szerencsések a hangszerek, ha még sosem verted ripityára őket – jegyeztem meg, biccentve elismerésem jeléül.

Arra, hogy bizony van oroszlánteste, csak némi csokis sütivel „kabátot” növesztett rá, halvány félmosolyra húztam a szám. Nem tehettem róla, egyszerűen nem ment az érzelmek kimutatása. Attól tartottam, hogy ha kimutatom, akkor cserben fognak hagyni, keresztülgázolnak rajtam, megint magamra maradok. Megjártam már az árvaházat, felér egy földi pokollal. Főleg, amikor úgy válik meg a gyerektől egy házaspár, hogy már kialakult valamilyen kötődés, még ha egyoldalú, akkor is kellemetlen.

A mi leszel, ha nagy leszel kérdés tipikusan az a kategória volt, ami számomra nem kérdéses. A hegedűm az életem, szinte hozzám nőtt már.
- A hegedűmmel szeretném elkápráztatni magam. Valamiért kiskorom óta különleges kapcsolat fűz össze a zenével. Képtelen vagyok szabadulni tőle. És azzal, hogy a mágia jelei mutatkoztak rajtam, sőt, már kontrollálni is tudom, még szorosabb lett. Pláne, hogy ha úgy akarom, akkor egy kis varázslattal tudom még színesebbé tenni a hangzást – magyarázom, mivel sokan nem szeretik a hegedűjátékot önmagában, és nem is nagyon értik, mi a szépsége ennek. Ezt nem érteni kell, hanem érezni. Én már csak tudom.
- Na, és te? – érdeklődtem udvariasságból. Szívesebben játszottam volna tovább is, de egy eridonos jelleme távol állt a navinésektől, legalább is első megtapasztalásra, ami Ádámot illeti.
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 27. 12:05 | Link

Adél ^^

- Nem is étem amúgy, hogy képes valaki ilyet tenni. Én nagyon tisztelem azokat, akik ilyen finom hangszereket készítenek. Mostanában ismerkedem a zongorával is, egyszerűen csodás hangja van.
Oldalra pillantok a lányra, látom a mosolyokat, még őszintének is tűnnek, ám olyan, mintha valami alá rejtené őket. Sok gyerek jár ide, elkerülhetetlen, hogy legyenek páran, akiknek nem szép a történetük, de én hiszem, hogy idővel itt megtalálják önmagukat. Elvégre el vagyunk zárva a világtól, onnan, ahonnan jöttünk, és megadatik az, hogy egyetlen szünetben se kelljen hazamennünk, ha nem akarunk, és nem is egy diák él is ezzel.
Én szerencsés helyzetben vagyok ugyan. Megértem a szomorúságukat, a fájdalmukat, de átérezni annyira nem tudom, hiszen sosem tapasztaltam. Két szülővel nőttem fel, egy harmonikus házasságban, két nővérem és egy húgom van. Sosem költöztem, csak amikor ide jöttem. Az egyetlen negatívum az életemben az volt, hogy apa Bécsben dolgozott, és ezért sokszor napokig távol volt, de ezt is meg lehetett szokni. Bármennyire is igyekszem, bármennyire is őszintén sajnálom őket, pontosan nem tudom, milyen lehet nekik itt, csak remélem, hogy meg tudják ragadni a lehetőséget, és továbblépni, új életet kezdeni, ami bár nem törli ki a múltat, de legalább egy kicsit elhomályosítja azt.
- Színesebbé tenni a hangzást? Ezt hogyan kell elképzelni?
Én magam sosem gondoltam rá, hogy a zenét és a mágiát párosítsam, legfeljebb valami effektet tennék hozzá vele, de igen érdekes elképzelései lehetnek a lánynak, és ezt nekem mindenképpen meg kell fejtenem. Mindig elkáprásztat, ha valaki valami újjal rukkol elő a mágia terén, és azt hiszem, a lány is éppen erre készül most.
- Hümp. Ez egy jó kérdés, és is éppen ezt teszem fel magamnak rendszeresen, hogy vajon mire lennék alkalmas. Jelenleg ötletem sincs. Ha találkoznánk az utcán, minek képzelnél?

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint