Bogolyfalva kezdetben egy utcás település volt, ám, ahogy az iskolából évről évre többen ballagtak el, elköltözni azonban nem akartak, így szükségessé nyílt, hogy újabb és újabb utcák nyíljanak. A Macskabagoly utczát követte a Holdfény, majd a Tündérmanó, legvégén a Mennydörgővel. Minden utca hasonlít és mégis mindegyik más, mindegyiknek megvan a jellegzetessége. Mindegyiket más miatt szeretjük, vagy mindegyiken más miatt bosszankodunk.

Macskabagoly utcza
A Macskabagoly a nagy első, ahol macskaköveken lépkedhetünk, a telkek mérete egyforma, az utcakép a legrendezettebb. Zömében itt laknak azok, akik a város alapítóinak leszármazottai, vagy, ha már el is költöztek, egy-egy emléktáblán a múlt egy szelete velünk marad, jellemzően a házak falán. Az itteni lakóközösség a legcsendesebb, a porták a legrendezettebbek. A lakók jól ismerik egymást, összetartó közösségről beszélhetünk, akiken finoman érződik, hogy a legrégebbi utcában élés egyfajta különleges köteléket is köréjük von. Az utca mögötti szakasz már az erdő széle, a legtöbb birtok szinte az első fánál ér véget, azonban a falusias életre jellemzően nem igazán jelennek meg megerősített kerítések, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek riasztó bűbájok.

Holdfény utca
A második utca átmenet a hagyományos és a modern között. Ahogy a fiatalok, akiknek felmenői nem itt éltek, elkezdtek beköltözni, magukkal hozták a modernebb formákat és épületeket. Azonban itt még megtalálhatóak olyan épületek is, melyek az első utcára emlékeztetnek. Mint minden utcának, ennek is megvan a maga különlegessége, mely, ahogy a neve is sejteti, éjjel bukkan elő. A csillagok ebben az utcában látszanak a legtisztábban, mintha az ember nem is ugyanazon a településen sétálna, emellett, ha szerelmesek sétálnak itt sötétedés után, balról a hatodik lámpaoszlop fénye sejtelmes fénybe burkolózik, megadva a meghittséget. A bűbáj a rejtett érzelmekre is hat, így a titok azok előtt is felfedődhet, akik nem is sejtik, hogy a másiknak gyengéd érzései vannak. Sokak helyzetét könnyítette meg egy séta errefelé, de még többen éreztek a váratlan kinyilvánítás miatt kellemetlenséget. A Holdfény utca vége a vasútállomás előtti kis térbe torkollik, ám szerencsére, és a bűbájoknak hála, az utolsó lakókat egyáltalán nem zavarja az állomás zaja.

Tündérmanó utca
A harmadik utcát a legromantikusabb utcának is nevezik, kora tavasztól késő őszig a legcsodálatosabb színekben pompáznak a rózsák az utca két oldalán. Megbűvöltségüknek köszönhetően, tüskéik nem szúrnak, ám ha valaki nem jó szándékkal szed belőlük - például, hogy kedvesét megajándékozza - kezét förtelmesen bűzös léve locsolja meg, melyet napokig kell elviselnie. A szag hamar elillan, de a tudatból nehezen távozik, ennek oka, hogy a bűnös napokkal később is érzi. Itt már határozottan sík a terep, viszont maga az út nem olyan széles, az egymással szemben élők könnyen átlátnak egymáshoz, és megbűvölt járművekkel is csak óvatosan lehet haladni. A szűk utca a térről kiindulva egészen a temetőig vezet el minket, amit az utolsó házakat követően, balra fordulva érhetünk el.

Mennydörgő utca
A legújabb utcában találhatóak a legnagyobb telkek is, érezhető, ahogy a modernitás mindent átjár. Kevés telket vásároltak még meg, vagy, ha már el is adták, még nem kezdték meg az építkezést, így olyan, mintha egy rövidebb utca lenne, mint a többi, de ez egyáltalán nem így van. A leterített aszfalt még sima, az épületek vagy nagyon újszerűek, vagy nagyon különlegesek. Annak ellenére, hogy ebből az utcából a legkönnyebb elérni a tavacskát, nem jellemző, hogy az emberek sűrűn átsétálnának rajta, még mindig inkább a Tündérmanó felől közelítik meg. Egészen pontosan innen a csónakház van a legközelebb, és a családok inkább a nagy zöld részt részesítik előnyben, ami éppen a másik oldalon van. Az utca különlegességét az a csend és béke alkotja, ami átjárja az embert, ha belép erre a területre. Mintha lenne valami, ami extra nyugalmat ad azoknak, akik vágynak a békére. A régi feljegyzések szerint egykor egy ritka mágikus növény borította ezt a vidéket, mely régen kipusztult, ám nem kizárt, hogy nem teljesen történt ez.

- Hát csak... azért még illetlen... teljesen kiment a fejemből - válaszolom neki zavartan, kicsit behúzva a nyakam a vállaim közé és már megint a hajamat igazgatom. Ma már ki tudja hányadik alkalommal érzem, ahogy felforrósodik az arcom és gyanítom, hogy ismét szépen elpirultam. Nem mintha le akarnám tagadni, de le se tudnám, hogy milyen hatással van rám. A szám sarka amúgy is mosolyra görbül, hiszen neki is kattan, hogy milyen remek ürügy az a doboz, habár azt gondolom, hogy ürügy sem kell, hogy találkozzunk. Mégis most leginkább arra koncentrálok, hogy ő is kedvel, és valahogy emellett minden más részlet eltörpül egyelőre. Fülem mögé igazítok egy hajtincset, és mosolyogva bólintok válaszul a kijelentésére, hogy bizony, bizony, nagyon jól látja ő ezt. Felém nyújtja közben a kezét, és nem is gondolkodom azon, hogy megfogjam. Ha nem lenne fizikailag lehetetlen, most biztos a föld felett járnék pár centivel ettől.
- Csak egyben kapja be Piroskát, mint a mesében? - kérdezem elnevetve magam. Felmerül bennem, hogy akár egy puszit is nyomhatnék az arcára, hiszen olyan közel van, de végül elszalasztom a pillanatot. Sebaj, majd ha már eljutottunk a házunkig nem hagyom ki, döntöm el magamban. - Amúgy... csak teoretikusan, ha nem maradtál volna, most hova utaztál volna tovább? Volt már terved? - töröm meg aztán a csendet kicsit később, már az utcán sétálva. Igaz, nem zavart, valahogy úgy érzem, az is kellemes vele, egyszerűen csak kíváncsi vagyok a válaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=876365#post876365][b]Lónyay R. Hargita - 2024.04.06. 20:14[/b][/url]

- Hát csak... azért még illetlen... teljesen kiment a fejemből - válaszolom neki zavartan, kicsit behúzva a nyakam a vállaim közé és már megint a hajamat igazgatom. Ma már ki tudja hányadik alkalommal érzem, ahogy felforrósodik az arcom és gyanítom, hogy ismét szépen elpirultam. Nem mintha le akarnám tagadni, de le se tudnám, hogy milyen hatással van rám. A szám sarka amúgy is mosolyra görbül, hiszen neki is kattan, hogy milyen remek ürügy az a doboz, habár azt gondolom, hogy ürügy sem kell, hogy találkozzunk. Mégis most leginkább arra koncentrálok, hogy ő is kedvel, és valahogy emellett minden más részlet eltörpül egyelőre. Fülem mögé igazítok egy hajtincset, és mosolyogva bólintok válaszul a kijelentésére, hogy bizony, bizony, nagyon jól látja ő ezt. Felém nyújtja közben a kezét, és nem is gondolkodom azon, hogy megfogjam. Ha nem lenne fizikailag lehetetlen, most biztos a föld felett járnék pár centivel ettől.
- Csak egyben kapja be Piroskát, mint a mesében? - kérdezem elnevetve magam. Felmerül bennem, hogy akár egy puszit is nyomhatnék az arcára, hiszen olyan közel van, de végül elszalasztom a pillanatot. Sebaj, majd ha már eljutottunk a házunkig nem hagyom ki, döntöm el magamban. - Amúgy... csak teoretikusan, ha nem maradtál volna, most hova utaztál volna tovább? Volt már terved? - töröm meg aztán a csendet kicsit később, már az utcán sétálva. Igaz, nem zavart, valahogy úgy érzem, az is kellemes vele, egyszerűen csak kíváncsi vagyok a válaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=876896#post876896][b]Fülöp Máté - 2024.04.14. 07:00[/b][/url]

Elnevetem magam a kérdésére, és kicsit megingatom a fejem, mielőtt válaszolnék neki. Kell azért egy pár másodperc mindig. Imádom a humorát, az együtt töltött hétfők során számos olyan pillanatunk volt, amikor azt hittem, hogy a nevetés fog elvinni. Mit neked vérfarkaskór, ha kinyírhatnak humorral is? Mindenképpen ki kell derítenem azt, hogyan lehet elhúzni ezt a betegséget, és megcélozni a legidősebb vérfarkas megélt életkorát még öttel, lélekben meg tízzel. Sosem tudhatom, hova fejlődik az orvostudomány még. - Sosem értettem a farkast. Nem valami kulturált fogyasztó, az biztos. Egyszer az egyik munkaadómnak két kutyája volt. Mind a kettőnek ugyanannyit adott. Testvérek voltak, testvériesen elosztozkodtak. Az egyik szó szerint mindent egyben lenyelt, aztán nézett a másikra, aki szépen, megfontoltan fogyasztott, és fel volt háborodva, hogy neki még van. Én a másik kutyával értettem egyet, kiélvezni az ízeket, ez a mottóm. És ez abban a tekintetben morbid, hogy Piroskáról beszélünk, de hát én tuti kiélveztem volna a kis köpenyest. - minden normális farkas is, jó hosszan rágódtak volna a lánykán. De hát ilyenek ezek a mesék, Arielt bírtam, egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy öngyilkos lett a csávó miatt, aki fel sem ismerte.
- Nem, ilyenkor elindulok a reptér felé, és az első géppel megyek, amire kapok még jegyet, és persze nem többszázezer. Hagyom, hogy irányítsák a sorsom, és tudod, hiszek ebben. Amikor ide kellett jönnöm, a nagyszüleim, hogy megmutassák, milyen jófejek, elvittek magukkal színházba. Gondolom, hogy ne a temetésen szembesüljön mindenki a jelenlétemmel. Volt ott egy lány, aki nagyon megfogott, soha úgy még senki. Küldtem neki egy csokor virágot, aztán betévedtem a kedvenc helyemre itt, kerestem a múltam, de már nem volt ott, csak a lány, aki imádja, ha virág nyílik a teáján. - még meg akartam őrizni a titkot magamnak, de úgy, hogy mellettem sétál, kéz a kézben, nem szerettem volna, ha bűntudata lesz, amiért kap egy újabb csokrot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877061#post877061][b]Lónyay R. Hargita - 2024.04.16. 21:24[/b][/url]

Zavartan nevetek a válasza hallatán. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ezt hogyan kellene értelmeznem végeredményben, de a pillanatot sem szeretném elrontani azzal, hogy értetlenkedem. Így inkább csak elengedem a dolgot, és ma már sokadjára igazítom inkább a fülem mögé a hajam. Érdeklődve hallgatom aztán, hogyan is tervezi, vagy éppen nem tervezi tulajdonképpen az utazást, mint kiderül. Hol rápillantok, hol meg magam előtt az útra, mert orra esni mégsem szeretnék. Majd szépen témát vált, olyan trükkösen, hogy elsőre fel sem tűnik, holott már a színházat emlegeti, aztán virágcsokorról beszél, én pedig meglepetten pislogok. Mire a végére ér, összeáll, miről beszél, és ösztönösen tátom el kissé a szám, nem igazán tudva, mit is mondjak.
- Az te voltál? - kérdezem meg végül kissé halkan, meg is állva közben. Tudta, hogy ki vagyok, amikor bejött a teázóba? Vajon miért titkolta ezt eddig, bár tény, hogy nekem is leeshetett volna a monogramból, hogy ez akár ő is lehet. Meg is fordult egy pillanatban a fejemben, aztán úgy véltem, annyira gyakori lehet, mint a Kis Béla KB monogramja és nem nyomoztam tovább, csak élveztem, hogy valaki virágot küld néha a fellépéseim után. - Miért nem mondtad eddig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877307#post877307][b]Fülöp Máté - 2024.04.21. 13:37[/b][/url]

- Valójában most sem akartam elmondani. - veszem elő a napszemüvegemet és felbiggyesztem az orromra, mielőtt még megvakulok, őrült egy időjárás van, annyi szent. A kezem az üres zsebembe dugom, és félmosollyal az arcomon pillantok le rá. - Csak nem akartam, hogy rosszul érezd magad a virágok miatt. Hogy bűntudatod legyen, mert kaptál egy szép csokrot. - látva a reakcióit, egy kicsit aggódtam, hogy ez lesz, és mivel tudom, hogy mellettem nem lesz mindig boldog az élete, szerettem volna, ha tudja, hogy ezek miatt a virágok miatt nem kell rosszul éreznie magát, mert én voltam.
- Szeretek barkácsolni. Egy tény, amit lehet, hogy már mondtam korábban. Szóval, ha bármit meg kell nálatok szerelni, rám bízhatod. Szeretek hasznos lenni. - szeretném, ha többet tudna meg, mindent megosztanék vele, nem csak az utazásokat, de nem szeretném, ha szóáradattal találná szembe magát, így inkább csak leszakítok egy amúgy is letört virágot egy mellettünk lévő bokorról, és felé nyújtom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877433#post877433][b]Lónyay R. Hargita - 2024.04.22. 20:52[/b][/url]

- Ühm... köszönöm - válaszolom neki, egyszerre értve arra is, hogy elmondta ezt, de a virágokra is. Még mindig zavartan igazgatom a hajam, ugyanazt az egy tincset. Igyekszem kicsit visszafogni a mosolyom, beharapva a szám szélét, mielőtt fülig szaladna. Valahogy nem igazán érzem helyénvalónak, vagy nem is tudom, hogy lehetne ezt mondani. A végén még azt gondolná, nem vagyok normális. Pedig ennek most nagyon örülök, hogy azt a csokrot is tőle kaptam. Legszívesebben most megcsókolnám, de emlékeztetnem kell magam, hogy ez nem egy romantikus regény, hanem a valóság. Megrázom a fejem kicsit, amikor bűntudatot emleget, és kicsit nézegetem még a cipőm orrát, amíg sikerül mindezt helyre tenni magamban, amennyire a rendelkezésemre álló idő engedi. Felpillantok azért futólag, de már nem látom a szemét a napszemüveg mögött. Fejemet oldalra döntve nézek fel aztán ismét, miközben a sarkamról lábujjhegyre ereszkedem, aztán vissza a sarkamra újra. Még mindig az ajkamba harapva pislogok rá. Ez most kicsit úgy hangzik a fülemnek, mintha ő is csak az alkalmat keresné, sőt, nem is azt, hanem még inkább az indokot hozzá, hogy milyen oknál fogva tölthetünk még több időt együtt. Nem mondom, az én agyam is elkalandozott már párszor ebbe az irányba.
- Annak biztos örülne még a tulaj is, én meg annak is, ha csak úgy, minden ok nélkül találkozunk - válaszolom neki, a szám meg magától görbül mosolyra. Elveszem a virágot, aztán ismét lábujjhegyre érkezve most nem huppanok vissza a sarkamra, inkább szabad kezemet a vállára téve, hogy mégiscsak legyen kapaszkodóm, nyújtózom kicsit és rövid, puha csókot nyomok a szájára. Mennyi mesélnivalóm lesz ma Beccának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877582#post877582][b]Fülöp Máté - 2024.04.27. 08:19[/b][/url]

Nem tudom, hogy mi lesz ezután. Itt maradtam, munkát kell találnom, lakhatást, pénzre van szükségem és rutinra. Ezt az erdőt ismerem, a többi farkast meg fogom ismerni, mert tudom, hogy vannak még, mindig voltak. Sok mindent meg kell oldanom, ami talán egy kicsit kétségbe is ejt, de ugyanakkor vágyom is rá. Biztos pontok. Ez egy teljesen új élet lenne, ami ki tudja, talán nem ér véget néhány hónap alatt. Talán ezért történt minden, hogy megállapodjak végre. Vajon egy farkasnak is lehet boldog befejezése?
Jelen pillanatban, életemben először, azt hiszem, hogy igen, ahogy az ajkai az ajkaimat érintik. Még arra sem marad időm, hogy a napszemüveget gyorsan lekapjam, pedig van egy pont, ahol az agyam átkattan, és tudom, hogy csók lesz a mozdulat vége. Belemosolygok a csókba, a karjaimat köré fonom, és nem engedem, hogy elhúzódjon, amíg nem viszonoztam a csókot. Most még nincs bennem követelés, pedig egyetlen pillanat alatt számos dolgot csinálnék. Elvinném a nagyszüleimhez töltött bundáskenyeret enni, a szüleim sírjához, oké, ez kicsit morbid, de hát az életem része. Elvinném a kedvenc helyeimre, végigszaladnék vele egy életet, hogy lássam, hova futunk ki. De most csak tudnom kell állni, és mosolyogva lepillantani rá, meg persze végre levenni azt a szemüveget, hogy a szemébe nézzek.
- Olyan bénán hangzik az, hogy járunk-e, mi lenne, ha inkább átugranánk ezeket és párként hivatkoznánk egymásra? - ennél valamivel romantikusabb dolog is kijöhetett volna a számon, nekem mégis ezt a kérdést sikerült feltenni, csodálatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877595#post877595][b]Lónyay R. Hargita - 2024.04.27. 13:14[/b][/url]

Olyan érzésem támad, mintha egy felhőn lebegnék hirtelen, ahogy átkarolja a derekam, és visszacsókol. A nyaka köré fonom én is a karjaim, elfeledkezve minden másról. Olyan tökéletesnek tűnik ez az egész, mint a könyvekben. Érzem, ahogy ma már ki tudja hányadjára pirulok el, ahogy végre leveszi a napszemüvegét is, és belenézek azokba a gyönyörű kék szemeibe.
- Ühümm... jó - válaszolom mosolyogva, és a füle mögé tűzöm a virágot, amit az imént adott. Eszembe jut, hogy anyuék is biztos kedvelnék, akárcsak az öcsém és Becca, de az is, hogy előtte még szeretném kicsit megtartani magamnak. Nem titkolni vagy rejtegetni, csak örülni annak, hogy egymásra találtunk, és nem osztozni másokkal a figyelmén meg az idején, még ha ez önző gondolat is.
- Megmutatom, hol lakom. Gyere - mondom végül, mert mégiscsak az utcán állunk, holott már nincs messze az otthonom. Elengedem lassan a nyakát, hogy ismét megfoghassam a kezét, aztán már sietős léptekkel indulok neki annak a majdnem száz méternek, amit meg kell tennünk. - Ha van kedved... meg időd, maradhatnál egy teára... vagy vacsorára is.