BK Fórum - Igazgatói iroda

Nadia

- Halihó! - köszönök bedugva a fejem a résnyire nyitott ajtó mögött, miután meglehetősen határozottan és hangosan kopogtam az ajtó, hogy biztosan hallják odabent. Megbeszélt időpontra jöttem, nagy meglepetést talán nem okozok a felbukkanásommal. Sőt, ez már egészen rendszeres időpont nekem valójában, merthogy habár a Bagolykőben oktatok, gyakorlatban nincs pedagógus végzettségem. Mindössze annyi tapasztalattal rendelkezem, amit az aurorképzőben tanársegédként szereztem. Kaptam is onnan egy ajánlólevelet egyébként, amit csatoltam a jelentkezésemhez, talán nyomott is valamennyit a latban. Mindenesetre az iskola vezetőségével azért abban maradtunk, hogy ez az év amolyan próbaidőnek minősül, és bármikor bejöhetnek az óráimra behallgatni, illetve mindig leadom előre egy hónapra a lecketerveimet és a gyakorlati tevékenységekről minden szükséges információt. Most, hogy ez a mai az utolsó péntek a hónapban, már legalábbis ami a tanítási napokat illeti, egy svájci óra pontosságával érkezem délután negyed háromra.
- Ugye nem zavartam meg semmit? Meghoztam az ehavi adagot - jelentem be, meglengetve a piros mappát a bal kezemben, és mivel ez az én időpontom, amennyiben nem érkezik semmilyen más utasítás Nadiától, beslisszolok a hozzávetőlegesen huszonöt centire nyitott ajtó résén oldalazva.
- Jelentem, legépelve, időrendben sorba rakva, témákra bontva. A gyakorlati tevékenységet még nem hirdettem meg, de az első évfolyamhoz már egyeztettem egy botanikus ismerősömmel, és a gyógynövénytan tanárt is szeretném bevonni, a másodikosokhoz pedig beszéltem a gyógyítóval, sikerült egy medimágus ismerősömet is bevonni, csatoltam az önéletrajzát, ellenőrizhető a fővárosi ispotálynál, illetve nem ígérem, hogy sikerül, de rajta vagyok az aurorképzőből meggyőzzem a taktikai képzés tanáromat is. Egyelőre nem zárkózott el a lehetőségtől - osztom meg a legfontosabb infókat, a mappát az asztalra téve, hogy bele is nézhessen, miről beszélek, aztán befogom a szám, és úgy helyezem egyik lábamról a másikra a súlyomat, meg vissza, mint aki most várakozik a végső ítéletre, hogy ez jó lesz-e, vagy kezdheti elölről.