Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860528#post860528][b]Jankovits Dorián - 2023.03.11. 01:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860531#post860531][b]Jankovits Dorián - 2023.03.11. 02:41[/b][/url]

Nagy megelégedésemre sikerül az első trükk, úgyhogy diadalittasan gurulok vissza Misihez. Mindjárt neki is indulok, hogy még egy következő műsorszámot is bemutassak, remélhetőleg hasonló sikerrel. Balszerencsémre a köveken guruló kerekek hangjától nem hallom a sétabot kopogását, így csak későn szembesülök a bajjal. Úgy értem, ez tényleg a megtestesült nagybetűs baj, aki a nevemet ordítja torkaszakadtából, hogy hirtelen megfagy az ereimben is a vér. Te jóságos Merlin és a kerekasztal minden lovagja hogyishívjáktól Parszifalig. Én ezt most nagyon meg fogom szívni, hogy a rosseb egye meg. Önkéntelenül is elhúzom a számat, ahogy megállok, és lábammal a deszka végére lépve ugratom fel, hogy elkapjam a kézügybe eső tengelyét és a hátam mögé húzzam a járgányom. El fogja venni. Összehúznám magam, de tíz centi híján két méterrel ez meglehetősen lehetetlen feladatnak tűnik, úgyhogy csak megpróbálom elővenni a legszebb, legártatlanabb nézésem, ahogy vállamat begörbítve pislogok rá.
- Csókolom, Kakasi tanárnő. Hogy tetszik lenni? - kérdezem meg rendes diák módjára, húzva az időt. Ő a legszigorúbb tanár, akivel csak találkoztam. Van, akit az se zavar, hogy a teremben deszkázok, vagy ha zavarja is, nem tud vele mit kezdeni, tőle viszont tényleg félek. Megigazgatom szabad kezemmel az eridonos nyakkendőmet, hirtelen mintha szorítana.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860568#post860568][b]Jankovits Dorián - 2023.03.11. 18:48[/b][/url]

Hajszálon múlik, vagy még inkább Kornél közreműködésén, hogy a deszkám még a hátam mögött van - úgy kulcsolom az ujjaimat a tengelyre, mintha az életem múlna rajta - és inkább Teddy nyalókája kap szárnyra, hogy Kori hajában landoljon. Na most fognak szeretni az évfolyamtársaim csak igazán, úgy érzem. Szegény Kornélnak még meg is ütögeti a banya a bokáját, pedig tutira ez hiányzik neki, azért jár a gyógyítóhoz nyaralni is. Pankának is itt kell téblábolni persze, rá is villan a szemem, remélem érti, hogy erről szépen hallgatni fog otthon. Ha nem, hát még a végén el találok árulni anyának én is ezt meg azt, viszont most először is a fő problémám az mégis, hogy Gabi néni csípett nyakon. Nála nem lesz elég, hogy milyen szépen tudok nézni. Görnyedt vállaim közé húzom a nyakam, de így is jóval fölé magasodom, mégis ő az ijesztőbb kettőnk közül. Én most igazán szeretnék amúgy is összezsugorodni, úgy talán megmenekülhetnék, de jelenleg legfeljebb csak annyi előnyöm van, hogy nyújtózkodnia kell, ha a fülembe akar csimpaszkodni. Megrángatom kicsit a nyakkendőt még egyszer, hátha attól nem érzem úgy, mintha feszülne a nyakam körül a hurok, és kinyitom a számat, majd becsukom, aztán megint kinyitom.
- Én... ööö... hát én csak... nem csináltam semmit? - próbálkozom be a magyarázatnak nagy jóindulattal sem elég mondattal kérdő hangsúllyal. Szemem sarkából pillantok oldalra, hátha valaki megszán, de mindenki csak bámészkodni jött, azt hiszem.
- Takarítom egész héten a baglyok tornyát, csak ne tessék elvenni a deszkámat, tanárnő, kérem szépen - vetem fel végül már a büntetést is javasolva magamnak. Nem lenne első eset, és egyébként is, hátha ettől kicsit megenyhül a kőszíve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860622#post860622][b]Jankovits Dorián - 2023.03.12. 18:00[/b][/url]

Nos, ezt jól elszúrtam. Meg kellett volna várni, amíg a néniről biztosan tudom, hogy már az ötödikesek életkedvét szívja el vizsgának titulálva az épület másik felében. Legközelebb majd biztosra megyek, addig most viszont sajnos hiába kapaszkodom a deszkám tengelyébe, mintha az életem múlna rajta, és hiába igyekszem alkudozni, hogy bevállalom én a baglyok alól a trutyi takarítását is önként, csak hagyja meg nekem a járgányom, a vén keselyű nem kegyelmez. Nagyszerű, most járhatok gyalog akkor év végéig, mert a gondnok biztos nem fogja visszaadni. Ismer már, mint a rossz pénzt, négy év alatt kijutott néhány büntetésecske nála. Van ugyan egy deszkám még otthon, valami bölcs előrelátás munkálhatott bennem, amikor azt kértem karácsonyra. Anyuékban pedig kevésbé bölcsen értékelték a helyzetet, mert meg is kaptam.
- Igenis, tanárnő - válaszolom kelletlenül, fejemet lehajtva, hogy ne lássa, ahogy grimaszolok, mert a végén még arra is pontot von le és meghosszabbítja egy héttel a büntetést. A fogaim megcsikordulnak, olyan erővel szorítom össze az állkapcsom, amikor az arra utasított navinés átvenni igyekszik a deszkám, én pedig kénytelen vagyok elengedni azt. Megfordul a fejemben egy pillanatra a képtelen ötlet, hogy felpattanok rá és elgurulok, de aztán le is teszek róla azzal a lendülettel. Egész évben a bagolyházban lakhatok a végén. Sóhajtanék egy nagyot, de nem merek igazán pisszenni sem, nemhogy bárkinek odaszólni vagy nevetni, amikor Jacob eltaknyol például. Felszusszanok, amikor végre, amikor közli az öreglány, hogy mehetek, Zalánnal együtt, akinek szintén a deszkája bánta ezt a mai akciót, pedig ő csak megjelent, tényleg nem csinált semmit. Csak rosszkor érkezett rossz helyre. Na szép. Szerencsére itt a hírek pont olyan gyorsan terjednek, mint a fény, és Bella is megérkezik. Felüdülés látni is, bár a fogkrémreklámba illő vigyor helyett most csak egy satnya mosolyra futja nekem.
- Jaj, édes... Elvette a deszkámat év végéig, de menjünk innen, mielőtt eszébe jutna még több pontot levonni - dünnyögöm válaszul, és átkarolom a vállát, igyekezve minél távolabb kerülni Kakasi tanárnőtől, csak a vállam fölött pillantva hátra egészen a sarokig. - Pedig ma sikerült épp a bűbájtan vizsgám.