Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=839681#post839681][b]Homokföldi Réka - 2021.12.02. 06:59[/b][/url]

Valami megváltozott az elmúlt napokban. Olyan jó kedve van, hogy ha lenne hangja, -ami nincs- akkor dalolászva sétálgatna a folyosókon. A mosolya, csillogó szemei azért így is árulkodók. Na meg a kék-zöld foltjai. Edzenek és ezt ő nagyon élvezi. Még akkor is, ha a tehetséges auror már most is néha úgy elpáholja, hogy csak úgy nyekken. Vidámságát az is fokozza, hogy a karácsonyt a kastélyban és így a faluban fogja tölteni. Nem megy haza nyárig és akkor utoljára. A Sárkányölőre már úgy készül, hogy örökségéhez hozzájutva, egy apró szobát bérelve magának, végre a saját lábára fog állni. Aztán ki tudja...lehet, hogy Bertivel is megosztja a gondolatait, ami sokszor eszébe jutnak a közelében. Na nem azokat, hogy milyen módon fogjon rá az esernyőre, hogy nagyobbat üthessen vele. Nem. Inkább azokat, amiktől ennek a gyermek lelkű nőszemélynek hirtelen elvörösödik az orcája és melegség önti el a szíve tájékát. Na de ez egy másik mese. Most még tanulnia kell. Hosszú a nap és még hosszabb lesz az este. A könyvtár felé bandukol épp, amikor éktelen jajveszékelés üti meg a fülét, amitől széles vigyora rögvest leolvad arcáról. Szaladni kezd a hang irányába. - Mi a baj? Megsérült valaki? Mi történt? - kérdezi, ahogy nyekkenő cipővel szinte satufékez a folyosón álló fiú mellett. Aztán ránéz a képre. - Jaj! Berta ne már! Most komolyan? Muszáj minden kicsire ráhoznod a frászt? - kérdezi a portrétól, aki szégyenlősen, de a szemében ravasz gonoszsággal, a megbánás valódi jelei nélkül hallgat el és rázza fejét, hogy azután kioldalazzon keretéből. - Ne is törődj vele, csak egy rellonos lány, aki szereti hülye helyzetbe hozni a többieket - fordul a fiú felé. Arcán megnyugtató, széles mosoly ül, talárján ott virít a prefektusi jelvény. Ennyiből persze még a másik nem tudhatja, hogy jó kezekben van, pedig ez az igazság. Nem a prefik gyöngye, de a szíve a helyén van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=840359#post840359][b]Homokföldi Réka - 2021.12.18. 08:55[/b][/url]

Miután a helyzetet kezelte vidáman mosolyogva hallgatja a fiút. Kedvét semmi sem tudja mostanság megszegni. Valahogy olyan jól mennek a dolgai, hogy eszébe sem jut elszontyolodni vagy hasonlók. Eleve nem olyan fajta, de most még azért sem. - Nincs mit, ez a dolgom - vigyorog és megpöccinti prefektusi jelvényét - Áh, ne is foglalkozz vele. Berta folyton ezt csinálja. Sportot űz az ide tévedők zrikálásából - magyarázza és ha hagyja, akkor közben terelni kezdi kifelé a srácot - Na ja, ez a Fejetlenség Folyosója. Itt mindig van valami gebasz. De! Sosem olyan nagy a baj, amit meg ne lehetne oldani egy kis talpraesettséggel, meg szerencsével. Igaz? - bólint nagy bölcsen és sugárzó mosolya az a fajta, ami eloszlatja a felhőket is az égen - Amúgy Ré vagyok, és szívesen elkísérlek a célodig, ha akarod - nyújtja kezét bemutatkozásra, aztán várja, hogy a fiú szeretné-e őt kísérőjének, vagy sem. Neki is arrafelé vezet az útja. Nem esik nehezére segíteni. Elvégre szolgálni és védeni fog a jövőben. Az ilyen alkalmak remek gyakorlatok hozzá. Nem csak kondi kell az auror léthez. Ezt most kezdi megtanulni. Mióta Bertivel edzenek sokkal többet tud reménybeli hivatásáról, mint eddig bármikor. Egyre izgatottabb, mert a férfi azzal biztatta, hogy jövő évtől dolgozhat vele, vagyis inkább mellette a kirendeltségen, mint kisegítő. Minden este erről álmodik. Már vett is pár oda illő ruhát, pedig nem valami bő az erszénye. Szerencse, hogy a tandíját kifutja a hagyatéka. Az meg még nagyobb, hogy nem a nevelői kezelik, hanem egy ügyvéd.