Marcell álmában sem gondolta volna, hogy így fog alakulni ez a napja. Arra számított, hogy feladja a levelet, aztán visszaballag a hálóba, esetleg olvas még valamit vacsora előtt, vagy csak úgy elvan. Ehelyett épp a végtelennek tűnő lépcsősorokon caplat egy lánnyal, akit alig ismer, és most segít megkeresni az elveszett ruháit. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy nem is beszélgetnek Lizával. Csak akkor szakadt ki a belső világából, amikor a lány halkan reagált a szüleivel kapcsolatos információkra.
- Köszönöm, de igazából már megszoktam. Mindig is így volt...-
Marci nem akart belemenni a részletekbe, de az valóban igaz, hogy egyáltalán nem furcsa számára már ez a helyzet. Neki csak anyukája van, és kész. Persze tudja, hogy ez másképp is lehetett volna, és valahol haragszik is emiatt mind a két szülőjére, de az biztos, hogy már megszokta.
- Hmm... Nagyon diplomatikus válasz! -Marci a lányra mosolyog. Igazából felnéz rá amiatt, hogy ilyen szépen meg tudta fogalmazni a véleményét, és nincsen zsigeri elutasítás benne a zöldekkel szemben. Remélhetőleg ő sem fog rontani ezen.
- A nárcizmusomról nem nyilatkoznék, de jól esik, amit mondasz! Köszönöm az egész rellon ház nevében. - Mondandója után színpadiasan meghajol a lány előtt.
Mint kiderül Lizának jó nagy családja van. Marci nem is tudja elképzelni, hogy milyen lehet ha olyan sok emberrel kell egy légtérben élned. Neki néha még az is sok volt, ha az anyukája otthon van, nem is biztos, hogy tudott volna mit kezdeni egynél több testvérrel.
- Az komoly! Milyen ilyen nagy családban élni? Nem kell mindig összeverekednetek a csokipudingért?-
Marci a saját érzései ellenére, nem tartotta rossz dolgonak, ha valakinek sok testvére van. Olyankor biztos nem lehet unatkozni, és talán magányosnak sem érzik magukat olyan sűrűn, mint ő egykeként. Erre valószínűleg nincs is tökéletes recept, mindenkinek azzal kell valamit kezdenie, ami jutott.
A következő pillanatban valami nagyon furcsa dolog történik. Egyszer csak kihúny minden fény, és valami hangos csörömpölés hallatszik abból az irányból, ahol eddig Liza volt.
-Jézusom, Liza! Minden rendben? Merre vagy? Semmit nem látok! -