Pöttöm

Ezúttal öccsének volt több esze. Eridonbeli bőröndjükben kotorászva meglelte mindkettőjük pálcáját is, és neki eszébe jutott, hogy az egyikkel megszárítsa a vízes alsógatyát. Farkas akkor már megszabadult a sajátjától, és gombolta magán a farmert, úgyhogy ő imígyen kapta nyakába (újra) a kastélyt érkezésük estéjén. Elhagyták a pirosak tornyát, és csak mikor bezárult mögöttük az átjáró, akkor jutott eszébe a nem utolsó gondolat:
- Hogy fogunk visszajutni? Tudod a varázsszót?
Emlékezett, hogy motyogott valami jelszót a tanár, amire feltárult egy festmény egy hölggyel, de nem is nagyon értette, nem is nagyon koncentrált rá, így aztán nem emlékezett, mi is volt az. Reménykedve pislantott Félixre, hátha ő ilyen gyakorlatias dolgokra is odafigyelt a mord tanerő jelenlétében.
Mivel elsődleges céljuk a Navine ház, és benne a másik kallódó pakkjuk megtalálása volt, hogy tiszta gatyákat és zoknikat szerezzenek, ezt a problémát egyelőre félretehették. A kastély most is kihaltnak tűnt, ami most már biztosan a késői időpont miatt lehetett. Ennek a nagyobbik iker viszont ezúttal kifejezetten örült, hiszen ez azt jelentette, hogy a szigorú tanár, aki fellebbezés lehetősége nélkül beparancsolta őket az Eridonba, máshol járt.
Farkas saját varázspálcáját a farzsebébe csúsztatta, pedig ezerszer elmondták neki, hogy veszélyes oda tenni a pálcát. Amíg nem történik baj, addig olyan hihetetlennek tűnik, hogy valaki tényleg felrobbanthatja a fél fenekét egy ilyen mozdulattal. Most a pálca elakadt valamiben, úgyhogy Farkas kíváncsian húzta ki a dolgot, ami akadályozta az útját. Egy mozgó fotó volt az, ami az új-zélandi iskolájuk előtti parkban készült. Kettejükön kívül még Benji, Félix szobatársa is a képen vigyorgott. Farkas kisimogatta a képet, ahol kissé meggyűrte a zsebben, és megmutatta öccsének.
- Nézd! Te emlékszel erre?
Farkasnak nem ugrott be, milyen apropóból készült a fotó. Azt sem tudta, melyikük hagyhatta a nadrág zsebében. Ki tudja, mióta kallódott ott már, bár a nadrág nem tűnt koszosnak, és a fénykép sem ázottnak.
Eddig eseménytelenül ballaghattak keresztül a zegzugos épületen, de most útjukat állta egy nagy, kétszárnyú üvegajtó. Nem hallatszott semmi odakintről, úgyhogy Farkas nekifeszült az egyik szárnynak, hogy bejuthassanak mögé.

Pöttöm

Ezúttal öccsének volt több esze. Eridonbeli bőröndjükben kotorászva meglelte mindkettőjük pálcáját is, és neki eszébe jutott, hogy az egyikkel megszárítsa a vízes alsógatyát. Farkas akkor már megszabadult a sajátjától, és gombolta magán a farmert, úgyhogy ő imígyen kapta nyakába (újra) a kastélyt érkezésük estéjén. Elhagyták a pirosak tornyát, és csak mikor bezárult mögöttük az átjáró, akkor jutott eszébe a nem utolsó gondolat:
- Hogy fogunk visszajutni? Tudod a varázsszót?
Emlékezett, hogy motyogott valami jelszót a tanár, amire feltárult egy festmény egy hölggyel, de nem is nagyon értette, nem is nagyon koncentrált rá, így aztán nem emlékezett, mi is volt az. Reménykedve pislantott Félixre, hátha ő ilyen gyakorlatias dolgokra is odafigyelt a mord tanerő jelenlétében.
Mivel elsődleges céljuk a Navine ház, és benne a másik kallódó pakkjuk megtalálása volt, hogy tiszta gatyákat és zoknikat szerezzenek, ezt a problémát egyelőre félretehették. A kastély most is kihaltnak tűnt, ami most már biztosan a késői időpont miatt lehetett. Ennek a nagyobbik iker viszont ezúttal kifejezetten örült, hiszen ez azt jelentette, hogy a szigorú tanár, aki fellebbezés lehetősége nélkül beparancsolta őket az Eridonba, máshol járt.
Farkas saját varázspálcáját a farzsebébe csúsztatta, pedig ezerszer elmondták neki, hogy veszélyes oda tenni a pálcát. Amíg nem történik baj, addig olyan hihetetlennek tűnik, hogy valaki tényleg felrobbanthatja a fél fenekét egy ilyen mozdulattal. Most a pálca elakadt valamiben, úgyhogy Farkas kíváncsian húzta ki a dolgot, ami akadályozta az útját. Egy mozgó fotó volt az, ami az új-zélandi iskolájuk előtti parkban készült. Kettejükön kívül még Benji, Félix szobatársa is a képen vigyorgott. Farkas kisimogatta a képet, ahol kissé meggyűrte a zsebben, és megmutatta öccsének.
- Nézd! Te emlékszel erre?
Farkasnak nem ugrott be, milyen apropóból készült a fotó. Azt sem tudta, melyikük hagyhatta a nadrág zsebében. Ki tudja, mióta kallódott ott már, bár a nadrág nem tűnt koszosnak, és a fénykép sem ázottnak.
Eddig eseménytelenül ballaghattak keresztül a zegzugos épületen, de most útjukat állta egy nagy, kétszárnyú üvegajtó. Nem hallatszott semmi odakintről, úgyhogy Farkas nekifeszült az egyik szárnynak, hogy bejuthassanak mögé.

TESÓ