A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866603#post866603][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.03. 21:51[/b][/url]

Legyünk őszinték, hogy ha Kakasi kollegina ordít rá az emberre, hogy ne most, akkor nem csak ő, de három generációnyi felmenője is eljön bocsánatot kérni. Mondjuk azt megnézném, ahogy a dédszüleim kimásznak a sírból, és Nemeskétől idáig elvonatkoznak, hogy elmondják, igazán sajnálják. A dédimamáim jönnének elől, a papáim meg morogva utánuk, hogy ez a nap már el van cseszerintve. Én viszont nem várhatok, végignézve a jeleneten pedig nem is biztos, hogy nem akarom megzavarni.
- Sajnálom, de nem várhatok odakint. De úgy vélem, hogy három hasonló helyzetben lévő lány várja magát odakint. Az egyikük már sír. - az apám arra tanított, hogy ne legyek szemtelen és ne hazudjak, így hát mind a kettő teljesül, mert a lányok tényleg kint vannak, és az egyik tényleg sír. Én pedig nyugodtan lépek az asztalomhoz, hogy a bezárt fiókból egy gyógyszeres dobozt vegyek elő, és bevéve belőle két szemet, víz nélkül lenyeljem, mielőtt helyet foglalok. Csak kell egy kis csend, hogy összeszedjem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866605#post866605][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.03. 22:04[/b][/url]

- Önnek bármit. - mosolygok rá kedvesen, és nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, ahogy megront, amitől kicsit ki is ráz a hideg, de próbálom minél jobban leplezni. A fejfájás makacs dolog, nem szeretem, amikor megjelenik, mert ki tudja meddig tart, és nem szeretném, ha rosszabbodna, de a gyógyszereimre ilyen hamar nem vehetek be még egy fájdalomcsillapítót is. - Minden rendben? Elég ijesztően szegezte neked a botját. - amit az ember senkinek nem kíván, mert lássuk be, több, mint ijesztő. - Mit követtél el? - kérdezem inkább, hátha nem kapott akkora sokkot, mint amekkorát én szoktam néha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866611#post866611][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.03. 22:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866613#post866613][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.03. 22:46[/b][/url]

- Ám legyen, ha jó itt. - nekem nem tisztem megítélni, de a velem szemben lévő íróasztalnál, ahol Reményi Emma tanárnő ül, bizony sokkal kényelmesebb szék van, nem tudom, hogy azt magával tervezi-e vinni, ugyanis éppen új irányba készül terelni az életét, és az év végén otthagyja a tanodát. Visszalépkedve az asztalomhoz leülök, és levéve a szemüvegem, a homlokomra teszem a két kezem, és masszírozni kezdem, úgy, ahogy Laura tanította. Ő persze ügyesebb, olyankor mindig elmúlik a fejfájásom, ha ő csinálja. Szusszanva könyökölök az asztalomra, és Zalán hátára pillantok, aki jó barátja Rue-nak, de mostanában már nem mesél róla, ami furcsa. - Tényleg megtetted azt, amivel vádolnak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866620#post866620][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.04. 06:47[/b][/url]

- Szokott számítani, igen. - felelem teljesen higgadtan, a homlokomat ráncolva erre a visszakérdezésre, de azzal nyugtatom magam, hogy még a sokk hatása alatt van. Nem hibáztatom, én is az alatt lennék, ha Kakasi rám meredne így. - Rendben, akkor véleményem szerint csupán csak félreértés történt. - kizárt, hogy egy levitás kölyök lopjon és tiszteletlen legyen, szerintem beléjük születésükkor beléjük kódolják azt, hogy miként kell jól viselkedni. Miksa például szívből gyűlöli őket, és őszintén szólva a diákéveim alatt nekem is számos alkalommal meggyűlt a bajom velük és a kis spicli hajlamukkal. Mivel a gyógyszernek még kell egy kis idő, hogy hasson, de közben érzem, hogy a vércukrom leesni készül, és a fiókomban nincs semmi, így felkelve Farkasházy asztalához sétálok, bele megint a fiú látószögébe, és az asztala alsóbb fiókjában kezdek el kutakodni, teljesen természetesen. - Nem vagy éhes? Én enni fogok, és remélem nem zavar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866623#post866623][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.04. 10:05[/b][/url]

- Az biztos, hogy nem a legjobb barátom miatt. - közismert tény, hogy Miksa az, és őt sokan nem tudják hova tenni. A legtöbb fiú és férfi utálja, mert a nője jó eséllyel megvolt neki, emellett az őszintesége sem éppen a legkifizetődőbb. Farkasházy székébe ülök, miközben két pezsgőkrémes croissant kezdek el bontogatni. - Én alapvetően jónak ítélek meg mindenkit, és bizalommal vagyok mindenki iránt. - felelem nyugodtan, hogy a feltételezésére is választ adjak. Tekintve, hogy Rue-val nagyon jóban vannak, feltételezem, hogy ez az új felállás miatt bizalmatlan velem, de nem bánom, ha szeretné kitapogatni milyen ember vagyok, anélkül, hogy az ő neve szóba kerülne. - Mielőtt a Bagolykőbe kerültem, papnak készültem. Aztán megváltoztak a dolgok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866630#post866630][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.04. 17:15[/b][/url]

- Kínos? - pillantok rá csodálkozva, mert nem tudom, hogy miért lenne kínos. Talán Rue elmondta neki, hogy haldoklom? Azóta, hogy mindenki, aki számomra fontos, tud erről, elszállt az aggodalmam, hogy milyen lesz az, amikor majd kiderül. Minden és mindenki normális maradt, sőt, Botond szörnyű vicceket is elsüt néha. - Esetleg tettem valamit, ami miatt ellenőrzések vannak Önben? - mivel magáz és feszült, jobbnak látom én is visszamagázni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866632#post866632][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.04. 18:01[/b][/url]

- Valamit azért mégis úgy hiszem, hogy elkövettem, és így belegondolva a helyzetbe, valószínűleg tudom is, hogy mit. - biztos vagyok benne, hogy forró nyomon vagyok, hiszen az a fajta bűntudat, aminek a mondatait már hallottam sokszor Miksa szájából, az én szívemben is egyre többször jelen vannak. Két csodálatos lány fog nagyon szomorú lenni miattunk, két olyan ember, akik egyáltalán nem ezt érdemlik. - Nincs semmi probléma, nem fogok Rue-ra haragudni, mert elmondta. Sőt, azt hiszem, ez természetes folyamat, hiszen a legjobb barátjával az ember mindent megoszt. - azt inkább nem teszem hozzá, hogy mennyi mindent, mert a Miksával való barátságunknak számos olyan pontja van, amit a sírba viszünk magunkkal. - Biztosíthatom róla, Zalán, hogy annak fényében, hogy haldoklom, a legkevésbé sem kívántam párkapcsolatra lépni senkivel. Ezt Rue-nak is lemondtam, de ő makacs, kikerülhetetlen. Tudom, hogy valakivel, aki folyamatosan épül le, nehéz az élet, hogy a környezetemben mindenkinek nehéz velem, és tudom, hogy Ön védeni próbálja őt, amiért nagyon hálás vagyok, és nagyon megnyugtató is, mert tudom, hogy ha eljön az idő, egy biztos támasz lesz mellette, Ön, amit már most köszönök, mert lehet, hogy később erre nem lesz alkalmam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866641#post866641][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.04. 21:21[/b][/url]

Így legyen az ember őszinte. Jó, tudom, hogy ez sokkoló, de mindenki szólt hozzá valamit, mindenki mondott valamit, még a tizenhat éves Miksa is, aki az apám után először tudta meg, hogy mi a helyzet velem. Zalán viszont hallgat, és meg tudom érteni, nem lehetett ezt könnyű hallani. Zalán igazán nagyon jó barát, és nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyire odafigyel arra, hogy a barátja ne szenvedjen. Már most sajnálom, mert tudom, hogy fog, és ezért is vagyok olyan nagyon bizonytalan vele. - Szerinted... um... szakítanunk kéne? Mármint elmondtam neki, ahogy ő is elmondta neked ezt a dolgot, de szerinted jobb lenne neki, ha még most megtörténne? Mielőtt túlzottan benne lennénk? - Zalán fontos ebben a kérdésben, nagyon jól ismeri Rue-t, és kívülről látja a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866650#post866650][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.05. 05:10[/b][/url]

Nem rezzenek össze és nem lepődök meg, az elmúlt több, mint két évtizedemben Miksa mellett igencsak megedződtem, és itt is éreztem már elég rendesen a feszültséget. Azt nem mondom, hogy ki akartam provokálni, hogy végre őszintén megszólaljon, de szinte már örülök, hogy megtette, még ha az, amit mond fáj is, főleg, mert tudom, hogy igaza van. Ezért kerültem mindig az olyan helyzeteket, amik hosszabb ideig is eltarthatnak, ahol lehetnek érzelmek. Miksa már az elején megmondta, ebből baj lesz, és én nagyon sokáig tagadtam ezt ez egészet. Hiszen csak beszélgetünk, és mindig erre is fókuszáltam, hogy ez csak beszélgetés, fogalmam sem volt róla, hogy ezzel az egésszel meg is szeretem Rue-t. De minden, amit Zalán mond, jogos, és tényleg önző lépés lenne a szakítás, ahogy önző lépés lenne a mellette maradás is. Az időt kellene visszafordítani, és akkor este nem hagyni neki, hogy lépést tegyen felém.
- Ne most! - sosem szóltam még erélyesebben, és nem hiszem, hogy a kollegina ezt nyugodtan tűrné tőlem, valószínűleg az igazgatóig meg sem áll, sőt, ami rosszabb, apámig. Na az lesz csak az igazán szép kör. Letorkoltam Kakasit, úgy is kell nekem ez még, mint egy falat kenyér. Megemelkedve az asztalra támaszkodom, és némiképp előrébb hajolok. - Miért ne lennél ott neki? Mit ártott ő neked? - van egy kellemetlen érzés a gyomromban, azt érzem, hogy Rue-nak esélye volt arra, hogy egy hosszú és boldog életet éljen valaki mellett, aki egészséges, és ne egy olyan mellett, mint amilyen én vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866739#post866739][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.07. 06:07[/b][/url]

Csodálkozva nézem őt, mert nem értem még mindig az ellenséges élt. Sosem mondtam vagy utaltam arra, hogy nem barátkozhatnak, vagy engem zavarna, mert egyáltalán nem zavar, én nem hiszek a nemi különbségek okozta szexuális feszültségben két barát között. - Én sosem kértem, hogy hagyja el. - a dilemmám már-már igazolja magát az első mondattal, azonban a második hihetetlen erősségű pofonként ér, főleg, mikor megértem, hogy mennyire rossz nyomon voltam egész végig. Az ajkaim elnyílnak, majd összezárulnak, majd újra elnyílnak. Így minden érthető. Mindegy, hogy haldoklom-e, valószínűleg nem is tudott róla. Érzem, hogy az ujjaimból mostanra teljesen kifutott a vér, olyan erősen szorítom az asztallapot. De valamit el kell mondanom neki, amit fontosnak érzek közölni. - Sosem mondta, hogy lett volna másik opciója, igazi lehetősége a boldogságra. Ha csak sejtem is, sosem engedtem volna neki. Soha. - ezt a szót fontosnak tartom nyomatékosítani, mert igaz. Ha Rue bármilyen utalást tett volna rá, ha látom, hogy ez komolyabb, mint barátság, akkor udvariasan a háttérben maradok. Bárcsak szólt volna róla, hogy Zalán szereti, bárcsak ne hárított volna, amikor én azt feltételeztem, hogy együtt vannak. Most nem lennénk itt, nem mardosna a bűntudat a ténytől, hogy szomorúvá fogom tenni, hogy az élet mellettem nem lesz vidám, és nem mardosna a bűntudat Miksa miatt sem, amiért olyan lányt szeretek, akit ő nem. - Nem tudtam róla. - és ötletem sincs, hogy mégis, egy ilyen információ birtokában, hogyan alakítsam a jövőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=866751#post866751][b]Ifj. Holló Albert - 2023.09.07. 19:54[/b][/url]

Az egész helyzet olyan zavaros, hogy belefájdul az ember feje, és ha valami miatt aggódni szoktam, az az agyamat ért kellemetlen benyomások. A mostani is ilyen. Fáj, egyre jobban, miközben számos gondolat rohamozza meg. Ösztönösen kinyújtom a kezem a felém nyújtottra, miközben érzem, hogy tompulok, így maga a fájdalom is csak később jut el a tudatomig, elsőre nem is vagyok biztos benne, hogy valóban azt érzem-e, hogy valami éles bőrömbe hatolt.
- Zalán. - a nevét még ki tudom mondani, és addig képes is vagyok állva maradni, amíg be nem csukódik az ajtó, csak utána rogyok le a székbe, hogy lehunyt szemmel és mély lélegzetekkel próbáljak enyhíteni a fájdalmon. A tenyereimet ökölbe szorítva, hosszú percekig ülök így, miközben Zalán hangja visszhangzik a fejemben, mely szerint sok mindent nem tudok. Ez Miksáéval keveredik, aki csak megjegyzi, hogy ő megmondta, hogy ez egy rossz döntés volt. Lassan elfog a kétség, és hajlok rá, hogy igazat adjak, mert ki tudja, hogy mennyi mindent nem tudok még, és igaz az is, hogy az én állapotomban önző dolog Rue-t magam mellett tudni. Hiába mondogatom azt, mint érv, hogy Miksának is van barátnője. Van, de ha egy napon is halunk meg, ő a tudatában lesz annak, hogy ki a másik, és nem néz majd rá idegenként, nem úgy, mint én. Nekem ki tudja, hogy meddig marad meg az ép eszem, hiszen már most is egyre gyakrabban jönnek elő a tünetek. Tegnap is sétáltam éjjel, nem tudtam, hogy hova, és mire kitisztult a tudatom, már Botond takart be, ki tudja, hogy mikor válik ez veszélyessé. Nem vagyok egy életbiztosítás, sem zálog a boldogságra. Tekintetem az ajtóra siklik, amin a "vesztes" fél távozott. Hiszen azt sem tudtam, hogy csatában vagyunk. Ekkor eszmélek fel, hogy a meleg, tompa fájdalom tovább ment, a tenyerembe nézve észlelem az üvegdarabot, ami a kézfogásunkkor került oda. A fény felé emelem a kettőnk vérével átitatott darabot, és próbálok rájönni, hogy milyen üzenetet hordozhat, de nem jutok eredményre, így csak a zsebembe csúsztatom, és amikor úgy érzem, hogy már van elég erőm, felkelek, hogy hazainduljak. Ennyi elég volt mára bőven.