A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=702099#post702099][b]South West - 2017.09.17. 14:55[/b][/url]

Több papírmunkával járt az ügyek befejezése, a vizsgajegyek kiosztása és az év végén lejáró gyakorlatának a pergamenjei, mint amit egész évben be kellett mutatnia. Egyáltalán miért van szükség szóbeli értékelésre? És miért neki kell kiosztania ezeket Kirill helyett?
Egy pillanatra levette a szemüveget és megmasszírozta az orrnyergét. Szívesebben ült volna a rellon pincéjében, ha nem kellett volna minden papírt lecipelnie, hogy aztán ha elkészült, ugyanúgy visszahoznia a tanári szobára.
Szinte üdvözítőként tekintett arra a tanárnőre, aki az asztalához lépett. Leginkább akkor magasodott szemében a titkárnőnek is beillő nő, mikor közölte, hogy öccse kéreti. Egy pillanat sem telt el, hogy eltűnjön végre a pergamenek sűrűjéből, és egy kis friss levegőt szippantson be a folyosón. Kikerült pár embert, elsasszézott az utolsó asztal mellett is, és már kint is termett a folyosón. Szemüvege ott virított az orrán, kockás inge Mátéhoz illő módon begombolva. Már nem sokáig kell ezt hordania.
- Minden rendben? - lépett öccséhez. Csak egy pillanatba telt, míg felmérte, hogy North bizony nem azért kereste, hogy egy kicsit több időt töltsön el bátyjával.
Kék tekintete a kezében tartott prefektusi jelvényre tévedt, majd meglátta a bütykökön díszelgő sötétvörös foltokat is.
- Nem esett bajod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=703947#post703947][b]South West - 2017.09.25. 19:55[/b][/url]

Aggódott. North megjelent, vérző kezekkel, és neki fogalma sem volt, mi történt. Így inkább hallgatott, és a vezekelni vágyó fiút hallgatta. Egy pillanatra talán még el is mosolyodott.
Büszke volt rá. Igenis büszke, hisz végre úgy érezte, North kilépett a családi elvárások alól. Ha egy pillanatra is, de elfelejtette azokat az ostoba szabályokat, amiket gyerekként belesulykoltak.
Azonban tudta, mit vár tőle North. De ő nem az apja. Nem fogja megbüntetni azért, mert belátása szerint helyesen cselekedett.
- North... - ingatta a fejét, mintha éppen azon agyalna, milyen módszer lenne a legmegfelelőbb ahhoz, hogy megbüntesse őt. - Mielőtt elmondanám a büntetésed, beszéljünk egy kicsit erről, jó?
Megragadta egyik vállát, újból ingatta a fejét, majd nekidőlt a hideg falnak.
- Tudod... a szabályok nem mindig olyan merevek, mint gondolod - kezdett bele a kis monológjába. Egészen jól átvette már Máté stílusát, és a tanári karizmát tőle. - Vannak olyan esetek, amik jó döntésnek tűnhetnek, mégis a szabályokba ütköznek. A Conroy lány minden bizonnyal tudta, mit csinál, de a féligazságok miatt nehéz lenne megfelelő ítéletet mondani - nagyot sóhajtott, mintha gondban lenne, mekkora büntetést is kíván a vétek. - Emlékszel, mikor almát loptam a szomszéd kertből? Aztán az egyiket odaadta neked? - A folyosó üres volt, erről South meggyőződött már akkor, mikor kilépett rá. Ilyenkor már senki nem kívánt iskolában lenni, így nyugodtan beszélhetett öccsével őszintén.