A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=315823#post315823][b]Elena Rose - 2014.06.17. 22:50[/b][/url]

Már megint a folyosókat járja késő este. Egyszerűen nem igaz, hogy nem tud lemondani erről a "szórakozásról". Persze ez csak akkor nevezhető jó murinak, ha egy prefektus sem kapja rajta azon, hogy megszegi a kijárási tilalmat. Ám, a mostani alkalom merőben különbözik a többitől. Máskor csak azért járkált ki, mert unatkozott vagy valami rosszaságot művelt az éj leple alatt. Most viszont... teljesen más a helyzet. Nincs unalom, nincs titkos akció semmi ilyesmi... csak a rémálmok és az az érzés, hogy az Alagsorban látott pasas még mindig a nyomában van. Igen, az emberek azt szokták mondani az efféle helyzetekben, hogy biztos csak képzelődött, amolyan paranoia az egész. De Elena tudja, hogy ez nem így van. Amikor felébredt a szobájában, elfogta az az érzés, hogy a szekrény melletti sötét részen lapul valaki vagy valami, amely felé néz. Aztán, ahogy lassacskán feltápászkodót és odament az említett sötét részre, teljesen megbizonyosodott arról, hogy valami volt ott. Erős földszag áradt, pont olyan, mint amit akkor érzett amikor az alagútban sínylődött a barátnőjével. Egy darabig tűrte a helyzetet, még mesét is olvasott magának, hogy túlélje az éjszakát. A kis Eridonos próbálta hitegetni magát, hogy ez mint csak a képzelete szüleménye, de mint tudjuk, ez nála nem válik be. Így hát fogja magát és amilyen gyorsan csak tud, kiviharzik a szobából. Semmi cicoma, még fésülködni sincs ideje, úgy ahogy kikelt az ágyból, pizsamában indul éjszakai sétára.
Első gondolatként az merül fel benne, hogy megkeresi a legjobb barátnőjét Gwent, annak érdekében, hogy elmeséljen neki mindent a szobában történtekről. Ezt is teszi. Benyit ebbe a terembe, megnézi ezt a folyosót, ám semmi, Gwent elnyelte a Föld. Már kezdi teljesen feladni ezt az egész mizériát, amikor a Tanári szoba felől hangokat hall. Azonnal feltöltődik benne az adrenalin tartály, hogy valami betörő császkál a diákok számára tilosnak titulált helyiségben. Mindenféle rémteóriákat szövöget, miközben az ajtó felé oldalazik. Aztán... lassan lenyomja a kilincset, majd kinyitja az ajtót. A rövid idő alatt kitalált betörős történetek szertefoszlanak, amikor megpillantja a teremben lévő lánykát. Gwen áll a kutyusai előtt, a terembe rontó Lenát bámulva. A Főnixlánykának több se kell, ahogy megbizonyosodik arról, hogy ez a személy tényleg a barátnője, közelebb megy hozzá, és egy hatalmas lendülettel megöleli.
 - Jaj, Gwen! El sem hiszed, mennyire örülök annak, hogy Te itt vagy! - mondja, miközben szorosan a karjaiba zárja az értetlenül bámuló lányt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=318414#post318414][b]Elena Rose - 2014.06.20. 23:48[/b][/url]

Szoros öleli a lánykát, legszívesebben el sem engedné. Ha most valaki más is látná, tuti valami szeretethiányos idiótának nézné, de ez mindegy is. Lassan ugyan, de elengedi Gwent, majd letörli a szem sarkában megjelent könnycseppet. Lehetséges, hogy külsőleg fiú lett, de belül ugyanolyan lány, mint a változás előtt. Ezért aztán hátrálni kezd, és szipogva helyet foglal az egyik közeli széken. Íriszeit egy pillanatra sem veszi le a barátjáról, folyton őt bámulja, hátha szól valamit erre a hirtelen kitörésre. Pár perce is beletelik, de végül Gwen megszólal. Elena a "valami baj" mondatrészre azonnal felkapja a fejét, hisz tudja, hogy most már nincs mese, el kell mondani az egész igazságot erről az ügyről. Nem szólt ugyan eddig egyszer sem a lánynak, de be kell vallania, hogy valami baj tényleg van. Hetek, sőt hónapok óta észlel egy idegen baglyot a szobájuk ablakában, ami - ez lehet, hogy hülyeségnek hangzik - mintha méregetné őt. És általában a földszag is utána szokott érezhető lenni, amikor a madarat látja. Ez még annyira nem is kísérteties, sőt ezt lehetne egyszerű egybeesésnek is nevezni, de ami ezután jött, az már tényleg nem nevezhető se paranoiának, se semmi ilyesminek. Mint azt már sokan tudják, Elenának van egy bolond kis szokása, ami abból áll, hogy az éjszaka közepén rátör a szomjúság, ezért el kell mennie a Konyhába egy pohár vízért. Nos, a minap, amikor rátört ez az ihatnék, lesétált a Konyhába, de amikor engedte a vizet észrevette az ablakból, hogy valami mocorog odakinn. Közelebb ment, és két sárga szempárt és egy gúnyosan nevető szájat pillantott meg. Elena odaakart menni, ám ekkor eszébe jutott, hogy talán ezt nem kellene, mert akkor lehetséges, hogy már soha többé nem mehet vissza a szobájába mert... tudjátok, talán... odaveszik a nagy kalandban. Ezért inkább visszasietett a szobába, és megpróbált elfelejteni mindent. De sajnos ez nem ment. Gwennek meg nem mondta el, mert féltette, nehogy rá is vadászni kezdjen ez az izé, ezért inkább hallgatott. Egész mostanáig. Már épp belekezdne a mesébe, de ekkor hirtelen hisztérikus sírásba kezd a felkavart emlékektől. Előre hátra dülöngél, szemeit szorosan összezárva, miközben valami érthetetlen szöveget motyog magának. Néhány perc múlva ugyan, de nagyjából sikerül lenyugodnia, de azért még most is szipog. Hallgatja barátnője mondókáját, közben pedig elveszi a nyugtatóteát és egy nagyot kortyol belőle.
 - Ígérem! - Válaszol szipogva, majd egy újabbat kortyol a teájából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=319632#post319632][b]Elena Rose - 2014.06.22. 21:42[/b][/url]

Teát kortyolva szipog, közben pedig Gwent figyeli. Egyszerűen nem tudja felfogni azokat a dolgokat, amelyek mostanság körülötte zajlanak. Túl sok ez Elena agyának, tehát várható, hogy a következő percekben esetleg újra sírva fakadhat. Igaz, már számtalanszor került ilyen helyzetbe. Például az első ilyen furcsaság, az a szülei halálával kapcsolatos, mivel nem hiszem, hogy egy polip vagy akármilyen vízi lény képes lenne behúzni egy több tonnás autót a vízbe. Erről is nyugodtan levonható a következmény, nem egy egyszerű mugli volt az elkövető. Persze a suliban történtekről se feledkezzünk meg. Már az első pár hónapban észlelhető volt, hogy valami nincs rendben a lány közelében. Szegény Izó ezt meg is tapasztalta, amikor a Bajkeverők alagútjában rátalált az ájult és vérző Elenára. A két lány kis híján otthagyta a fogát, mikor az árnyalak megtámadta őket. És ráadásul itt van a mai esemény is, amely már végkép kicsapta a kis főnix fejében a biztosítékot. Plusz ezen még az sem segít, amit most Gwen megosztott vele. Ezek szerint, nem csak Elena a férfi célpontja, hanem Gwen is, bár ezt már igazán gondolhatta volna az alagutas "kaland" miatt. Ilyen felkavaró emlékek és belegondolások után, újra vizesedni kezdenek a szempillái, és mire szóhoz jutna, már az egész tekintetét elhomályosítja a könnyfátyol. Épphogy csak, de végül is sikerül visszafognia a könnyeket, amelyek már a torkában is gombócot alkottak. Néhány köszörülés után, de végre sikerül megszólalnia.
- Amikor felébredtem az ágyamon, elfogott az az érzés, hogy valaki figyel a szekrény mellől. Tudod, abból a sötét lyukból. Aztán, nagy nehezen ugyan, de sikerült feltápászkodnom, ám amikor arra a részre értem, éreztem azt a fura Földszagot, amit akkor észleltünk, amikor az alagútban sínylődtünk. Egy darabig megpróbáltam tűrni, de amint ezt Te is tudod, nekem ez nemigazán megy. Szóval elindultam megkeresni Téged, mert már nem bírtam tovább ott maradni. - Meséli, közben kezeivel vadul gesztikulál. Ismét közel kerül ahhoz a vonalhoz, amely megakadályozza, hogy ne kezdjen el megint picsogni. Hála Gwen nyugiteájának, most kivételesen sikerül a vonalon belül maradnia, így hát a lányra figyelve iszogat tovább. Pár perc múlva előkerül néhány cukorka is a táskából, amikről mint kiderült, a másik már alaposan körbenyalta őket. Ez első hallásra elég gusztustalannak tűnhet, ám ha az ember igazi jó barátja kínálja ilyennel, akkor Elena még a baciktól rettegve is elfogadja a kissé ragacsos édességet.
- Persze...- Feleli értetlenül, mert igazán meghökkenti Gwen hirtelen váltása. Az előbb még egy gyilkosról hadováltak, most meg már nyálas cukorkákról, meg titkokról folyik a beszélgetés. De mi baj lehetne belőle? Elfogadja hát az édességet, és nagyra nyitott szemekkel várja Gwen nagy titkát.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=321919#post321919][b]Elena Rose - 2014.06.24. 21:42[/b][/url]

Meglepő módon, Gwen nyálas cukorkája egészen finom. Persze csak akkor, ha elfeledkezünk arról, hogy előző életében hol járt. Erre a tényre Elena elmosolyodik, úgy látszik Gwennek varázskeze van az ilyen helyzetekben. Ezt a következő mondandója is megalapozza. Amikor a kis Főnix meghallja, hogy lopják el Védi néni lányát, vagy éppen legyen a másik Eridonos hercegnője, Elena felnevet, majd elgondolkodik ezen a pár szavon, amiket imént barátnője a száján kieresztett. Ha jól tudja, a Navinések házvezetőjének nincs lánya, bár ez lehet, hogy nem igaz, mivel az idekerülése óta jó, ha kétszer beszélt a Tanárnővel. A hercegnősdi dolog is egészen jól hangzik, mivel a kis Lena mindig hercegnőnek képzelte magát. Néha napján még ma is felvesz néhány báli ruhát és egy tiarát, majd végigkeringőzi az Eridon - toronyban lévő szobájukat.
 - Hát persze hölgyem! Mindkettő csínyben örömmel részt vennék! - Válaszol úriasan, közben pukedlizve barátnője előtt. Nagyon jó muri visszaképzelni magunk a középkorba. Csak kár, hogy igazi szőke herceg nem fog jönni fehér lovon, a kezében egy csokor vörös rózsával. Talán majd egyszer, de arra még várni kell.
Az idilli bohóckodást egy hang zavarja meg, amelyet Elena már nagyon jól ismer. Valaki közeledik. Nem tudni ki az, ezért Gwen elindul a ajtó felé, de mire kinéz, már sehol senki. Egyetlen remény, hogy talán csak egy egyszerű diák volt és nem egy prefektus, vagy valami rosszabb... mondjuk egy tanár.
  - Igen! Nem is egyszer! De azt hiszem, nekem már ennyi elég is volt. Köszi Gwen az esti beszélgetést, nagyon jól esett! További szép estét!   - Azzal felpattan, majd az ajtó felé indul.